Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-04 / 29. szám

1998. február 4., szerda HÁTTÉR Visszahódítani az almapiacot Harminc év szakmai fejlődése erőt adhat a további folytatáshoz ' ----------­wi . v '* - - - <* V. -.f * Nyéki Zsolt Tuzsér (KM) — Kevés helyet találni széles e hazában — de talán határainkon túl is —, ahol annyi szeretet és becsü­let övez egy növényt, mint Tuzséron. Igaz, nem akár­milyen növényről van szó: az alma kovácsolta a környék­belieket remek közösségbe, ezt igazolta a Nagy Sándor Kertbarát Klub alapításá­nak harmincadik évforduló­jára rendezett ünnepi ülés. Kertészkedjen, aki boldog akar lenni — tartja az ezer éves mondás, s erről napjaink nyomasztó gondjai közepette hajlamosak vagyunk megfe­ledkezni. Pedig a tuzséri kert­barátok élete, klubjuk három évtizedének története a pilla­natnyi kételyekkel együtt többről szól, mint a megélhe­tésért végzett munka kénysze­re. Korszerűen indult — Bél Mátyás, a pozsonyi lí­ceum világszerte elismert rek­tora már 1736-ban leírta a tu­zséri almáskertek fekvését, mégis kevesen tudják, milyen gazdag hagyományai vannak e nemes gyümölcs termesztésé­nek itt és a környéken — te­kint vissza a valóban tekintélyt parancsoló múltra Szép Béla, a klub vezetője. Elő lexikonként és az alapítók nyolctagúra ol­vadt csapatának tagjaként idő­rendben sorolja a három évti­zed eseményeit. Szavai nyo­mán szinte látni a ’60-as évek­ben új erőre kapó telepítése­ket, amelyek olykor szakmai zsákutcába is vezettek: az ül­tetvények több helyen gyenge homoktalajra kerültek, az idő­járás és a hirtelen jelentkező szakemberhiány feladta a lec­két. — Mégsem csalódtunk hosszú éveken át, a fajtameg­választás, a metszés, a nö­vényvédelmi munka a kor kö­vetelményeinek megfelelt, s előttünk már akkor sem volt ismeretlen a gyümölcsritkítás, a termés ésszerű betakarítása, manipulálása, csomagolása — sorolja nyugdíjas pedagógus­ként is irigylésre méltó lendü­lettel a klubvezető. így érthe­tő, hogy a dolgos tuzsériak ha­mar módosként ismert község lakóinak tudhatták magukat. Országos hírű szakemberek vállalták a munka irányítását, újabb gyümölcsösök létesül­tek, melyek gondozása meg­követelte a szakmai utánpótlás nevelését: megindult a gyü­mölcstermesztői, faiskolake­zelői, növényvédő szak- és be­tanított munkás képzés. Ez a nulmányút és kirándulás erősí­ti meg. Ezekre nagy szükség is volt, hiszen nagyot változott a világ, a régi fajta és technoló­gia fölött észrevétlenül eljárt az idő. — A lengyeleknél tett láto­gatás volt a legnagyobb hatás­sal a tagságra, hiszen Ausztri­ában még azt mondhattuk: ugyan, könnyű a sógoroknak, nem kényelmesítette el őket az igénytelen keleti piac, s nekik amúgy sem gond a pénz, ha tán terem, a tenyészterületük 30-40 négyzetméter, így nehéz intenzív technológiát alkal­mazni. Az átlagtermés hektá­ronként 17 tonna, holott 20 tonnánál is csak megtérülnek a költségek, de nyereség még nem képződik — rakja egy­más mellé a könyörtelen szá­mokat a professzor. A világos beszéd lényege: a tuzséri kert­barátoknak még ebben az év­ben ki kell dolgozniuk egy távlati programot, amely tar­Az ünnepi ülésen sok tagnak és segítőnek kedveskedtek ajándékkal A szerző felvétele pezsgő szakmai élet vezetett az agrárklub