Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-09 / 7. szám

1998. január 9., péntek HATTER Hidakon lépdelnek Az Isobau Kft. az elmúlt esztendőben felújította a tokaji Erzsébet királyné hídját Nyíregyháza (KM - M. Cs.) — Az elmúlt év csattanója a Nyíregyházi Isobau Kft. szá­mára a tokaji Erzsébet ki­rályné híd újbóli keresztelő­je volt, amelyet Habsburg Ottó menye, Eilika főherceg­nő tartott. A történelmi hát­tér miatt ez nemcsak egy munka volt a sok közül, ha­nem ahogy Merza Péter ügy­vezető igazgató megfogal­mazta: a történelmi háttér miatt valamennyiük szívü­gyének tekintette a híd re­konstrukciójának mielőbbi befejezését. Az arra járók nem is panaszkodhatnak, hi­szen több mint fél évvel az átadási határidő előtt zárult a munka. A híd rekonstrukciós munká­ját az Isobau Kft. világbanki pályázaton 1997. nyarán nyer­te el. A Világbank és az Euró­pai Fejlesztési Bank finanszí­rozásában évek óta zajlanak magyarországi hidak felújítá­sai, egy úgynevezett rehabili­tációs program. A pályázatot a szakminisztérium írta ki, s 1997-ben ezt a munkát éles versenyben több országos nagyvállalat előtt nyerte el a nyíregyházi társaság. A pályá­zat eredeti kiírása értelmében a munkát 1998 júniusára kel­lett volna befejezni. — Az 1959-ben épült híd­nak ez volt az első és jelentős felújítása — magyarázta Mer­za Péter. — Akkoriban az újjá­építés lázában a legnagyobb jóindulat mellett is követtek el tervezési és kivitelezési hibá­kat. Ezek korrekciója, kijaví­tása azóta igazából nem történt meg, így ez a feladat az Isoba- ura várt. Nagyon alapos előkészítői munka, szakértői tanulmá­nyok után kezdett a felújításba a kft., amely a híd minden por- cikáját érintette. A cég minda­zokat a technikai, technológiai elemeket alkalmazta a munká­nál, amelyek az európai szín­vonalat képviselik. Beszállítói között ugyanis a kontinens legnevesebb cégeit tartják nyilván. Két apróság példa­ként: gránit hídszegélyt Ma­gyarországon száz éve nem építettek, most igen. A cég, amely a gránitelemeket szállí­totta, legutóbb hasonló meg­rendelést akkor kapott, amikor az elmúlt évszázadban ugyan­Balázs Attila felvétele a magyar arisztokráciával. Az akkori tiszteletet jelezte, hogy a hidat róla, becene­vén Szisziről nevezték el, akinek sajnos hasonló tragi­kus sorsa volt. mint a híd­nak. A Tiszán átívelő épít­ményt 1919-ben a román, 1944-ben pedig a visszavo­nuló német csapatok rob­bantották fel. A húszas években még sikerült újjá­építeni, másodszor viszont olyan károkat szenvedett, amely után már értelmetlen lett volna az újjáépítés. Rá­adásul a második világhá­ború után egy műszakilag korszerűbb, nagyobb teher­bírású hidat terveztek és va­lósítottak meg. Ezért dön­töttek úgy. hogy eredeti for­májában nem állítják helyre a hidat. ilyen darabokat kellett a buda- nia. A másik technikai jellegű pesti Erzsébet hídhoz szállíta- újdonság volt. A hidat ugyanis néhány centiméterrel meg kel­lett emelni, a támasztó saru­szerkezeteket korrigálni kel­lett. Németországból olyan speciális hidraulikus emelő- szerkezeteket szereztek be, amelyikkel a feladatot úgy vé­gezték el, hogy emelés közben is a hídon zavartalan volt a forgalom. — Az Isobau, ha már a tör­ténelemnél maradunk, minden olyan híd újjáépítésén részt vett, amely a magyarok bejö­vetelének útvonalába került — folytatta az ügyvezető igazga­tó. — Ilyen volt a csengeri Szamos híd, a vásárosnaményi és kisari Tisza-híd felújítása, a záhonyi Tisza-híd átépítése. Ebbe a sorba nagyszerűen il­leszkedett a tokaji híd. Ezek mind kormányzati szervek és a Világbank által kiírt tenderek voltak, amelyeket megnyer­tünk. Amit én korábban és most is fájlalok az az, hogy he­lyi adófizetőként a megyében lévő önkormányzatok által ki­írt pályázatokon nehéz elis­mertetni magunkat. Az Isobau üzleti filozófiája mindig az volt, hogy az építői­par speciális területein jelen­jen meg. Kezdetben különle­ges szigetelésekkel foglal­koztak, a munkákhoz főleg a hidak felújítása tartozott. Mi­vel ezeknél a munkáknál tá­masztják a legmagasabb kö­vetelményeket, a szakember- gárda megtanulta a precíz, pontos