Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-10 / 34. szám
1998. február 10., kedd HÁTTÉR Segélyekből megélni? A rászorulók támogatása egyre többe kerül • Tartozást is örökölnek Hajléktalan az állomáson Balázs Attila felvétele Kovács Éva Nagyecsed, Rakatna/ (KM) — Bármely állam fejlettségének. humanitásának egyik legfontosabb fokmérője az, hogyan képes gondoskodni a rászorulókról, az elesettekről. Ahhoz persze, hogy bárki bárkinek segíteni tudjon, nemcsak szándékra, sok-sok pénzre is szükség lenne. Csakhogy a pénzből, mint tudjuk, sosem elég. Nemcsak az egyéneknek van belőle kevés. kevés van az állami gondoskodásra kijelölteknek, a települési önkormányzatoknak is. E tényt igazolja, hogy Magyarország 3200 önkormányzatából 800 csak támogatással tud működni, csak akkor tud adni, ha adnak neki is. Igény és pénz Különösen érdekes helyzet alakulhat ki azokon a vidékeken, amelyek önmaguk is szegények. Megyénk közéjük tartozik. Nemcsak a munkanélküliek magas száma, az eredendően alacsony nyugdíjak miatt, hanem azért is, mert mindezeknek következtében itt az átlagosnál is többen vannak azok. akik segélyre, támogatásra szorulnak. — Településünkön igen sok az idős ember, közöttük is főleg az egyedülálló, öregségére magára maradt nő. A rászorulók támogatása évről évre mind több pénzt emészt, mind nehezebb feladat. Az állami támogatásokat szigorú szabályok szerint adhatjuk oda, s ezek a szabályok szinte folyamatosan változnak. Az egyes támogatási formákat egy-egy korosztályhoz kapcsolhatjuk, hiszen amíg az időseknél a gyógyszertámogatás a leggyakoribb, addig a nagycsaládosoknál a lakásfenntartási támogatás teszi ki az odaítélendő összeg nagyobbik részét — mondja Vámos/ Lászlóné, a ra- kamazi polgármesteri hivatal igazgatási főelőadója, szociálpolitikai ügyintézője. Tőle tudjuk azt is, hogy Ra- kamazon. akár csak az ország bármely településén, sok család került nehéz helyzetbe amiatt, hogy valamikor OTP- kölcsönnel épített tisztességes otthont, amelynek hitelét és fenntartását ma csak nagyon nehezen tudják fizetni. Lakástámogatás — A lakásfenntartási támogatás akkor adható, ha a család havi összes bevételének 35 százalékát viszi el ez a költség. Ha ennek húsz százalékát teszi ki a fűtés, akkor ezen a címen adhatunk bárkinek segítséget. Nemcsak a gáztüzelésű házak tulajdonosai, de azok is kaphatják, akik a ma már korszerűtlennek számító olajjal fűte- nek — mondja a főelőadó, akitől azt is megtudjuk, hogy tavaly háromszázan kérték ezt a féle támogatást, az igény az előzőhöz képest jelentősen emelkedett. Mivel összege a jövedelemtől és a kiadástól egyaránt függ, volt család, aki 24 ezer forintot kapott a lakásával kapcsolatos kiadásokra. Az önkormányzat összesen 2 millió 680 ezer forintot fizetett ki a rászorulóknak. Rakamazon nemcsak pénzben, egyéb módokon is igyekeznek segíteni az öregeket, elesetteket. Az idősek otthonában, korszerű, kulturált körülmények között immár huszonhármán laknak, a bővítés után rövidesen még több öreg kerülhet ide. Idősek klubjából kettő is van, a település két, egymástól távoleső részén, ahol a napközbeni ellátás mellett jó szót, kedvességet is kapnak az emberek. Akik ide járnak, lélekben is felfrissülnek. Kibeszélgetik magukat, megtárgyalják a világ sorát, s máris könnyebb lélekkel térnek esténként haza. — A különféle segély iránti igény szinte folyamatosan nő, lehetőségeink azonban végesek — sommázza bevezetőül a lényeget Bohán Lászlóné, a nagyecsedi önkormányzat szociális főelőadója, aki szerint nem csak a rászorulók száma szaporodik, ezzel párhuzamosan életkoruk is fokozatosan csökken. A nagycsaládosok itt is a lakásfenntartással kapcsolatos költségeikhez, míg az öregek a napi megélhetéshez kémek és várnak támogatást az önkormányzattól. A január 1-jétől életbe lépett új rendeletek és módosítások jelentős változást hoztak: egyrészről szűkítik, másrészről kitágítják azokat a lehetőségeket. Az időskorúak járadéka az egyik legnépszerűbb forma, melyet azok kapnak, akik eddig rendszeres szociális segélyben részesültek. — Újdonság az is — mondja Bohán Lászlóné —, hogy az időskorúak járadékát igénylőknél hagyatéki teherként az illető elhalálozásakor a járadék igénybevételét be kell jelenteni az illetékes közjegyzőnél, s hogy a rendszeres szociális segélyben részesülőknél pedig helyi rendeletben kell megfogalmazni ugyanezt. A hagyatéki teher azt jelenti, hogy az igénylő halála után az utódok nem csak házat, vagyont, de adósságot is örökölnek. Talán mondani sem kell, ez a tény elsősorban az időseket riasztja el, s érezhetően kevesebben fordulnak állami segítségért. Márpedig sokan vannak, akik e rendelettel egyetértenek. Főképp akkor, ha tudják, sok gyermek hiába tehetné, mégsem támogatja öreg szüleit. Mi a megoldás? Az önkormányzatok kiadásai között a segélyre fordított összeg a legnagyobb. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük, ugyanez mondható el az államkasszáról is. Megoldás? Ha majd több lesz a gazdag, mint a segélyért forduló szegény... M ár a gondolat—terápiás eszköz, korántsem pirula — mint egy sóhaj, megnyugtat, lecsendesít. Most azt írom le. mi történt, mikor a Nő elment az abc-be. — Majd elmúlik — motyogott az orra elé a felvágottakkal teli pult előtt. Nem vette észre, hogy épp ő következik. s hogy a fejében kattogó zaklatott mondatok nem rekedtek benn, hanem akarata ellenére el is hagyták a száját. Arra a szokványos, ezerszer hallott kérdésre adott imigyen választ, hogy a sonka után „parancsol-e még valamit?", kétségkívül meghökkentő reakció volt a kereskedő gépies érdeklődésére. Nem is a saját hangjára riadt fel. hanem a fehér fityu- lás előbb értetlenségtől szúrós, majd sajnálkozóra váltó tekintetére. Zavarában vett valamit, amire az égvilágon semmi szüksége nem volt. A szégyenteljes akció után a pír csak lassan szívódott fel sápadt arcbőréről, a meleget, ami elöntötte, a lábától lassan felfelé kúszva váltotta fel a libabőr. Rázni kezdte a hideg. Tétován kotorászott a hűtőpultban, réveteg szemmel, merev arccal pakolta be a kosárba, majd azonnal onnan ki a nemtudnimiket. Volt egy pillanattöredék, amikor nem biztos, hogy meg tudta volna mondani, milyen nap van, hol van, s ki is ő. Valahogy odakóválygott a pénztárhoz, miután körbe-körbe kóborolt, az volt az érzése, mindenki őt nézi, ujjal mutogatlapult a kagyló páncéljában, ahogy illik, a feneketlen tó mélyén. Csak egyetlen út vezetett hozzá. Először azt kellett megtalálni. És közben küzdeni is kellett. Legyőzni