Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-17 / 40. szám

1998. február 17., kedd HATTER Érvényes szerte Európában Bizonyítvány, minősítés, ami vagy munkát, vagy regisztrációt jelent T «4M«c«»<««wMOMeMí<w^'>íx->íc-».'»«í'C«"»5«4«»406»eoe»j»coe»e Balogh József Tiszavasvári (KM) — Az ud­varon nagy a zsivaj, lárma. A műhelyből érkező fiatalok, kö­zépkorú férfiak felszabadultan sóhajtanak: sikerült. Levizs­gáztak. Kazánfűtői oklevelet szereztek, s az előzetes hírek alapján bizakodnak is: lesz ál­lásuk is. Zömök férfire mutatnak, őt kérdezzük, ő szervezte a tan­folyamot. Bemutatkozik. — Kovács Sándor vagyok. Július 1-től vagyok munkanél­küli, így talán újból dolgozha­tok. Valóban én szerveztem, mert megtudtam, hogy a pol­gármesteri hivatal intézmé­nyeinek többségében nincs vizsgázott kazánfűtő, a polgár- mester úr pedig azt mondta: lenne munka legalább 15 em­bernek. Sajnos volt kiknek szólni, sok itt a munkanélküli. Róka Sándor a következő si­keres vizsgázó, ő a tiszavasvári szakmunkásképző dolgozója. Vizsga nyáron — Ha elvállalom a kazánfűtői munkát is. nagyobb biztonság­ban leszek és a keresetem is több lesz. Nádasdi Zsoltnak volt már szakmája, fűtésszerelő, de mi­óta leszerelt, nem tudott elhe­lyezkedni. — Három éve nem dolgo­zom, már a munkanélküli-se­gélyt sem kaptam. Talán most lesz munkám, de ha netán nem sikerül e tanfolyam elvégzése után újból regisztrált munka- nélküli leszek. Az igazgatói irodában Oleár László, a 115. Számú Vasvári Pál Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója és Várkonyi István, a Nyíregyházi Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ igazgatója. Arról be­szélgetünk. milyen tanfolya­mokat, továbbképzéseket vál­lalnak fel az eredeti feladataik mellé. Sorolja: a kazánfűtői tanfolyam a Regionális Mun­karofejleszto es Képző Köz­pont szervezésében zajlik, most 28-an vizsgáznak. Van minősített hegesztő tanfolyam munkanélkülieknek, akik ja­nuár végén kaptak bizonyít­ványt 26-an, szintén a Munka­ügyi Központ támogatásával. Az érettségizettek részére egyéves számítókezelői szak­munkásképzés folyik, ezenkí­vül két gépkocsivezetői tanfo­lyam tart B kategóriában, illet­ve az Alkaloida részére az új amerikai rendszerre való átté­réshez 8-16-50 órás tanfolya­mi képzés keretében 900 em­ber átképzése folyik. Az Alka­loidának ezenkívül két osz­tállyal, 72 tanulóval vegyi- anyag-gyártó átképzés zajlik szakmával rendelkezők részé­re a gyár igényeinek megfele­lően. Ok a nyáron tesznek szakmunkásvizsgát vegyia- nyag-gyártó szakmában. Várkonyi István az együtt­működésről beszél, melyet az intézet és az átképző központ kötött az Alkaloidával, de itt van a szomszédban Hajdúná- nás-Tedej Rt., ott szintén kö­zösen képeznek biztonság­technikusokat. Pénzügyi háttérrel — Képeztünk már együtt fa- feldolgozókat, szerveztünk a Kerékgyártó Pál átveszi a bizonyítványát Várkonyi Istvántól Elek Emil felvétele gépkocsivezetőknek árufuva- roz-tanfolyamot, gyakorlatilag ez az intézmény ebben a régió­ban a munkaerő-átképző bázi­sa. Oleár László kiegészíti: há­rom hónap alatt a vasipari szakmával rendelkező szak­munkás munkanélküliek ré­szére olyan képzést és minősí­tést adnak, amelyet elfogadnak Európa minden országában. Van egy másik ilyen bázis­cége