Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-16 / 39. szám

1998. február 16., hétfő HÁTTÉR KBlst'Msíjf^iiOiszái: 31 Előre megfontolt szándékkal Gyermekek kazánban, erdőben, szemétben • Megdöbbentő csecsemőgyilkosságok Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Az utóbbi időben több csecse­mőgyilkosság borzolta a ke­délyeket, nemcsak másfelé, de megyénkben is. Még min­dig keresik azt az anyának nem nagyon nevezhető asz- szonyt, aki a 36-os főút mel­lett, Nagycserkesz közelében tette ki, s hagyta meghalni életképes, több, mint 4 kilo­gramm súlyú gyermekét. A csecsemőgyilkosságokról, a feltételezett és tudott okok­ról, indítékokról Vas László­val, a megyei rendőr-főkapi­tányság életvédelmi alosztá­lyának vezetőjével beszélget­tünk, összegyűjtve az utóbbi időszak szörnyű tetteit. Általában kétféleképpen de­rülnek ki az újszülöttgyilkos­ságok. Vagy halott csecsemőt találnak, vagy az anyáról derül ki orvosi vizsgálat, kezelés so­rán, hogy szült a közelmúlt­ban. Előbb-utóbb a két szál összekapcsolódik, s akkor az elsődleges feladat annak kide­rítése, hogy élve született-e a kisbaba. Ha igen, akkor vető­dik fel az emberölés gyanúja, melyre a bizonyítékokat a nyomozás során kell megtalál­ni. Az élveszületés tényét az orvosszakértő meg tudja álla­pítani, bár akkor még mindig keresni kell a halál okát, ami lehet ellátatlanság vagy em­berölés. Titkolni próbálta Sajnos nem ritka, hogy az „anya” megfojtja vagy más módon öli meg a csecsemőt, azt gondolva, hogy így el tud­ja titkolni a nem kívánt terhes­ségét vagy a szülés tényét. Ar­ra bizonyára nem nagyon gon­dolnak, vagy nem mérik fel a reális veszélyt, hogy önmagu­kat is életveszélybe sodorhat­ják az orvosi ellátás hiánya miatt. Megyénkben történt, hogy a csecsemőt és az anyát is holtan találták, utóbbi sem élte túl az otthoni — s valószí­nűleg titkolni szándékozott — szülést, mert elvérzett. Régebben nagyobb volt azok aránya, akik — többnyire fiatalon — házasságon kívül szült gyermekük halálában voltak részesek vagy mert nem látták el a kicsiket, vagy mert megölték. Persze a házasságon belül született gyermek is többször vált már áldozattá. Ilyenkor mindig felmerül a környezet — férj, barát, szülő, rokonság — felelőssége is ezekben az ügyekben, de bün­tetőjogilag ezt megállapítani, illetve bizonyítani többnyire nehéz. Általában azt mondják: nem tudtak a terhességről. Ön­maga vagy rokona ellen pedig senki sem köteles vallani. Ha azonban bizonyítékok vannak, akkor a szülőanya nem egye­dül kerül a vádlottak padjára. A csecsemőgyilkosságnak szinte sosem oka a rossz anya­gi helyzet, a megélhetés bi­zonytalansága, zömében nem kívánt, titkolt terhesség követ­kezménye a szörnyű tett. Fél­nek a „falu szájától”, attól, mit szól a család, a rokonság — esetleg az apa, aki talán nem is akart gyereket a kapcsolatból. Megdöbbentő ügyek Elborzasztó példák mutatják, mire képesek a szülő nők, hogy nem kívánt gyermekük­től megszabaduljanak — nyu­godtan mondhatjuk: túlnyomó többségében előre megfontolt szándékkal. A legkegyetle­nebb az encsencsi csecsemő­gyilkosság volt, amikor az új­szülöttet feldarabolták, de így sem sikerült eltűntetni, kutyák hordták szét csontjait. Egy megyeszékhely környéki asz- szony több gyermeket szült, s nevelt, három csecsemőt azon­ban elpusztított, tettére később derült fény. Volt, aki az udvari vécébe fojtotta életképes ki­csijét, más betondarabbal ver­te fejbe, s még sorolhatnánk a szomorú példákat. A legnagyobb szakértői fel­adat annak tisztázása: élve született-e a gyermek, hiszen szülője csak abban az esetben vonható felelősségre. S nem mindig sikerül e tényt kideríte­ni, mert többnyire nincs tanú arra, felsírt-e az újszülött. Más kérdés — mondatja a rendőri tapasztalat —, hogy többen szándékosan tesznek azért, hogy holtan jöjjön világra gyermekük. Akadt, aki vízzel telt fürdő­kádba szült, más magán ha­gyott farmernadrágba — hogy csak két példát említsünk. Több esetben gondatlanság áll a csecsemőhalál hátterében, mert anyja nem látja el, sorsá­ra hagyja, máskor (mint utal­tunk rá), tevőlegesen közre­működnek a halálában. Az előre kiterveltséget azonban viszonylag ritkán mondja ki a bíróság. Van, ki elássa, elégeti, más szemeteskonténerbe helyezi életét vesztett, vagy még lé­legző csecsemőjét, ritkább, hogy úgy hagyják valahol, hogy esélye legyen a csöpp­ségnek az életre. Mások szeretnék A csecsemőgyilkosságok min­dig elborzasztóak. Különösen, ha arra gondolunk: milyen so­kan vannak, akik szeretnének gyermeket, de nem lehet nekik valamilyen ok miatt. Bizonyá­ra lehet(ne) a körülményekkel, vagy akár időszakos elmeza­varral védeni e szörnyű tett el­követőit, de igazából nincs rá mentség. Talán nemcsak a tet­teseknek, de környezetüknek is hosszú ideig tart a lelkiisme- retfurdalása, mert azért ők is tehettek volna valamit a bűn- cselekmény megakadályozá­sára. Hiszen, a megszült gyer- .meken is „túl lehet adni”, tör­vényesen, s általában úgysem lehet eltitkolni az ilyen tette­ket, hiába ez volt a cél. Arról nem beszélve, hogy manapság már mi mindent lehet tenni a teherbeesés megelőzése érde­kében... A 36-os út mentén megtalált halott csecsemő életképes baba volt, lelketlen szülő­jét még keresik Rendőrségi felvétel Y Y ínyein lehetnek isme- l—J rétién ismerőseim, X x akiknek a nevét sem tudom, mégis életem részeivé váltak. Bár ők ezt nem is sej­tik. S éppen ez a különös és a meghitt az egészben. Nem a rokoni, a baráti kötődések, méginkább nem a személyes érdekek táplálják e láthatat­lan szimpátiát, hanem vala­mi más, amire bizonyára ahány ember, annyi megjelö­lést, minősítést talál. De ettől még számunkra léteznek, megszoktuk az időnkénti je­lenlétüket. Hozzátartoznak a képhez, amelyet magunkban hordozunk. S ez a kép is, úgy tűnik, gazdagít vagy leg­alább is nyitottabbá tehet bennünket a mai, nagyon is zárkózott világunkban... Szinte naponta látom a jól öltözött, nyakkendős, akta­táskás középkorú férfit, aki kimérten, már-már méltó­sággal, de azért némi körül­tekintő óvatossággal jár-kél az utcán. Külseje után senki sem gondolná, hogy notórius kukázó. Inkább pénzbeszedő­nek, reklámpapírok terjesz­tőjének, minden egyébnek nézné az ember. Sokszor ked­vem lenne megkérdezni tőle, miért csinálja, valóban szük­sége van a szeméttárolókban lelhető ócskaságokra vagy valami belső kényszer, kí­váncsiság hajtja. Nem tu­dom. Mindenesetre az akta­táskán kívül még soha egyet­len aprócska szatyort nem láttam a kezében. Akkor va­foglaltak lehetnek, hogy egyetlen egyszer sem tudják elkísérni a gyermeküket az oviba, vagy haza? Esetleg tá­vol dolgoznak, s csak hétvé­gén járnak haza? Meglehet. Mégis valami nyugtalanság is hatalmába kerít, talán a gyermek szülei nem is élnek, a kis árvát a nagymama ne­Szavak nélkül jón mi után kutat? Ha egyál­talán kutat. Igaz intim mó­don, nem az utcán lévő nyil­vános konténerekben, mint igénytelenebb társai, hanem alkalmanként, ha nyitott lép­csőházi ajtóra talál, ott tisz­teli meg a kukaedényeket. Ugyancsak régi ismeretlen ismerősöm az az aprócska emberke és egy idősebb hölgy, vélhetően a nagyma­mája, aki egy aranyos fekete kutya kíséretében megy min­den reggel az óvodába, majd délután haza. Lassan két éve sétálnak be a képbe, s mind­annyiszor szeretnék többet megtudni róluk. Pontosab­ban a gyerekről. Elképzelhe­tő, hogy a szülők annyira el­veti? Ismeretlen ismerőseim, természetesen adósak ma­radnak a válasszal, hisz nem is sejtik, hogy valakinek a kí­váncsiságát felébresztették... Olyan ismeretlen ismerő­söm is van, és ez itt szó sze­rint érvényes, akit soha nem láttam, ő sem látott engem. Ez utóbbi már csak azért is nehézkes lenne, mert az idős asszony az ágyban, jobb esetben a tolószékben tölti napjait. Én pedig soha nem jártam az otthonában. Annyit tudok róla az őt eltartó, be­fogadó rokonától, hogy két éve települt haza Kanadából, mert mint oly sokan, élete utolsó éveit a szülőföldjén szeretné eltölteni. Magyarán itt akar meghalni. A nagyné­ni hatvan éve vándorolt ki Kanadába, már senkije nincs, így hazajött a rokonai­hoz, akik nagy örömmel fo­gadták. Igen nehezen szokta meg a régi hazáját, környe­zetét. Néha nem tudta hol van... Ilyenkor angolul szó­lalt meg, és csodálkozott, mi­ért nem felelnek a közelében lévők. Aztán tisztult az agya, visszatért az emlékezete. Újabban, ahogyan a rokoná­tól tudom, jól van. Épp most van nála a manikűrös, újsá­golta a minap a rokon. ^ oha nem fogja talán V megtudni, hogy van kJ egy ismeretlen ember, akit érdekel a hogyléte, s örül, ha jót hall felőle. De emberi gyarlóság, hiúság ta­lán, olykor eljátszadozom a gondolattal, vajon hány ha­sonló ismeretlen ismerőse le­het az embernek, akikről nem is sejti, hogy egy parányi ré­szecskéje lett egy másik em­ber életének. Azzal, hogy tudnak rólunk, s így egy élő, eleven kép, élő és eleven sze­replői lettünk számukra. Sza­vak nélkül is. Határátlépés S zállóigévé lett egy nap alatt a miniszterelnök mon­dása: ami ma Magyarországon van, az nem közbiz­tonság. Fenyő János nyilvános kivégzése után mondta ki a köz véleményével azonos értékelést a kor­mányfő, s mondott egyben ítéletet is a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás teljesítményéről. A Pallas Páholyban azzal is megtoldotta: ez volt az utolsó csepp a pohárban. Elgondolkodhat az ember, vajon a választás közeledte mondtatta vele a feltehetően súlyos következményekkel járó szavakat, netán a koalíciós partnerrel szembeni elége­detlenség megnyilvánulása volt a most láthatóan megfon­tolt mondata, vagy a közvélemény megnyugtatásának szándéka vezette, hogy immár ő sem tűrheti tovább a köz- biztonság