Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-26 / 48. szám
1998. február 26.. csütörtök HÁTTÉR Ahol várják az uborkaszezont A vállalkozó önkormányzat eredményes modelljeként szolgál Nyírlugos Erdőtelepítés Nyírlugos határában Balázs Attila felvétele Nyírlugos (KM) — Ritka dolog, hogy egy kistelepülésen ne csak a helybeli munkanélküliek gondja oldódjon meg, de a másutt élők is lehetőséget kaphassanak. Ezen „fehér hollók” közé tartozhat Nyírlugos, ahol élen állnak a köz- és közhasznú munkások alkalmazásában, a vállalkozó önkormányzat modelljének jó példájaként említhető a nagyközség. Nem titok, igyekszenek alaposan kihasználni a pályázatok adta lehetőségeket — fogalmazott Hovánszki György polgármester. Ennek eredményeként a múlt évben 174 személy foglalkoztatását tudták megoldani. Erdő és faüzem Megalapították például az ön- kormányzati közhasznú társaságot, így e gazdálkodó szerv létrehozásával az önkormányzat vállalkozási jellegű tevékenységeit elkülönítették a költségvetéstől, biztonságosabbá téve az önkormányzati törvényből adódó kötelező feladatok ellátását. A vállalkozás sok kockázatát a kht. viseli, az esetleges eredményeket pedig vissza lehet forgatni olyan közhasznú tevékenységek ellátására, melyek az önkormányzat kötelezettségét jelentik. Az önkormányzat évek óta folyamatosan telepít erdőt a nagyközség másra nem használható területein, jelenleg mintegy 450 hektár erdejük van, amit a közmunkások ültetnek, gondoznak. Bár azt szokták mondani, a fát a jövőnek ültetik, de tény, a jelenben is hasznot hoz, elég, ha csak a foglalkoztatásra gondolunk. Az előrelátás bizonyítéka, hogy az önkormányzati kht. megvásárolta a Csertiágón lévő egykori fafeldolgozó üzemet — ami az állami gazdaság, majd a Vajai ZöldségGyümölcs Kft. tulajdona volt —, a hozzá tartozó területtel együtt, a remények szerint a felszerelését és működőképessé tételét követően a jövő év elején megkezdődik ott a termelés, ami 50-60 új munkahelyet jelent majd. Több, mint 11 milliós vissza nem térítendő támogatást nyertek el a 12 hektáros kor- donos uborka ültetvény megépítésére, ami több száz embernek jelent majd jövedelem- kiegészítő foglalatosságot, az uborka felvevőpiaca is évekre biztosított. Munkát adni A sikeres pályázatokat mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1997-ben közel harmincnyolc millió forintot nyertek el közmunkások foglalkoztatására a Munkaügyi Minisztériumtól, míg közhasznú munkások foglalkoztatására 6,6 milliót. A kontrasztot jól bizonyítják más számadatok. Különböző szociális célokra tavaly több, mint 85 millió forintot fordítottak Nyírlugoson, ami az összes működési kiadások bő 37 százalékát teszik ki. Egyértelmű tehát a polgármester vélekedése: a rászorulóknak a foglalkoztatással sokkal nagyobb segítséget tudnak adni, mint bármilyen segély kifizetésével. Ennek szellemében az idén már több pályázatot beadtak az Országos Közmunka Tanácshoz, mert a legfontosabbnak azt tartják, hogy az ott élők megélhetését segítsék. Ezért is gondolkodnak egyrészt tartós munkahelyek teremtésében (mint például a fa- feldolgozó üzem beindítása), vagy évente visszatérő jövedelemszerzés lehetőségében (uborkatermesztés). Igaz, nem feltétlenül önkormányzati feladat ez, de hiába vártak a munkanélküliséget megszüntető vállalkozások letelepedésére, hiszen a meglévő üzemek (Cserfood Rt., AP Hungária) és az egyéni vállalkozók bár mindent megtesznek, hogy enyhítsenek a gondokon, teljesen megoldani nem tudják e problémát. Azáltal pedig, hogy a nyírlu- gosi polgároknak nem segélyből kell megélniük, remény van a magánvállalkozások megerősödésére, a gyermekek továbbtaníttatására, a munka után járó nyugdíj megszerzésére. Ha az elképzelések valóra válnak, még az is megtörténhet, amire nem volt példa a múlt évben sem a térségben, de talán a megyében sem: a környékbeliek is Nyírlugosra járnak majd dolgozni, mert helybeli lakos nem marad munka nélkül. (Mint ahogy időlegesen nyáron már történt ilyen.) Segély helyett A település vezetői magukénak vallják a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István szavait: „A legnagyobb áldás nem abból származik, hogy ingyen