Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-02 / 27. szám

1998. február 2., hétfő SPORT Kelet-Magyarország 7 Hópelyhek az ötkarikában (13) Carter engedélyezte a bojkott feloldását • Diákgyőzelem jégkorongban Budapest (Takács Ferenc) — Hamarosan Japánra, ponto­sabban Naganóra veti vigyá­zó szemeit a sportvilág, itt rendezik a téli olimpiai játé­kokat. Sorozatunkban a ha­vas-jeges ötkarikás játékok­ra tekintünk vissza. A nyi­tányként az eddigi 17 (a téli játékokat arab számokkal jelölik, a római a nyári olim­piáknak dukál) világösszejö­vetel premierjét elevenítjük fel. 13. Lake Piacid (1980. február 13-24.) Ez az Adirondack-hegységben fekvő kis város másodszor próbálkozott olimpiát rendez­ni, de most sem sikerült. Az 1932-es játékokon a rossz léte­sítmények, a hóhiány valamint a ráfizetés miatt érte kudarc az amerikai települést, most pe­dig a szervezés, a közlekedés mondott csődöt. Pedig nagy transzparensek hirdették: „Welcome World — We Are Ready.” Az amerikai gyorskorcso­lyázó Eric Heiden a téli olim­piák történetének legeredmé­nyesebb versenyzője lett: öt egyéni számban szerzett aranyérmet. A közönség azon­ban nem nagyon szerette, mert hűvös, sótlan ember benyomá­sát keltette. Pedig valójában csak büszke volt és fáradt, mert mindenki őt akarta meg­verni. A szovjet világcsúcstar­tónak, Viktor Leskinnek már majdnem sikerült, amikor Eric rákapcsolt és kétszáz méteres előnnyel, fantasztikus új világ­rekorddal győzött tízezer mé­teren is. Heiden kezdeménye­zésére az amerikai csapat tag­jai által aláírt beadványt küld­tek Carter elnöknek, amelyben azt kérték, hogy vonja vissza a moszkvai olimpia bojkottját és engedélyezze az egyesült álla­mokbeli sportolók indulását. A biatlon kezdett „nagyko- rúsodni”. Most már megren­dezték a tíz kilométeres ver­senyt is, amit sprintszámnak kereszteltek el. A kilenc érem­ből nyolcat a „szocialista blokk” két vezető állama, a Szovjetunió és az NDK vihe­tett haza. Húsz kilométeren az egykori ökölvívó Aljabjev nyert, és a váltóban is jeleske­dett. Szánkózásban fordult a szerencse és a tudás: két olim­piai bajnokságot az NDK szer­zett meg, egyet a Szovjetunió. A bukások oka a mesterséges jégből készült pálya volt, ame­lyen a lecsúszást nehezítette a változó időjárás. Az amerikai diákok jéghoki­ban megleckéztették a szovjet tanárokat. A történet úgy kez­dődött, hogy egy tesztmérkő­zésen a szovjet „jégszputnyi- kok” 10-3-ra elpáholták az Egyesült Államok csapatát. Ekkor a minnesotai egyetem edzője, Herbert Brooks közel másfél millió dolláros ráfordí­tással felkészített egy egyete­mi csapatot. Sokban volt, de megérte. Az Egyesült Álla- mok-Szovjetunió döntőben a szovjetek ütötték az első gólt, de a „boyok” rögtön kiegyen­lítettek, egy így ment tovább 3:3-ig. Azután Mike Eruzione beütötte az „évszázad gólját”, és egész Amerika üdvrivalgás­ban tört ki. Carter elnök egyenként üdvözölte a játéko­sokat, és hősöknek nevezte őket, a győzelmet pedig sport­történeti mérföldkőnek. Ni- mitz admirális az Indiai-óce­ánról táviratot küldött egy szovjet felderítő hajóra: „Olympic hockey, United Sta­tes 4, Soviet Union 3”. A hadi- tengerészet zenekara pedig rá­zendített a God Bless Ameri- ca-ra. A mi himnuszunkat is majd­nem eljátszották. Eddig csak egyszer sikerült ezüstérmet szerezni magyar korcsolyázó­nak: 1948-ban St. Moritzban a Kékessy-Király páros lett má­sodik. Most, 32 év után Re- gőczy Krisztina és Sallay András szintén ezüstöt hozott haza. Igazán kévésén múlott, hogy nem arany lett belőle. A kűrben egyénileg konstruált, dinamikus táncokkal meglep­ték a mezőnyt és a közönséget. Az utóbbiak meg is szavazták nekik a közönségdíjat, de vé­gül egyetlen helyezési szám­mal a Lincsuk-Karponov ket­tős lett a bajnok. Néhány hét elteltével viszont ők a világ­bajnokok Dortmundban. Szép befejezése egy tizenhárom éves pályafutásnak. Vereség ismét öt játszmában Férfi extraliga: Csepelen meglepő módon másodszor vesztettek a nyíregyháziak Budapest (KM) — Pár hónapja nagy meglepetés volt, amikor az NYVSC- Szabolcs Gabona csapata ki­kapott a rájátszásba jutásért hadakozó Csepeltől. Akkor 3-2-volt az eredmény... Csepel-NYVSC-Szabolcs Gabona 3-2 (12, -13, -11, 11, 16). Csepel, 300 néző, v.: ifj. Juhász, Karádi. NYVSC: Cutino, Pampuch, Horváth G„ Veres, Martinez, Bugyi. Cse­re: Horváth L„ Zádor. Edző: Botos Ferenc. Nem indult jól a mérkőzés, viszont kitűnően folytatódott a vendégek szempontjából. A három szoros játszma közül ugyanis kettőt a nyíregyháziak nyertek, ám hiába kerültek kö­zelebb a diadalhoz, megre­megtek a kezek. Pedig a ne­gyedik szettben is volt előnye a csapatnak, amellyel nem tu­dott élni. A legutóbb két el­vesztett döntő játszmás csata rossz előjel volt, hiszen óriási küzdelemben ugyan, de me­gint elúszott a mindent eldöntő játékrész. Zsinórban harmad­szor (Vasas, Szeged, Csepel). Sajnos, amíg az ilyen kötelező győzelmeket nem tudja szállí­tani a Botos-csapat, komo­lyabb eredményre nem szá­míthat. Botos Ferenc: A Csepel jobban akarta a győzelmet. Vállalná a nikotinhiányt is Szakszig NRK: fordulópont volt a balkezesek érkezése • Elérhető az ötödik hely csapatot, és lám: azóta három­szor nyertünk. O Vérszemet kaptak? — Helyén kezeltük az egri győzelmet, túl azon, hogy na­gyon örültünk neki. A realitás azonban azt mondatja, hogy az Eger nem fogott ki jó napot, mi pedig éltünk a lehetőség­gel. O Melyik mérkőzés jelentet­te az ellenpontot? — Úgy érzem, hogy nem le­het holtpontról beszélni, a lá­nyok az úgymond gyengébb összetételben is hozták magu­kat. Talán csak a BSE elleni hazai mérkőzés volt olyan, amely gyengébbre sikerült. CJ Ezek szerint egyéni kate­góriákról sem tudunk beszél­ni? — Nem nagyon. Erdősnét viszont ki kell emelnem, mert az ő szava a pályán szent, ott az történik, amit ő mond. Ren­geteget segít nekünk. O Mire számít a rájátszá- ban? — Már mondogatják ne­kem, hogy ez a csapat nyugod­tan szövögethetne dobogós ál­mokat. Ettől még messze va­gyunk, de elindultunk azon az úton, amelyet a négy magyar profi csapat is jár. Vagyis egy­re gyakrabban vannak délelőt­ti edzéseink. Hogy a kérdésre is válaszoljak: úgy gondolom, az ötödik helyen fülön csíphe­tő. Ehhez a BVSC-t kellene megelőznünk a rájátszás má­sodik szakaszában. O Tehát boldogtalan lenne, ha április végén még dohá­nyozna? — Igen! Nemcsak jól játszanak, csinosak is Martyn Péter felvétele Nyíregyháza (KM - B. T.) — Hatodik hely. Olyan pozí­ció, amely még bő­ven magában hordozza az előrelépés lehetőségét. Főleg azok után, hogy a Szakszig NRK nyíregyházi extraligás női röplabdázói az alapsza­kasz végére nemcsak ered- ménvessebbek lettek, hanem már jóval jobbat teljesítet­tek. A közelgő rájátszás előtt Szekér László edzővel az alapszakaszról beszélget­tünk. O Ha valaki úgy szeptem­ber közepén azt mondja ön­nek, hogy a bajnokság ezen ré­sze az Eger idegenbeli legyő­zésével végződik, mit szólt vol­na? — Kinevetem — vágta rá az edző. — Emlékeznünk kell ugyanis, hogy az indulásunk bizonytalan volt, ráadásul a magasabb osztályba jutással együtt a játékoskeretünk is alaposan meggyengült. Éppen ezért akkor még nem tűnt koc­kázatos kijelentésnek: ha ötö­dikek leszünk, akkor leszokok a dohányzásról. O Önt ismerve, ez igen bá­tor bejelentés volt. — Igen, hiszen szenvedé­lyes cigis vagyok. Persze a lá­nyok mostanában már kezdik mindezt emlegetni, ugyanis el­érhető ez a helyezés. O Az alapszakszbeli küzdel­mek egyértelműen két szakasz­ra bonthatók. — Az elején valóban csak azt tűzhettük magunk elé: ha osztályozó árán, de maradjunk bent. Aztán jött Tkacsuk, aki­nek a beilleszkedése ugyan nem volt zökkenőmentes, hi­szen két és fél évet kihagyott, de edzésről edzésre, meccsről meccsre jobbat teljesített. Vele már erősdödtünk, de a fordu­lópont az Eger elleni hazai ku­pavisszavágó volt, amelyre — hála Bagaméri és Pető urak­nak — már megérkezett Var- gáné és Forgó is. Ott játszot­tunk egy igen biztató harma­dik játszmát, majd az ünnepek előtt és között is rátettünk egy lapáttal, összegyúrtuk az új Pénteken délután a Solexis Kft. telephelyén alakult meg újonnan a Nyíregyházi FC Baráti Köre, amely a megyeszékhely minőségi labdarúgását igyekszik tá­mogatni. Az egyesület elnöke a mozgalom újraélesz- tője, Vass János lett Balázs Attila felvétele Közte tizenkettő NB I., női: a támadójáték elfogadható Budapest (KM) — Nagy sorozata (két hét alatt öt meccs) kellős kö­zepén egy élcsapattal, a Va­sassal találkozott szomba­ton a kisvárdai NB I-es női csapat. Méghozzá idegen­ben, tehát vérmes remé­nyek nélkül. Vasas-Kisvárda Papp- Ker KC 36-24 (18-9). Fáy u„ 500 néző, v.: Simon, Szabó. Kisvárda: Pál — Nagy K. 1, Ignatyenkó, Vass 2, Rigmányi 5, Ovtus 4, Baunok. Csere: Bírta (kapus), Gálái 7/2, Nádasi, Kulcsár 4, Nagy 1.1. Edző: Rácz Sándor. Kiállítások: 2, illetve 4 perc. Hétméte­resek: 9/9, ill. 2/2. A tizedik percig a vemdé- gek vezettek, utána viszont pillanatok alatt négy góllal megugrottak a fővárosiak. Ehhez kellett az, ami az egész mérkőzést meghatá­rozta vagyis a gyenge véde­kezés és a vele járó halvány kapusteljesítmény. Meg az­tán az igazsághoz az is hoz­zátartozik, hogy a két térfé­len nem igazán egyformán szólt a játékvezetői síp, elég csak a büntetők arányára te­kinteni. Szünet után már bizta­tóbb volt a vendégek játéka, ezt a harminc percet csak három góllal bukták el Ga- laiék. Erőt lehet még merí­teni a támadójátékból is, amelynek hatékonysága közel ötvenszázalékos volt. A végére aztán mindkét csapat felszabadultan játsz­hatott, a Kisvárda vereségé­vel nem omlott össze a vi­lág, fontosabb, hogy a kulcsemberek pihenhettek az e heti két találkozóra is. Rácz Sándor: ma min­dent megmutattunk a kézi­labdából, olykor gyorsan, szellemesen játszottunk, olykor pedig gyermeteg hi­bákat követtünk el. Ez az enyém! — emeli magasba a serleget Petr Korda, amelyet az ausztrál nyílt teniszbajnokság megnyeré­sével érdemelt ki. Harmincévesen jutott el idáig elő­ször, a női győztes Martina Hingis viszont már négy elsőséget számlál AP-felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents