Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-21 / 44. szám

AKTUÁLIS INTERJÚNK Lecsendesedtek a fiatalok Minden együtt van, ami a tartalmas időtöltéshez elengedhetetlenül szükséges Nagy István Attila Hol van már ezerkilenszázkilencvenöt for­radalmi lendülete? Az egyetemisták és fő­iskolások tüntetéseket szerveztek, érveltek, cáfoltak. Agitáltak, szervezkedtek. Képvi­selték az érdekeiket. — A helyzet nem sokat javult azóta, a diákvezetők, de a hallgatók is inkább be­lefáradtak a küzdelembe. A tüntetések a gyakorlatban szinte semmi eredménnyel nem jártak. Az országos vezetésnek nem sikerült a hallgatóság érdekeit ér­vényesíteni, ezért mennie kellett. A jelenlegi vezetés pedig számos kér­désben nem elég határozott — mondja Román István, (23) a Bes­senyei György Tanárképző Főisko­la Hallgatói Önkormányzati Tes­tület (HŐK) elnöke. O A tanárképzőnek háromezer nappali tagozatos hallgatója van, a levelezősökkel megközelíti a négyezret. Az intézmény országos viszonylatban is a nagyok közé tar­tozik. Hogyan jelenik meg ez a sa­játosság a HŐK munkájában? — Képviseli a hallgatók érdeke­it, gazdálkodik a hallgatói norma­tívával. Ebből finanszírozzuk az ösztöndíjakat és a szociális támo­gatásokat, segítjük a tudományos, a művészeti és a sport tevékenysé­get. A normatíva összege 1992 óta nem változott. 1998 januárjától 6500 forintról felemelték 7000-re. Ez azt jelenti, hogy öt év alatt 336 százalékos volt az értékvesztés. Ez a mostani emelés nem kompenzál­ja ezt a csökkenést, de valamit azért jelent. Az ösztöndíjakat a fő­iskolai tanács szabályzata alapján R osztják fel a hallgatók között. Je­lenleg két részből áll. Az alapösztöndíj 2500-3000 forintot tesz ki, míg a differen­ciált 3,8-as átlag fölött, tizedenként vál­tozik. Ez 3000-9000 forintot is jelenthet a hallgatóknak, ha jól tanulnak. O A szociális támogatás a normatívának a tíz százalékát teszi ki. Mire elég ez? — Sajnos évről évre többen pályáznak. Ez azt mutatja, hogy a főiskolára érkezett hallgatók jelentős része rossz szociális vi­szonyok közül érkezik. A HŐK nem képes igazán jelentős összeggel befolyásolni a hallgatók életkörülményeinek javítását. ................................................— Ma sokan kimaradnak olyanok, akiknek eredményeik alapján ott kellene élniük, jy Havonként 1000-5000 forint támogatást nyújtunk a pályázatot elnyerők számára. A kiadásokat tekintve ez egyáltalán nem sok. O A felületes szemlélő számára úgy tű­nik, aki albérletbe kényszerül az nemigen szorul rá a szociális támogatásra, hiszen kiszorult a kollégiumból. — Ez csak a látszat. Az utóbbi néhány évben intenzíven növekedett a hallgatói lét­szám, a kollégiumi helyek azonban nem nőttek ilyen ütemben. Ma sokan kimarad­nak olyanok, akiknek eredményeik, hely­zetük alapján feltétlenül ott kellene élniük. Talán szeptembertől életbe lép a lakhatá­si támogatás rendszere, amelyre már ebben az évben 730 milliót elkülönítettek. Az elosztásával kapcsolatban azonban rend­kívül sok a dilemma. O Miért? — Főképpen azért, mert Magyarorszá­gon a főbérlők sohasem adnak számlát. Ezen a területen igazán jellemző a „feke­tén” megszerzett jövedelem. Ez abból a szempontból fontos, hogy a hallgatók sem­mivel sem tudják igazolni, hogy albérletben laknak. Ezt a helyzetet valamilyen módszer­rel áttekinthetővé kellene tenni, de erről nincsenek igazán markáns elképzelések. ÍJ A létszámnövekedésben az is szerepet játszhat, hogy a tandíjakból származó be­vétel növekedhet. Ez szükségképpen szá­mos konfliktus helyzetet eredményezhet. Milyen most a HŐK és az intézmény ve­zetése közötti viszony? István Elek Emil — Az intézmény vezetése a nehéz gazda­sági körülmények miatt gyakran kénysze­rül arra, hogy különféle konfliktus hely­zeteket felvállaljon. Egyfelől ilyen körül­mények között is működtetni kell az intéz­ményt, másfelől a hallgatóktól érkező ké­réseket is kezelni kell. Azt mondhatom, je­lenleg jó a viszony közöttünk, s ennek alapvetően az a magyarázata, hogy a HŐK fogékony a főiskola gondjai iránt, másrészt az intézmény vezetése is nyitott a diáksá­got érintő kérdésekben. CJ Lecsendesedtek a fiatalok, vagy való­ban ilyen jó Nyíregyházán a helyzet? — Nekünk itt valóban nincsenek meg­oldhatatlan gondjaink, illetve bizonyos te­rületeken a megoldás nem az intézmény ve­zetésén múlik. Elmondhatom, országos vi­szonylatban közel sem ilyen harmonikus a kapcsolat, mert vannak olyan felsőok­tatási intézmények, amelyekben a vezetés gyakran semmibe veszi a hallgatói érde­keket. Nyíregyházán a vezetés és a diák­55_ zetben van. A leendő pedagógus költsége­it senki se akarja megelőlegezni, hiszen vég­zés után sem dúskál az anyagi javakban. Szemben mondjuk egy közgazdásszal. O Ebből a felsorolásból úgy tűnik, a hall­gatókat nem érdekli, milyen ismeretekkel hagyják el az intézményt. — De igen. Csakhogy a tanulásnak, a teljesítőképes tudás megszerzésének alap­vető feltétele, hogy a diákok lakjanak va­lahol, meg tudják venni a jegyzeteiket, egyenek és képesek legyenek kielégíteni egyéb szükségleteiket is. A HŐK számára nagyon fontos például, hogy a hall­gatók minél aktívabban kapcsolód­janak be az oktatók véleményezé­sébe. Ezzel külön bizottság foglal­kozik a HÖK-ön belül. Van egy huszonegy kérdésből álló vélemé­nyezési ív, amely három kérdéskört ölel fel. Az oktató betartja-e a ta­nulmány és vizsgaszabályzatban foglaltakat; milyen a pedagógia szakértelme; milyen színvonalasak az előadások és szemináriumok. 77 Úgy látom, a kérdések valóban felölelik az oktató szakmai munká­ját és a személyiségét. De hát nagy kérdés, mennyire kompetens a hall­gató ezekben a kérdésekben. — Csak azok a hallgatók élhet­nek a minősítés lehetőségével, akik lezárt félévvel rendelkeznek, tehát a szimpátia vagy unszimpátia nem elegendő. O Volt-e már példa arra, hogy figyelembe vették a diákság véle­ményét? — Igen. Olyan oktató, akiről el­marasztaló vélemény alakult ki, meg sem pályázta a tanszékvezetői állást. Ez mindenképpen eredmény. felvétele Egyébként ez nem valami kiküz- ' dott vívmány, mert a kérdőívét a főiskolai tanács fogadta el. A nyíregyházi főiskolán harmadik éve folyik ez a minő­sítés. Az oktatók többsége igényli, jó visszajelzésnek tekinti. Ez pedig a HŐK korrekt munkájának is köszönhető. A tudás megszerzésének feltétele, hogy a diákok megtudják venni jegyzeteiket, yy ság is azon volt az elmúlt években, hogy minél előbb létrejöjjön egy ütőképes érdek- védelem, hiszen az mindkét fél számára rendkívül fontos. O Bűvös szó ez az érdekvédelem. A nagy politikában gyakran előfordul, hogy a vál­lalást nem kíséri siker. A HŐK számára vannak-e ezen a területen prioritások? — A hallgatókat a pénz érinti a legérzé­kenyebben. Ide tartozik az ösztöndíj, a szo­ciális támogatás, a tandíj. Ez abból adó­dik, hogy sok hallgató nagyon nehéz hely­** A HÓK támogat minden kezdeményezést, amely a hallgatói élet színesítését szolgálja, yy O Gyakran hallani, hogy a főiskolai hall­gatók arisztokratikus elzárkózottságban él­nek. Nemigen vesznek részt a város kul­turális és közéletében. — A diákélet megszervezése is a HŐK feladata, de ehhez önmagában kevés. Nincs szó semmilyen elzárkózásról, inkább arról, hogy a főiskola szerencsés helyzetben van. Minden együtt van, ami a tartalmas idő­töltéshez elengedhetetlenül szükséges. így aztán a hallgatók ritkán mozdulnak ki. Leglátványosabb rendezvényeink a gólya­tábor, a