Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-13 / 37. szám
1998. február 13., péntek HÁTTÉR A célba érő egy meg egy A magánszemélyek nyilatkozatban rendelkezhetnek az egy százalékról Miként tavaly, bizonyára idén sem marad el a végső sorban állás az APEH-nél, pedig postán is elég feladni a bevallást legkésőbb a határidő napján Balázs Attila felvétele Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Bár az bevallások egy része már megérkezett az adóhatósághoz, hiszen az egyéni vállalkozók február 16-ig kötelesek benyújtani múlt évi számadásukat, úgy gondoltuk nem hiábavaló még egyszer, részletesen is szólni a személyi jövedelmadó ezúttal már egy-egy százaléka erejéig tehető felajánlásról. Annál is inkább, mert az igazán nagy tömeget jelentő magánszemélyek adóbevallási láza még csak eztán következik, nekik ugyanis március 20. a határidő. Némiképp módosult a személyi jövedelemadó meghatározott részének közcélú felhasználásáról szóló törvény. Felajánlás Az idén már nem egy, hanem kétszer egy százaléknyi összeget ajánlhatunk fel a kedvezményezettek számára. Hogy az adományozásról döntő adózók e felajánlása célba is jusson, az írásos rendelkezésüknek meg kell felelnie az előírásoknak. Hogy ehhez olvasóinknak segítséget nyújtsunk, az APEH Megyei Igazgatóságához fordultunk tájékoztatásért. A magánszemélyek külön- külön nyilatkozatban rendelkezhetnek a személyi jövedelemadójuk egy-egy százalékáról. Az egyik egy százalékra a társadalmi szervezetek, alapítványok, közalapítványok, közgyűjtemények, közintézmények, színházak javára, míg a másik egy százalékról a magánszemély az általa támogatni kívánt egyház vagy kiemelt költségvetési előirányzat javára nyilatkozhat. — Rendelkeznünk az 1-1 százalékról továbbra is csak teljes egészében lehet — hívja föl alapvető szabályokra figyelmet Tóthné Szentmihályi Katalin adóeljárási osztályvezető —, ami annyit jelent, hogy nem oszthatjuk meg az összeget az egy százalékon belül több szervezet között. Előírás továbbá az is, hogy külön kezeljük a kétszer egy százalékot, azaz nem jelölhetjük meg ugyanazt a szervezetet az 1-1 százalék kedvezményezettjeként. Pontos szám — A személyi jövedelemadót (szja) fizető magánszemélyek rendelkezhetnek a befizetett adójuk meghatározott részének közcélra történő felajánlásáról. A nyilatkozatok a személyi jövedelemadó bevallási csomagban találhatók. A rendelkező nyilatkozaton a kedvezményezni kívánt adószámát, esetleg nevét, egyházak és a kiemelt költségvetési előirányzat esetében a technikai számát kell feltüntetni. Az érvényes nyilatkozatnak nem feltétele a formanyomtatvány felhasználása, érvényes az a nyilatkozat is, amelyet szabvány postai borítékkal azonos méretű lapon tesz meg a magánszemély, ha azon csak a szükséges adatok vannak. — A borítékokra, melybe a nyilatkozatot teszik, fel kell írni: a rendelkező magánszemély nevét, lakcímét és adó- azonosító jelét, vagyis az adókártyán lévő számát. A borítékokat lezárva a bevallással együtt kell leadni. Aki a munkáltatójával számol el — azaz nem ad bevallást —, az a munkáltatójának adja le a borítékot. Nyilatkozni nem kötelező. A magánszemély önmaga dönti el, hogy rendelkezik-e az egy-egy százalékról. Lehet nyilatkozni úgy is, hogy csak az egyik egy százalékot ajánlja fel a magánszemély. Az elmúlt év tapasztalatát figyelembe véve nem árt ügyelni az adószám, illetve a technikai szám, valamint az adóazonosító jel pontos feltüntetésére. Az egyházak technikai számát a Magyar Közlönyben folyamatosan teszik közzé, eddig az 1997. évi 121-es, 1998. évi 2-es és 4-es számban jelent meg. □ Milyen szervezet lehet kedvezményezett az első egy százalék esetében? — Társadalmi szervezetek, alapítványok, ha a bíróság 1995. január 1. előtt jogerős ítélettel nyilvántartásba vette és legalább 1997. év első napjától közhasznú tevékenységet folytatnak, közalapítványok, feltéve, hogy legalább 1997. év első napjától az alapító okiratuk szerint és ténylegesen is a törvényben felsorolt közcélú tevékenységet folytatnak, a törvényben felsorolt országos közgyűjtemények és egyes kulturális intézmények, színházi közgyűjtemény, közművelődési intézmény, új Nemzeti Színház építési programja. — A társadalmi szervezetek és alapítványok esetében feltétel még, hogy közvetlen politikai tevékenységet nem folytathatnak, pártoktól független, anyagi támogatást részükre nem nyújt. Képviselő-jelöltet nem állít, és ezt az alapszabályában, alapító okiratban is rögzíti. Éppen ezért indokolt lehet az ilyen szervezeteknek, alapítványoknak az alapító okiratot, alapszabályt felülvizsgálni, hogy ha a törvényi feltételnek nem felelnek meg, a szükséges módosítások elvégezhetők legyenek. Kiemelt előirányzat □ Kik lehetnek a másik I százalék címzettjei? — A befizetett személyi jövedelemadó további egy százalékáról rendelkezhet a magánszemély egyrészt a technikai számmal rendelkező egyházak javára. Ezek a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény szerinti egyházak, amelyeket a bíróság 1998. január 1 -je előtt nyilvántartásba vett. Tudni kell azonban, hogy nem kedvezményezhető az adott egyház szervezeti egysége, vagy intézménye. Az szja- jának második egy százalékát adományozhatja továbbá az adózó magánszemély valamely kiemelt költségvetési előirányzat javára, amely a számára felajánlott összeget a szociálisan rászoruló családok, gyermekek és fiatalok támogatására fordíthatja. y-j Imegyek világgá. De L-j elviszlek magammal. JLJ Ha szabadkozol, unalmas kifogásokat találsz, hogy a munka, meg hogy a család, akkor felkaplak és belegyömöszöllek a hátizsákomba. Ne félj, hagyok egy parányi rést... Elve van szükségem rád. Ha megérkezünk, kijöhetsz, játékosan beletúrok a hajadba, kajánul csapok egyet a fenekedre — most már szabad vagy! — te erre grimasszal válaszolsz. Elmegyek világgá. Felviszlek a lomnici csúcsra. Lihegve, némi dobhártyaszaggatás közepette (fogadkozás, ki tudja hányadszor egy kiadós fogyókúráról), felkapaszkodunk, egyre inkább eltűnnek a hangok, mígnem foszlányok sem maradnak, egy szótag, egy sikkantás sem kivehető, az emberek porszemekké válnak, ha akarnánk, elfújhatnánk őket. De miért tennénk? Ezer méter magasban már nem zavar senki. Csak ha a szél fúj, akkor érezzük, kettesben is, milyen egyedül vagyunk. Felkucoro- dunk egy kőtömbre, átöleljük egymást, s hallgatjuk, hogyan zsoloszmázik a jeges levegő. Míg meg nem fagyunk, nem mozdulunk onnan. Elmegyek világgá. Mondvacsinált ürüggyel magammal csallak egy tópartra. Okos vagy, tudod mire megy ki a játék, de belemész. A cinkosommá teszlek. Akkor végre nincs idő és elfogy a rend. Nem kell erőltetnünk az alvást. Nézzük a partról a szinte mozdulatlan halászokat a vízen. Csónakjaik apró szigetek az ébredő hullámokon. Iszunk egy gyenge nescafét, hirtelen ötlettől fellelkesülve sétálni megyünk, de kikerüljük az embereket. Igézetten bámulunk a virágok szemeibe, elhagyatott kertek titkát kutatjuk, belesünk a házak ablakán — az ala’áriumok- ban tátogó kétlábúak. Mondjuk forróság van, fürdünk össze-vissza, szokatlan időben, a nap szétaprózódik kellemes mozaikokra, melyeket kényünk-kedvünk szerint rakosgatunk. Végre egy nap előjegyzés, naptár, mobiltelefon nélkül. Ambíciók szüneteltetve, zakatolás elnapolva. Időtlenség, szertelen szabadság. Óh! Elmegyek világgá. Ellopom egy napodat, elcipellek egy búvóhelyre, hanyatt löklek a heverőn és azt akarom, hallgass meg. Fejedhez könyöklők, de ha felém mersz fordulni és feltámasztod azt a dacos, akaratos álladat, és főleg, ha mulatsz rajtam, is- terí bizony, legurítalak. Megengedem, hogy feltápász- kodj, nagyokat, hangosakat, felszabadultakat nevetünk majd, nem zavarunk senkit. Persze, olykor elkomorulunk, ilyenkor te, mint mindig, oldva a szorongást, ahogy a betegen segít a simogatás, ráteszed meleg kezedet a karomra. Szinte észrevétlen, miközben közös munkánkról beszélek, kisiklok az ujjaimmal, mutatómat végigsimítom lüktető ereiden, felcsúsztatom csontos válladig, de ekkor már a politika piszkos ügyeinél tartok, levegőt sem véve Elmegyek világgá ] EH átkozom a korrupciót, kezem közben nem áll meg csiklandós derekadnál, végigrajzolom a tested kontúrját, arcod sziluettjét, mintha sejtjeidet egyenként a tapintásom memóriájába akarnám vésni. Kicselezlek és elterelve a vitatémákkal figyelmedet, a fejed mögé csusszanok, s kihasználva foglalatosságodat a racionális cáfolatokkal, egy óvatlan pillanatban ölembe kerülsz, s mire felocsúdsz a kritikából, már csak (egy félmondat a levegőben marad) át kell adnod magad a puha ujjhegyeknek, melyek körkörös mozdulatokkal halántékodon át űzik ki testedből a bénító feszültséget, amitől a hétköznapokon ideges, néha, lásd be, kissé ripa- csos a nevetésed. Időnként megroppannak a mesterien rakott tűzben a magad vágta hasábok. Hess, kiröppen becéző ujjaim közt, ami szo- morított, hess, kiröppennek a kéményen át a gonosz gondok. Az odaadó oldódás után édes az alvás. Mint az álom, mely arról szól, hogy elmegyek világgá. Kettesben veled. Szócséplő elitek L egjobb úton járunk, hogy kiábránduljunk a pártokból. Nap mint nap silány civakodásnak vagyunk szemtanúi: a kormányzó koalíciós pártok vezető képviselői nemcsak a szennyeseket teregetik ki, csúnyán mutogatnak is egymásra. Nem lenne jó ezt elintézni azzal az egyszerű kijelentéssel, hogy a túl korán kezdett választási kampány része. Sajnos, nemcsak ezt kell elviselni. Meglepő, hogy ilyen sorsdöntő időszakban a külső szemlélő számára abszolút fölöslegesen vitatkozgatva múlatják a drága időt, holott egyre-másra halljuk, mire nem jut már a költséges ország- gyűlési percekből. Néhány héttel korábban az foglalta le hosszasabban legfőbb politikusaink idejét, hogy májusban melyik két hétvégén legyen a választás. Állítom: felkészült, komoly embereknek fél óránál többet tölteni ezzel — pazarlás. Még jó, hogy a köztársasági elnök hamar döntött, mert a pártkorifeusok még mindig vitatkoznának. Újabban a kisebbségek parlamenti képviselete körüli huzavona tart. Fölöttébb nehéz megérteni: ha magával a ténnyel mindenki egyetért, a Választási Bizottság szerint gyors döntés esetén meg lehelne) választani a kisebbségi képviselőket májusban, akkor miért erőlteti a legnagyobb párt az őszi szavazást. Már régen további fontos dolgokról lehetne tárgyalni, de nekik az időpont úgy kell, mint egy gumicsont. Az ilyen üresjáratokat önmagukban nehéz elviselni, ám ha közben milliárdokat is kidobálnak az ablakon a politikai kötélhúzósdi során, már határozottan hiányoznak a súlyosabb következmények. Ha például most majd kiderítik, hogy „Nagymarost” végül mégis Nagymarosnál kell megépíteni (amit egyébként a szakemberek húsz éve is biztosan állítottak) akkor a szakkérdésből költséges politikai ügyet kreáló pártvezérek talpára útilaput kellene kötni. Ám a mai pártelitek be vannak betonozva a parlament üléstermébe. Nemcsak akkor maradnak, ha nyernek, hanem akkor is, ha kiütéssel vesztenek. A választók meg hallgathatják a szócséplést, és ihatnak hideg (Duna)vizet a kurzusonként elfecsérelt milliárdokra. Ilyen a lapjárás. Marik Sándor Csak tudnám, hogy megint hol hagytad el a fejed? Ferter János rajza Kara jaj M egint emelik a hús árát. Egyes források szerint a sertéskaraj hétfőtől akár ezer forint is lehet. Szépen vagyunk. Nekem mégis az indoklás tetszik a legjobban. Mármint az, hogy az árváltozás egyik oka az élő sertés magas ára. Na, arra azért kíváncsi lennék, mi erről a tenyésztők véleménye. Mert mást sem hallok: nem érdemes állatot tartani, mert olcsón veszik át. Persze, ha a számokat egymás mellé rakjuk, tényleg az sül ki belőle, hogy egész Éurópában nálunk a legmagasabb a sertés felvásárlási ára. Mert míg a volt jugoszláv területeken 220, Ausztriában 283, Spanyol- országban 235 forint a hízó kilója, addig nálunk 276-300 forint. Esetleg meg lehetne kérdezni az ottani termelőket: hogy csinálják, ha nekik még így is megéri... Logikusan következik a fentiekből: a nagy külföldi piacokról kiszorulnak a magyar szállítók. Kivel kell tehát megetetni a magasabb árakat? Velünk. Aztán, ha nem kérünk belőle — mert nem tudjuk megfizetni —, lehet panaszkodni. A nyolcvanas évekhez képest máris alig több, mint felére esett vissza az egy főre jutó húsfogyasztás. Na most, azért volna itt még valami, amit nem értek. Hogyan lesz a háromszáz forintos felvásárlási árból a boltban ezer? Vagy nyolcszáz. De szerintem nem lesz a karajtól sokkal olcsóbb a comb, a csülök, de még az oldalas sem! Hányszor fizetjük meg vajon egy kiló húsban az áfát, a szervezetlenséget, az elavult technológiát? Örömmel értesültem, hogy Clinton gratulált a magyar népnek az utóbbi években elért eredményeihez. Nocsak. Hallott valamit? Tán azt, hogy eljutottunk arra a szintre, mint nagyanyáink hatvan évvel ezelőtt? Húst csak vasár- és ünnepnapokon ettek, egy csirkéből megfőzték a levest, majd kivették, megsütötték, s feldarabolták annyifelé, ahá- nyan az asztal körül ültek. Mindenkinek jutott egy falat. De legalább jutott... Cservényük Katalin ',IIJ J' 'l 1,1,1 .......1 j
