Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-05 / 30. szám

1998. február 5., csütörtök MEGYEI PLUSZ jggaap □ Iskola helyett Mátészalka (.KM - Sz. E.) — Másfél éve üresen áll Mátészalkán a Hősök terén egy több részből álló épü­let A képviselői-testület tegnap döntött az iskola­összevonások után árván maradt Hősök terei Általá­nos Iskola sorsáról. A belváros kiemelt he­lyén Spar Élelmiszeráru­ház épül. A testület több. mint negyvenhatmillió fo­rintért értékesítette az, in­gatlant a Magnum Hungá­ria Invest Építőipari és Szolgáltató Kft-nek. A be­vásárlóközpont a tervek szerint még ebben az év­ben elkészül. Az ingatlan eladásával megszűnik a Foglalkoztató Napközi Otthon jelenlegi épülete is. Ők tervek szerint a Csa­ládsegítő Központ helyére költöznek. Ugyanezen az ülésen döntöttek arról is, hogy el­készíttető az önkormány­zat a későbbiekben kialakí­tandó ipari park helyzetfel­mérésen alapuló terveit. Fórum Mátészalka (KM) — A Független Kisgazdapárt fórumán február 6-án dél­után öt órától dr. Pokol Bé­la elnöki főtanácsadó tart előadást Mátészalkán a Pártok Házában (Kölcsey tér. 2.). A fórum témája: A Hom-korszak utáni tenni­valók. Jó ügy Szatmárcseke (M. K.) — Mint Sarkady Pál Szatmár­cseke polgármestere meg­fogalmazta: régen óhajtott vágyuk teljesült a megyei Tourinform Iroda közre­működésével. A szatmári­beregi térségben nagyon sok olyan történelmi, iro­dalmi, műemléki, termé­szetvédelmi érdekessége van, amire nem figyeltünk fel eddig, de egy informá­ció ezek megtekintésére ösztönöz, ezt szolgálja a januárban kihelyezett táb­lák sora. Azzal, hogy egységes, azzal, hogy a közvetlen szomszédsági látnivalókra is utal, s hogy részletesen tájékoztat a látható hely ér­dekességeiről (a tábla Szatmárcsekén, a kopjafás temetőhöz vezető bejárati útnál látható) önmagában biztos támpont. Hazainak, s idegennek. A magyaron kívül két világnyelven is formálódhat, aki a táblánál megáll. Láthat egy színes képet is a település egyik érdekességéről. Azt is megtudhatja, hol találhat kempinget, turistaszállást, vagy éppen hol lépheti át a magyar-ukrán vagy éppen a magyar-román országha­tárt? Éddig is. voltak útbai­gazító táblák, azonban sem küllemben, sem tartalom­ban nem vehették fel a ver­senyt a most kihelyezett információval. Az alapszö­veget, képjavaslatot az ön- kormányzatok adták. A he­lyiek döntöttek arról, hogy hol állítják fel, törekedve arra, hogy a tábla mindkét oldala megközelíthető le­gyen. Területi Statisztika Tíz év szünet után ismét megjelent a régi-új folyóirat Hajnal Béla (KSH) Több mint tíz év szünetelés után 1998 elejétől újra indul a Központi Statisztikai Hivatal folyóirata, a Területi Statiszti­ka, amely ezzel a harminc­nyolcadik évfolyamába lépett. A folyóirat szerkesztői (fő- szerkesztő: Kovács Tibor, fe­lelős szerkesztő: Marosi La­jos) azzal a reménnyel indítják útjára a lapot, hogy a statiszti­ka és a regionális gondolkodás összekapcsolásával ismét el­foglalja korábbi helyét a ma­gyar tudományos-szakmai fo­lyóiratok között. „Több évtizedes tapasztalat mondatja velünk, hogy a sta­tisztika és a területi statisztika viszonya olyan, és jórészt attól függ, hogy milyen a társada­lompolitika és a területfejlesz­tés viszonya. Ha a politika és a gyakorlat a társadalmi munka- megosztást az ágazati és a te­rületi munkamegosztás egy­mással összefüggő, megbont­hatatlan komplex egységeket értelmezi, ha természetes a felismerés, ha az aránytalan területi elosztás nemkívánatos gazdasági és társadalmi hatá­sokat vált ki és az egész nem­zetgazdaság