megalakításához, amelyet az akkor még orszá­gos viszonylatban is csak szár­nyait bontogató mozgalom el­ső fecskéi között jegyez a szakirodalom. Lengyel lecke Az almatermesztés tudnivalói mellett a társadalmi, kulturális életben is rangot szerzett ma­gának a közösség, amely el­hunyt tagja, Nagy Sándor álla­mi díjas megyei főkertész ne­vét vette fel 1971-ben. A klub a „Kertészkedj, művelődj, ba­rátkozz!” szellemében műkö­dött tovább, s ezt Opusztaszer- től Vereckéig, Munkácstól Dél-Tirolig, Lengyelországtól Jugoszláviáig szinte meg­számlálhatatlan tapasztalat- csere, kertszemle, szakmai ta­fejleszteni kell. Ám amikor a lengyeleknél is megláttuk a korszerű ültetvényeket, akik pedig velünk együtt szembe­sültek a piac könyörtelenségé­vel, bizony nótázás helyett csend volt a buszban — em­lékszik a tanulságokkal szol­gáló utakra Szép Béla. S mint­ha csak szavait akarná meg­erősíteni, a problémák gyöke­reit félreérthetetlenül feltáró előadással állt a klub tagjai elé Pethő Ferenc nyugalmazott egyetemi tanár, az Almater­mesztők Szövetségének elnöke. Új program — A 292 hektárnyi tuzséri al­másból mindössze 26 hektár az öt évnél fiatalabb ültetvény, míg a 20 évnél idősebb telepí­tések 200 hektárt tesznek ki. Utóbbiak javarészében Jona­örtönben volt az igaz- ságügyi miniszter. JLJ Persze nem fegyenc- ként, hanem az intézményhá­lózat gazdájaként látogatott el Sopronkőhidára, ahol el­mondta: az országban 25 százalékkal több elítélt van a börtönökben, mint ahány hely van a büntetésvégrehaj­tási intézetekben. Na de vé­get vetnek ennek a tarthatat­lan állapotnak, új börtönöket építenek. És amilyen szeren­csénk van, egyiket épp Nyír­egyházára hozzák. Azt már az igazságügyi tárca helyet­tes államtitkára mondta: mi­vel Észak-Magyarországon igen magas a bűnözési muta­tó, büntetésvégrehajtási inté­zet pedig nincs, 2000-re fel­épül itt egy börtönkomple­xum 500 millióért, amely al­kalmas lesz fiatalkorú és női elítéltek befogadására. Még mondja valaki, hogy itt Kele­ten nem akar beruházni sen­ki! Mi rég tudjuk, most már a tu­domány is felismerte: a re- ményvesztettség, a leszaka­dás lelki megélése rendkívüli módon kihat az emberek tes­ti, egészségi állapotára. Ez az egyik alapvető oka annak, hogy a szabolcsiak vagy a nógrádiak sokkal betegeb­akik most vonulnak be, már csak kilenc hónapot töltenek angyalbőrben. Aztán jöhet a Fidesz hat hónapja.' Még vagy két választási kampány M mtm _ M| • ■ H| Menet közben bek, mint a vasiak. E sajnála­tos tény miatt lehettünk napi­rend a Magyar Pszichiátriai Társaság IV. Nemzeti Kong­resszusán. Már csak abban reménykedhetünk, hogy beült a tanácskozásra néhány „il­letékes” is, s talán elgondol­kodik: valóban csak a féllá- búakat, vakokat és a gyógyít­hatatlan rákosokat szabad leszázalékolni. S, hogy akit a szegénysége tett beteggé, mi­ből veszi meg a gyógyulás­hoz nélkülözhetetlen gyógy­szereket. ✓✓✓ Nem mondhat le az ország az általános hadkötelezettség­ről, de hat hónapra kell csök­kenteni a katonaidőt — mondta a Fidesz katonai szakértője. Nem rossz ötlet. Volt három év,- aztán kettő, majd másfél, nemrég egy év. kell, s megérjük, hogy azt ja­vasolja valaki: elég ha a fia­tal reggel bevonul, estére le is telik a katonaidő. ✓✓✓ Huszonegy millióért vett tavaly információt a rendőr­ség bűnügyi szolgálata, ezért a pénzért 2097 olyan hír, adat, tény jutott a bűnüldö­zők tudomására, amely alap­ján 6697 — korábban isme­retlen tettes által elkövetett — bűncselekményt sikerült megoldani — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Ignácz István dandártábornok. Még azt is hozzátette: az in­formációszerzésnek ez az egyik legeredményesebb for­mája, hiszen a megvásá­rolt adatok az esetek több mint kilencven százaléká­ban alkalmasak voltak az ismeretlen elkövetők azono­sítására, felderítésére, illet­ve a bűnösségük bizonyítá­sára. És olcsóbb, mintha maga a rendőrség nyomozná ki. Hát akkor rajta! Csak egy irodát kellene az őrsök, kapitányságok helyén nyitni, s kiírni, hogy Büntetővá­sárhely. Hiába! A piacgaz­daság a rendőrséget sem ke­rülte el. ✓✓✓ Ha valaminek, hát az üdülési csekkeknek jó sajtója volt, hetente mondhatták a Nem­zeti Üdülési Szolgálat mun­katársai, milyen jó nekünk, hogy a munkáltató vehet üdülési csekket helyettünk, s mi tőle fél áron hozzájutunk. És mi történt? Alig vettek az ötmilliárdos keretből néhány millióért. Még mindig vi­gasztalják saját magukat, azért fogyott ilyen kevés, mert a cégek még csak most kalkulálják idei kiadásaikat. Mint már korábban, most is borítékolom: az új kalkuláci­óban sem lesz benne a csekk- vásárlás, és a dolgozók sem fognak követelőzni. Örülnek ha munkájuk van, s fizetést kapnak érte. Sikersztorik A megyében, de minden valószínűség szerint orszá­gos viszonylatban is az elsők között fogadta el Má­tészalka képviselő-testülete a város 1998. évi költ­ségvetéséről szóló rendeletét. Az ülést megelőzően a ter­vezetet a testület valamennyi bizottsága alaposan megvi­tatta, s több módosítást javasoltak ezek során. Véleményt alkotott az előterjesztésről a közalkalmazottak érdek­egyeztető tanácsa és a kamarák. Ä másfél órás testületi ülésen a bizottságok döntéseinek, véleményének ismertetése, valamint az egyéni hozzászó­lások során markánsan megfogalmazódott, a testület mű­ködése alatt ez az eddigi legjobb költségvetés. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a 3,3 milliárd forintos bevételi és kiadási egyenleggel készült rendelet több olyan feladat elvégzésé­re nyújt lehetőséget, amelyekre az utóbbi időkben nem volt lehetőség. Erénye a költségvetésnek többek között, hogy az intézmények működési költségeit maradéktalanul fedezi, a legszükségesebb karbantartási, felújítási mun­kákra lehetőséget ad, s általános tartalék is szerepel rova­taiban. A rendelet mellékletei, a különböző táblázatok ki­merítő információt nyújtanak a bevételek és a kiadások összetételéről, különböző összevetésekben. Az önkor­mányzat életében is megindult tehát egy pozitív folyamat, amely remélhetőleg a jólét irányába visz. Hasonló sikereket hallhattunk Hóm Gyula miniszterel­nök parlamenti beszédében is. Mint kiderült, stabilizáló­dott a gazdaságunk. Míg Mátészalkán nem volt olyan kép­viselő, aki cáfolta volna az elért eredményeket, s még a legellenzékibbek is sikeresnek ítélték a költségvetést, ad­dig az Országházból parázs vitákat hallhattunk. Nehéz len­ne eldönteni, hogy a „csakazértis” magatartás vezette-e a honatyákat Budapesten, vagy valóban ilyen nagy a baj az országban. A városi tapasztalatok után mindig boldogabb vagyok, ha arra gondolok, szegény ez a mi Szatmárunk, ám békességben gazdagabb mint az ország közepe. Vagy a szálkái békéről is kiderül, csak vihar előtti csend? Szondi Erika talmazza: mekkora területen, milyen alanyokkal és fajták­kal, sor- és tőtávval, mennyi almát kell termeszteniük, hogy az indulásnál megszokott jö­vedelmezőséget elérjék. — Az itt élők sorsát eldöntő feladat ez, de más lehetőség egyszerűen nem létezik, ha menni akarunk a megkezdett úton. Ez a harminc év erőt ad­hat a folytatáshoz, hiszen itt mi nemcsak az almánkat ve­szíthetjük el. Ha nem találjuk meg a kivezető utat, akkor a közösségi kötelék is könnyen fellazulhat, megszűnhet az összetartó erő. Ez a klub pedig ezeket az értékeket hordozta eddig is, s hordozza remélhe­tőleg legalább újabb harminc évig — enged el még egy fo­hászt könnyeivel küszködve Béla bácsi. Papa! Cseréljünk egy kicsit Fetter János rajza .. . . .......-........." - : ■ • - • "T"’... Szegények és segélyek E gy minapi konferencián arra keresték a választ a szakemberek, hogyan lehetne megoldani annak a cirka 800 ezer(!) magyar családnak a gondját, amely famíliák közüzemi tartozást görgetnek maguk előtt. Kiderült, a honi háztartások majdnem felének van díjhát­raléka, s a tartósan nem fizetők aránya is magas, a szolgál­tatók kintlévősége meghaladja a 10 milliárd forintot. Kár, hogy arra vonatkozóan nincsenek (pedig lehetné­nek!) pontos adatok, hogy valóban csak a szegények tar­toznak-e a szolgáltatóknak? Ugyanis, ha tényleg csak ők a nem fizetők, akkor egyszerű szociális ügyként „lazán” ke­zelhető lenne a probléma. Ebben az esetben azonban más­ról is szó van! Ámíg ugyanis egy családi házat néhány perc alatt ki lehet kapcsolni az ivóvíz-, a földgáz- és az áram­szolgáltatás rendszeréből, addig egy társasház, s mégin- kább egy lakótelep esetében ez már korántsen ilyen egy­szerű. Nem is lenne igazságos, hiszen a fizetőket nem lehet azért büntetni, mert szomszédjuk nem tudja, vagy egész egyszerűen nem akarja kiegyenlíteni a számlát. Azt persze túlzás lenne állítani, hogy teszem azt a távhő (el)átkozott áldása luxus is egyben, ilyenkor szoktak ugyanis azzal érvelni a lakótelepiek: azért élnek panelben, mert kertes házra nem futja. Mindazonáltal a tézis: kertes ház = gazdagság is csak részben igaz. Ugyanis csak elvét­ve hallani arról, hogy a munkanélküliségtől sújtott beregi falvakban díjhátralék miatt kapcsolták volna ki lakások tu­catjait a szolgáltatók rendszerükből. (A falusi polgárok ugyanis kifizetik a számlát!) Nem kell tehát azon csodál­kozni, ha az önkormányzatok képtelenek a szociális, illet­ve sokszor csak annak tűnő problémát feszültségek nélkül kezelni. Ez természetes olyankor, amikor a segélyeken tengődök közül sokaknak azért luxuskocsira (is) telik, vagy — előfordult ám ez is! — a távhődíj emelése elleni küzdelem élharcosa az volt, aki két éve nem fizetett a táv­fűtésért. Miközben a falun élő honfitársa nem veszi fel a neki jo­gosan járó segélyt, mert — bár ő nem így fogalmaz — az olyan ciki. Kovács Bertalan f----------------------------------------T------------—--------|--------------------------------------------­íéÍJLaJJBHI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents