Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-21 / 44. szám
1998. február 21szombat HÁTTÉR Kinek kellenek ma az öregek? Nem szégyen az ingyenebéd • Család nélkül, otthonban • Magatehetetlenül Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Valamikor az úgy volt, hogy két. három generáció élt egy fedél alatt. Minden korosztálynak, minden családtagnak megvolt a feladata, s mindenki természetesnek tartotta, hogy a fiatéi segíti, ha kell. ápolja az'\ óreget, aki tanácsokkal, az anyagiak mellett tapasztalatokkal segítette boldogulni a fiatalt. Az akkoriak álmukban sem gondolták, hogy egyszer keltenek majd otthonok, melyekben a magatehetetlen, a gyámolításra szoruló meghúzhatja magát, s aligha hitte bárki is, hogy van, lesz olyan gyermek, aki efféle „otthont" szán saját szülőjének. Román Demeterné Kissné Szabó Zsuzsanna Dr. Smanykó Demeter Elek Emil felvétele Boldog idők! — sóhajthatunk, s kérdezhetjük, ugyan hol vannak már azok az idők? — Huszonöt éve dolgozom a szociálpolitikában, épp a napokban vettem át az ezért járó jubileumi elismerést a város polgármesterétől Csabai Lász- lónétói. — mondja Román Demeterné a Nyíregyházi Szociális Gondozási Központ igazgatója, aki a negyed század alatt szinte csak idősekkel foglalkozott. Változó idők — Véletlennek is nevezhetem a találkozást, hiszen érettségi után gépi és kéziszedő szakmunkás lettem, én még szedtem a Kelet-Magyarországot, s naprakész voltam a politikából. Az örökös délutáni műszak azonban összeegyeztethetetlen volt a családi teendőkkel, így 1973-ban változtattam. Az akkori járási vezető szervezte az öregek napközi otthonát, csatlakoztam hozzá. — Kinek kellenek ma az öregek? Azt gondolom, a válaszban meghatározó szerep jut a családnak. Ahol a gyerek azt látja, hogy szülője gondoskodik az elődökről, a nagypapáról és nagymamáról, számára is természetes lesz, hogy ha eljön az idő, ugyanezt tegye. A többgenerációs családok példája felbecsülhetetlen. Sajnos, ma ez igen ritka jelenség, aminek több oka is van. A kistelepülésekről a fiatalok.a városba vándorolnak, a távolság a családtagok között egyre nő. Még pár évvel ezelőtt is elviselhetőbb volt a helyzet, hiszen a városban élő gyermekek évente négyszer-ötször hazajöttek. Ma már ez sem mondható el, hiszen a benzinárak emelkedésével. a megélhetés nehezedésével a látogatások is ritkulnak. jó, ha egy-egy távirat vagy levél jelenti a kapcsolatot. Bár a családjogi törvény egyértelműen fogalmazza a szülő és a gyerek kötelezettségeit. sok esetben ez elmélet marad, igen távol áll a gyakorlattól. Nemcsak azért, mert a gyermek nem akar, hanem azért is, mert ha akar sem tud gondoskodni szüleiről. Szomorú, amit naponta látok. Sok-sok öreg ahelyett, hogy azt várná, neki adnak, inkább ő ad. Átveszi a nyugdíjat, kifizeti a tartozásokat — mert azt az öregek mindig kifizetik —. magának alig hagy pár forintot. a többit dugja a gyermeknek, az unokának. Kevés vigasz számomra, hogy kialakulóban egy ma még igen vékony réteg, amely megteheti, hogy szülője mellé gondozót fogad. Ő maga rohan, hajtja a pénzt, a papát vagy mamát meg rábízza egy idegenre. Nyíregyházán többszáz. idős emberről gondoskodik az ön- kormányzat. Egészségi állapotuktól, anyagi helyzettől és igényeiktől függően változik az ellátás módja is. Van, akinek naponta visznek