Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-07 / 5. szám
1998. január 7., szerda HÁTTÉR Számokba szedett életünk A pontos gazdasági információk a válsághelyzetek megelőzéséhez szükségesek Az élelmiszerek minőségéről végzett vizsgálatok is statisztikai regiszterbe kerülnek Elek Emil felvétele Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Alapvető emberi tulajdonság a gyűjtögetés, de az esetek többségében öncélú szenvedélyről van szó. A ritka kivételt erősítik a társadalmi érdekektől vezérelten beszerzett adatok, amelyek sajátos, számszerűsített tükröt tartanak elénk. Bár jól működő gazdaság nem létezhet pontos mutatók nélkül, még mindig idegenkedünk adataink kiadásától. Több évtizedes bizalmatlanság lappang a háttérben, s azt sem lehet tagadni: még nem tart ott az életszínvonal, hogy könnyed mosollyal árulhatnánk el bevételeinket. Sokan és sokféle számokra kíváncsiak, munkájukból ad ízelítőt az alábbi írás. Havi és évtizedes — A magyar kormány statisztikai adatokat gyűjtő központi költségvetési szervezete a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), mely valósághű, tárgyilagos képet igyekszik adni többek között a társadalom, a1 gazdaság, a tulajdonviszonyok és a környezet állapotáról — mutatja be röviden cégét Barabás Ivánná, a KSH Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatóságának igazgatóhelyettese. Bár költségvetési forrásra támaszkodva szerezzük be az adatokat — folytatja —, az államhatalmi és közigazgatási intézmények mellett a felhasználók közé sorolhatjuk a társadalmi szervezeteket, a piaci és a magánszféra képviselőit is. A KSH az adatokat statisztikai módszerekkel gyűjti össze, dolgozza fel, tárolja, majd elemzés után teszi közzé. A hivatalos állami statisztikai szolgálat mégsem egyenlő a KSH- val, hiszen országos hatáskörű intézmények (például a minisztériumok) is bekapcsolódnak a munkába. A Hivatal adatokat különböző gyakorisággal, de rendszeresen gyűjt a KSH: egy népszámlálásra többnyire 10 évenként kerül sor, de vannak éves, féléves és havi adatfelvételek is. Általában két módszert alkalmazva: vagy a postán küldik ki a kérdőíveket, vagy személyes találkozás során kerül sor összeírásra. A KSH évente köteles tájékoztatni az Országgyűlést és a mindenkori kormányt az ország társadalmi-gazdasági és népesedési helyzetéről, változásairól. Ezen túlmenően feladata, hogy megfelelő együttműködést alakítson ki a nemzetközi szervezetekkel, ez különösen most, az európai uniós csatlakozásra törekedve bír nagy jelentőséggel. Adatszolgáltatási kötelezettséget törvény illetve kormányrendelet írhat elő. Titok és nyilvánosság — Ha ilyen jellegű felmérést végzünk, a kérdőíven minden esetben feltüntetjük a kötelező adatszolgáltatásra vonatkozó rendelet számát —- utal a jogszabályi háttérit Ba rabás Ivánná. A statisztikai törvény összhangban áll a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvénnyel, ami azt jelenti: az érintettek hozzájárulása nélkül egyedi adatok nem hozhatók nyilvánosságra. Ez alól kivételt képeznek a közérdekű adatok, amelyek általános ismérve, hogy közpénzből finanszírozott tevékenységi körbe tartoznak (egészségügy, szociális ellátás, sport, kultúra, oktatás stb). Az adatgyűjtésben is piaci viszonyok uralkodnak, de a vállalkozásban működő közvéleménykutatók többsége megbízásra, eseti megrendelésre és meghatározott témában végeznek felméréseket. A KSH leginkább másodlagos feldolgozással, pótlólagos elemzésekkel erősítheti meg költségvetését, de egyedi megrendelést is fogadnak. Sajátos szerepet játszanak azok a szakmai szervezetek, amelyek adott gazdasági területeket képviselve központi támogatással működnek. Ilyenek például a gazdasági kamarák, a terméktanácsok, amelyek saját adatgyűjtő hálózattal dolgoznak. A párhuzamosság megelőzését szolgálja, hogy ezek a hivatalos statisztikai adatszolgáltatáshoz kapcsolódva végzik ilyen jellegű munkájukat. A megkérdezettek nem is veszik jó néven, ha .ugyanolyan vagy hasonló kérdésekkel zaklatják őket. S persze az sem árt, ha egyeztetést követően azonos módszereket követnek az adatok feldolgozásában. Készlet és piac — Elsősorban információt kérünk tagjainktól mi is, de éppen azért, hogy számukra pontosabb adatokkal, előrejelzésekkel szolgálhassunk — foglal állást az egyik megszólhatott, a Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Agrárkamara képviseletében Bíró Miklós ügyvezető alelnök. O úgy látja: nagyon fontos annak megértése, hogy bármilyen döntést — legyen az piaci, gazdaságfejlesztési, üzleti — csak a valóságot hűen tükröző információk alapján lehet meghozni. Tarthatatlan az az állapot, amikor nem ismert: miből és mennyi termés várható vagy mondjuk mekkora az állattartás volumene. Akár túltermelés, akár hiány esetén csak kényszerintézkedésekről lehet szó, holott a válságos helyzetek megelőzése az elfogadható eljárás. — Országos hálózat révén szerez szakmai információkat az újfehértói székhellyel működő Alma Terméktanács, amely minden megyében legalább egy, de a főbb termesztői körzetekben több (megyénkben például nyolc) adat- szolgáltatóval, egytől egyig képzett szakemberrel tartja a kapcsolatot—mutatja be erről az oldalról a szervezetet Kovács Lajos információs menedzser. A Földművelésügyi Minisztérium támogatását is élvező adatgyűjtés kiterjed minden, a teljes almavertikum egészét érintő területre. Ebbe beletartozik a termőalapok felmérése, az időjárás megfigyelése, az ültetvények kivágásának és telepítésének ütemezése, a termésbecslések és előrejelzések készítése, a készletek értékesítésének és feldolgozásának elemzése. Az éppen aktuális felmérések eredményeiről minden hónapban jelentés készül, amelyet az Agrárrendtartási Hivatalhoz továbbít a terméktanács. Ennek legfőbb célja az, hogy időben észleljék a várható piaci zavarokat, s meghozzák a megelőzéshez szükséges intézkedéseket. •m—y pp eleget írtunk már az elmúlt napokban a AJj legtöbb ember számára rendkívül fontos termékek, szolgáltatások árának emeléséről, ezért most ettől eltekintenék. Csupán egyet említek meg, mert ennek az emelésnek az indoka fogott meg legjobban. A minap a rádióban a telefondíjak változásáról beszéltek egy illetékessel, s amikor megkérdezte a riporter, miért emelik az árat, amikor tavaly már szeptemberben elérték azt az árbevételt, ami egész éves szolgáltatásuk ellenértéke volt, nem volna az idén is elég ekkora nyereség, azt a választ kapta: az értékpapír- tulajdonosoknak ez az érdekük. így igaz. Miért annak kedvezzenek, aki fizet? Járjon jól az, aki zsebre tesz. ♦ ♦♦ Sírgyalázókat keresnek, olvashattuk a tegnapi lapban. A rendőrségi jelentés szerint január 4-re virradóra sírokat gyaláztak meg az anarcsi (Kossuth utcai) katolikus temetőben: 27 síremlékről 40 darab, bronzból illetve alumíniumból készült feszületet tulajdonítottak el. Borítékoltok. Tudom, hogy létkérdés, mennyi pénz folyik be belőlük, de a műsorok kezdésének 10-20 perces késése még ezzel együtt sem fogadható el. A minap lekéstem a csatornaváltásról, így szem és fülMenet közben hatjuk: nem a 27 halottra haragudtak a tettesek, az pedig még ennél is nyilvánvalóbb: nem vallásosságuk miatt vágytak a bronz, illetve alumínium keresztekre. Talán nem csak a hulladékátvevőket kellene rövidebb pórázra fogni. Arra is volt már példa néhány éve Demecserben, hogy kecskeméti sírkövesek voltak a sírgyalázók megrendelői. ♦ ♦ ♦ Nem szeretem a televízióban a hirdetéseket, s ha a kapcsológomb közelében vagyok, elzárom, vagy csatornát váltanúja voltam a néhány reklámnak. Mit möndjak, legjobban Verdi vécépapíráriá- ja fogott meg. Már az nagyon édes volt, mikor a képernyő közepén megmutatták a piszkei Creptot, hát még amikor elkezdett zuhanni a vécépapírtekercs, s a kőre lekoppan a csévéje, vagy tudja fene, mi lenne a pontos neve a kis keménypapírgurigának. A drámai csúcs ezután következik: megszólal Verdi zenéje, s a 12 emeletes ház lakóira egyszerre jön rá a hasmenés. De semmi baj, a nyitány végére újból megjelenik a Crepto ♦ ♦♦ Az eset megtörténte óta vadászok a miskolci templomgyújtogató nevére, hiába. Sehol nem jelenik meg, mostanában még monogram sincs, csak úgy emlegetik, mint a miskolci fatemplom gyújto- gatóját. A napokban ismét címoldalakra került a névtelen fickó, aki az első perctől kezdve beismerte tettét, de akkora nálunk a személyiségi jog védelme, hogy az országot felháborító cselekmény tettesének a neve ismeretlen marad. Mondják, gyógyítani kell, elmebeteg. Gondoltuk. Normális ember nem tesz ilyet. Meg még embert sem öl, gránáttal sem robbantgat házat és autókat. Az