kivitelezést. Ez adta a lehetőséget, hogy más, hason­ló területre is betörjünk, ahol ugyanilyenek a követelmé­nyek. A tavalyi esztendőben részt vettek több műemléki jellegű épület megóvási munkájában, ilyen volt például a gödöllői Grassalkovich-kastély. Ezek nemcsak technikai, hanem bi­zalmi munkák is, tudtuk meg Merza Pétertől, hiszen a mű­emléki követelmények igen magasak, emiatt óriási a kivi­telező felelőssége. Ezenkívül egyéb vasbeton építmények felújítását végeztük az ország­ban. Az 1997-ben eredményes évet záró Isobaut tavaly az M3-as autópályán mélyépítési munkákkal bízták meg, a Bor- sodChem-nél folytatták a kör­nyezetvédelmi beruházásokat, az Ml5-ös szakaszán pedig valamennyi híd szigetelési munkáját elnyerték.-w- -T- gy tartja a népi 1 J mondás, hogy a ku- V-/ tya nem eszi meg a telet. Ennek igazát évszáza­dos megfigyelések igazolják. Ezért bármennyire raplis az idei időjárás, a télidő java még előttünk van, ami az úton járókat nem tölti el fel­tétlen örömmel. Mi mér évek óta figyelem­mel kísérjük a baglyok visel­kedését. Az így szerzett empi­rikus ismeretek alapján pró­bálunk következtetni a tél va­lóságos bevonulására, hide­gének mértékére és annak el­múlására. Nekünk a tél a baglyok megjelenésével kez­dődik. Az idén az első példá­nyokat január másodikán fe­deztük fel az épülettől elég messzire lévő egyik nagy os­torfán. A hét hegyes fülű bar­na bagoly úgy ült a sűrű ágak szövevényében mint hét felkiáltójel. Megjelenésük azért volt meglepő, mert az új esztendő plusz 8-10 fokos napközbeni hőmérséklettel köszöntött re­ánk, és az előrejelzések ha­sonlót ígérnek az elkövetkező napokra. Elvileg így semmi sem indokolja a házak köze­lébe való beköltözésüket. A hideg idő eljövetelének az is ellentmond, hogy az elmúlt hetekben sem süvöltőkkel, sem csonttollú madarakkal nem találkoztam, és hangju­kat sem hallottam a fákon. A baglyok mégis eljöttek, és az előző évekhez hasonlóan bir­tokukba vették a galéria er­dőt. Téli szállásuknak nagyon praktikusan választották meg ezt a területet. Kemény fa­gyok idején egészen közel tudnak húzódni az iskola épületéhez. Félgallyaznak a falakhoz közeli hársakrü és szivarfákra. Az épület védel­mében mindig szélenyhébe tudnak húzódni. És azért is praktikus szállás nekik ez a terület, mert a közelben van a futballpálya, amelynek te­rületén nagy pocokkolóniák találhatók. így az erdei avar alatt és a pálya fűcsomói kö­zött futkározó pockok sikeres éjszakai vadászatot ígérnek a baglyok számára. Amikor hó borítja a területet, annak a tetejéről is fel lehet csippen­teni a felszínen kalandozó rágcsálókat. A morcos téli időszakban, a nagy fagyok idején, egészen közel enged­nek magukhoz, amikor a ku­tyánkkal arra sétálunk. Dofent. a kutyánkat, a bag­lyok egyáltalán nem érdek­lik. Túlságosan csöndesek és zajtalanok ahhoz, hogy érde­mes legyen őket felriasztani. Röptűk is nesztelen, így fö­löslege az utánuk való ro­hangálás is. Mi azután meg­állunk a közelükben és néze­getjük őket. A baglyok között min­dig akadnak pár nél­küli példányok. Ta­valy is volt közöttük egy ilyen, akit a feleségem fede­zett fel az épület sarkánál lé­vő hársfán. így aztán kine­veztük az ő baglyának, és a Műfűre nevet kapta. Ez úgy megszokta, hogy naponta többször is meglátogattuk, hogy egészen közelről figyel­hettük. Láthattuk a sötét csí­kokkal irdalt tollazatát és bo­rostyán színű nagy szemeit. Gyönyörű volt. A mostaniak között ismét van egy pár nél­küli. Talán Műfűre az és el­foglalja helyét megint az öreg hárson. Megjöttek a baglyok lgaz(talan)ság M ár azt sem tudja lassan az ember, hogy kinek higgyen, hiszen ugyanarról a dologról igen gyakran ellentétes információkat hallani. Hosszan sorolhatnánk a példákat kisebb-nagyobb hordere­jű ügyekben, engem a legújabb, nagy sajtóvisszhangot ki­váltott megyénkbeli téma gondolkodtatott el (újfent) a szó igazáról. Ismert: a mérki szociális otthon egyik lakója másfél év után arról beszélt fűnek-fának: nem a jogerősen elítélt társa a gyilkos, hanem ő. Valamivel később azt nyi­latkozta: mégsem ő a tettes... Az önmagára a gyilkos bélyeget sütő férfi tette a kívül­álló számára az érthetetlen kategóriába tartozik, hiszen ha valóban ő ölte (volna) meg otthontársát, akkor furán hosszú ideig tartott lelkiismeret-tisztázó önvallomása, ha nem, még furcsább a helyzet: vajon hogy lehet valaki annyira önmaga ellensége, hogy más szörnyű tettét magá­ra vállalja? Mondom ezt annak ellenére, hogy akadnak, akik — elmezavarból, szereplési vágytól hajtva, vagy ki tudja, miért — tettek-tesznek hasonlót, hiszen többtucat­nyi önként jelentkező akadt annak idején (mondjuk) a bos­toni fojtogató, vagy a Hasfelmetsző Jack rémtetteit magá­ra vállalva. Sokszor nehéz belelátni, mi lakozik a lélek bugyraiban, mi motiválja embertársaink cselekedetét, szavait. Igyek­szünk azt hinni a keserves csalódások ellenére is, hogy nem akarnak becsapni bennünket, mert jó (lenne) bízni a szó igazában. A mérki ügy újabb felvonása talán még el sem kezdő­dött, s lehet, máris véget ért. Ha jobban belegondolunk, párnapos érdekes sztori marad csupán — hittük is, meg nem is — ami rövid életű reményt csepegtetett az elítéltbe, az egykori otthontársba. Emellett tovább ingatja bennünk az igaz szóba vetett hitet. De — s ez már túllép a mérki ügyön — minden nyilat­kozat mellé nem kérhető szakvélemény a beszélgetőtárs pszichés állapotáról... Kováts Dénes Kapj az agyadhoz, Kálmán! Lakásra gyüjtesz, amikor a kezemben van a lakáskulcs Ferter János karikatúrája-----------------w—”— -------— -----------------------------------" Roncskorszak E gy közhellyel kell kezdenem. Két féle ember léte­zik:^ egyiknek van autója, a másiknak nincs. Azt hihetnénk, az autóval nem rendelkezők csapata megbonthatatlan, de koránt sincsen így. Az ő táborukat is két felé lehet osztani — az egyik vágyik rá, a másik nem — s előállhat az a furcsa helyzet, hogy az autóstalanok egy része összefog az autósok első felével, vagyis az új kocsi­val rendelkezőkkel. E faramuci, s talán első látásra nem is nagyon érthető helyzet akkor állt elő, amikor az év végén valamilyen téve­dés folytán ismét lehetővé vált az öreg, használt autók nyugati importja. Bizonyos körökben hatalmas felzúdulás támadt, a kórus nyomban rázendített: roncsáradat fenyege­ti az országot, a nyugaton már megunt, lestrapált, és a kör­nyezetre káros anyagok tömkelegét kibocsátó kocsik majd itt fogják rontani a levegőt. Ráadásul, folytatódott a keser- gés. félő, e kocsik olyan műszaki állapotban lépik át a ma­gyar határt, hogy a magyar autós jobb, ha otthon marad. Ne találkozzon e roncsokkal, melyeken az autó biztonsá­gos közlekedését garantáló eszközöknek nyomát se találni. Felmérés ugyan nem készült az importot ellenzők szoci­ális helyzetéről, de nyilvánvaló volt, hogy nem a munka­nélküli-segélyen tengődök között kell keresni őket. A dön­tő persze még sem az ő szavuk lehetett akkor, amikor né­hány hét után bezárták a kaput, hanem a hivatalos magyar kocsiimportőröké. Az ő üzletüket rontotta volna a roncsa­utóknak titulált kocsik — már ha roncsnak lehet titulálni mondjuk egy négy és fél éves Golfot — behozatala. Nem is lett a kisemberek kocsiimportjából szinte semmi, alig több mint száz autó érkezett e formában hozzánk. De ez várható is volt. Egyetlen példát mondjanak nekem az elmúlt évekből, amikor nem a multik, hanem a kicsik győztek. Balogh Géza A híd elődje az elmúlt év­században európai mércé­vel számítva is a legkorsze­rűbbek közé tartozott. A híd tervezője Totth Róbert volt, akit abban az időben elis­mert szakemberként tartot­tak nyilván. A századvég forradalmi újításának szá­mító folytacél-rendszerű hidat tervezett, amit a mo­dem technika vívmányai között tartanak nyilván. A hidat 1896. november 18- án Erzsébet napjára adták át, s az Erzsébet királyné nevet kapta. A névadót an­nak idején a magyarok ki­rálynéjának nevezték el, hi­szen közismert volt magyar barátsága. Ferenc József hitveseként nagyon sokat tett a kiegyezés érdekében, s jó kapcsolatot alakított ki t ......................................................——— -------------------~----------— -------------­! : Lak-zw .. ......................

Next

/
Thumbnails
Contents