friss ebédet. van. akinek otthonát is rendben tartják, bevásárlásaikat is elintézik a gondozónők. Csak a megyeszékhelyen tizenhét kifőzőhelyről, közel hétszáz idős embernek visznek meleg ebédet. Ezt a munkát negyvenhárom hivatásos gondozó vállalta fel. Mint Román Demeterné elmondja, már az idősek sem szégyellik az állami kosztot, szinte napról napra növekszik az igény. — Az erőnlét, a szellemi, testi frissesség megőrzése a legfontosabb a törődés mellett. A szaporodó kívánságokat jelzi, hogy április elsejétől további fejlesztést terveznek a házi segítségnyújtás terén. Segítenek Örvendetes tény, hogy mind gyakrabban a környezet is figyel a bajbakerült öregre, s háziorvos, önkormányzat vagy karitatív szervezet jelzi, ha tudomást szerez arról, hogy környezetében bárkinek is segítségre van szüksége. Igaz ugyanakkor, hogy felkarolni, gondozásba venni csakis azt lehet, aki maga is igényli ezt, akarata ellenére senkivel nem lehet jót cselekedni. — Máig nem felejtem el az esetet, amikor a szomszédok jelzése alapján kórházba vittünk egy öreg nénit. Testét sebek borították, lakásában fázott és éhezett, de mégsem fogadott el semmi segítséget. Azt gondoltuk, ha minden úgy marad, meghal rövidesen. Kórházba vittük, s napokon belül így is elbúcsúzott e földi világtól. Ápolásra szorulnak — Harmincágyas részlegünk közel két éve működik, megnyitása óta vezetem az osztályt — mondja dr. Smanykó Demeter. a megyei kórház részlegvezető főorvosa. — Olyan betegek fekszenek nálunk, akik a kórház belgyógyászati osztályairól jöttek, kórházi körülmények közötti ápolásra szorulnak. Sokan vannak persze olyanok is, akik gyógyulhatnának otthonaikban, csakhogy vagy otthonuk nincs, vagy olyan családtagjuk, illetve rokonuk, aki gondozni tudná őket, törődni tudna velük. A korszellemet naponta tapasztaljuk. Sok idős emberről nem is tudja a család, hogy kórházba került, hiszen gyermekei a városban élnek, egyébként is keveset törődnek velük. Gyakran jelent számunkra feladatot, hogy kinyomozzuk a családtagokat, felkutassuk a rokonokat, hogy miután a kórházi kezelés befejeződött, hazaküldhessük pácienseinket. Sokat segít ebben a nemrég megalakult kórházi szociális iroda, csakhogy mindenre ők sem képesek, mert a szociális otthonok is lassan telítődnek. — Betegeink többsége magatehetetlen, önmagát ellátni képtelen, így a munka nagyon nehéz. Az itt dolgozóknak nemcsak szaktudásra, de komoly lelki, empátiás készségre is szükségük van ahhoz, hogy naponta végezhessék ezt a nehéz munkát. Az osztály többnyire telített, bár lenne igény a jelenleginél nagyobb ágyszámra is, hiszen a háziorvosok gyakran keresnek minket azért, hogy elhelyezzék nálunk betegeiket. Ha ezt elkezdenénk, szinte egyetlen nap alatt zsúfoltság keletkezne. Egy biztos: a társadalmi változásokkal párhuzamosan nő az a gond is, amit családnak és intézménynek az öregek ellátása jelent. — Négyszáztíz ágyas otthonunkban az itt élők háromnegyed része idős ember, egynegyede hatvan év alatti, akiknek nagy része mozgássérült, de laknak nálunk szenvedély- betegek és mentálisan sérült emberek is — mondja Kissné Szabó Zsuzsanna a Sóstói Szivárvány Idősek Otthona igazgatója. Szavaiból az is kiderül, hogy az otthonban állandó a teltház, a várakozás az évszaktól függően változik. Télen két-három hónapot, nyáron két-három hetet kell várniuk azoknak, akik saját vagy mások akaratából az otthonba kívánkoznak. Amíg nyáron az idősek számára is könnyebb, elviselhetőbb az élet, hiszen jó az idő, nem kell havat seperni vagy a lakást, házat fűteni, addig a tél veszedelmei elől gyakrabban és szívesebben menekülnek ide az öregek. Drámai helyzetek — Érdekes helyzet a mai. Olykor valóságos drámák játszódnak le a szemünk előtt. Sokszor nem csak azért kerülnek hozzánk az idős emberek, mert gyermekeik gondatlanok, lelketlenek, hanem azért, mert a gyermekek is, szülők is válaszút elé kerülnek: egyik azért, mert el kell döntenie, munkahelyéhez vagy szülőihez ragaszkodik inkább, mert gondozásukat munka mellett már képtelen felvállalni, a másiknak arról kell döntenie, marad- e teher a gyermek nyakán, vagy megkönnyíti az életét azzal, hogy elfogadja a helyzetet, s öregotthonba vonul. Rég volt az az idő, amikor generációk éltek együtt békességben, dédunokák és nagyszülők egy fedél alatt, s természetes volt, hogy a fiatal törődik az öreggel, vagy az öreg gondoskodik a fiatalról. — Azoknak a helyzete sem könnyebb, akik gyermek nélkül, teljesen magukra mara- dottan élnek, hiszen a környezet nem mindig törődik velük, önmagukat pedig egyre kevésbé képesek ellátni. Ok azok, akik szinte megkönnyebbülésnek veszik az otthonba kerülést, belátják, itt vannak a legjobb helyen. Szomorú látni, amikor az idős ember családtagjainak életmódja miatt menekül ide, amire mind gyakoribb a példa. Mi megpróbálunk mindent megtenni azért, hogy a nálunk élők valamennyien jól érezzék magukat. Áz otthon gyönyörű környezetben található, a nővérek, szakdolgozók megtesznek mindent az itt élők nyugalmáért. Újdonság a Szivárvány Idősek Otthonában, hogy a tavaszi-nyári időszakban, amikor nincs zsúfoltság, kihasználatlanok némely helyek, vállalkozási formában fogadják be az öregeket. Az eddigi gyakorlat szerint többnyire olyanokat, akiknek gondozói, családtagjai nyaralni mennek, s nem akarják a mamát, papát felügyelet nélkül hagyni. Átmenetileg Érdekes tapasztalat, hogy az átmeneti szállást kérők tíz százaléka később véglegesíti a helyzetet, s állandóra az otthonban marad. Ok azok, akik sokkal jobban viselik a szociális otthoni létet, mert tudják, van visszaút, megvan az otthonuk, nem égettek fel minden hidat maguk mögött. Ez az érzés segít elviselni, esetleg olykor élvezhetővé is tenni azt az állapotot, melyet megöregedve legtöbben nyűgnek, kényszerhelyzetben vállalt tehernek érezhetnek. Pénz és paripa H a nem került volna sor a sajtócézár, Fenyő János nyilvános kivégzésére a Margit híd budai hídfőjénél. bizonyára most nem csörögnének újból a kardok a kormány üléstermében, amiatt, hogy momentán kap- jon-e 10 milliárdot a BM (plusz további 2,3 milliárdot a határőrség) a közbiztonság javítása érdekében. A gyilkosságot megelőzően is téma volt ugyan a közbiztonság, de valójában ezzel az eseménnyel telt be a pohár s ragadtatta el magát túlzó minősítésre a kormányfő. Úgy látszik, a példa ragadós, hiszen most a koalíciós helyettese veszítette el a mértéket, amikor benyújtotta a 12,3 milliárdos igényt a kormány tartalékalapja terhére (amely köztudottan összesen csaknem ennyi). Mégis, egyetértek Kuncze Gáborral, aki azt mondja, mint mindennek, a közbiztonságnak is ára van ebben az