gólyabál, a főiskolások hete. Mos­tanában szerveződött egy pszichoklub, ahol pszichológiai kérdésekről lehet beszélget­ni. Most állandó táncházat szeretnénk szer­vezni. Heti rendszerességgel van filmvetí­tés, szervezünk kispályás labdarúgóbajnok­ságot. A főiskolásoknak külön bérleti elő­adás van a Móricz Zsigmond Színházban. A HŐK támogat minden olyan kezdemé­nyezést, amely a hallgatói élet színesítését szolgálja. Ilyenek az uszodavetélkedő, a szakestek, a TK-szépe választás, a főis­kolák közötti Ki mit tud? A főiskola di­áksága nyitott, szívesen fogadja a közele­dést, és maga is megtesz mindent annak ér­dekében, hogy a város és az intézmény kö­zött minél harmonikusabb legyen a kap­csolat. MAGÁNVÉLEMÉNY Az élettől a sírig £ gy ütés, egy villanás — és mindennek vége. Gyakran ennyi csupán a határ élet és halál között. Elég egy meg­gondolatlan szó, egy félreértett moz­dulat, s bekövetkezik a tragédia. A nyo­mozást végző rendőrök a megmond­hatói annak, mily kevés kell ahhoz, hogy vitapartnerekből gyilkos és áldo­zat váljon. Többnyire értelmetlenül. Az emberölések jelentős része csa­ládi vagy kocsmai veszekedések „eredménye”, amikor az indulat, az alkoholgőz miatt nem bír valaki ural­kodni cselekedetein, s bekövetkezik a visszavonhatatlan és megváltoztatha­tatlan. A gyilkosság. Az a szörnyű tett, amit már nem lehet meg nem tör­téntté tenni. S milyen apróságokon múlik az élet! Nem készült el a vacsora, nem fűtött be a kályhába, nem ad pénzt (még több) italra, rosszat mondott rá vagy barátnőjére — és még sorolhat­nánk a kiváltó okokat, melyek, ha úgy nézzük, tulajdonképpen semmi­ségek, nem érnek meg még talán egy pofont se. Különösen akkor, ha a vi­tapartner sem tudja igazán, mit tesz vagy nem tesz, mit beszél. De mégis villan a kés, lesújt a balta, ütésre-rú- gásra lendül a kéz és a láb. S nincs többé megállás. Utána vagy a töredelmes beismerés következik, vagy a bűncselekmény leplezése és tagadása. Kinél-kinél a megmaradt érzelmek alapján, a ször­nyűség felismerése következménye­ként. Van, ki vállalja tettét, s annak büntetését, más leplezni igyekszik a dolgot, gyakran barát vagy család­tag segítségével. Többször előfordult már, hogy a „menteni a menthetőt, ő legalább életben van” gondolattal a háttérben az életben maradt, de gyilkos mellé áll az anya, a barát, az ismerős, még talán segít is eltűntetni az árulkodó nyomokat. Még döbbenetesebb, amikor az ölési kiváltó motívum már nem csu­pán pillanatnyi indulat, hanem az elő­re eltervezett nyereségvágy. Bár gya­korta védekeznek a gyilkosok azzal, nem gondoltak arra, halál lesz a tám­adás vége, hiszen ők „csupán” az ér­tékeket akarták megszerezni, a bru­talitás cáfolja állításaikat. Legutóbb például a siófoki taxisgyilkosság ese­tében, amikor a kézrekerülő gyanúsí­tottak egyike mentegette magát így, holott a bántalmazás kitartó, kegyet­len volt, így nem lehetett más a végeredmény, csak a halál. Állunk az üzletben, ülünk az autó­ban, aludnánk otthon — s nem tud­juk, mikör törnek ránk. Többnyire nem bosszúból teszik, hanem a pénz, az értékek miatt. Mert van, kinek mit sem számít más élete, bűnös célját bármi áron el akarja érni. Egyesek szerint — bármilyen furcsán hangzik is —, bizonyos értelemben van kü­lönbség gyilkos és gyilkos között. Mert bár nincs, nem lehet mentsége a vita hevében késelőnek sem, hiszen emberéletet olt ki, még kevésbé lehet a nyereségvágyból ölőnek, aki tulaj­donképpen tudatosan cselekszik. A szörnyű tettek azonban tanulsá­gokat is hordoz­nak, melyek min­denki számára les zűrhetőek. Vagy legalább azok lennének. Mielőtt villan a kés, a balta, lendül az ököl és a láb... &ljCA/utv (íicLut—

Next

/
Thumbnails
Contents