magát, a víziszonyt, le a leve- gőtlenséget, le a házasságbéli magányt, le a dobhártyájáMajd elmúlik nak rá, merthogy kihallatszik a leikéből az a vad fegyverzörgés, mely már régóta őt magát is majd megőrjítette. Fizetett, pakolt, s elindult. Túl hamar ért volna haza... Soha ilyen jól nem esett a karjának a súlyos szatyor. Minden lépésnél megpróbált egyre határozottabb, egyre inkább maga lenni. Nagy erőfeszítésébe került, hogy reszkető lábain uralkodni tudjon. Nem bírta a zűrzavart. különösen nem, ha maga kotyvasztotta. Pedig most itt volt már régóta, az élete kellős közepén. Minden más mellékessé vált, mióta az újszerű érzések elárasztották, befurakodtak minden egyes órába. Negyven körül ezt hihetetlennek, félelmetesnek, sőt illetlennek találta. A Féifi, aki a lelki káoszt okozta, igazgyöngy volt, ott hoz feszülő csendet. Veszélyek leselkedtek az úton a Nőre, óriáscápák, piócák, szörnyek (voltak köztük zöld szeműek is) keresztezték az útját. Tudta, ha még sikerül is a kezébe simítania, a felszínre rugaszkodni vele, akkor is, a visszafelé, a szárazföld is pokoli gyötrelmeket rejteget még. De azért ekkorára nem számított, s arra főleg nem, hogy ez magából a gyöngyből érkezik majd. A Féifi ereje, biztonságsugárzása volt számára a legvonzóbb. Vágyott rá, hogy odasimulhasson hozzá, hogy felvegye testének alakját. De amikor a Férfi megtette az első kezdeményező lépést, visszarettent, s ha el nem is húzódott, mert fel volt készülve, valami megmagyarázhatatlan érzésnek engedve időt kért. Nem kapott. Pedig még egyszer-kétszer meg is aláz- kodott, önmagához képest a porban csúszott, azt suttogva, szükségem van-rád. A Nő majdnem beleroppant. Csak a sörrel kevert konyak provokálta órákig tartó sírógörcs mentette meg. Reménykedve nyitva hagyta a kapukat... s azt írta egy levélkében: csak hívnod kell, s megyek. Az abc-be indult, a telefoncsörgés az ajtóban érte. A száraz hangú hivatalos szöveg után egy bizonytalan hétköznapi kérdés érkezett: — Hogy vagy? Mit is válaszolhatott volna? — Hát, nem valami jól. — Majd elmúlik. Szia. Katt. ' Na, ez volt az a két szó, ami miatt körbefordult a világ. Egy darabig még kószált a kóválygó esti csöndben, próbálta összeszedni magát, nem tudta eldönteni, mi volna jobb, bőgni vagy ordítani. Ezért hát fegyelmezett lévén, lépegetett az utálatos ütemre: majd el-mú-lik, majd el- mú-lik... Az utca végére tudta a választ, de vigyázott, csak bent mondja ki: majd elmúlik, hát, persze. Velem együtt. Soha ilyen áhitatosan nem zárta be maga után a lépcső- házajtót. Piac és nosztalgia M akroszinten tartható növekedési pályára állt az ország — hallhatjuk tavaly az év második fele óta, s mivel nem csak a kormányoldalon lévő gazdasági szakemberek, politikusok mondták, nyugodtan el is hihetjük. De vajon hogy állunk mi itt az ország keleti szegletében? Ami az ipart illeti, jól. És ez nem kis teljesítmény. Ott. ahol a piac az előző 40 évben 70-80 százalékban keleti orientáltságú volt, most, nyolc-kilenc év alatt sikerült az 1991-es szintet megközelítni, úgy megváltoztatni, hogy a termékek 60 százalékát jelenleg nyugaton értékesítjük. Nem így történt ez a mezőgazdaságban. Pedig tavaly kiemelkedő, 350 ezer tonna feletti volt a kalászos- és kukoricatermés, a zöldség is növekedett valamelyest, a gyümölcsféleségeknél viszont komoly visszaesés történt. A válságok válságát éli a megye stratégiai terméke, az alma. A megyei közgyűlés elnöke fogalmazta így, amikor egy általános képet festett a megye tavalyi évéről. Hozzátette: teljesen elfogadhatatlan állapot, hogy ipari minőségű almát állítunk elő étkezési alma költségszintjén, miközben az itt termelt 300 ezer tonna almából mindössze 8 ezer tonna kelt el eddig étkezési almaként. Szinte el sem hihető, hogy ma 6 ezer tonna jut el Oroszországba. amikor 10-15 évvel ezelőtt megtermelt almának a fele ott talált vevőre. Pedig esznek almát az oroszok most is, csak nem innen jut el a volt birodalom belsejébe. Szállítással foglalkozó szakemberek mondják: az útvonal élet- veszélyes, feltört, kifosztott vagonok érkeznek erről Oroszországba, miközben a lengyelek, csehek felől Belorusszián át sértetlenül jut el az áru Oroszországba. Vagyis, hiába mondják a megyéből Permbe, Moszkvába eljutott üzletemberek, hogy még ma is nosztalgiával emlegetik ott a magyar termékeket, a gyümölcsöket, ha nem jut el hozzájuk. Mi pedig közben itthon az étkezési áron előállított ipari almának még tíz százalékából sem tudtunk sűrítményt gyártani, pedig preferenciát is kaptunk rá. Lehet, hogy a hiba a mi készülékünkben van? Balogh József Egyszemélyes zenekar Ferter János rajza A tévé vonzásában A magyar fiatalok jóval több időt töltenek a televízió képernyője előtt, mint a fejlett országokban, vagy az Európai Unió tagállamaiban élő kortársaik — hangzott el nemrég egy tanácskozáson. Az MTI által közzétett felmérések tanúsága szerint a 10-18 évesek felénél ez az idő meghaladja a 3-4 órát. A kutatási eredmények azt mutatják, a túlzásba vitt televíziózás kedvezőtlenül hat a fiatalok tanulmányi eredményeire. Valljuk be, nemcsak a fiatalok üldögélnek mostanában többet a televízió előtt, hanem mi, szülők is. A magyar nyelvű csatornák bővülése átrendezte szabadidőnket, egyre gyakrabban ülünk a képernyő elé. Tucatnál több magyar nyelvű adás közül válogathatunk, és bizony egyetlen este akár 5-6 filmet is megnézhetnénk. Tagadhatatlan, Magyar- ország a tévénézők Kánaánja lett! Nem árt azonban hangsúlyozni a mértékletességet. Semmi jóra nem vezet, ha csak a televíziózás marad az egyetlen szórakozásunk, és nem jut időnk olvasásra, kirándulásra, sétára vagy egy jóízű baráti csevejre. Persze, nehéz a kísértésnek ellenállni, pedig a film élménye és hatása is semmivé válhat, ha egymás után több filmet is megtekintünk. A felhőtlen szórakozás mellett olykor figyelni kell az értékekre. Szerencsére bőven találni ilyen műsorokat! Hasznos lenne, ha a szülők Magyarországon is felismernék az önkorlátozás fontosságát, így példát mutatva a fiataloknak a valódi értékeket közvetítő televíziózásban. Ez korunkban azért lényeges, mert a jelentős ismeretanyagot igénylő foglalkozások előtérbe kerülésével mind nagyobb kereslet mutatkozik a sokoldalúan képzett, a világra nyitott ifjú szakemberek iránt. Ne feledjük, a televízió nemcsak szórakoztat, hanem hasznunkra is lehet. Bodnár István |i luiwm^^iin.i.Mu^iiii^jMM .................................tyg* flff ági® ? 11.11 nőniIPWIIII 1.1 j )|>.;.i,ij.i.ipi,.i,.J(i,Wvm'- U11 ■' ■,'1 ‘.