fejlődésének gát­jává is válhat, ez jó kiindulási alapot és ösztönzést jelent a te­rületi statisztikai kutatás, mód­szertani fejlesztés és tájékoz­tatási tevékenység számára”. — írja a bemutatkozó szám beköszöntőjében Katona Ta­más, a KSH elnöke. A kéthavonta megjelenő lap vállalja az elődök hagyomá­HIRDETÉS ________________________ nyait, de emellett fó­rumot ad új mód­szertani elgondolá­soknak, kísérletek­nek, az ország terü­leti egységei, telepü­lés-hálózat fejlődé­sét, fejlesztését elemző tanulmá­nyoknak is. Vállalt célja, hogy interdisz­ciplináris műhely­munkát szervezzen, ezért hívja a nem sta­tisztikus szakembe­reket is, különösen a területi szervezőket, a földrajztudomány művelőit, a regioná­lis kutatókat, az ön- kormányzatok szak­értőit, akik gyakorla­ti tapasztalataikkal gazdagíthatják a la­pot, tulajdonképpen mindenkit, akinek munkája, érdeklődési köre szorosan kapcsolódik a területi statisztikához. A folyóirat megindításához, a kedvező döntés meghozata­lához egyébként lökést adott a területfejlesztésről és a terület- rendezésről szóló törvény 1996. évi elfogadása is. Mind­emellett az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítése, az európai statisztikai normák­hoz, fogalmakhoz való igazo­dás, az európai regionális szisztémához való kapcsoló­dás hazai megoldása is sok­sok feladatot ró a magyar sta­tisztikára, ami szintén széles körű tudományos-szakmai együttműködést igényel. A folyóirat foglalkozni kí­ván a megyék helyzetével, a városok, a községek fejlődésé­vel, az agglomerációs folya­matokkal, de nagy súlyt sze­retne fektetni a régiók, a kis­térségek szerepére, a Régiók Európájának bemutatására, a harmonizációs és csatlakozási folyamatok területi kérdéseire. Fontos, hogy e munkát az érintett szakmai közvélemény mellett egy széles olvasótábor értő figyelme és érdeklődése kísérje. Remélhetőleg Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye a korábbiakhoz hasonlóan szá­mos esetben lesz tárgya a fo­lyóiratban megjelent tanulmá­nyoknak. A lap megjelenése a vártnál is nagyobb érdeklődést váltott ki a megyében, további megrendeléseket a KSH me­gyei igazgatóság örömmel fo­gad. Barackvirág januárban Nyíregyháza (KM) — Még nem vonhatunk mér­leget az idei télről. Bár­mennyire is enyhe volt ja­nuár, még lehet nagyon hideg. A szélsőségek nem ritkák ugyanis, csak ép­pen hajlamosak vagyunk hamar elfelejteni a fur­csaságokat, csupán „a ré­gi öregek” emlékeznek némelyikre. Erre talál­tunk érdekes adalékokat a Kis Újság egyik 1948-as, januári számában. Azt mondják, hogy a mi életünkben enyhébb az idő­járás, mint a régi világban. Hát ez nem egészen így van. Az időjárás mindig változó volt, tudjuk az egy­kori feljegyzések szerint, hogy ezer esztendő előtt is voltak rendellenes telek, így 1059-ben amikor a nö­vényzet nagy része kifa­gyott. 1117-ben pedig alig volt tél. Virágoztak a fák Olyan enyhe volt az idő, hogy télen is volt tavaszias égiháború. 1142-ben szá­raz, meleg tél volt és a nyár is teljesen száraz volt. Nagy éhség volt akkor Magyaror­szágon. 1182-ben is lágy tél volt, februárban zöldek és virágosak voltak a fák. Az 1186-ik esztendő ezen is túltett, mert már januárban virágos fák voltak, február­ban az alma akkora volt, mint a dió. A madarak is már februárban fészkeltek és tojtak. Ezt a századot az enyhe tél jellemezte. 1245-ben a széles Duna teljesen befagyott, a tatárok a folyam jégpáncéljáról ost­romolták Esztergomot. Vi­szont 1289-ben egész Euró­pában mind a három téli hó­nap meleg volt. Szüret májusban A fák levelei nem hervad­tak el s így nem hullottak le ebben az évben karácsony­kor már virágot szedhettek, januárban pedig virágoztak a fák, s az énekes madarak fészkeltek. Februárban volt érett eper s a szőlő április­ban virágzott. Gazdag ara­tás volt mindenütt és sok bor. Sok helyen májusban szüreteltek. Az 1600-as évek enyhe telekkel kezdődtek. Jó ter­més volt, az állatok meg­szaporodtak, és olcsón le­hetett vásárolni. Egy ökör 12 garas, tehén 8-10 garas, disznó 2-4 garas, 1620-ban márciusban méhrajzások voltak. Forró nyár volt, hí­res borok termettek. 1623 után megváltozott az időjá­rás. Kemény, kibírhatatlan hidegek voltak. Bethlen Gábornak sok katonája lo­vával együtt megfagyott. Az egész század végéig nagy hó volt és a hirtelen olvadást áradás követte. 1699-ben, Karlovicá- ban, ahol béketárgyalásra jöttek össze, sok magyar ki­küldött lova, míg gazdájuk benn tanácskozott, megfa­gyott. Fagyhalál az erdőben 1709-ben még májusban tél volt. Nagyon havazott egész télen. Az erdőkre sem lehetett kimenni tüzelőért, mert ha a hóvihar künn érte az erdőlőket, többé nem tér­tek haza. Sokezer ember lett a tél halottja. Tíz évvel később olyan kedvező idő­járás volt, hogy a gabona­termést már nem volt hová felhalmozni. Az asztagok fele a mezőn maradt. Öt hónapos tél 1712-ben januárban már nem kellett fűteni. A rácke­vei városi jegyzőkönyv sze­rint e télen gyönyörűséges idő járt, sem havat, sem je­get egész évben nem láttak. Szél sem volt. Az aratás bő­séges volt, olcsón mérték a búzát és árpát. Július 13-án már volt szőlő. Az 1725-iki tél öt hóna­pig tartott. Csak Szent György napján jöhetett ki a jászol mellől a marha. A disznók az erdőn a hó alatt mentek makkot keresgélni. Alagutakat túrtak a hó alatt. A kis vad kipusztult. Márci­us 5-én még átjártak a Duna jegén. 1739-ben ismét öt hóna­pos tél volt. Az utasok lo­vai, marhái megfagytak. Ja­nuár 9-ike volt a leghide­gebb. Csak a meleg istál­lókban maradtak meg az ál­latok. A baromfiak ezt a te­let csak ott élték át, ahol be­vitték a tűzhely mellé. A bor a pincékben megfa­gyott. Késsel vágták. Az 1760-iki tél is korán beköszöntött. A havazás még ősszel megkezdődött. Feljegyezték, hogy kará­csonykor Debrecenben az úrvacsora osztásnál egy lel­kipásztor mindig betörte a serlegben képződő jégréte­get, mielőtt odanyújtotta a híveknek. 1775-ben akkora volt a hó, hogy feljebb ért az abla­koknál. Ezt olyan árvíz kö­vette, hogy Pesten hatszáz­nál több ház dőlt össze. 1701-ben enyhe tél volt, egész télen szánthattak. Jó termés volt, egy köböl búza 45 krajcárba került. 1792- ben februárban a lombos fáknak már teljes árnyéke volt. 1796-ban januárban a méhek kirepültek, a rova­rok tömegesen jelentkez­tek, már volt pókháló is. A fecskék másfél hónappal hamarabb érkeztek. A kutak is befagytak 1799-ben viszont három hónapig jégvirágosak vol­tak az ablakok. A pincék­ben a csapról nem folyt a bor. A kutak is befagytak. A fák ágai letörtek. 1819-ben kemény tél volt, a kutakból nem lehe­tett vizet húzni. Vagy havat osztottak, vagy a folyók je­gén vágott mély lékből hordták a vizet. A vízimal­mok ősztől májusig nem őröltek. A gabonát otthon darál­ták. 1848 a szabadságharc tele is kemény volt, a vízi­malmok nem jártak és a nép csak otthon darált gabonát, 1866-ban a június hó­nap hatodikán a legtöbb he­lyen elfagyott a gabona. Ilyen nagy csapás azóta sem volt. Az idei tél — bár még ko­ránt sincs vége — remélhe­tő, hogy nem rejteget ilyen meglepetéseket, mert a ter­mészetet nem lehet meg­erőszakolni.

Next

/
Thumbnails
Contents