Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-21 / 44. szám

J L * J I I L w Á. * L * j * mJ g i • 1 y'^yfajv'-Sí^KaJ

Gyomorír <upe

Mz ősi Japánban az emberek AAazért tanulták meg az önvédelmi fogásokat, hogy ha megtámadják őket, fegyverük híján, a puszta kezükkel védjék meg önmagukat. Ezt a harci szellemet napjainkban is alkalmazzák a kyokushin karatetechnikát gyakorlók.

Igaz, ebben a sportban van egy alapszabály, amely szerint „a harci művészetekben nagyon fontos, hogy a cél mindig a győzelem legyen, de maga a küzdelem indítóoka sohasem lehet személyes gyűlölet”. Január utolsó hétvégéjén edzőtábort rendezett Debrecenben a Kiyosumi Se, melynek vendége volt Sensei Brezovai Sándor háromdanos mester. Két edzés között válaszolt a Jövünk kérdéseire.

Mint elmondta, eleven, vékony- dongájú kisgyerek volt, állandóan izgett-mozgott, egy másodpercig sem tudott egy helyben ülni. Édesapja lett a példaképe, aki birkózóként a hadsereg színeiben válogatott és bajnok volt. Ötéves korától egy évtizeden keresztül sportszerűen rúgta a focibőrt, de amikor választania kellett, a karate mellett tette le a voksát.

Attól kezdve rendületlenül edzi a testét és a lelkét. Szentesi edzője úgy megtanította, hogy 1985-ben magyar bajnok és a legtechnikásabb versenyző lett. A katonaságot Szolnokon (későbbi mestere) Furkó Kálmán elhíresült, „válogatott” csapaSensei Brezovai (balról) és Badar Attila

tában töltötte. Kemény kiképzést kapott, sokat tanult tőle, s a mai napig is második apjaként tiszteli. Ha csak teheti, minden versenyére meghívja. Leszerelését követően két tanítványa Japánba utazott két hónap edzőtáborba. A „civil” életben két év kőkemény munkával sikerült annyit összegyűjtenie, hogy 1990- ben ő is kiutazhatott Hombu-dojó- ba, ahol a kyokushin-technikát el- mélyülten tanulmányozhatta több mint három hónapon keresztül. Ottani tanítója, Sósai Oyama tízda- nos mester volt, s Sándoru san bepillantást nyerhetett az igazi kyokushinba. Ettől függetlenül még nem sokat tud, hiszen a harci művészetek útja ezer nap tanulás után kezdődik, és tízezer nap tanulás után éri el a csúcsot A megmérettetéseken szép eredményeket ér(t) el: például kétszeres kata (formagyakorlat) Európa-baj- nok, hétszeres magyar bajnok, háromszor nyert Szolnok-kupát, valamint számtalan nemzetközi versenyen volt dobogós helyezett. A toki„26 éves vagyok és csalódott, szeretnék végre valakit, aki szeret.” Ennyi a levél. „Szeresd magad, Isten is megszeret”, az jut eszembe, nekem mindig hülyeségek jutnak az eszembe, gyigyi dzsimike, de Te írod, „Elmegyek az igaz paradicsomba, Isten országába”, s ettől felmegy az agyvizem, no nem konkrétan ettől, hanem ami előtte van, de azt inkább nem idézném, túllépi a fájdalomküszöböm...

„Már kinőttem az ifjúkorból, de amikor ezek az írások születtek, még a második x-en alig voltam túl. Azóta nem igazán mártottam tintába a toliamat. Érdemes lenne?” Szerintem nem, de ez, mint tudjuk, dzsi- mikét se tartja vissza. Eddig. Ha valami abbamarad, legyen az például a versírás, biztosan úgy van jól. Tényleg. De ezzel nem újat mondtam, csak azt: nem volt vesztenivalója.

Vass Tibor

(Továbbra is várjuk írásaitokat a következő címre: Eszak-Magyaror- szág szerkesztősége, 3501 Miskolc, Pf. 351.)

“pl ,

„Tiszacsermelyen, az édesanyámmal élek. 1978-ban születtem Sárospatakon, ma is ott tanulok a középiskolában. Jelen világunkban a mentális és fizikai béklyóktól nehezített mozgású emberek szellemi prostituáltakra vágyakoznak. Azt hiszem, nekem is azzá kell lennem,

Maczkó János:

Nints hézag

Kimondatlan marad minden, de inkább meg sem szólalok, csak ne fújja szét a lassú lehelet-lég parázs időnk hamuszobrait.

Ki sem nyitom a szám, hallgatom mit mond s ír az ember, hallgatom végtelen zsivajgását, s mert nincs hézag a Teremtés oldalain, firkálni kár.

Sárga köntös

Mustár-bojtosán ahogy lóg, mint egy kínai varázs-csók

és rám simul aljas kedvesen.

Szolgál szárazon és nedvesen,

ezért nem kell neki külön bér, de minden percet számon kér.

S törölközőm ha velem látja, bele is sárgul szegény pára.

Ám panasz ajkán sose beszél, mert hát azért ő is fél.

ő is csak mosodai-álmomban röpdös, nekifeszüi viharoknak a sárga köntös.

jövünk ’;

Megjelenik kéthetenként Kiadja az Inform Stúdió Piacz Kft.

Felelős szerkesztő: Túri Gábor

Postacím: 4001 Debrecen, Pf. 72. Telefon: (52) 410-587; Fax: (52) 417-985

ói világbajnokságon 1991-ben a 250 fős mezőnyben a 16 közé jutásért folyó mérkőzésen esett ki. A világon nyilvántartott kyokushin karatékák között neve az első harminckettőben található. Ez a sport korhatár nélküli, s ötéves fia már túl van az első övvizsgáján! A kyokushin-módszer az ő szintjén már életforma, ami meghatározza további életét. A harci művészetek egyetemesek, senki sem lehet annyira önző, hogy tudásából ne adjon át másoknak. Épp ezért, ha csak teheti, Magyarországon (a főváros kivételével, mivel ott két „kollégája” tevékenykedik) igyekszik átadni a fiataloknak azt a tradíciót, amit még Japánban Sósai Oyama hagyott rá. Debrecenbe is azért látogatott el, mert a dojo (klub) vezetője, Badar Attila a tanítványa volt, aki nagyon jó budo karatét képvisel, s „csapata” remek szellemű. Mivel területi képviselő, kötelessége felügyelni az ország egyik legnagyobb klubjának munkáját is.

Szöveg és kép: Poór Zoltán

lg iHlOáitnl I

flf Ti wtb■ n>»Tur m mm m wnwm 9

'mMmim három BfflMftf f|1

c_* mm III ■

rir^rVV\ r7.cy^^a| gg

_ «I É|i mipSS

Jr Or Kelte ,«j§ £4* <$1 w ffillr

jhhMéhhhhhhmni i Vlíl v!k fin

__ I

NAGY PÉLDÁNYSZÁM, I

KOMBINÁLT ÁRAK! I

is ci nüm

I Ionise munkatársunkat:

Ko^á« Zsuzsa, 06 (52) 443-083/225. f

iS ÜP11 SS IMS 9

■ppp íb b SIISS ■

Hírei essen Bprsod-Ahaúj-Zemplén, I

Hajdú-Bihar és I

Szabolcs-SzatmJ^^j^^^^^ I

mellékleteiben. I

éítaSfo mmfÁ- 1

Ebért harc

Régi mániám, hogy azok a felnőttek, akik elfelejtik, milyen volt gyereknek lenni, sokat veszítenek. Egy szeletet az emlékeikből, s egy még nagyobb karéjt az eszükből is. Nem lesznek félig vagy egészen hülyék mondjuk, csak kissé fogyatékosak - érzelmileg.

Marty még gyerek, tehát nyerésre áll a felnőttekkel szemben. Helyén az esze is, a szíve is. Amikor találkozik Shiloh-val, vagyis Csavargóval, az elkóborolt vadászkutya-kö- lyökkel, azonnal tudja, hogy ezt az ebet bántották. Szeretné megtartani, az apja azonban - autokrata, szigorú férfi, mellette másnak szava nem lehet a családi közéletben - visszaviszi a kutyát gazdájának. Egy részeges, durva alaknak, akiről utóbb kiderül, gyerekkorában gyakran eltángálták. Vélhetőleg igazságtalanul, ám ez goromba és agresszív viselkedésére nem mentség. A kutya újra meglép drillben brillírozó gazdájától, Marty újra magához veszi. Hazudik érte, de dolgozik is, hogy az eb szabadságát megválthassa.

Meglehetősen sok a panel a filmben, közhelyesek a párbeszédek, sematikusak a szereplők, túlontúl ismerősen csengenek a felhangzó lírai dallamok. Ráadásul kutya és gyerek együtt könnyen képesek könnyeket csalogatni, amit nyilván Dale Rosenbloom rendező is szem előtt tartott... Mégis. A film hoz legalább két üzenetet. Az egyik: vegyük komolyan a gyerekeket. Nekik is lehetnek (vannak!) fontos vágyaik, álmaik, miért is ne segíthetné őket a felnőtt társadalom? Mi lenne, ha egyszer egy apa vagy egy anya olyasmit mondana a maga felnőtt nyelvén, ami körülbelül azt jelenti: bocsika, skac, tévedtem, de semmi gáz, okéi A másik: Amerikában is emberek élnek. Emberek, akik nem kizárólag New Yorkban vagy Los Angelesben laknak. Akik között söpredék is akad, de tisztességes is. Sőt, mivel a folyók arrafelé sem kizárólag tej- és sörhabokat vetnek, valamint a hegyek sem kenyérből vannak, a korlátlan lehetőségek hazájában is sok a szegény ember. A szegény ember pedig, ha nem akarja, hogy az ág is húzza, alkalmazkodik a világhoz, s próbál ember maradni, ragaszkodva ahhoz, amivel bír: a tisztességéhez.

Talán gyengécske érvek ezek, de egyszer érdemes végignézni egy kiskamasz meg egy kiskutya történetét, amiről Kosztolányi talán azt írta volna: édesbús. (Csavargó kutya - Amerikai családi film.) Forgalmazza az Intercom.

4/10

Sz. M.