Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-21 / 44. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK Lecsendesedtek a fiatalok Minden együtt van, ami a tartalmas időtöltéshez elengedhetetlenül szükséges Nagy István Attila Hol van már ezerkilenszázkilencvenöt forradalmi lendülete? Az egyetemisták és főiskolások tüntetéseket szerveztek, érveltek, cáfoltak. Agitáltak, szervezkedtek. Képviselték az érdekeiket. — A helyzet nem sokat javult azóta, a diákvezetők, de a hallgatók is inkább belefáradtak a küzdelembe. A tüntetések a gyakorlatban szinte semmi eredménnyel nem jártak. Az országos vezetésnek nem sikerült a hallgatóság érdekeit érvényesíteni, ezért mennie kellett. A jelenlegi vezetés pedig számos kérdésben nem elég határozott — mondja Román István, (23) a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Hallgatói Önkormányzati Testület (HŐK) elnöke. O A tanárképzőnek háromezer nappali tagozatos hallgatója van, a levelezősökkel megközelíti a négyezret. Az intézmény országos viszonylatban is a nagyok közé tartozik. Hogyan jelenik meg ez a sajátosság a HŐK munkájában? — Képviseli a hallgatók érdekeit, gazdálkodik a hallgatói normatívával. Ebből finanszírozzuk az ösztöndíjakat és a szociális támogatásokat, segítjük a tudományos, a művészeti és a sport tevékenységet. A normatíva összege 1992 óta nem változott. 1998 januárjától 6500 forintról felemelték 7000-re. Ez azt jelenti, hogy öt év alatt 336 százalékos volt az értékvesztés. Ez a mostani emelés nem kompenzálja ezt a csökkenést, de valamit azért jelent. Az ösztöndíjakat a főiskolai tanács szabályzata alapján R osztják fel a hallgatók között. Jelenleg két részből áll. Az alapösztöndíj 2500-3000 forintot tesz ki, míg a differenciált 3,8-as átlag fölött, tizedenként változik. Ez 3000-9000 forintot is jelenthet a hallgatóknak, ha jól tanulnak. O A szociális támogatás a normatívának a tíz százalékát teszi ki. Mire elég ez? — Sajnos évről évre többen pályáznak. Ez azt mutatja, hogy a főiskolára érkezett hallgatók jelentős része rossz szociális viszonyok közül érkezik. A HŐK nem képes igazán jelentős összeggel befolyásolni a hallgatók életkörülményeinek javítását. ................................................— Ma sokan kimaradnak olyanok, akiknek eredményeik alapján ott kellene élniük, jy Havonként 1000-5000 forint támogatást nyújtunk a pályázatot elnyerők számára. A kiadásokat tekintve ez egyáltalán nem sok. O A felületes szemlélő számára úgy tűnik, aki albérletbe kényszerül az nemigen szorul rá a szociális támogatásra, hiszen kiszorult a kollégiumból. — Ez csak a látszat. Az utóbbi néhány évben intenzíven növekedett a hallgatói létszám, a kollégiumi helyek azonban nem nőttek ilyen ütemben. Ma sokan kimaradnak olyanok, akiknek eredményeik, helyzetük alapján feltétlenül ott kellene élniük. Talán szeptembertől életbe lép a lakhatási támogatás rendszere, amelyre már ebben az évben 730 milliót elkülönítettek. Az elosztásával kapcsolatban azonban rendkívül sok a dilemma. O Miért? — Főképpen azért, mert Magyarországon a főbérlők sohasem adnak számlát. Ezen a területen igazán jellemző a „feketén” megszerzett jövedelem. Ez abból a szempontból fontos, hogy a hallgatók semmivel sem tudják igazolni, hogy albérletben laknak. Ezt a helyzetet valamilyen módszerrel áttekinthetővé kellene tenni, de erről nincsenek igazán markáns elképzelések. ÍJ A létszámnövekedésben az is szerepet játszhat, hogy a tandíjakból származó bevétel növekedhet. Ez szükségképpen számos konfliktus helyzetet eredményezhet. Milyen most a HŐK és az intézmény vezetése közötti viszony? István Elek Emil — Az intézmény vezetése a nehéz gazdasági körülmények miatt gyakran kényszerül arra, hogy különféle konfliktus helyzeteket felvállaljon. Egyfelől ilyen körülmények között is működtetni kell az intézményt, másfelől a hallgatóktól érkező kéréseket is kezelni kell. Azt mondhatom, jelenleg jó a viszony közöttünk, s ennek alapvetően az a magyarázata, hogy a HŐK fogékony a főiskola gondjai iránt, másrészt az intézmény vezetése is nyitott a diákságot érintő kérdésekben. CJ Lecsendesedtek a fiatalok, vagy valóban ilyen jó Nyíregyházán a helyzet? — Nekünk itt valóban nincsenek megoldhatatlan gondjaink, illetve bizonyos területeken a megoldás nem az intézmény vezetésén múlik. Elmondhatom, országos viszonylatban közel sem ilyen harmonikus a kapcsolat, mert vannak olyan felsőoktatási intézmények, amelyekben a vezetés gyakran semmibe veszi a hallgatói érdekeket. Nyíregyházán a vezetés és a diák55_ zetben van. A leendő pedagógus költségeit senki se akarja megelőlegezni, hiszen végzés után sem dúskál az anyagi javakban. Szemben mondjuk egy közgazdásszal. O Ebből a felsorolásból úgy tűnik, a hallgatókat nem érdekli, milyen ismeretekkel hagyják el az intézményt. — De igen. Csakhogy a tanulásnak, a teljesítőképes tudás megszerzésének alapvető feltétele, hogy a diákok lakjanak valahol, meg tudják venni a jegyzeteiket, egyenek és képesek legyenek kielégíteni egyéb szükségleteiket is. A HŐK számára nagyon fontos például, hogy a hallgatók minél aktívabban kapcsolódjanak be az oktatók véleményezésébe. Ezzel külön bizottság foglalkozik a HÖK-ön belül. Van egy huszonegy kérdésből álló véleményezési ív, amely három kérdéskört ölel fel. Az oktató betartja-e a tanulmány és vizsgaszabályzatban foglaltakat; milyen a pedagógia szakértelme; milyen színvonalasak az előadások és szemináriumok. 77 Úgy látom, a kérdések valóban felölelik az oktató szakmai munkáját és a személyiségét. De hát nagy kérdés, mennyire kompetens a hallgató ezekben a kérdésekben. — Csak azok a hallgatók élhetnek a minősítés lehetőségével, akik lezárt félévvel rendelkeznek, tehát a szimpátia vagy unszimpátia nem elegendő. O Volt-e már példa arra, hogy figyelembe vették a diákság véleményét? — Igen. Olyan oktató, akiről elmarasztaló vélemény alakult ki, meg sem pályázta a tanszékvezetői állást. Ez mindenképpen eredmény. felvétele Egyébként ez nem valami kiküz- ' dott vívmány, mert a kérdőívét a főiskolai tanács fogadta el. A nyíregyházi főiskolán harmadik éve folyik ez a minősítés. Az oktatók többsége igényli, jó visszajelzésnek tekinti. Ez pedig a HŐK korrekt munkájának is köszönhető. A tudás megszerzésének feltétele, hogy a diákok megtudják venni jegyzeteiket, yy ság is azon volt az elmúlt években, hogy minél előbb létrejöjjön egy ütőképes érdek- védelem, hiszen az mindkét fél számára rendkívül fontos. O Bűvös szó ez az érdekvédelem. A nagy politikában gyakran előfordul, hogy a vállalást nem kíséri siker. A HŐK számára vannak-e ezen a területen prioritások? — A hallgatókat a pénz érinti a legérzékenyebben. Ide tartozik az ösztöndíj, a szociális támogatás, a tandíj. Ez abból adódik, hogy sok hallgató nagyon nehéz hely** A HÓK támogat minden kezdeményezést, amely a hallgatói élet színesítését szolgálja, yy O Gyakran hallani, hogy a főiskolai hallgatók arisztokratikus elzárkózottságban élnek. Nemigen vesznek részt a város kulturális és közéletében. — A diákélet megszervezése is a HŐK feladata, de ehhez önmagában kevés. Nincs szó semmilyen elzárkózásról, inkább arról, hogy a főiskola szerencsés helyzetben van. Minden együtt van, ami a tartalmas időtöltéshez elengedhetetlenül szükséges. így aztán a hallgatók ritkán mozdulnak