Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-20 / 43. szám

1998. február 20., péntek A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Görgey Szabolcsban {• | <o- ''ív ||g| , 'Ä'J- ' -<?■. .í ) '•£ Száznyolcvan évvel ezelőtt — ISIS. január 30-án — szüle­tett Görgey Artúr, az 1848/49-es szabadságharcunk főve­zéreik! Buda várának visszavételével örökre beírta nevét ,a magyar történelembe. Játékszoba A beregszászi árvaház 315 kis növendéke semmilyen játékkal nem rendelkezik. Mikor legutóbb egy kis ka­mionnyi holmit vittünk ne­kik, és közé keveredett egy-egy félkarú baba, ke­rékhiányos kis autó, bi­zony örömmel kaptak azon is. Most szeretnénk beren­dezni az árvaházban egy játékszobát. Hátha akad in­tézményekben, családok­ban már nem használatos asztali foci, gombfoci- készlet kapukkal, kis bili­árd, társasjátékok. Ezekből rendeznénk be egy kis ját­szószobát. De minden já­téknak örülnének ezek a gyerekek. Főleg a közösen játszhatóknak. Ezért min­denféle labda, tolltenisz, de kisautó, baba és min­den, ami itthoni családok­ban felesleges, ott kint még határtalan örömöt okoz, gyűjtőhelyet a határhoz közel kerestünk. A gerge- lyiugomyai plébánián szí­vesen fogadják és tárolják a küldeményeket. Onnan folyamatosan át tudják vin­ni kocsival az árvaházba. Kárpátaljai gyermekak­ciónk folyamatos, leg­utóbb 15 gyereknek vásá­roltunk bakancsot, a bereg­szászi 6-os iskola legvásot- tabb lábbelit viselő tanuló­inak. Aki támogatni tudja akciónkat, az a Szent Adal­bert Misszió Alapítvány számlájára küldheti el ado­mányát. Magyar Hitelbank: 10200878-31514279- 70690000. Adószámunk: 18065530-1-01. Átányi László, tanár Budapest, Etele u. 23. Tel.:203-32-01. Késő bánat A Munkaerőpiaci Alap Irá­nyító Testület döntése alapján a Il-es, III-as rok­kantsági csoportba tartozó leszázalékoltak munkanél­küli nyilvántartásba vehe­tők és átképezhetők, me­lyet az állam támogat. Jó hír. Későn érők vagyunk? Ezt a rendszerváltáskor kellett volna kitalálni. Mit kezdjen az az 50-55 éves ember, akit lelkileg tönkre­tettek? Ha talált megoldást és dolgozik akár feketén is, hogy megélhetését bizto­sítsa, jó, és ha nem? A megaláztatástól, hogy nincs rá szükség, a lelkét megöl­ték, és ha a lélek meghal, ve­le hal a test is. Nem minden­ki menekült a rokkantsági nyugdíjba. Sokan, amíg le­hetett, táppénzes állomány­ban voltak, reménykedve, hogy valahol végzettségük­nek megfelelő munkát talál­nak. Sajnos, mire a táppén­zes állomány lejárt, valóban rokkantak lettek, megtör­tek, elfáradtak, beletörődtek a beletörődhetetlenbe. Kérdezem én, kinek kell ma egy 50-55 éves mun­kaerő, még ha jó szakem­ber is, mikor a fiataloknak sincs állásuk. Vagy ha van is, az elbocsátásoktól félve egymás nyakát szorongat­va dolgoznak, legtöbben a minimálbérért, mert tud­juk, a ,mines” nagy úr. Az illetékeseknek arra kellene törekedniük, hogy minden munkaképes embernek le­gyen munkája, s mint ré­gen, büntessék a munkake­rülőket. Biztos nem lenne ennyi lopás, betörés, rab­lás, gyilkosság. Berta Józsefné, Kisvárda Toporcon, Szepes megyében született. Ősei evangélikus, nemes földbirtokosok voltak, akik fegyverrel szolgálták ha­zájukat. Ő maga is, már 14 éves korában az osztrák sereg­be állt szolgálni. 1845-ben (27 éves) főhadnagyi rangban sze­relt le. Régi vágya szerint a nagyhírű prágai egyetemre iratkozott be, hogy természet- tudományokat hallgasson. A lembergi (ma Lvov) kémiai tanszékének elnyerése volt a célja. Pesten 1848. június 13- án jelentkezett a magyar se­regbe. Századosi rendfokozat­tal vették át, de már novem­berben tábornoki rangot ért el. Az osztrák hadsereg fegyver­rel nem tudta legyőzni a hon­védsereget. A fiatal, 18 éves Ferenc József császár arra kényszerült, hogy az orosz cárt kérje fel a fegyveres bea­vatkozásra. A többszörös túl­erő miatt a kormány is mene­kült. A harcok végén érkezett Kossuth Lajos kormányzó is Aradra. Ide vezényelték a hon­védsereget védelmükre. Gör­Közlemény a bírálatra címmel a legerősebb kormányzó párt elnökétől, köztársaságunk mi­niszterelnökétől származó nyi­latkozatot ismertetett MTI közleményként több napilap, közöttük az önöké is. A közle­ményben több meglepő, már a közelgő választási kampány előjátékaként érzékelhető magvas megállapítás hangzott el. Közülük egyetlen gondo­lathoz szeretnék rövid meg­jegyzést fűzni. Nevezetesen, a miniszterelnök úr kijelentette, hogy „... Nem látja értelmét a felelősségre vonásnak, a pe­reskedésnek annak ellenére, hogy 1990. és 1994. között 500-700 milliárd forintos álla­mi vagyon porladt szét és 5-7 milliárddal több kárpótlási je­gyet adtak ki, minta mire konkrét határozat volt...” Csak találgatni tudok, hogy az állami vagyon elporladása és a kárpótlási jeggyel való több milliárdos manipuláció A magyarországi szlovák ki­sebbség államalkotó tényező és nem állami gondozott. Ami azt jelenti, hogy a hiteles kép­viselőinek a jog asztalánál a jogalkotásnál kötelességük je­len lenni. A Magyar Országgyűlés hatéves mulasztását pótolná azzal, ha a parlamentbe a ki­sebbségek képviselői is meg­jelenhetnének. A nemzetisé­geket érintő kérdésekről ugyanis hat évvel ezelőtt hozta meg a kormány a döntést. A rendszerváltás utáni kormá­nyok — a Hóm kormány által vezetett is — csak görgetik maguk előtt e problémát és megpróbálják elodázni a vá­lasztási törvény módosítását. Horn Gyula miniszterelnök a közelmúltban ugyan bejelen­tette, hogy idén, vagyis 1998 évi parlamenti választásokon már a kisebbségek is választ­hatnak képviselőt, de a kor­mány, az államapparátus, va­lamint a koalíciós pártok ezt a gey Artúr fővezér Tokajból Rakamaznál lépett Szabolcs földjére és 1849. július 28-án vonult át Nyíregyházán, Nagykálló, Nyíradony irányá­ba, hogy Arad felé tovább vo­nulhasson. Az osztrák és a cári haderő, a kor két legnagyobb hadsere­ge felülkerekedett. 1849. au­gusztus 11-én Kossuth Lajos kormányzó lemondott és a teljhatalmat Isten, a haza és história színe előtt Görgeyre ruházta át. A kilátástalan harc miatt hozta meg határozatát a haditanács a fegyverletétel ügyében, amely kizárólag csak az oroszok előtt történt meg 1849. augusztus 13-án. Görgey ekkor még csak 31 éves volt. Kossuth Lajos elmenekült az országból, hogy nemzetkö­zi téren segítsen a nemzeten. Még egy hónap sem telt el, amikor a bulgáriai Viddinbe érve, árulónak kiáltotta ki Görgeyt, aki egyedül kapott kegyelmet. Helyzetét Haynau vérengzése is nehezítette. Görgey Artúr Ausztriába, mögött mi van valójában. Hűt­len kezelés, csalás, hivatali visszaélés, közokirat-hamisí­tás stb. Nagy valószínűséggel merem állítani, hogy az állami vagyon, a mi, állampolgárok verejtékével létrehozott köz­vagyon elmagánosítása, elto- csikolása, elkótyavetyélése során nem anól szólt a feladat, hogy aki éri marja. Vagy még­is? Nyilvánvaló, hogy egy ilyen méretű vagyontömeg új­raosztására vagy átjátszására korrekt (?) jogszabályok adták a mozgásteret a jogalkalma­zóknak, a végrehajtóknak. Mint amilyen egyértelmű az is, hogy egy ilyen hatalmas játszmában nagyon sok hiba, törvénysértés, visszaélés is történhetett vagy történhet. Már pedig ha így van, akkor a közélet felelős vezetőinek, alakulgató demokratikus ál­lam- és gazdasági rendünk fel­kent és kevésbé felkent szó­szólóinak, élharcosainak azt létfontosságú kérdést külön­böző, általunk elfogadhatatlan módon magyarázzák. A vá­lasztási jog jelenlegi formája az önkormányzatokat illetően is diszkriminatív. Ugyanis a kisebbségnek a közgyűlésben nincs szavazati joga, csupán véleményezési joggal rendel­kezik. A jogfosztottság érzetét (Petrovics), Petőfi Sándor igen jól megfogalmazta: Haza csak ott van, ahol a népnek joga van! Ezért a Szlovák Kisebb­ségi Önkormányzat minden igyekezetével azon van, hogy ez évi választásokon az egyéni jogainak, identitásának érvé­nyesítése érdekében mandá­tumhoz jusson. A kisebbség, a nemzetiség e magasztos céljá­ról becsületes ember csak a halálában mondhat le. Az ál­lam önmaga megtagadására pedig nem kényszerítheti. Skolnyik András, szlovák kisebbség Karintiába, Viktringenbe ke­rült száműzetésbe. Még 1848. március 30-án megnősült. Két gyermekük született, akiknek nevelője Martinyi József, a Nyíregyházi Evangélikus gim­názium első igazgatója volt. 1867-ben a kiegyezés során 18 évi száműzetés után haza­térhetett. Testvéröccsének, Istvánnak visegrádi házában talált otthonra. Viselte a bűn­baknak kijáró „áruló” jelzőt, bár 1884-ben Klapka György és 300 tiszt kiállt mellette. Hosszú élettel verte meg a sors. Még megérte az első vi­lágháború kitörését. 1916. má­jus 21-én azon a napon halt meg, amikor 1849-ben Buda­várát bevette. 98 évet élt. A Nemzeti Múzeum lépcsőjéről temették, mint Kossuth Lajost. Nyíregyházán utcát nevez­tek el Görgeyről az Alsópázsi­ton, a katonai gyakorlótér mel­lett egy dűlőutat. Úgy érzem, ez méltatlan szabadsághar­cunk fővezéréhez. Ha rajtam állna, emlékművet állítanék számára a megyeháza előtti Hősök terén, annak az útnak a közelében, amelyen átvonult seregével 1849-ben Nyíregy­házán. Dr. Reményi Mihály gondolom, hogy elemi köte­lessége azt biztosítani, arról gondoskodni, hogy a megsér­tett jogrendben a felelősség rendszere példaértékűen érvé­nyesüljön. Vagyis az adott tör­vénysértésnek — nemre, rang­ra, korra, társadalmi hovatar­tozásra tekintet nélkül — ke­ressék meg az okozóját. És gondoskodjanak arról, hogy az az elkövetett cselekmény sú­lyának és a felelősség mérté­kének megfelelően elszámo­lásra kerüljön. Ha egy jogál­lamban konkrét bűncselek­ményről beszélünk, akkor az elkövetőket is meg kell keres­ni és el kell járni velük szem­ben. Vagyis aki „a”-t mond, az mondjon „b”-t is. Ne keres­sünk ott törvénysértést ahol nincs, de ahol van, ott gondos­kodjunk annak megszünteté­séről. Mert vétkesek közt cin­kos, aki néma. Dr. Bihari Károly, Nyírbátor, Báthory u. 14. Virág hegy Szombat, késő délután volt, al- konyodott. Unokámmal egészségügyi sétánkat tettük a temetőn keresztül. Egyik síron virághegy. Tegnap temetés volt. A sír mellett három fiú beszélget halkan. Közelebb mentünk. Ránk néztek, szinte egyszerre kérdezték: „A bácsi ismerte Zoli bácsit?” Hang­jukból éreztem, hogy csupa nagybetűvel akarták mondani a nevét. „Szerettük, a matek­tanárunk volt” Igen, ismertem, válaszoltam. Tovább nem be­szélgettünk, hallgattam őket a sírtól távolodva. Felidézték a Zoli Bácsival töltött órákat. „Emlékszel? Emlékszel?” Vágtak egymás szavába, de a szavakat is méltósággal ejtet­ték. Már messze jártunk a vi­rághegytől, amikor hazaindul­tak kerékpárjaikon. Mellet­tünk elhaladva is Zoli Bácsiról beszélgettek. Fiúk! Egy kép­zeletbeli osztálynaplóba tőlem is kaptok egy nagy ötöst. No, nem matematikából, hanem abból a tárgyból, aminek sze- retet-érzelem a neve. Boroska Miklós Ne legyünk cinkosok Döntések rólunk, de nem nélkülünk Diana élhetne? Diana Archív felvétel London (Kalenda Klaudia) — Bonyolult kirakójáték összeállításában fogott a Times brit napilap két új­ságírója, amikor szemtanú­kat, szakértőket az érintet­tek közeli és távoli ismerő­seit megkérdezve, rendőr­ségi és kórházi aktákat átta­nulmányozva és a bürokrá­cia rengetegén átvágva megkísérelte kideríteni, mi és hogyan történt valójában augusztus 31-ének korai óráján a párizsi Place de l’Alma alagútban. A neve­zetes napon és helyen ért hirtelen véget Diana walesi hercegnő, barátja Dodi A1 Fayed és sofőrjük, Henri Paul élete. Thomas Sancton és Scott MacLeod öt hóna­pos kutatómunkájának eredménye az „Egy herceg­nő