Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-31 / 26. szám
Tilles Béla Elsősorban köztéri munkáit tartja maradandónak Tilles Béla, a Debrecenből előbb Nyíregyházára, majd Budapestre elszármazott szobrász-festőművész. Pedig a debreceni Egyetem sugár- út-Füredi út kereszteződésénél lévő mobilt hiába kereste a család, amikor legutóbb a cívisvárosban járt. Megbecsülik viszont Nyíregyházán a Kelet Áruháznál felállított Életfa című pályadíjas munkáját, miként jó karban van az eredetileg a budapesti Gazdagrétre szánt játszóplasztika is - a Kamaraerdei Ifjúsági Parkban. D nnMRRQVSZKY ÁDÁM- A legszomorúbb azonban a miskolci térplasztikám sorsa - mondja Tilles Béla. - 1987-ben a képző- és ipar- művészeti lektorátus ítélete alapján pályázatot nyertem köztéri térplasztikával. A helyi tanács azonban még csak nem is értesített a pályázati sikeremről... Mint megtudtam, Grósz Károly minden áron munkásmozgalmi szoborcsoportot akart. Olyan ajánlatokat kaptam, amilyen körülmények között a térplasztika nem érvényesülhetett volna. Az elkészült mű 1989 óta egy nyíregyházi családi ház udvarán áll. Hiába tettem már számos ajánlatot Miskolcnak, válaszra sem méltatnak.- Ahogy én tudom: Debrecenhez szép emlékei is kötődnek.- Valóban, szívesen emlékszem az Egyetem Galériára. Komoly szerepem volt ott, hiszen én határozhattam meg a kiállítások tematikáját. Ma sem kell emiatt szégyenkeznem. A hivatalos politikával ellentétben sikerült olyan programokat összeállítani, amelyekből az eljövendő magyar értelmiség képet kaphatott a modem törekvésekről.- Mára azonban már elszakadt a vidéktől.- Lassan tíz éve, hogy Budapesten dolgozom, bár Nyíregyházához még ma is kötődöm, évente néhány hetet ott is dolgozom. Az őszi tárlatokon mindig ott vagyok, s elég jó a kapcsolatom az ottaniakkal.- Mennyire intenzíven dolgozik?- 1997-ben 14 kiállításon vettem részt. Párizsban a Hommage a’ Bartók címűn kollázzsal, a Magyar Szalonra plasztikát küldtem be (Unicornis Ky- méra), elindultam a pécsi kisplasztikái biennálén. Ajándékoztam plasztikát a hajdúszoboszlói Modem Múzeumnak, hogy néhány példát mondjak. De most télen inkább festek, mert a műtermet nem lenne egyszerű befűteni.- Ezen múlik?- Ezen is. Elképzelésem volna, de ahhoz anyagok kellenek.-Rendelések, képeladás?- Nem sok van. Nemrég egy parasztbarokk ágyra kellett ornamentikát festeni. Megfizették.- Komolyan mondja?- Bizonyos értelemben még élveztem is. Hiszen felkutattam a motívumvilágát.- A képzőművészek világa ma Magyarországon rendkívül megosztott. Tartozik-e ön valamelyik körhöz? Fotó: Nagy Gábor- Semmilyen körben nem vagyok benne. Csapódhattam volna, de nem akartam.- Hol húzódnak a törésvonalak ebben a világban?- Annyi törésvonal van, hogy nehéz meghatározni. De nem a tehetség a döntő. Az önadminisztráció a fontos, hogy ki melyik gazdasági, politikai csoportosuláshoz tartozik. A magyar képzőművészetben a rendszerváltozás előtti 4-5 évben volt olyan időszak, amikor a politika nem akart vagy inkább már nem tudott beavatkozni a művészet életébe. Sajnos, minden rendszer hibája, hogy a kiszolgálásban gyakorlott emberek tudnak elsőnek helyzetbe kerülni. Az előző rendszer liblingjei ma is a liblingek közé tartoznak. Teljes az értékzavar, bizonytalan az egzisztenciánk. Még szerencse, hogy az alaptól kapom a nyugdíjat.- Milyen ars poeticával lehet itt alkotni?- Korábban azt hoztam létre, amit szerettem volna látni. Ma már inkább reagálok a világ dolgaira. Márpedig a világ ma lefelé zuhanó lift. Önzés, anyagiasság, gátlástalanság vesz körül. A társadalom széthullóban van. A multinacionális cégek gyarmati sorba kényszerítették az országot Cégeinkkel csak a piacot vásárolták fel. A termelőmunkások, a szellemiek egytizedét, ha keresik a nyugatinak.-Innen a kyméra-téma?- A kisplasztikákban erre reagálok.- És a festmények?- Azokban inkább a dolgok lényegét keresem. A fény problémája izgat a legjobban. Akár a konkrét, akár egy elképzelt kozmikus szituáció. A világ- egyetem egy rezgésre vezethető vissza. Ezen a tartományon belül keresgélek.- Hol láthatók, ha talál valamit...?- 1997 végén Mályinkán volt ebből az új anyagból kiállításom. Most két újabbra van felkérésem. Az egyik itt, Budapesten, a másik pedig Nagykállóban lesz. Kosár, kancsó, szoknya. Fejdísz, terítő, táska. Butella, fokos, párna. Tárgyak, amelyeket ember készített és ember használt évszázadokon keresztül. Aztán beköszöntött a „civilizáció”, a tárgyalkotás fokozatosan elvált az embertől, s a kézművesek, népi iparművészek ma már javarészt szemgyönyörködtetésre készítik portékáikat, amelyekben évezredek hagyományai, motívumai, leleményei örökítődnek át az utókorra. (Nagy Gábor felvételei egy hajdúszoboszlói kiállításon készültek.) Élő népművészet
