Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-05 / 30. szám

1998. február 5., csütörtök HATTER Hét kocsma, egy varroda Erdőtelepítés, középület-felújítás, parkosítás, tórehabilitácíó közmunkában Csendes a téli Tiszanagyfalu A szerző felvétele VStatllUtfMISUmi&XíOltíBimsmtWiuSlílSSOSUííOismjiimtSSKSMUSIItlUSSe Györke László Tiszanagyfalu (KM) — Ti­szanagyfalu közepes község, a hozzá tartozó Virányossal együtt (ahol 363-an élnek) nem sokkal haladja meg la­kosainak száma a kétezret. A faluban van hét kocsma, eggyel kevesebb élelmiszer- bolt. (A kicsi Virányos is két italbolttal dicsekedhet.) Az önkormányzati intézménye­ken kívül (ahol összesen 57- en dolgoznak) egy varroda ad még munkát 22 ember­nek. Ennyi. — Sajnos a munkalehetőség nálunk is szűk korlátok között mozog — mondja Kemecsei László polgármester. — A munkanélküliségi ráta 26 szá­zalékos. Közhasznú munka Jelenleg 110-en részesülnek jövedelempótló támogatásban. (Ami egy olyan településen, ahol nem élnek úgymond hal­mozottan hátrányos helyzetű­ek, meglehetősen magas szám.) Elsősorban a körülmé­nyek — téeszfelszámolás, a közvetlen szomszédos raka- mazi nagy cégek megszűnése, illetve összezsugorodása — alakultak kedvezőtlenül. Ép­pen ezért igyekszik az önkor­mányzat minden lehetőséget megragadni, hogy akár köz­hasznú, akár közmunkásként foglalkoztassák a tartós mun­kanélkülieket legalább néhány hónapig. Munka akad bőven, persze a tüneti kezelés csak annyit ér a betegnek, mint egy vizes borogatás. Hol nagy az ínség, közel a segítség — mondja a népi böl­csesség. Talán ilyen segítség a falunak, hogy az önkormány­zat összesen mintegy száz hektár termőfölddel rendelke­zik. Ennek jelentős része lege­lő, erdő és szántó. Tavalyelőtt 18,5 hektár erdőt telepítettek. Az idén — éppen a közmun­kaprogram keretében — újabb 17 hektáros területen kerülnek a földbe a facsemeték. A Nyír­erdővel közösen pályáztak összesen száz munkanélküli foglalkoztatására. Ugyancsak közmunkaprog­ram ad lehetőséget arra, hogy a Megyei Fejlesztési Tanács­nál középületek felújítására nyerjenek támogatást. Itt prio­ritást élvez a művelődési ház és az általános iskola épülete. A közmunkaprogram május­ban indul majd. Ezenkívül a rakamaziakkal közösen szeret­nék folytatni a Morotva reha­bilitációs programját. Csak hát nagy a bürokrácia: az aktacso­mó egyre csak duzzad. A pol­gármesteri hivatalból elvben már most lehetne szabályozni a Morotvát (zsilipek nyitása, zárása stb.), ha nem kellene még néhány papír. Február 2-a óta közhasznú foglalkoztatás keretében hu­szonnyolcán kaptak ideiglenes munkalehetőséget. Ok gon­dozzák a temetőt, nádat vág­nak a Morotván, rendet tesz­nek a falban, ha az időjárás en­gedi: parkosítanak, előkészítik a virágosítási programot. Nagy falat A korábbi évek infrastrukturá­lis beruházásai után a folyamat még nem ért véget. Az utak portalanítási programjából még hátravan mintegy 30 szá­zalék. Tavaly a gázközműva- gyon értékesítéséből befolyt összeget 250 méternyi járda építésére használták fel Virá­nyoson, illetve Nagyfaluban 700 méternyi utat aszfaltoztak le. Mindkét beruházáshoz köz­ponti támogatást is nyertek. Kétségtelen, az egyik leg- költségigényesebb beruházás — a szennyvíz — még hátra­van, melyet Rakamazzal, Tí­márral és a Szabolccsal közö­sen valósítanak meg. A Tisza- nagyfalura eső része is tekinté­lyes összeg: a bekerülési költ­ség eléri az 500 millió forintot. Céltámogatásra benyújtott pá­lyázaton a költségek felére nyerhetnek pénzt. A saját erő: 211 millió a csatornahálózat kiépítésére és 35 millió a tisz­tító Nagyfalura eső része. Ez persze túl sok lenne a község­nek, szerencsére a szabályok lehetővé teszik ennek mérsék­lését: a környezetvédelmi és a vízügyi alap nyújthat ehhez még támogatást, s szerencsés esetben a költségek 85 száza­léka nem az önkormányzati kasszát terheli. Tiszanagyfalu önkormányzatának gazdálko­dására az elmúlt évben az ésszerűség, a takarékosság, a mértéktartás volt jellemző. Mindazonáltal senkit nem küldtek el, és nem kellett mű­ködési hitelt sem fölvenniük. Idén sokasodtak a feladatok, melyek közül a gyermekvé­delmi törvényből adódókat emeli ki a polgármester. — Sajnos, a gyerekek 90-95 százaléka olyan anyagi körül­mények között él, hogy jogo­sult a gyermekvédelmi támo­gatásra. Ugyanis ha a család­ban az egy személyre jutó jö­vedelem nem haladja meg a mindenkori nyugdíjminimu­mot, ami január elseje óta 13 500 forint, akkor alanyi jo­gon jár a támogatás, még ha kérvényezni is kell. Eddig 350 gyermek kapott támogatást, de számuk még, minden bi­zonnyal, emelkedni fog. Mértéktartással Az önkormányzat úgy döntött, hogy készpénzben fizetik ki a támogatást a jogosult szülők­nek. Csak abban az esetben építik be például az étkezés té­rítési díjába, ha a szülő egy hó­napon túl nem fizeti azt. Eh­hez az eszközhöz azonban ed­dig még nem nagyon kellett nyúlniuk. Egyébként kedvezményt is kapnak: egy gyermekre 20, kettőre 30, háromra pedig 50 százalékos a kedvezmény. Ez azt jelenti, hogy a nyersanyag­árnak csak a fent említett há­nyadát kell megtéríteni. A hi­ányzó összeget a szociális alapból teszi hozzá az önkor­mányzat. ok élményről marad le V az, aki ezeken a zúzma- kJ rás hajnalokon inkább a szoba melegét választja és nem a hajnali sétát. A zárt helyiségek pállott levegője után a szabad térség tiszta szellője szinte fejbe kólintja az embert, aki nem győzi a tüdejét tisztítani a nagy lé­legzetvételekkel. Lehet, hogy hideg van, de ezzel most nem érdemes törődni. Ez a deren­gés időszaka. A táj csak most kezd kilépni az éjszaka sötét­jéből, a tárgyak kezdik fel­venni a valóságos, látható alakzatukat. Most kezdődik a metamorfózis, amelyet a vas­tag zúzmara még sejtelme­sebbé tesz. Nekem nincs lehetőségem a választásra, hogy akarok-e hajnalonként járni egyet, vagy sem, mert a kutyám már eldöntötte, — tehát akarok. Mint mindig, most is kiderült hamarosan, hogy a korai sé­tának én vagyok a nyertese. Enyém ez a tiszta hajnal. amiben elmélyülten lehet szemlélődni és hallgatni a csöndet. Nagy, fehér sátrakként ácsorognak a zúzmarás puszpángbokrok, mint a nyu­galom szigetei. Egy-egy halk csipogás jelzi csak az ágak sűrűjében alvó verebeket, a vadat. Amikor odébb me­gyek, ő is ellép a bokroktól és megkönnyebbülten csendes poroszkálásba kezd. Elbaktattunk a baglyok be­szálló fájához, hogy számba- vegyük, hiánytalanul vissza­tértek-e az éjszakai vadászat­ból? Megvoltak mind. Az Ha esik, ha fúj... akiknek még korai lenne az ébredés. Szép ez a csendes, tiszta hajnal. Olyan ez a deres táj, mintha egy cukrász porcu­korral hintette volna be az alkotását, amelyet a deren­gés még valószínűtlenebbé tesz. A kutyám, aki a szagok­ból most igyekszik felderíteni az éjszaka történteket, a bok­rok előtt farkcsóválásával jelzi az ágak között lapuló madarakat. De ő is érzi, hogy ez nem a vadászat ideje, mégis kötelességtudóan jelzi épülethez már nagyon közel, az öreg hársfán találtuk őket, egymáshoz közel húzódva. Műfűre, a kedvencünk, a nagy boróka sűrűjében talált magának védelmet. A zúzma­rás ágak takarásában nehe­zen lehetett megtalálni. Ezt a helyet már novemberben ki­sajátította magának, elüldöz­ve onnan az eredeti lakókat, a verebeket akik azóta is meddő kísérleteket tesznek, az eredeti állapot visszaállí­tására. Ezt az elmélázásra indító hangulatot a léprigók felhá­borodott ricsajozása törte meg. A héja, mint egy meg­bízható adószedő, behajtotta rajtuk a napi járandóságát. A rosszul megfogott zsák­mányt tőlünk nem messze kénytelen volt a földre levin­ni, hogy biztosabb fogást ta­láljon rajta. Természetesen ezt a kutyám sem hagyta szó nélkül és a békés csend han­gulata úgy eltűnt, mintha so­hasem létezett volna. A bag­lyok elröppentek, a verebek csiviteltek, amibe néhány hirtelen jött varjú is beleká­rogott. Vagyis megkezdődött a mai nap. A z égen gyülekező hó­felhők a közeljövőre másféle hajnali sétá­kat ígérnek, végül is tél van. De ha esik, ha fúj, nekünk ak­kor is mennünk kell hajna- lonta, mert a szokás már tör­vénnyé alakult, amiből a ku­tyám egy tapodtat sem en­ged. Jótékonyság L ehet-e tánccal, mulatsággal sok pénzt keresni? Le­het-e a forintokat úgy szaporítani, hogy közben köl­tekezünk, ételt, italt rendelünk? Bármily furcsa, a válasz minden esetben határozott igen. Mert amíg az egyé­nek bukszája laposodik, addig a közösnek nyitott számla vastagodik. Gyűl a pénz, melyet aztán a mulatságok, estek szervezői humánus célra ajánlanak föl. A jótékonyság és a bálok szezonját éljük. A párosítás nem véletlen, hiszen így, a farsang idején sorra kapjuk a híreket: számos városban, számos szervezetben rendeznek jótékonysági bálokat, mulatós esteket, sok-sok ember munkálkodik azon, hogy amíg a nép mulat, jókedvűen töl­ti az időt, addig szinte észrevétlenül segítsen azokon, akik­nek nem sok okuk van a derűre. A jótékonysági estek be­vételeit többnyire rászorulóknak, a nehezen élőknek ajánl­ják fel az emberek, de mint a legutóbbi nyíregyházi példa is bizonyítja, lehet jótékonykodni az egészséges életmó­dért, lelkünk és testünk épségének megőrzéséért is. Más kérdés persze, hogy sokszor legkevesebbet azok se­gítenek, akik pedig anyagi helyzetük miatt a legtöbbet te­hetnének. Ruhagyűjtés, élelmiszer-akció szervezői a meg­mondhatói annak, milyen sokan vannak azok, akik a ke­vésből is adnak, s milyen kevesen, akik a gazdagság ma­gaslatáról nem akarják, vagy nem is tudják észrevenni az elesetteket, a bajban lévőket. Ezért is örülhetünk annak, ha megyénkbeli híreket hallhatunk. Annak például, hogy a karácsonyi számunkban bemutatott apátián, anyátlan öt ár­va nem csak sok-sok anyagi segítséget, de a legalább ennyire fontos jó szót is kapott. Akadt, aki az újságcikk megjelenése után név nélkül küldött tízezer forintot, s volt idős bácsi, aki lelki segítséget, megértést adott. Mulatnak a gazdagok! — mondják olykor a rosszmájú- ak, akik ilyenkor még véletlenül sem gondolnak arra, hogy a mulatozás csak eszköze a pénzkeresésnek. Soha rosszabb eszközöket... Kovács Éva Lázas tünetek V alószínűleg parlamenti vizsgálóbizottság alakul, hogy tisztázza a Xénia Láz Egyesület illetve űr­gammák iskolai mozgalma, valamint egyes üzleti és politikai körök, továbbá a Magyar Televízió kapcsola­tát. Mint olvasom, a vizsgálat során meg kell állapítani, hogy az említett kontaktusokat üzleti haszonszerzésre, po­litikai erőfölény rejtett érvényesítésére, avagy valóban a gyermekek jobb tanulásának elősegítésére használták-e fel. A Xénia Láz egyelőre tisztázatlan politikai kapcsolat- rendszerével szemben engem e pillanatban az üggyel kap­csolatosan inkább érdekel az üzlet, s vele a reklámok beha­tolása az iskolák falai közzé. A nyitott szemmel járó szü­lők figyelmét nyilván nem kerüli el az a sok gazdasági rek­lám, ami — tisztelet a kivételnek — jó néhány iskolában kacsingat csalogatóan a tanulókra. A tanárokat is gyakran keresik meg különböző cégek, általában környezetbarát szlogenek mögé bújtatott ajánlataikkal, hogy termékbemu­tatót, ne adj’ isten kedvezményes vásárt rendezhessenek, s ehhez „alkotó” együttműködésüket kérjék. Máskor ügynö­kök apró árumintákat osztogatnak a gyerekeknek, nagyon is bízva az apróságok lelkes vásárlóvá válásában. Nem véletlen, hogy a reklámok nagy része a könnyeb­ben befolyásolható ifjúságot célozza meg. Ugyanakkor a tavaly hozott reklámtörvény nyomán a szakma által meg­alkotott Magyar Reklámetikai Kódexet lapozgatva hom­lokegyenest más reklám-erkölccsel találkozhat az ember: „A reklám nem élhet vissza a fogyasztó bizalmával, nem használhatja ki tapasztalatlanságát, hiszékenységét tudat­lanságát’’, áll egy helyütt. A gyermekek és fiatalok védel­méről szóló cikkely pedig egyenesen így fogalmaz: „A reklám nem használhatja ki tisztességtelenül a gyermekek­nek a szülők, nevelők iránti bizalmát. A gyermekkornak - hoz szóló reklám nem indíthatja őket arra, hogy bármilyen okból számukra ismeretlen személyekkel kapcsolatot ke­ressenek, létesítsenek.” Gazdasági láz ide, reklámláz oda, ehhez azt hiszem nincs mit hozzátenni. Galambos Béla BineÍeMagyaforszS^3

Next

/
Thumbnails
Contents