halála: egy nyomozás” című könyv. A könyv legmegdöbben­tőbb és legelgondolkodta- tóbb felvetése, hogy Diana még mindig életben lehet­ne, ha a helyszínre érkező orvosok azonnal a kórházba szállítják és nem próbálják meg a helyszínen kezelni. A francia orvosi segítség- nyújtás előírásainak ezen részét amerikai szakértők, köztük neves szív- és érse­bészek támadták, akik sze­rint teljességgel érthetetlen, miért tartott közel egy óráig Diana állapotának helyszíni stabilizálása és miért kellett újabb negyven percnek el­telnie míg a mentőautó megtette a Pitié-Salpetriére kórházig tartó, máskülön­ben 5-10 perces utat. Érve­lésük szerint a tény, hogy Diana, aki a hivatalos jelen­tés szerint súlyos mellkasi sérülés nyomán kialakult belső vérzésben halt meg, túlélte a műtőasztalra kerü­lésig eltelt csaknem két órát, azt bizonyítja, sérülése némi intelligenciával és szerencsével nem lett volna végzetes. A nyilatkozók ha­mar megjegyzik: az USA- ban hosszú évek óta meg­változtatott, de Franciaor­szágban érvényes helyszíni orvosi kezelésre vonatkozó szabályozást marasztalják el és nem személy szerint a helyszínre elsőként érkező mentőorvost, dr Frédéric Mailliezt, aki a később el­hunyt hercegnő sérüléseit ellátta és aki csak reggel, a CNN hírműsorából tudta meg, ki is volt ápoltja. Bár a Dodi párizsi apartmanjában talált 200 ezer dollár értékű jegygyűrű bizonyítékként szolgál rá, hogy a pár el­szánta magát a házassággal, illetve eljegyzéssel kapcso­latban és ezt a könyv szer­zői is elfogadják, ennek el­lentmond egy Dianához kö­zel álló forrás, aki egyik kö­zös beszélgetésükről szólva idézi a hercegnőt: .Annyira hiányzik nekem egy új há­zasság, mint púp a hátam­ra.” Kényes és a konspirációs elméletnek leginkább utat engedő pont Diana terhes­sége. E kérdésben nem hangzott el olyan kijelen­tés, melyet más forrásból meg ne cáfoltak volna, de a kételyeket enyhítendő Sancton és MacLeod meg­jegyzi; a dilemmát eldöntő vizsgálat bizonyítéka vala­hol és valakinél megvan, csak idő kérdése, hogy nap­világra kerüljön. Diana ál­dott vagy áldatlan állapotá­tól függetlenül Dodi apja, Mohamed A1 Fayed kije­lentette: 99,9 százalékig meg van róla győződve, hogy szerettei (szinte apai érzelmeket táplált fia vá­lasztottja iránt is) nem nyugszik, amíg meg nem találja haláluk okozóját. A1 Fayed ugyanakkor védel­mébe vette Henri Pault, a balesetben elhunyt sofőrt és a párizsi Ritz hotel bizton­sági igazgatóhelyettesét, akinek vérében a megenge­dett alkoholszint háromszo­rosát (ami másfél üveg bor­ral egyenértékű) és dep­resszió elleni gyógyszer nyomait mutatták ki, mond­ván, nem szabad megfeled­kezni róla, hogy az ivás ré­sze a francia életformának. A még tisztázatlan részle­tek és a találgatások soka­ságának közepette a Buc­kingham Palota a francia, illetve annak lezárását kö­vető brit nyomozás mielőb­bi befejezését sürgeti, te­kintettel William és Harry anyjuk elvesztése feletti ed­digi fájdalmára. De hogy mikor és egyáltalán össze­áll e a kép a történelem egyik leghírhedtebb autó­balesetének körülményei­ről, nem tudni. Egyelőre túl sok a kérdőjel. Mindeneset­re az elméletgyártók fantá­ziáját megszelídítendő, Tony Blair miniszterelnök óva intett bármilyen idő előtti következtetés levoná­sától, védelmébe véve az anya nélkül maradt ifjú her­cegek érzelmeit és kimond­hatatlanul is üzenetet küld­ve a homályos részletek tisztázásával előszeretettel időző médiának és a politi­kai indítékokat sejtő Moha­med A1 Fayednek. A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt le­velek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. ................................................... ....................................................................................................■■■■■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents