Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-13 / 37. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK Zsenik vagy sarlatánok Beszélgetés dr. Török Szilveszter professzorral a természetgyógyászat titkairól Szőke Judit Az egészség az ember természetes állapota. Ha megbetegszünk, rohangászunk orvoshoz, egyre többet pedig természetgyógyászhoz, stílusosan szólva fűhöz-fához. A minap Nyíregyházán járt dr. Török Szilveszter professzor, a Magyar Természet- gyógyászok és Életreformerek Tudományos Egyesületének elnöke, kandidátus, nyugalmazott egyetemi tanár. A nemrégiben életbe lépett természetgyógyászati tevékenységről szóló jogszabály ürügyén beszélgettünk a témáról. És nem csak arról. Indíttatásáról megtudtam, hogy még gyerekkorában megérintette a szájról szájra terjedő egészségügyi kultúra, az édesanya és a nagymama ellesett tudása. A családjában egészségről, betegségről mindent tudtak, amit tudni érdemes. És ennek csak egyik oka volt, hogy nem jutott pénz orvosra. 3 Nézzük először a gyökereket! Mikorra datálható az a hagyományos, akadémiai orvoslás és a természetgyógyászat közötti konfliktus, mely napjainkra rendeződni látszik? —- A civilizált országokban már több évtizeddel ezelőtt bekövetkezett egy paradigmaváltás az egészségügyben, melynek lényege: a hangsúly áttevődött a gyógyításról a megelőzésre. Amerikai és európai közgazdászok kiszámolták, hogy rengeteg pénzt lehetne megspórolni, sokkal gazdaságosabbá válna a nemzeti egészségügy, ha a megelőzésre fordítanának sokat. Ekkor kezdték el megtanítani az embereket a mozgás, a táplálkozás, a pszichés állapot stabilitására, mindezek fontosságára, a pihenés fajtáira. Középpontba került a tökéletes közérzet. Ennek mint kémikus-biológus, ez utóbbi társaságnak voltam az élén. O S hogyan viselkedik mindeközben a másik oldal? — Egyre súlyosabb és egyre tragikusabb- nak tűnő dolgok alakultak, alakulnak. Mintegy elhatárolják magukat tőlünk. Hasonló hangulat alakult ki az orvosi kamarában is. A hagyományos orvostudomány Dr. Török Szilveszter Martyn Péter felvétele ^ A hagyományos orvostudomány nálunk mindig szemben állt a természetgyógyászattal. ^ egy darabig nálunk nem volt semmi nyoma, mígnem a 80-as évek elején megindult alulról a népi mozgolódás. Létrejöttek egyesületek, társaságok, spontán indult a mozgalom. Megdöbbentő volt, hogy a hivatalos élet erre még csak nem is reagált. Egyre népszerűbbé vált ennek ellenére a talpmasszázs, a reflexológia, az Oláh An- dor-féle természetes életmódszer, a gyógynövények mindennapos használata. □ Azért nekünk komoly, ősi természeti kultúránk van, a népi gyógyászat mindig szinte folklorisztikus szerepet játszott, tehát az érdeklődésnek van öröklésbéli alap- ja... — Persze, ennek egy nagy reneszánszát éltük és éljük át. A mozgalom minden hivatalos erőfeszítés ellenére felerősödött, országossá vált, már nem tudtak vele mit kezdeni, hát hagyták. A jogi rendezés régóta váratott magára (a megvalósult rendelet a javaslatunk 44. változata alapján készült). A szemlélet szerint a természetgyógyász komplettálja az orvosi terápiákat, kezeléseket. Belementünk, mert másféle megoldás nem kínálkozott. Egyféleképpen jól jött az egészségügyi kormányzatnak ez a mozgalom, mert terheket vett le a válláról. Vannak tehát az orvosok és vannak azok, akiknek nincs orvosi diplomájuk — én nálunk mindig szemben állt a- természet- gyógyászattal. Most is furcsa hírek vannak. Mi, köszönjük szépen, jól vagyunk. A nyitó és befogadó lépések azonban a túloldalról rendre elmaradtak. □ Miből adódik az orvosok makacs ellenállása? Esetleg a szakmai szocializációból, hiszen a szintetikus medicinákról hallanak éveken át? Vagy vannak érdekellentétek is? — Én inkább az előbbiben látom az okot. Túl nagy érdekellentétek nem lehetnek. A természetgyógyászok javarésze nem zavarja a piacot. Abból a felfogásból, filozófiából kellene talán a feszültséget megközelíteni, hogy az orvostudomány nem az egészségügy tudománya, hanem a betegségé. Ha pedig valaki a betegségügyet szolgálja, akkor abban fog elmélyülni, s nem lesz fogékony, nyitott a másféle megközelítés, a megismerésre váró módszerek iránt. A régi Kínában ha egy orvos páciensei elkezdtek megbetegedni, akkor a fizetését arányosan csökkentették. Az egészséges klientúrát díjazták. A huszadik század végén •• ....................................|»»1;» ................. ■f* ' Az akadémiai orvoslásnak fogalma sincs arról, mit tanított, akiről az esküt elnevezték. ^ ehhez kellene visszatérni. Hippokratész, az orvostudomány atyja azt mondta: az az orvos, aki nem tudja, hogyán befolyásolja az egészséget a csillagok állása, az vakon tapogatózik. Fogadok, hogy a hivatásos, az akadémiai orvoslásnak fogalma sincs arról, mit tanított az, akiről a szimbolikus esküt elnevezték. □ Mit tekintünk egyáltalán valódi természetgyógyászatnak? Honnan ismerszik meg? — A természetgyógyásznak, illetve az ilyen központnak imázsa, varázsa van. Az a legjobb propaganda, ha egy gyógyult beteg mondja el, ő hol járt, hogy őt ott tisztességesen fogadták és alaposan foglalkoztak vele, kapott egy csomó jó tanácsot, vigyáztak arra, mindez ne kerüljön nagyon sokba, meg hogy őt magát is aktívan bekapcsolták a gyógyulási folyamatba. Mi a beteget holisztikusán látjuk el, azaz meg tudjuk oldani testi-lelki, tudati, családi, munkahelyi gondjait, s elmagyarázzuk neki, hogyan hat rá és mindenre a környezet, a nagy összefüggések. Ez mind működik. Aki például asztrológiával foglalkozik, az nem analfabéta, hanem a kozmikus fizikát és biológiát keresi. Aki azt mondja, hogy ilyen nincs, az abszolút korlátolt, középkori szinten gondolkodik. Én vollista vagyok, van készülékem is, tanítottam ezt a technikát orvosoknak mesterkurzuson. Egy betegem elmesélte az orvosának, hogy nálam megtudta, milyen energetikai állapotban vannak a belső szervei, s hogy bizony vannak alacsony értékei, de arról is tájékozódott, mit kell tennie. A visszhang a következő volt: van egy őrült természet- gyógyász a kerületben, aki valami tűvel vagy szöggel megnyomorítja az embereket, s még olyat is mond, hogy ez a mája miatt van. Ahelyett, hogy eljönne, azt mondván, te, rólad mesélnek valami marhaságot, mutasd meg rajtam mi ez. Nyitottság semmi, csak a durva tagadás. O A köztudatban keverednek az irányzatok, a kézrátétel a bioenergiával, a vajákosság a csontkovácsolással. Melyek a valódi belső szakterületek? A természetgyógyászat iránti igény és vágy segít elsodorni a megkövesedett dogmákat, yy — Nagyon fontos az életmódtanácsadó és terapeuta irányzat, a rendelet szerint is rettenetesen sokat kell hozzá tudni. Aku- presszúra, reflexológia, alternatív mozgás- terápia, bioenergia, benne a radiesztéziá- val, szemtréning, addiktológia, fitoterápia, kineziológia. Ezek a szakterületek, amelyek a középszintű természetgyógyász képesítéshez el kell sajátítani. 3 Végül is kibékíthetetlennek találja az egyet nem értést? — Nem. A természetgyógyászat iránti igény és vágy segít elsodorni a dogmákat. Ennek csak egy új magatartás lehet a kulcsa, s ez nem más, mint hogy te mást mondasz, mint amit én eddig tanultam, rendben, én ezt nem tagadom, majd végiggondolom, tapasztalataim alapján megpróbálom cáfolni, de előbb megismerem. S majd aztán eldöntőm: elfogadom-e avagy nem. A tényeket tagadni lehet, de cáfolni nem. A legokosabb ember is, akinek fáj a feje, nyúl a tabletta után. Nem érdekli az ok. A mai ember nem keres ok-okozati összefüggést. De akkor mi tudása? Amit az iskolákban tanítanak, az a felület, az csak a felszín, az általános lexika. S akkor hol a lélek, hol a szeretet, hol a tisztesség, hol a becsület, a család, az egészség, annak karbantartása, fejlesztése? A természetgyógyász nem akar mást, mint megelőzni, megelőzni, megelőzni. Együttes célunk nem más, mint minden embertársunké: természetes módszerekkel egészségesnek maradni. MAGÁNVÉLEMÉNY Technikásán L ázban égnek a lurkók országszerte: félévi értesítőben kapják ki, s vihetik haza megmutatni, miként is értékelte tanulmányi előmenetelüket az iskola. A szülők szigorú ábrázatot öltve veszik kézbe az ellenőrzőt és gyerekeik kiváncsi, sokszor szégyenlős, ritkább esetben büszkén csillogó tekintetétől kísérve, általában hangosan olvasva haladnak végig csemetéik kapott osztályzatain: „Lássuk csak. Magyar ötös, ez nem rossz. Történelem ötös, no ez is hagyján. De mi ez a négyes számtanból?!” — veszi sorra a tantárgyakat az ilyenkor zord atya. „ Még jó, hogy a biológia jeles, s látom a kémiával sincsenek nagy bajok. Te jó ég, miféle hármas ez itt technikából?! ” — csap át dörgedelembe az érces bariton. A gyerek értesítőjének leggyöngébb pontjára révedő, szigorú ítész fülében még visszhangzik saját ordítozása, ám agya már máson meditál: „Technika. Hát igen. A továbbtanulás, s a mindennapi élet szempontjából eszméletlenül fontos stúdium. ” És eszébe jut a néhány éve lécdarabokból maga készítette kis hajóféle, amelynek még árbocot is fabrikált, s az arra helyezett papírvitorlára Kolumbusz hajóján látott mintát rajzolt nagy műgonddal. Másnap, a gyerek megrökönyödésére négyest kapott a kis műremekre, miként a későbbiekben is többnyire így értékelte a pulyáik helyett esténként a kinyújtott nyelvű apukák által barkácsolt, praktikusabbnál praktikusabb házi feladatokat a tanár néni. Miért, miért nem a „Vészhelyzet” egyik folytatásának vízvezetékszerelője jut a közepes technikajegy láttán kissé feldúlt fater eszébe? A tv- film derék mesterembere az orvosok betoppanása előtt néhány szakavatott mozdulattal megindítja az éppen boldog vadászmezőkre készülő beteg szívét, majd láthatólag elégedetten közli a késve érkező kórháziakkal: „Milyen jó, hogy tanultunk életmentést annak idején az iskolában. ” Szakszerű elsősegélynyújtást, életmentést oktatnak az amerikai iskolákban! Minő ódivatú oktatás. Hát hol élnek ezek? Ahol még mindig ez dívik, az is elképzelhető, hogy az ifjúságot olyan primitív dolgokra tanítják, mint egy zár kicserélése, egy ablak szigetelése, vagy a sütés-főzés, vendéglátás alapjai, esetleg közlekedési, netán társasági protokollismeretek. Szerencsére mi magyarok már régen túlléptünk ezeken a „közönséges” dolgokon. Mi nem mindenféle avitt marhaságot, hanem technikát oktatunk a jövő évezred magyar derékhadának. Ennek keretében aztán az élet legváratlanabb helyzeteiben is előrántható tudással vértezzük fel utódainkat, akik remekül megtanulnak például alumínium drótból akasztót hajlítgatni, fadarabokból tutajt, mosószeres műanyagflakonból szélmalmot összeütni, miként később részletesen megismerhetik az acélgyártás, olajfinomítás rejtelmeit. Megnyugodhatnak a magyar szülők, gyermekeiket nem fogják falhoz állítani egy műtrágyagyártásra vonatkozó forszkérdéssel a Trafalgár téren. Csak szívgörcsöt ne kapjon idehaza az utcán egyik sem, mert nem lesz aki elindítsa a „motort”.
