Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-19 / 42. szám
1998. február 19., csütörtök Nyíregyházi KisKelet Korán búcsúzott a karnagy A kurta kurzus ellenére kirobbanó sikert aratott a koncerten az énekegyüttes Nyíregyháza (KM - MML) — Kurtára sikeredett az elmúlt héten a Bili íves által vezetett mesterkurzus Nyíregyházán, hiszen a King’s Singers együttes egykori tenoristája egy nap után összepakolt és hazautazott Angliába. A Banchieri énekegyüttes így nélküle készült fel arra koncertre, amely eredetileg a kurzus zárását jelentette volna. Hétfőn este a Kodály Zoltán Általános Iskola díszterme adott otthont ennek a hangversenynek. Először egyházi műveket mutatott be a Banchieri együttes, majd madrigálok következtek. A közönség magyar népdalcsokrot is hallhatott Szabó Soma feldolgozásában. Nagy élményt jelentett — ismét Szabó Soma feldolgozásában — a Szörényi-Bródy szerzőpáros egykori slágerének előadása: Az ész a fontos. A humorral és jókedvvel átszőtt hangverseny végén újabb és újabb ráadást követelt a közönség. Két tűz között A fellépést megtekintette Bo- necz Ervin, Bili íves magyar- országi menedzsere is. A koncert után arról faggattam, mit érzett, mikor Bili íves bejelentette a kurzus idő előtti befejezését. — Megmondom őszintén, mind érzelmileg, mind szakmailag nagyon rosszul érintett. Annál is inkább, mert a menedzsernek az a feladata, hogy a művész által kért dolgok rendben legyenek. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, hiszen két tűz közé kerültem, így utólag is úgy látom, jól döntöttem, mikor a Banchieri mellé álltam. Az erkölcsi értékrendem szerint ebben az esetben először az együttes érdekeit kell képviselnem, s csak utána a művészét. A művész részéről ugyanis olyan állítások hangoztak el, amelyek a valóságnak nem feleltek meg. Volt, amiben Bili ívesnek igaza volt, de azok a gondok az egyik percről a másikra orvosolhatóak lettek volna. Például a szálloda, ez meg is történt, átvittük egy másik szállodába. Én azt hiszem, jól cselekedtem ebben az ügyben, s jól jártam el. O Mégis kell lennie valamilyen komolyabb indoknak. Vajon mi lehet az? — Utólag az ember számvetést készít a történtekről. Sokszor átgondolja az egészet a művész megérkezésétől kezdve az eltávozásáig. Az igazság az, hogy az utazás során voltak olyan apró momentumok, amelyeknek akkor én nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. A konfliktus kirobbanásakor jöttem rá, az apró jelekből már érezhettem volna, valami nincsen rendben. Megmondom őszintén, ezekre nem is mertem gondolni, hiszen teljesen más embernek ismertem meg. Ez a sok apróság halmozódott, halmozódott, s pénteken a reggelinél robbant ki az egész. Megfutamodás — Mikor Nyíregyházára utaztunk, az volt a gyanús, egész idő alatt arról érdeklődött, mi mindent csinált itt tavaly a kurzuson Alastair Thompson. Ők jó barátok, egy városban laknak, rendszeresen találkoznak. — Ezért feltételezem azt, Bili ívest egyáltalán nem érdekelte, hova jön, nem érdekelte, hogy négy napon keresztül intenzíven kell dolgoznia, nem volt semmiféle koncepciója arról, ezzel a hat fiúval hogyan fog dolgozni, s mit akar véghezvinni. Ha felkészül rendesen, képes lett volna a kurzust megtartani, hiszen én láttam többször kint Angliában tanítani, tudom, hogy a fiúkórusa milyen magas színvonalú. Ö Érte már Önt ilyen kudarc? — Ami történt, az nem az én kudarcom, nem a Banchieri együttes kudarca, hanem kimondottan Bili íves kudarca. Szakmai megfutamodásról van szó, pontosan azért, mert szakmailag nem készült fel a kurzusra. Az egész konfliktust ez okozta, bár ő ezt másként akarja beállítani. O Mindezek után hogyan lehet majd együtt dolgozni újra az angol művésszel? — Nehéz feldolgoznom a történteket, megviseltek az események. Még a mai napig sem vagyok rendben, s azt hiszem, ez a belső zavar eltart még jó ideig. Megmondom őszintén, kaptam egy faxot Bili íves úrtól, amelyben közli velem, hogy nem óhajtja a munkát velem együtt folytatni, s nem óhajt Magyarországra jönni. Úgy éreztem, itt kell lennem a ma esti koncerten. Ha a művész el is vonult, egykori magyarországi menedzserének kötelessége volt megtekinteni a hangversenyt. A jövőben is igyekszem maximálisan támogatni a Banchierit. Nagyon sok tervem van az együttessel, úgy is, mint kurzust és koncertet szervezni, s úgy is, mint külföldi menedzserirodáknak beajánlani. Erkölcsi kár A Banchieri együttes nevében Szilágyi Szilárd értékelte lapunk számára a történteket: — Úgy gondolom, Bili íves kifogásain — a Bencs-villa csak vendégszállás, s nem szálloda, iskolában ebédelt, s nem étteremben — tudtunk volna segíteni, hiszen még csak egy nap telt el a kurzusból. A legjobb helyekre elvittük volna, ha igazából ezek lettek volna az indokok. — Hihetetlen erkölcsi kár ért bennünket. Országos hírverése volt a kurzusnak, a Nők Lapja foglalkozott vele, a Bartók rádió is jött volna a koncertet felvenni, de az ország távoli részeiből is érkeztek érdeklődők. Mikor Bili íves így döntött, hogy hazautazik, nagyon rosszul döntött, mert egy profinak tudnia kellett volna, hogyan fog mindez visszahatni az együttesre. — Tavaly Alastair Thompson az ideérkezése után pillanatokon belül olyan jó viszonyt alakított ki, hogy nem lehetett kérdéses, milyen sikeres lesz a kurzus. Bili ívesnél nem ez volt tapasztalható, hanem egyfajta feszültség. Először nem tudtuk, miből fakad. Aztán rájöttünk, ő jobban izgul, mint mi, s ennek többször is jelét adta. Mi azt hittük, ütemről ütemre végigvesszük a műveket, s mindent kivesé- zünk, minden apróságra felhívja a figyelmünket. Nem vonom kétségbe előadói képességeit, valóban ösztönös őste- hetség, de a művekről sokkal kevesebbet mondott, mint amit elvártunk. Tizenhárom mű kottáját küldtük el neki Angliába, ebből hetet már az első nap átvettünk, a második napra alig maradt volna valami az ötnapos kurzus anyagából. Nagyon sajnáljuk, hogy így alakult, hiszen a tavalyihoz képest jóval nagyobb volt az érdeklődés. O Lesz-e még mesterkurzus Nyíregyházán a Banchieri együttes közreműködésével? — Természetesen lesz. A Banchieri énekegyüttes a hétfői hangversenyen egy paródia közben Harasztosi Pál felvétele A bosszú eszköze A gyermek a legfőbb kincs — tartja a mondás. S talán nincs is annál megdöbbentőbb, ha egy anya eldobja magától ezt a legszentebb értéket. Szerencsére, a legtöbbször ennek inkább az ellenkezője tapasztalható, amikor a szülő foggal, körömmel harcol gyermekéért. így van ezzel az a nyíregyházi olvasónk is, aki nemrégiben kereste meg szerkesztőségünket. Története igen „tekervényes”: Élettársi viszonyban élt egy férfival. S mikor terhes lett, az apa kérte annak megszakítását. O nem tette meg, ezért élettársa nem is törődött velük a szülés után. Az anyának nem volt semmi jövedelme, egyik ismerőse támogatta, ellátta tápszerrel, babaruhával. Bár a férfi végül mégis hazaengedte őket a házába, hat hónap múlva újra az utcán találták magukat. Maradt egyetlen mentsvárként az anyás csecsemő otthon. Onnan albérletbe költöztek, majd vissza az élettárshoz. Hitt neki — mondja szomorúan az asszony. Bár ne tette volna! Aztán öt hónap elég volt, hogy végleg csődbe jusson a kapcsolatuk. A nő ismét az utcára került, a gyerek ügyével pedig a gyámhatósághoz fordult az élettárs. Azután úgy tűnt, mégis minden jóra fordul. Albérletbe költöztek, a férfi megváltozott, folyamatosan látogatta őket. Égyszer elvitte magával három napra a gyereket — amíg az anya új lakást keres! Azóta sem adta vissza. Hiába minden, a kicsire egy család ügyel, hisz az apa reggeltől estig dolgozik. Az ügyből bírósági per lett, első fokon az anyának ítélték a picit, de a féifi megfellebbezte a döntést, s nem is engedi a gyerek közelébe az asszonyt. Az anya nem tudja mire vélni ezt a pálfordulást, valamikor nem kellett a férfinak a csecsemő, most meg ő ragaszkodik hozzá?! Úgy véli, nem szerétéiből teszi mindezt, hanem, csak azért, hogy kitoljon vele. Ha az apát kérdeznénk, ő bizonyosan másként mondaná el a történteket. S csak a bíróság bölcsességében lehet bízni, mert mégis csak a gyerek sorsa a lényeg. Azé a gyereké, aki most még nem képes beleszólni élete alakulásába. Csak azt tudja, nincs ott az anyja, és nem érti, mit akarnak tőle, miért húzzák, vonják. Vagy ha tényleg a bosszú eszköze, akkor neki régen rossz. Dankó Mihály Kirándulnak az idősek Nyíregyháza (M. T. F.) — A napokban tartották a Pedagógus Szakszervezet Mécses klubjának a foglalkozását. A megye egyik legnagyobb létszámú nyugdíjas közösségének közel 150 tagja van. Hetente hétfőnként hatvanan, a többi jeles napokon mintegy ki- lencvenen látogatnak el egy-egy programra. A rendezvények között kiemelt helyen szerepelnek az előadások (szépirodalmi, költészeti, művészeti, zenei, várostörténeti, egyéb társadalmi és természettudományi). Nevezetes eseménynek számítanak a különböző kirándulások, amelyeknek célja a megyei emlékhelyek, országos nevezetességek, valamint határontúli, erdélyi és kárpátaljai területek megismerése. Családi játék a Mikkamakkában Nyíregyháza (KM - H. Zs.) — A kislány még elszalad kipróbálni egy játékot, hiába hívja az édesanyja, hogy induljanak haza. Nem könnyű megválni a számtalan érdekesebbnél érdekesebbnek ígérkező játékcsodától, amely a Mikkamakka Játéktárban található. A Soros Alapítvány támogatásával jött létre hazánkban Önfeledt játszadozás a játéktárban A szerző felvétele harmadikként Nyíregyházán a Kert közi óvodában ez a játék- központ. Kedden, csütörtökön és szombaton várják itt az egészséges és a sérült gyermekeket, ahol lehetőség van arra is, hogy logopédus és pszichológus foglalkozzon a problémás kicsinyekkel. Az interaktív játékterápia segítségével a szakemberek játék közben figyelik meg a gyermek személyiségét, a szülőhöz való viszonyát. Fokozatosan kapcsolódik be a foglalkozásokba indirekt módon a terapeuta, s mikor kiderül, hogy előfordulnak személyiségzavarok, olyan játékeszközöket választ, amellyel fejleszti a gyermeki személyiséget. A foglalkozásokon kiderülhet az is, hogy a gyermek csak a tünet hordozója, esetleg a családban fordulnak elő problémák. Ilyenkor a szülőket is bevonja a pszichológus a terápiába. A játék közben kiderülhet az is, hogy a túlzott szülői elvárás vagy más esetben a határtalan engedékenység a probléma. Ha igény merül fel, a szülőknek is adnak tanácsot a pedagógusok. A játékközpont célja a szülő-gyermek kapocsolat erősítése. A játéktárban képesség- fejlesztő játékok segítségével ismerik fel a szakemberek a személyiségi problémákat, azonban vannak olyan apróságok is, akik pusztán azért járnak a játéktárba, hogy kipróbálják a játékkülönlegességeket, hiszen számtalan játéklehetőség kínálkozik itt. Mivel ennyiféle játékot a családok többsége nem tud megvásárolni, így ide jönnek játszani. A kellemes időjárást kihasználják a Benczúr téri óvoda kicsinyei is Martyn Péter felvétele —--------------------------------------------------------------------------Könnycseppek Nyíregyházán a Fazekas János tér 22. számú ház mögött van-(volt) egy jól kiépített játszótér. Megtalálható ott hinta, homokozó, s mindenféle játék, mely a gyerekeket érdekli. A napokban megjelent egy kőművesbrigád és építkezni kezdett. Tevékenységüknek áldozatul esett egy szép fa is. Érdeklődésünkre kiderült, a terület egy részét eladták garázsnak. Hiába tiltakoztunk, hogy a kialakításra kerülő gépkocsitárolók elfogják majd a kilátást is. Nagyon szomorúak vagyunk, hiszen a közelben nincs még egy játszótérnek alkalmas terület. Hiába a házak előtti nagy placc, nem lehet használni, mert nincs rajta egy szál fa sem és nyáron pedig nagyon meleg. Nem is a tulajdonosokat hibáztatjuk, akik megvásárolták a területet, hanem azokat, akik mindenfajta körültekintés nélkül eladták az a részt. Kisgyermekes szülők Nyíregyháza j Kelet-Magyarorszag • Regionális melléklet 13 |