kenyér adassák a szegény népnek, hanem hogy lehetőleg mindenkinek munka- alkalom nyittassék, amelyben talán fárasztó dologgal biztos és megérdemelt kenyeret lehessen szerezni.” E gondolatok megvalósításához persze — tudják — szükséges a lakosság nagy részének összefogása és támogatása, sőt, megértése és akarata. Szakmai vita Ferter János rajza------------------------_____——-------------------------------------——-------------111 i I ~t 4>J * j> j * | ■AiilflMJ« ^ . „i. »1 A pénz lelőhelye T anulmányt kellene írni annak eldöntéséhez, hogy a gazdasági fejlődésben a pénzé a vezető szerep, avagy a piszkos bankók csupán termékei egy nekilóduló gépezetnek. Az azonban tény, hogy a pénz rendre felbukkan a valós produktumtól távol álló helyeken is, a legnagyobb lelőhely talán a politikai színtér. Megyénk nyugdíjasai is élvezhetik azt a kedvezményt, amelyet el- kendőzhetetlen választási fogásként ajánlott fel számukra a vezető politikai erő. Tulajdonképpen az újítás lényegével nem is lenne gond: megérdemli az idősebb korosztály ezt a gesztust, hiszen többségük nem tehet arról, hogy aktív munkájuk gyümölcsét pazarló módon élvezte egy hibás rendszer, „megalapozva” ezzel napjaink nyomorúságát. Csak éppen a megcélzott körtől függetlenül nem ártana egy-egy ilyen nagyvonalú ajánlat mellé azonnal odatenni azt a forrást, ami igazolja: más társadalmi rétegek érdekeinek sérülése nélkül kivitelezhető az elképzelés. Hangsúlyozottan a jelenség válthat ki jogos aggodalmat, mert a választás finiséhez közeledve a legkülönbözőbb zászlók « alatt tűnnek fel a nagy varázslók, akik cilinder helyett a bőség szarujával tisztelegnek a közönség előtt, mindegyik remélve azt, hogy az ő produkciójára lesz majd kíváncsi a nagyérdemű. Mindeközben szoktatnunk kell magunkat az eltartotti helyett öngondoskodó nyugdíjrendszer bevezetéséhez. A most kereső generáció jövedelméből levonják az eltartotti kör ellátásához szükséges anyagiakat, de harminc-negyven év múlva rajta már számonkérik a takarékoskodást. Többször elhangzott már a figyelmeztetés: önpusztító életet él a magyar, s ez már messze nem írható a dohány és az alkohol számlájára. A munkahellyel rendelkező szerencsések állandóan félve a lecsúszástól önpusztító módon dolgoznak, hogy életük delén megkapják az első szívinfarktust. Hogy is tartja a mondás: az öngyilkosság egyetlen társadalmilag elismert formája az, ha agyondolgozza magát az ember. Az ígéretek következményei itt is,.így is jelentkeznek. Nyéki Zsolt Egyezség Nyíregyháza (KM - K. J.) — Az ország megyei és a főváros pedagógiai intézeti igazgatóinak kétnapos konferenciája befejezte munkáját megyénk pedagógiai intézete és továbbképzési központja nyíregyháza-sóstói részlegében. Papik Péter megbízott igazgató a tanácskozás summázatakcnt fogalmazta meg: az intézetvezetők megállapodtak abban, hogy a továbbképzési programokat akkreditáltatni kell. A projektek elbírálására jött létre a Pedagógus Akkredi- tációs Bizottság. A pedagógiai intézetek egyezségre jutottak azt illetően is. hogy a helyzetüknek. kondícióiknak leginkább megfelelő továbbképzési programokat dolgoznak ki. melyeket felajánlanak egymásnak. A kurzusok, tanfolyamok kínálatát közzé teszik. Megtudtuk: a tegnap véget ért nyíregyházi tanácskozásnak március közepén Egerben lesz folytatása, amikor a megyei pedagógiai intézetek továbbképzési szakemberei a témával összefüggő részterületek kérdéseit vitatják meg. .............................. Nábrádi Lajos iá«tála t gy hegyi faluból jött a Nyírség közepére. 1-J Két nyelvet beszél folyékonyan, a harmadikat csak nagyjából. Vasalófiúként megterhelő, nehéz munkát végez a könnyűipari üzemben. Egy bérház régen volt parányi gyermekszobájában a nyújtott műszakok után albérlőként hajtja álomra a fejét. Több bérről, saját lakásról álmodik, s néha egy hozzá illő lány is feltűnik álmai mezején. Az ő hazájában, ott, ahol elindul a népeket összekötő Tisza, még nehezebb az élet. Átjött hát egyszer a nyár derekán batyuval, hogy egy kis pénz keressen. Itt hallotta, a ruhaüzembe külföldieket is keresnek a munkaadók, mert a belföldiek fura módon nem vállalják a munkát. Amikor hazament, a beteg édesanyjával és a még iskolába járó húgával megbeszélte a dolgot. Közölte velük, ő nem sefteléssel, hanem keze munkájával akar kenyeret keresni. Átjön hát ide, hogy szerencsét próbáljon. Az édesanyja párás szemmel pogácsát tett a tarisznyájába, áldást kért rá és útjára bocsátotta. O rozoga buszon, kattogó vonaton ide ereszkedett, s szorongva, nehéz lélekkel ment a könnyűipari üzem kopaszra nyírt portása elé és érdeklődött, hol lehet felvételre jelentkezni. Mint „hiányszakmára” jelentkező, a munkaügyi hivataltól megkapta a munkavállalási engedélyt. Rövid betanítás óta öltönyöket vasal. Az általa vaÁlom salt nadrágnak olyan az éle, hogy borotválkozni lehetne vele. Kapcsolt munkakörben dolgozik. A kamionok rakodásánál is nagy szükség van rá a nőies üzemben. A kész, műanyaggal bevont öltönyöket óvatosan rakja a Münchenbe induló kamionokba. Többször ábrándozott arról, milyen jó lenne rá is egy ilyen öltöny, de neki másfél hónapra szabták ki az időt, ennyit kell dolgoznia ahhoz, hogy megvehessen egy öltönyt. Ha ünnepen, vagy hétvégén jön a kamion, rá akkor is lehet számítani. Az év végén az üzemben sok volt a beteg (és az álbeteg), ugyanakkor a külföldi megrendelők határidejének ostora sürgetett. Megkérdezte a szalagvezető, hogy vállal-e napi két műszakot. Vállalt. Nemrég pedig a februári tavaszon az üzem karbantartó műszerésze ment hozzá ezzel a kéréssel: „Építkezem, a hétvégén jönnek a kőművesek, te is gyere már el egy kis segédmunkára.” Elment. Az albérletében a háziak szeretik, mert nem iszik, nem dohányzik, csendes, bele simul a betonfalak szürkeségébe. Nagy ritkán eljár moziba. A színházat is javasolták nekik, de azt mondja, hogy a színház az úri embereknek, meg a diákoknak való, s különben is, nincs neki ahhoz való ruhája. A műszerész a minap heccelte, vagy inkább biztatta: „Ezen a nagy hátsó udvaron szinte egyedül vagy kakas. Most már ugranod, kukorékolnod kellene.” A mindent látó, mindent tudó és mindent kibeszélő szabásznő újabban híreszteli: Petyában felébredt, megpezsdült valami, mert a múlt szombaton egy varrólánnyal ment moziba. Petya messzire szakadt a komor fenyőkkel körülvett kis házikójától. Abból a messzeségből csak egyedül jött, de úgy érzi, itt nincs egyedül. Sok hűhó semmiért A nyugdíjreform egyik legtöbbet vitatott pontja az özvegyi nyugdíjak ügye volt. Tv, rádió harsogta, lapunk is többször tárgyalta azokat a kifogásokat, amelyek az özvegyek nyugdíjával kapcsolatosan január elseje, a jogszabály életbe lépése óta elhangzottak. Az elégedetlenséget látva a Magyar Demokrata Néppárt az Alkotmánybírósághoz fordult az ügyben, s a taláros testület kedden sokaknak, de legfőképpen az érintetteknek tetsző döntést hozott. Kimondta: alkotmányellenes az özvegyi nyugdíj mértékének megállapítása azoknál az özvegyeknél és eltartott szülőknél, akik saját jogú nyugdíjellátásra nem szereztek jogot, s e jog megszerzésére életkoruk miatt lehetőségük sincs. Az alkotmánybírák visszamenőleges hatállyal mondták ki azt, hogy azok, akik ez év január elsejét követően vesztik el házastársukat, akárcsak korábban, ez év január elsejétől ismét változatlanul ötven százalékos özvegyi nyugdíjra jogosultak. Eddig a lényeg, s ezután jöhet a vélemény. A bírák döntésének ugyanis pénzügyi vonatkozásai vannak, de mint a Pénzügyminisztérium illetékese közölte, ez az összeg ebben az évben elenyésző mértékű, jövőre lesz csak lényeges, egymilliárdot közelítő összeg. Annál is inkább, mert idén se sokakat, jövőre pedig mindössze öt-tízezer embert érint a változtatás, mely a fenti mértékben növeli meg a nyugdíjalap kiadásait. Sokak gondolják ezek után úgy — s mondhatjuk, alapos okkal — kár volt az érzelmeket korbácsolni, sok-sok ember biztonságérzetét bizonytalanná tenni. Egy ország költségvetésében az érintetteknek kiutalt összeg igen csekély, mondhatni semmi, akikről azonban szó van, azoknak ez a pénz a minden. Egyetérthetünk tehát a döntéssel, miközben változatlanul fenntarthatjuk magunknak a kételkedés jogát a szabályozás, az egyenlősdi miatt. Sok hűhó semmiért — írta Shakespeare, kinek szavait az özvegyi nyugdíjak ürügyén csak ismételni tudjuk... Kovács Éva Kováts Dénes