jutott eszembe, vajon hogyan őrizte volna meg a történelem Matuska Szilveszternek, a bi- atorbágyi viadukt felrobban- tójának nevét, ha csak M. Sz- nek hívták volna? Pedig állítólag ő is elmebeteg volt. Mutatók! Fel! A kákán akkor kell a csomót keresni, amikor szemmel látható, kézzel tapintható, hogy sima a tövétől a csúcsáig. És van is rajta. Ezt azóta tudom, amióta valamikori botanikai tanulmányaim során szembesültem a ténnyel: ugyanannyi van rajta, mint más mocsári gizgazon, csak valahol a gyökémyaknál van összezsúfolva mindahány. A virágénekekre emlékeztető bevezető után térjünk a tárgyra, vagyis a csomóra. Nincs az a hozzáértő, és nem hozzáértő orgánum se jobboldalt, se baloldalt, amely ne arról dalolna, hogy megállíthatatlan fellendülésbe csapott át hazánk sok viszontagságot megért gazdasága. A különbség alig több annál, hogy lelkendezés, vagy fanyalgás kíséri. Magam is azon kaptam, hogy elemzéseim végeredménye felhőtlenül derűlátó. Végül is tagadhatatlan, hogy sziget maradtunk az árvízsújtotta, privatizációban lemaradt, napvilágra került korrupcióval bajlódó közép-európai országok között. Az árvízből kimaradtunk, a privatizáció úgy ment végbe, hogy a korrupció csak kicsit látszik... Már tavaly ilyenkor is olyan nagy adóbevétel zúdult a költségvetésre, hogy az kétségbe vonta az előirányzat komolyságát. Most meg itt vannak ezek a mutatók. ívelnek és ívelnek felfelé. Mint ősszel a tőzsde. Nem győztük olvasni az elemzéseket, meg az optimizmustól áthatott kommentárokat. Volt ugyan valami Soros, aki Nagy-Britannia emlékezetes megkopasztása után akkoriban furton fúrt Délkelet-Ázsiában tőzsdézgetett, és mint kiderült vigyázó szemeit az anyaország kebelére visszatérő Hongkongra vetette, de ki figyelt arra. Talán még azok se, akik a krach után néhány órával már írták is az elemzéseket, hogy mennyire előre látható volt a gazdasági bénulás. Az én jelen kis dolgozatom tehát spekulatív jellegű. Ha ez a gazdaság — mármint a mienk — túlfűtött, hirtelen megizmosodása némi dopping eredménye, és mégis csak a választások okán olyan gyönyörű a menyasszony, akkor majd szomorúan húzom ki magam: látjátok, látjátok, én már akkor is láttam. Esik Sándor Mentősny ugd íj F orrásban a magyar egészségügy. Az ágazatban jóideje jó és rossz hírek váltogatják egymást. Hol a gyógyszerek árának emelése, hol a közgyógyellátásban részesülők gyógyszerlistája borzolja a kedélyeket, de a kórházak átszervezése, a gazdaságosság hangoztatása is gyakorta irritálja az embereket. A kormány, a tárca törekvését sokan szidják, sokan meg dicsérik — az érdekek harcában bizony igen nehéz igazságot tenni. A legfrissebb hírek szerint a Népjóléti Minisztériumban tervezik, hogy az Országos Mentőszolgálat dolgozói közül mindazok számára lehetővé teszik a korkedvezményes nyugdíjba vonulást, akik mentőautókon teljesítenek szolgálatot. Ä mentősök döntő többségét kedvezően érintő lépést maga a miniszter jelentette be. A mentősök közül jelenleg csak a gépkocsivezetők részesülnek az ötéves korkedvezményben, miközben az e téren dolgozó hétezer közalkalmazottból hatezer úgynevezett kivonulóként teljesít szolgálatot. Azt persze a miniszter sem vitatta, hogy az új finanszírozással nem oldódik meg egy csapásra minden probléma. Hogyan is oldódna?! Persze e megállapítás és a kétkedés nemcsak a mentősök ügyére vonatkozik. Oka ennek az is, hogy a tárca további, megoldásra váró tervei és gondjai bizony hosszú listát tesznek ki. A képlet egyszerű: a tennivalók sora határtalan, a megoldásukra fordítható pénzeké azonban igencsak határos. Nem vigasz persze, hogy nem csak hazánkban van ez így. A gazdag Amerika tervezett egészségügyi reformjába maga az elnökné, Hillary Clinton kezdett és bukott bele, egy nemrég közreadott véleményként azért, mert a reformszándék komoly érdekeket sértett. Izraelben meg épp a napokban mondott le a külügyminiszter, mert pártja nem ért egyet azokkal a megszorításokkal, amelyeket Netanjahu a szociális juttatások terén tervez. Kit érdekel? — mondhatjuk a külföldről és itthonról érkező, egészségüggyel kapcsolatos hírek hallatán. Kérdezhetjük, csak közben gondoljunk arra: gondjaink nem egyediek, s megoldásukra törekedve a kis lépések is lépések lehetnek... Kovács Éva Gazdasági helyzet Ferter János karikatúrája