is az átképző központ­nak. a mátészalkai 138-as inté­zet. ott is szerveznek ilyen jel­legű tanfolyamokat, ott a Csengerben és térségében élő munkanélkülieket képezik át. Ami a konkrét tanfolyamot illeti, erről Oleár László igaz­gató elmondja: tavaly márci­usban jelentkezett az első em­ber nálam, mint önkormányza­ti képviselőnél is, hogy segít­sek kazánfűtői tanfolyam indí­tásában. Elkezdtük szervezni, s partnerre találtunk Várkonyi István igazgatóban, aki a meg­felelő pénzügyi hátteret meg­teremtette. Így tudtunk hu­szonnyolc munkanélkülit beis­kolázni. Külön öröm, hogy mindössze két közepes jegy volt, a többiek jóra és jelesre vizsgáztak, ami azt jelenti, hogy akarnak tanulni és mun­kát akarnak maguknak. Su­lyok József, Tiszavasvári pol­gármestere is ígéretet tett arra, hogy az itt végzett emberek­nek munkahelyet biztosít. Sok önkormányzati intézménynél bizonyítvány nélkül fűtenek, pedig a kazánfűtést is csak megfelelő szakképesítéssel le­het végezni, hisz ez veszélyes üzem. A legtöbbjüknek már van szakmája, de abban nem tudnak elhelyezkedni. Van akit kettős munkával bíznak meg, mondjuk portás lesz, de ellátja közben a kazánfűtői te­endőket is, mert az intézmé­nyek többségénél luxus lenne, ha egy kazánfűtőnek csak ennyi lenne a munkája. Hozzák az igényt — Sulyok József polgármester úr valóban leírta nekünk is, amikor kérte a tanfolyam indí­tását, hogy az itt végzettek hat­van százalékát foglalkoztatni is fogja — egészíti ki Várko­nyi István. A képzéseinkre há­la istennek egyre inkább az a jellemező, hogy olyan tanfo­lyamok kezdenek beindulni — és ezt már tavaly év eleje óta megfigyeltük —, hogy szinte a munkaadók hozzák az igényt, s hozzák az embereket is. Vagy ahogy itt is volt: jött egy ember, és összeszedett egy csapatot.-» y em tudom van-e az / életben nagybbb fáj- L 1 dalom, amely a szülőt éri, amikor el kell temetnie a gyermekét. Különösen, ha az egyetlen gyermekét. De a sej­tekben zajló folyamatok ki­menetelét még kismértékben képes befolyásolni az ember. És az egyik, vagy talán leg­veszedelmesebb ellenség, a rák olykor csak akkor ad jelt magáról, amikor már az em­ber védtelen vele szemben. S bár már a holdon is járt az ember, az űrséták lassan mindennapos képei tévéhír­adóknak, a rák még olyannak tűnhet számunkra, mint egy távoli bolygó, amelyről ugyan a fények évezredek, évmilliók után érnek el ben­nünket, tudjuk, hogy léteznek az irdatlan távolságban, de megérinteni még nem tudjuk őket... Ilyen és hasonló gondolat­foszlányok kavarogtak az anya fejében, amikor a pro­fesszor közölte a kegyetlen igazságot, sajnos a fiatal fiú menthetetlen. Legfeljebb né­hány hónap lehet hátra az életéből. Az apa férfihez illő méltósággal fogadta a már sejtett hírt. Csak amikor az orvosi szobából kiértek a fo­lyosóra. akkor kezdtek el po­tyogni a könnyei. „De azért minden tőlünk telhetőt megteszünk...” — mondta búcsúzóul a pro­fesszor. De a szülők számára egy felfoghatatlan, távoli vi­lágból érkező, megfejthetet­len hangnak tűntek a főorvos szavai. Még a köszömömre is alig futotta az erejükből, pe­dig emlékeztek rá, hogy a ne­ves professzor a legújabb ke­moterápiás eszközöket is se­három éves, egészséges élet­módot folytató, nősülés előtt álló fiatalember, ahogy mon­dani szokták, olyan egészsé­ges volt, mint a makk. Aztán egy ártalmatlan anyajegy, vagy halvány szemölcsféle egyszer megsérült. Talán ez­zel kezdődött. A bajt okozó, láthatatlan anyagok bekerül­hettek a véráramba és meg­támadták az agysejteket. El nem múló sebek gítségül hívta az alattomos kór ellen, pedig — mint mel­lékesen megjegyezte — egyetlen kezelés a méregdrá­ga eszközzel másfél millió fo­rintjába kerül a betegségbiz­tosítónak. Még egyszer megkíséreljük a már említett eljárást—ma­gyarázta a szülőknek a pro­fesszor. amikor másnap újra érdeklődtek, van-e valami halvány remény a fiúk meg­mentésére. Elméletileg van — jegyezte meg csöndesen a főorvos. De a mondatot nem fejezte be. A szülők megértették, fel kell készülniük a legrosszabbak- ra. Alig egy fél éve még a vilá­gon semmi jelét nem látták a szörnyűségnek. A harminc­„Már megvettük a gyere­keknek a kis lakást, egy mini­garzont. Negyven év kemény munkájával rakosgattuk félre a pénzt. Mondanom sem kell nem a mostani nyugdíjunk­ból. De nagy keservesen összekuporgattuk az egymil­lió-kétszázezret, örült is na­gyon a fiúnk, aki igen ra­gaszkodó, komoly gyermek volt. A mindene a munkája volt, ami soha nem fárasztot­ta. Járta az országot, de sose tudott betelni vele. Mindig azt nwndta, ennél szebb or­szág kevés van a földön... A szülők fájdalmát nem enyhítheti semmi, legfeljebb az idő múlása hozhat majd egy kevés enyhülést. De most még nagyon friss a seb. Ba­rátok, ismerősök, házbeliek és a fia volt munkatársai, ba­ráti köre, és a kislány szülei is nehezen tudnak beletörőd­ni, hogy egyes esetekben mi­lyen kevés választja el az éle­tet az elmúlástól. Azt már csak a szülők tudják, ahány­szor újabb és újabb ismerő­sökkel, érdeklődőkkel talál­koznak, annyiszor élik újra és újra a szörnyűséget. De az emberek együttérzését, ér­deklődését sem lehet elhárí­tani. De egy dolog nagyon rosszul esett az édesanyá­nak... Amikor a legnagyobb bánatában, kábultan, de ko­pogott az anyakönyvi hivatal egyik ajtaján, majd lenyomta a kilincset, de az ajtó be volt csukva, egy fiatal hölgy rári- pakodott. „Ne tessék ráncigálni az ajtót...” Ez olyan kíméletlen döfés volt a szívébe, amit az­óta sem tud elfelejteni. Azóta arra is gondolt, visszamegy és megkeresi az őt lélektele- nül kioktató hivatalnok höl­gyet, s megkérdezi tőle, va­jon ha neki halt volna meg mondjuk az édesanyja, ugyanígy fogadná a gyászoló ügyfeleket. De megnyugo­dott. sőt megbocsátott neki... Elég a saját fájdalmát visel­ni, ha egyáltalán a gyermeke halála miatti fájdalom elvi­selhető... Szelet a tortából A parasztok nem veszítettek Ausztria európai uniós csatlakozása miatt —jelentette ki Wilhelm Molte- rer az Agenda 2000-ről Bécsben rendezett szemi­náriumon. Az osztrák minisztérium kimutatásai szerint egy 60 hektáros termőfölddel rendelkező mezőgazdasági üzemnek az árcsökkenés miatt 79 ezer schillinges bevétel- csökkenéssel kellene számolnia, ha 18 hektáron árpát, 15 hektáron repcét, 6 hektáron kukoricát termeszt és 3 hektárt parlagon hagy. Emiatt az osztrák miniszter szerint elen­gedhetetlen a központi támogatás további folyósítása. Erre a célra a tervekben 1999 és 2002 között 40 milliárd schil­ling szerepel, s az összeg 60 százalékát a központi költség- vetésből, 40 százalékát pedig a