ki. Leglátványosabb rendezvényeink a gólyatábor, a gólyabál, a főiskolások hete. Mostanában szerveződött egy pszichoklub, ahol pszichológiai kérdésekről lehet beszélgetni. Most állandó táncházat szeretnénk szervezni. Heti rendszerességgel van filmvetítés, szervezünk kispályás labdarúgóbajnokságot. A főiskolásoknak külön bérleti előadás van a Móricz Zsigmond Színházban. A HŐK támogat minden olyan kezdeményezést, amely a hallgatói élet színesítését szolgálja. Ilyenek az uszodavetélkedő, a szakestek, a TK-szépe választás, a főiskolák közötti Ki mit tud? A főiskola diáksága nyitott, szívesen fogadja a közeledést, és maga is megtesz mindent annak érdekében, hogy a város és az intézmény között minél harmonikusabb legyen a kapcsolat. MAGÁNVÉLEMÉNY Az élettől a sírig £ gy ütés, egy villanás — és mindennek vége. Gyakran ennyi csupán a határ élet és halál között. Elég egy meggondolatlan szó, egy félreértett mozdulat, s bekövetkezik a tragédia. A nyomozást végző rendőrök a megmondhatói annak, mily kevés kell ahhoz, hogy vitapartnerekből gyilkos és áldozat váljon. Többnyire értelmetlenül. Az emberölések jelentős része családi vagy kocsmai veszekedések „eredménye”, amikor az indulat, az alkoholgőz miatt nem bír valaki uralkodni cselekedetein, s bekövetkezik a visszavonhatatlan és megváltoztathatatlan. A gyilkosság. Az a szörnyű tett, amit már nem lehet meg nem történtté tenni. S milyen apróságokon múlik az élet! Nem készült el a vacsora, nem fűtött be a kályhába, nem ad pénzt (még több) italra, rosszat mondott rá vagy barátnőjére — és még sorolhatnánk a kiváltó okokat, melyek, ha úgy nézzük, tulajdonképpen semmiségek, nem érnek meg még talán egy pofont se. Különösen akkor, ha a vitapartner sem tudja igazán, mit tesz vagy nem tesz, mit beszél. De mégis villan a kés, lesújt a balta, ütésre-rú- gásra lendül a kéz és a láb. S nincs többé megállás. Utána vagy a töredelmes beismerés következik, vagy a bűncselekmény leplezése és tagadása. Kinél-kinél a megmaradt érzelmek alapján, a szörnyűség felismerése következményeként. Van, ki vállalja tettét, s annak büntetését, más leplezni igyekszik a dolgot, gyakran barát vagy családtag segítségével. Többször előfordult már, hogy a „menteni a menthetőt, ő legalább életben van” gondolattal a háttérben az életben maradt, de gyilkos mellé áll az anya, a barát, az ismerős, még talán segít is eltűntetni az árulkodó nyomokat. Még döbbenetesebb, amikor az ölési kiváltó motívum már nem csupán pillanatnyi indulat, hanem az előre eltervezett nyereségvágy. Bár gyakorta védekeznek a gyilkosok azzal, nem gondoltak arra, halál lesz a támadás vége, hiszen ők „csupán” az értékeket akarták megszerezni, a brutalitás cáfolja állításaikat. Legutóbb például a siófoki taxisgyilkosság esetében, amikor a kézrekerülő gyanúsítottak egyike mentegette magát így, holott a bántalmazás kitartó, kegyetlen volt, így nem lehetett más a végeredmény, csak a halál. Állunk az üzletben, ülünk az autóban, aludnánk otthon — s nem tudjuk, mikör törnek ránk. Többnyire nem bosszúból teszik, hanem a pénz, az értékek miatt. Mert van, kinek mit sem számít más élete, bűnös célját bármi áron el akarja érni. Egyesek szerint — bármilyen furcsán hangzik is —, bizonyos értelemben van különbség gyilkos és gyilkos között. Mert bár nincs, nem lehet mentsége a vita hevében késelőnek sem, hiszen emberéletet olt ki, még kevésbé lehet a nyereségvágyból ölőnek, aki tulajdonképpen tudatosan cselekszik. A szörnyű tettek azonban tanulságokat is hordoznak, melyek mindenki számára les zűrhetőek. Vagy legalább azok lennének. Mielőtt villan a kés, a balta, lendül az ököl és a láb... &ljCA/utv (íicLut—