naponta érzékelhető romlását, már csak amiatt sem, mert a belügyminiszter egy éve, a rendőrség vezérka­rának kicserélésekor azt ígérte: ha ez az intézkedés sem hoz eredményt, ő is veszi a kalapját. Igaz, Fenyő ügye meglehetősen egyedi ügynek látszik. A fotóriporterből lett sajtócézár rövid élete alatt kevés ba­rátot szerezhetett, annyi rosszat mondtak, írtak róla a biro­dalmán kívül eső médiában már korábban is, hogy a köz­véleményben nemigen számíthat együttérzésre még halála után sem. A törvényekkel szembeszegülő, a másokon át­gázoló, az országot anyagilag megcsonkító, a környezetét ingerlő ember tetteit nem kísérheti megértés, s valószínű ezzel a magatartásával váltotta ki azt a féktelen gyűlöletet is, ami a géppisztoly-sorozathoz vezetett. Most hatalmas erőkkel, külön erre a célra alakított csa­pattal keresik a tettest, mert Fenyő nem egy átlagos ma­gyar nagyvállalkozó volt, ő a legfelsőbb üzleti és politikai körökben mozgott. Talán éppen attól csordult ki most a pohár, hogy a merénylő — ahogy a Népszabadság szer­kesztőségi publicisztikájában fogalmazott — ezt a határt lépte át. És ez már a legmagasabb körökben is riadalmat keltett. Balogh József Uram, ez egy üzemanyag-takarékos szolid kis kocsi Ferter János rajza Bűn és fék A z elmúlt napok gyilkos merényletei csak megerő­sítik azt a tényt, hogy a közbiztonság mindenkori állapota alapvetően meghatározza a gazdasági fejlődés ütemét, kereteit. Ez az alapigazság lépten-nyo- mon szemet szúr a polgárnak, szembesül vele akkor is, ha mondjuk vásárolni akar egy üzletházban, vagy ha éppen egy pohár sört szeretne meginni kulturált körülmények kö­zött. Az említett helyeken alkalmazott fekete ruhás őrök látványát tudatunkban elszürkíti a megszokás, s a minden­napok rohanásában egyre kevésbé gondolunk arra, hogy szükségszerű jelenlétük drágábbá teszi életünket. Ma már egy — akár árutermelő, akár szolgáltató — vál­lalkozás tervezésénél a várható költségekhez hozzá kell csapni az őrző-védő cégek szolgáltatásainak árát is, ami az üzlet fenntartásában, működtetésében nem kis teher. S ami jobb közbiztonság mellett elkerülhető lenne, csak éppen a vállalkozó tisztában van a következményekkel. Ha jó és életképes ötletét megvalósítja, virágzó üzletté varázsolja, megjelennek a védelmi pénzt követelő bandák, s ha nem fizet, egyik éjjel könnyen lángba borulhat az, amit addig felépített. Nem kis fék ez a gazdaság fejlődésében, legyen szó kisebb településről, nagyobb városról, vagy még na­gyobb régióról. De ragaszkodik a nyugalomhoz a külföldi tőke is, mely­nek bizalmát úgy lehet elnyerni, ha befektetésének bizton­ságát megfelelő erő szavatolja. Az elmúlt napok esemé­nyeit látva ismét elbizonytalanodhatnak vállalkozó szelle­mű honfitársaink: mi az a hozomány, amiért érdemes ref­lektorfénybe kerülni, amiért érdemes vállalni a sikerrel já­ró kockázatokat. A sajtómágnás halála megdöbbentő, még akkor is, ha tudjuk: az áldozat a csúcsra kapaszkodva nem nagyon válogatott eszközökben, módszerekben. így lesz a gazdaság része a bűnmegelőzés, így határozza meg a vál­lalkozói szféra esélyét a bűnüldöző szervezetek hatékony­sága. Nyéki Zsolt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents