Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-28 / 50. szám
199S. FEBRUÁR 28., SZOMBAT ■ IS Délelőtt meglehetősen kihalt a falu Harasztosi Pál felvétele nek büszkék a falujukra! A lakosok többsége szereti a dolgot, néhányan pluszjövedelemre is szert tehetnek a versenyek idején. Kialakult a stabil közönség; a nézőszám 3-10 ezer között ingadozik. Igazi népünnepély ez, azt hiszem, sokan e véleményen vannak. (A két karakteres jellemző megismerése után „szabadtéri” tapasztalatgyűjtésre indulunk. A Teleház — mint az egyik legújabb érdekesség — felé vesszük az irányt. Az út menti házakat figyelve vegyes benyomások kerítik hatalmába a szemlélőt: sokmilliót érő luxuspaloták váltakoznak meglehetősen lerobbant, öreg házacskákkal; az átlag viszont tisztes talpon maradásról tanúskodik. A Teleház pedig már a jövőre készíti a nagydobosiakat.) — Magánszemélyek kezdeményezésére jött létre alapítvány; sikerrel pályáztak a Teleház akcióra; nyertek, s most működünk — mondja Ilocki Attiláné ügyintéző. — Még nincs nagy tolongás — teszi hozzá a másik „teleházas”, Dobronyi Zsolt, de használják a gépeinket, igénylik a szolgáltatásokat. Egyelőre inkább a gyerekek, de a felnőttek is lassan ráízelednek a fax-, a telefon, az Internet-lehetőségekre; kérik nyomtatványok sokszorosítását. Részt vesznek alapfokú számítástechnikai tanfolyamunkon. — Általában a játékprogramok miatt térünk be ide — jegyzi meg a hatodikos Joó Balázs, aki ottlétünkkor toppan be sulitársa, Fazekas Sándor kíséretében. Bekapcsolt számítógép, kellemes, tiszta környezet várja őket, és természetesen a varázslatos programok. Községszemlézés közben folytatjuk a beszélgetést a polgármesterrel. — 1990 és 94 között 100 milliós beruházást hajtottunk végre. Kiépült a gázszolgáltatás, a telefonhálózat, az útjaink 90%- a szilárd burkolaltot kapott. Megépült a 6 tantermes általános iskola, a gyógyszer- tár, áll a világháborús emlékmű, megszületett az új Kraszna-híd, a ralikrosszpá- lya. Az utóbbi négy évet a közvilágítás kétütemű korszerűsítésének szenteltük. Az első befejeződött. Most Nyírparasznyával és Szamosszeggel társulva szennyvíztárolót kívánunk létesíteni. A kábeltelevíziós szolgá- latatás a pályázati szakaszban van. Szépen gyarapodtunk, úgy, mint ahogyan egy európai csatlakozásra tudatosan készülődő községhez illik. (Elbúcsúzunk. Még várnak bennünket a megszokott helyen, a gyönyörű, Perényi- kastélyban levő iskolában. Az intézményről a polgármester csupa jót mondott. Ami legfontosabb: a nagydobosiak befogadták az 1985-től ott helyet kapott — középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekeket oktatónevelő — speciális tanodát. Mint jó lokálpatrióták: büszkék arra, hogy a halmozott hátrányokkal, súlyos szellemi elmaradásokkal terhelt gyermekek a nekik rendezett országos tanulmányi versenyen elsők lettek. Igen, az európai gondolkodásnak a másság tolerálása, a verejtékes munka erőfeszítésének elismerése is sajátja. Nagydoboson ezt egyre többen így gondolják, érzik.) Kállai János Mintha merő csodálkozásukban azt mondanák egymásnak: — Micsoda mélység rejtőzik benned! Aztán nem volt többé közöttük sem út, sem áradat. A távolságok egyre inkább belevesztek az alkonyatba, s csupán annyi maradt ébren körülöttük a világból, amennyire szükségük volt, hogy oltalmazzák egymást és egyedül érezzék magukat. Később, amikor a lány elfáradt, így szólt: — Te, szeretnélek ma elvezetni valakihez. De nekem már nincs anyám. Ekkorra kigyúltak a csillagok, a levegő pedig a San Niccolo kicsi, csengő hangú áveharangjától reszketett. Ekkor a fiú azt kérte: — Vezess Istenhez! A lány előtte lépett be a San Niccolo kapuján, s olyan volt mellette, mint fény az utcák hűs árnyékában. Kéz a kézben, akárha egy hosszú ünnepi menet élén haladnának, mentek föl a kis templom lépcsőjén. Bent hosszan térdepeltek magukban a többiek között. És Isten akkor nagyon gazdag volt. (1898) (Rainer Maria Rilke — Prága, 1875 — Val- mont, Montreux 1926. Életútjában, országról országra járásában a XX. század eleji közép - európai polgárság nyugtalansága, magakeresése testesül meg. Költészetének uralkodó motívuma a halál, a szorongás, a misztikus istenkeresés, az ember és a felfoghatatlan viszonya. Prózaíróként kevéssé ismerjük őt Magyarországon. Erdélyi Z. János vállalkozott rá, hogy Rilke fiatalkori novelláiból válogasson és lefordítson jó néhányat. Szemelvényünket A halál napja című kötetből választottuk.) Állt, szédelgett, tapogatózott, aztán a fiatal testek megérezték egymást, és szorosan, egy emberként összenőve ott maradtak az út közepén. Csukva tartották szemüket. Még túl gyengék voltak, hogy másutt legyenek együtt, mint ebben a közös, szűk éjszakában. Aztán Simonetta ezt gondolta: — Milyen vagy te, kedves? Elek Emil illusztrációja Giuliano pedig sötéten kérdezte magától: — Minek nevezzem szépségedet? Elszomorodtak, mert egyik sem tudott semmit a másikról. Végül egyszerre emelték föl tekintetüket, magasra, mintha az volna a tét, hogy megtalálják a mennyet. És akkor egymásra leltek, és nevettek a felismeréstől. MÚZSA Hazai termés Oláh András Zuhanás (Szilágyi Domokosnak) Ibolya-ég. Ájult zuhanás. Csontfehér falak tövében harmat-fürdette hajnal. Töviskoszorúba törülközünk. Megvérzett arc. Sírkereszt. Megváltbatatlan magány. Márványhideg utcáinkon temetetlen álmok menetelnek. Antal Attila Szeptember végi fényben Hány nevet sorjáztat megint ez a reggel mennyi szeptembert Költőt múló múltat hány eltűnődő Sándort hű Juliskát hűtlen Júliát elém vonultat hány szó hány panasz hullt szirmát mennyi tárgytalan vágy füstjét sodorja-fújja tűbe cérnát: hányféle borzongást fűz testembe egykedvű mozdulattal újra hány verset lehel rám hány tört ügy vérszagát hány sejtés magvait hinti bennem széjjel hány halált pillant rám futtatott-arany szemöldökű égi óceán-szemével Magyar József Fekete Feketén árulunk feketén élünk fekete bérből feketén félünk feketén dolgozunk fekete uraknak fekete arccal fekete ég alatt fehér embernek fekete a gondja „feketén bólingat az eper fa lombja” (Szemelvényeinket megyénkbeli költők terméséből válogattuk. Oláh András Mátészalkán, Antal Attila Nyíregyházán, Magyar József Nyírbátorban él és dolgozik.) Balázs Attila illusztrációja