országban. Mármost, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt néhány évben (’95-98 között) reálértéken 14 százalékkal csökkent a rendőrség költségvetési támogatása, akkor nehéz vitába szállni Kuncze úrral, hiszen a közbiztonság javítása (vagy inkább romlásának megakadályozása) bizony napjainkban is pénz és paripa kérdése (is). Talán ez vezérelte a közelmúltban (a kis piti robbantások, kevésbé ismert embertársaink legyilkolása idején) a kormányköröket, amikor soron kívül milliárdokat adtak a rendőrség felgyülemlett tartozásának rendezésére, arra, hogy az agyongyötört és már széthullani készülő autóparkot újabbakra cseréljék le, amivel még megkísérelhetik szemügyre venni a sokkal modernebb technikával menekülő rablók, gyilkosok hátát. Akkor egyfajta kis elégedettség lett úrrá rajtunk, ám jött az a délután a Margit híd budai hídfőjénél és máris odalett az optimizmusunk. A közbiztonságunkért természetesen semmi sem drága, ám itt sem lehet figyelmen kívül hagyni a realitást s csak úgy dobálózni a milliárdokkal, mert ez is olyan túlzásnak tűnik, mint ama bizonyos kormányfői minősítés. Március elején mégis dönteni kell, akkor már nem lehet lesöpörni a kormány asztaláról a témát, addig a pénzügyminiszter is tüzetesebben szemügyre veheti az, államkasszát, hiszen valamennyien tudjuk, hogy egy elhanyagolt, technikailag rohamosan „értékcsökkenő’’ rendőrség, a megélhetési gondokkal küzdő posztos rendőr képtelen szembeszállni a szaporodó bűnözőkkel. Pedig e nélkül nem megy. Angyal Sándor Te Papa! Ezekre nem lesz szükségünk, ha itt lesz az új vécéújságpapír Ferter János rajza Alkotmánysértő E mlékezetes volt annak idején a Bokros-csomag jó néhány rendelkezésének hatályon kívül helyezése. Alkotmánysértő jogszabályok azóta is születnek. Erre utal többek között, hogy a napokban dr. Bihari Károly encsencsi jegyző fordult az Alkotmánybírósághoz, mondván, hogy a köztisztviselőkre és a közalkalmazottakra vonatkozó néhány jogszabály kimeríti az alkotmánysértés fogalmát. Alkotmánysértőnek találja, hogy a törvény diszkriminatív módon különbséget tesz az azonos szakmai végzettségű, s nagyjából-egészéből azonos jellegű és mennyiségű munkát végző köztisztviselők között aszerint, hogy milyen szintű szervnél dolgoznak. Az illetménykiegészítésről van szó. amely az államigazgatási szférában dolgozók számára alanyi jogón jár, míg az önkormányzatoknál alkalmazott köztisztviselő annyit kap, amennyit önkormányzati rendeletben megállapítanak számára. Bár van alsó és felső határ, a tény tény marad: a közigazgatáson belül ez a rendelkezés feszültséget okoz. A másik alkotmánysértőnek tartott rendelkezés jövő év januárjában lép életbe. Nevezetesen az, hogy bankszámlára utalják a köztisztviselők bérét. A jogalkotó nem a köz- tisztviselő. hanem a bank érdekeit tartotta szem előtt, s ezáltal kiszolgáltatottá válik a köztisztviselő, megfosztatik a választás lehetőségének jogától, ugyanis nem ő, hanem munkáltatója dönti el, melyik bankba utalják a fizetését. Ráadásul még fizetnie is kell bizonyos banki szolgáltatásokért (amit nem ő választott), miközben a bank ingyen használja pénzét. A jogszabály más problémákat is felvet: mikor menjen a bankba, vagy a postára a béréért a köz- tisztviselő? Munkaidőben ? Mikor jut pénzéhez az ingázó? Györke László ü f-t V„" * ■ kf G Tili i .