tartományoktól kapnák az osztrák mezőgazdasági termelők. Érdekes innen, a Burgenlandtól legtávolabb eső magyar megyéből figyelni, miként élik meg az EU-csatlakozás mezőgazdasági „vonatkozását,, a sógorék. A magyar csat­lakozást elemi erővel hárító tartományi főnök, Styx talán a fenti matematika okán retteg a legkeletibb tartomány stá­tusának elvesztésétől. Nem elég, hogy ugyanazon torta, azaz mezőgazdasági támogatási alap, több felé kell, hogy osztódjon, ráadásul, még előkerül a szegény rokon is. Rá­adásul egyanazon az égtájon. Merthogy Portugália a másik végén ugyancsak tartja a markát, mégsem ugyanolyan mércével mért stratégiai szövetséges, mint amelyik hirte­len délkeleti védőbástyaként lép elő a semmiből. Ilyen védőbástyának lenni nem éppen háládatos feladat, különösen akkor nem, ha tényleg konkrét védelemről vol­na szó. Minden más esetben viszont fel lehet emlegetni ezt a szerepet, és talán eredménnyel... Persze a sógorék pa­rasztjainak kárára. A védőbástya védendő oldalán, vagyis megyénkben, talán máris volna ok többre pályázni. Ésik Sándor Helyzetkép Ferter János rajza Esélyek és szlogenek V árható volt: ahogy közeledik a választási kampány nyitánya, a pártok — szakmai felkészültségüktől, vehemenciájuktól, retorikájuk mívességétől, meggyőző erejétől függően — mondják a magukét a honi közoktatás ügyes-bajos dolgairól. Mazsolázgassunk ki­csit! A Fidesz MPP oktatási konferenciáján hangzott el: is­kolarendszerünk legfőbb hibája, konzerválja az esély­egyenlőtlenségeket. Hm, nagy baj, ha így van! Hiszen a társadalom belső szakadékai (lásd: szegények-középréteg (még van?)-gaz- dagok között) máris olyan meredekek, hogy a tanügynek továbbmélyítenie őket (mármint: konzerválva a különbsé­geket) végzetes vétség lenne. De vajon tényleg az iskolák­ban betonozódnak be a lurkók számára megszüntethetet- len korlátok: tudásban, felszereltségben, ruházatban, szak­ma- és iskolatípusválasztásban? A Nemzeti Alaptanterv szellemének és szisztémájának megfelelően formálódó, tíz évfolyamos, egységes tartalmú oktatás ennek a feltétele­zésnek — legalábbis: iskolás fokon! — ellentmondani lát­szik. A bajok gyökere máshol keresendő. Nevezetesen a kapitalizmus (szabad)versenyes szakaszát újfent (és más­ként) megélő és -küzdő össztársadalmi valóságunkban, an­nak gazdasági, politikai, ideológiai viszonylataiban. Az esély elvesztése már a potenciális diák születése előtt meg­kezdődhet. Nem mindegy kilencgyerekes nagycsaládban világra jönni, vagy egy menő vállalkozó egykéjeként meg­látni az isten napját. (Azt is meg kell említeni: sok csecse­mő a bölcsiskort sem éri meg — kiteszik, kukába rejtik, megölik, megfosztják a levegővétel esélyétől is szegény­kéket). Szóval, már a starthelyzetben sem egyformán szó­lít a pisztoly! Akkor mi van ezzel a különbség-tartósítással? Azt hi­szem, kb. annyi figyelmet érdemel — mivelhogy alapvető­en nem a közoktatás kompetenciájába tartozik —, mint az, amit az FKGP oktatási kabinetvezetője jelentett ki: ha pártja a választások után kormányzati szerepet kap, rövid idő alatt duplájára emlik a pedagógusbéreket. Biz’, egy lenne az egyenlőségteremtés nagy esélyadásai közül! De mi van, ha ez is csak szlogen? Kállai János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents