Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-05 / 3. szám
f 1998. január 5., hétfő HÁTTÉR Mindkét kezünkkel vezethetünk Csak kihangosítva használható a mobiltelefon • Új jelzőtáblák • Nem vakíthat el Az effajta „itt a piros, hol a piros" játék nagyobb kockázattal jár Martyn Péter felvétele Lefler György Nyíregyháza (KM) — Mint arról korábban lapunkban is beszámoltunk, az elmúlt év szeptember 15-étől módosultak a közúti közlekedés szabályai: többek között szigorodtak a vasúti átjáróknál történő áthaladás előírásai; tilos a légzsákkal ellátott első ülésekre biztonsági gyermekülés felszerelése. A mobiltelefonok esetében az új év megnövelte a készülék és a fülkagyló távolságát, azaz január 1-től a gépkocsikban csak kihangosítással' használhatók; a segédmotorosoknak 1998 második felétől már lakott területen is kötelező lesz a bukósisak használata. A fontosabb változásokról dr. Gál György rendőr őrnagy, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának vezetője adott tájékoztatást. Halló mindenkinek — Az elmúlt év szeptember közepétől, illetve ez év elejétől már életbe lépett módosítások igényét a mindennapok változásai fogalmazták meg, s váltak a közlekedés biztonsága szempontjából fontossá. Az egyik tipikusan ilyen szabályozást a mobiltelefonok hihetetlenül gyors elterjedése, ezzel együtt a közlekedésbiztonságnak gyakorta fittyet hányó használata tette szükségessé. Mert aligha lehet kétséges, hogy a félkézzel a fülhöz szorított készülék már önmagában véve is akadályoztatást jelent a vezetésben, de bizonyítottan komoly veszélyforrás amiatt is, mert elvonja a vezető figyelmét. Az új év kezdetétől a gépkocsi vezetője menet közben kézben tartott rádiótelefont nem használhat. A kétkerekű, továbbá gépkocsinak nem minősülő háromkerekű jármű vezetője menet közben — ideértve a forgalmi okból történő megállást is, például a jelzőlámpa előtt — kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat. A gépkocsikban kihangosítással viszont lehet telefonálni. — Fokozott veszélyessége miatt örök téma a vasúti átjáró. A számos intő példa, az elmúlt évben is bekövetkezett tragédiák (így például Nyíregyházán a Tokaji úti kerékpáros gyermekhalál, Kisfásta- nyánál egy mikrobusz utasainak sérülése) ellenére sem vagyunk eléggé óvatosak az áthaladáskor. A megelőzés érdekében fogant módosítás most még inkább erre készteti a vezetőt. A vasúti átjárókat lakott területen kívül 40 kilomé- ter/óra, a települések területén pedig 30 kilométer/óra sebességgel közelíthetik meg a járművek. Az átjáróban folyamatosan, ám legfeljebb 5 kilométer/óra sebességgel szabad majd áthaladni. Meg kell állni, ha bármely irányból vasúti jármű közeledik; a teljes sorompó vagy félsorompó rúdja nem teljesen nyitott helyzetben áll, vagy mozog; villogó piros vagy kiegészítő hangjelzésnél. Búgó zöld — A vakok és a csökkentlátók biztonságosabb áthaladását segíti az úgynevezett búgó zöld, azaz a hangjelzéssel is ellátott fényjelző készülék, amely zöld jelzéskor folyamatos, villogó zöld jelzéskor szaggatott hangjelzést ad. Az újdonság — kedvező tapasztalatokkal — Nyíregyházán, a Centrum Áruház gyalogos-átkelőhelyén már jó ideje működik is. Ä járművek megállítása any- nyiban módosul, hogy a szolgálatban lévő rendőrökön, katonai forgalomirányítókon, határőrökön, vám- és pénzügyőrökön kívül a forgalmat ellenőrző közlekedési hatóság közúti ellenőrei is jogosultak megállítani bármilyen járművet. — Az új szabályok céljai közé tartozik, hogy a jövőben biztonságosabb legyen a kerékpárúton, illetve a gyalogosátkelőhelyeken közlekedők áthaladása. E cél érdekében a települések (egyre szaporodó, de mégsem a kívánatos mértékben épülő) kerékpárútjain nem közlekedhetnek a kétkerekű segédmotoros kerékpárok és a motoros rokkantkocsik. A gyalogosok és a kerékpárosok által is igénybe vehető utakon a burkolatra festett sárga vonallal határolják majd el egymástól a gyalogos- és kerékpáros forgalmat. Ott viszont, ahol hiányzik a — gyalogos- és kerékpáros-forgalmat elválasztó — burkolatra festett sárga vonal, a kerékpárosok az úttesten is közlekedhetnek. A jövőben új jelzőtáblákkal és kiegészítésekkel is találkozhatnak a járművezetők. Például egyes útkereszteződésekben a veszélyes anyagot szállító járműnek a tábla mutatja a kötelező haladási irányt. Egyes útszakaszokon szintén kiegészítő tábla hívja fel a figyelmet a havazás vagy esőzés esetén jelentkező megnövekedett baleseti veszélyre. Ugyancsak új tábla szól a kamionosokhoz a kamionstoppal összefüggésben, a korlátozás alá eső járművek vezetőit igazítja el, hogy azon az útszakaszon hol van a számukra kijelölt várakozóhely. Találkozhatunk majd „Gyermekszállítás” táblával is. Ä személyszállító jármű elején és hátulján elhelyezett tábla az álló jármű környezetében kíséret nélküli gyermekek közlekedésére figyelmeztet. A zárt pályáról az úttestre ráhajtó villamosnak elsőbbsége lesz a jövőben az úttesten közlekedő járművekkel szemben, kivéve a villamossal azonos irányban vagy szemben haladó, ám irányt nem változtató járműveket. A tompított fényszóró helyett távolsági fényszórót lehet majd működtetni — de rövid ideig — lakott területen is, abban az esetben, ha ez a közlekedés többi résztvevőjét nem vakítja el. Ez a fényjelzés lehetőséget nyújt a rosszul kivilágított útszakaszokon az esetlegesen felmerülő akadályok időben történő észlelésére, felismerésére. Biztonsági öv — Ez év elejétől a sürgősségi ellátást végző orvos figyelmen kívül hagyhatja a várakozást tiltó jelzőtáblát, sőt az orvos a járdán is várakozhat. A biztonsági öv kötelező használatáról sokan még ma is hajlandók megfeledkezni. Ami új: amennyiben a gépkocsi hátsó ülése is fel van szerelve biztonsági övvel, az ezen az ülésen utazóknak is be kell csatolniuk magukat lakott területen kívül. A 150 cm-nél alacsonyabb termetű gyermek a személygépkocsi első ülésén csak akkor szállítható, ha az üléshez nem szereltek fel légzsákot és a gyermeket biztonsági gyermekülésben helyezték el. Mindezek betartását fokozottan ellenőrizzük, és reméljük, hogy a módosítások által az új esztendőben kevesebb baj történik az utakon. Ám ehhez szükséges a közlekedésben résztvevők nagyobb odafigyelése is.-j» y ekem is majd megha- l\l sad a dobhártyám, JL V mikor vészjóslóan vijjog a szintetizátor, fékeve- szetten ricsajoznak a dobok és cintányérok, bele-beletép a levegőbe az elektromos gitár által gerjesztett decibel. Nekem is majd meghasad a dobhártyám: mint mondani szokás, nem vagyok mai gyerek. Úgy segítek magamon, hogy igyekszem elkerülni az ilyen hangélményeket, de szitkozódni miattuk nem szoktam. Tudom: bármilyen nehéz az élet, akárhogy meg kell küzdeni a boldogulásért a mai fiataloknak (na, fél évszázada épp nekünk sem volt könnyű), mindig marad szabad kapacitásuk, és ezzel is kezdeni kell valamit. Nem zsörtölődöm hát, ha egész farkasfalkát megszégyenítően felüvölt valami muzsikáló masina. Keresek magamnak egy csöndesebb zugot. Szereztem ugyanis ezekben a dolgokban egy kis tapasztalatot. Két fiam élte végig annak idején — harminc éve — a magnetofonkorszakot, most már az unokáim cimboráinak még harsányabb zenegépekkel. Zenegépekkel — de másfajta masinákkal is. A tizenkét éves unokám valósálegnyaktörőbb helyeken percek alatt elvégezte a munkát, méghozzá olyan pergő ütemességgel, ami valahogy a hangszórókból fülsiketítő erővel áradó modern dallamok ritmusára emlékeztetett. És látszott: ugyanúgy élvezi Kemény zenék gos kis professzora a számítógépnek (nekem olyan talányos, mint az egyiptomi hieroglifák), a felnőtt unokám pedig régi, rozzant autókat tud újjávarázsolni. A múltkor különben épp ő toppant be a házba, mikor egy emeletnyi magasságban húzódó gázcső bemázolására vállalkoztam. Már félig föl is kapaszkodtam az összerakható létrán (eléggé ingatag alkotmány), de az unokám igyekezett meggyőzni, hogy ez már nem nekem való mutatvány, és ő mászott fel a csőhöz macskaügyesen. A ezt a nagyfokú erőfeszítést kívánó tevékenységet, mint a tomboló zenét. De azután telefonáltak érte, váratlanul sürgős munkája akadt, mennie kellett — így még nekem is maradt a csőből egy jókora darab. Bizony, mély lélegzetet vettem, mielőtt rátettem a lábam a létrára, a vékony vasváz ingott-lengett alattam, s megvallom: nem éreztem magam túlságosan nagy biztonságban, míg a míniumos ecsetet húzogattam ide- oda. Hanem azért odafent nagyon érdekes volt a munka. A létra tetejéről messze-messze láttam, s a város színpompás őszi panorámájának egy eddig ismeretlen vetülete tárult elém. A fejemmel egy vonalban szőlőfürtök lógtak: óriásira megnőtt és szénfekete mézédes szemek. Sehol nem teremnek ilyenek, csak itt, közvetlenül kitéve a napsugár verésének. Ebből a magasságból nem is tudtuk soha leszedni a szőlőt, a seregélyek csemegéje lett. Most a mázolás pillanatnyi szünetében majszoltam a csodálatosan ízletes szemeket, gyönyörködve közben az elém táruló őszi látványban, s ezalatt a kisebbik fiú unokám ablakából valami egészen vad ritmusú muzsika áradt maximális hangerővel. A zene szétterült az egész fáradt napsütésben pompázó térségen, s így ősziesen bágyadttá, bársonyossá vált, és egyáltalán nem zavart. Jeges álmok B ár az új esztendő első hónapjának már az ötödik napjánál tartunk, a legtöbb fiatal és felnőtt számára most kezdődik valójában az 1998-as év. Sokan talán már várták is, hogy újra tanulni, illetve dolgozni mehessenek a hosszúra nyúlt pihenő után, hiszen az ünnepi étkezési szokásainknak köszönhetően leginkább csak a testsúlyunk gyarapodott. Az időjárás sem kedvezett a téli sportok kedvelőinek, sőt a sok eső miatt még egy kiadó- sabb családi sétára sem nyílott lehetőség. A diákok voltak talán a legszomorúbbak a vakáció ideje alatt, hiszen csak nem akart megérkezni sem a várva várt hó, sem a fagy. (Bánatukat még én is átéreztem, pedig nem vagyok a ,jégparkett” ördöge, utoljára jó harminc évvel ezelőtt volt a bakancsomon egy kurblis korcsolya.) Néhá- nyan vették a fáradságot, s átutaztak Debrcenbe, Tiszaúj- városba, hogy az ottani műjégpályán hódolhassanak szenvedélyüknek. Szomorú tény, hogy Nyíregyházán a huszadik század végén sincs hasonló jellegű intézmény, van azonban helyette egy három évtizedes álom. Mindazok, akik még a rendszerváltás előtt voltak a megyeszékhelyen középiskolásokból emlékezhetnek az „Együtt Nyíregyházáért!” akcióra. Az őszi almaszedéskor egy napi keresetet ajánlottak fel a fiatalok a település javára, s az akkor kitűzött cél szerint műjégpályára gyűjtött a városi tanács. (Munkahelyek is szerveztek almaszedést, így a felnőttek sem maradtak ki a társadalmi munkából.) Jó lenne, ha valakik, vagy valamely szervezetek ismét felélesztenék ezt a kezdeményezést, hiszen a pálya kijelölt helye még mindig megvan a bujtosi sportcsarnok közelében, s az akkoriban összegyűjtött pénz is — állítólag — kamatozik elkülönítve valamilyen számlán. Jól menő vállalkozások, neves pénzintézetek is biztos hozzájárulnának ahhoz, hogy megvalósulhasson a régi álom. Félő, ha hamarosan nem lép a város, illetve a megye, már csak akkor lesz e keleti országrészben egész évben korcsolyapálya, amikor ismét beköszönt a jégkorszak. M. Magyar László Feltankolva A kit szilveszter napján valamelyik benzinkúthoz vitt a szükség, azt régi, szép időket idéző kép fogadta. Minden bizonnyal sokan emlékeznek még azokra a hosszú autósorokra, amelyek egy-két forintos áremelés hírére is kialakultak a töltőállomások előtt. Akkoriban egy tanknyi különbözeiből kijött a napi bevásárlás fedezete, de mielőtt nosztalgikussá válna a hangulat, nem árt gyorsan leszögezni: államilag keményen dotált kenyér- és tejárak mellett. Most nem voltak ugyan dugót okozó autókígyók, de ilyen is régen fordult elő, hogy várni kellett egy-egy szabad csőre. Valószínűleg sokan keltek útra egy jó buli reményében, de az is tény: a mostani áremelés érzékenyen érintette az autósok táborát. S nemcsak őket: ha az üzemanyag drágul, az az élet minden területére „begyűrűzik”, hiszen a kenyeret, tejet szállító járművek sem vízzel működnek. Kicsit becsapva érzi magát az ember: a kedvező változások bi- zonygatásaés a könnyebbé váló élet ígérete mind gyakrabban elhangzik vezető politikusok szájából, ugyanakkor már minden szemlesütést, mentegetőzést mellőzött ez a bejelentés. Nem titkolva, hogy tisztán az adótartalom növelése miatt következik be. Na persze, amióta nyitottabbá vált a világ, nem is lehetne eltitkolni, hogy az óév végén ismét a kőolaj világpiaci árának csökkenéséről szóltak a hírek. Németországban — mondjuk — még mindig drágább a benzin (húsz-harminc forinttal), de a német és a magyar átlagjövedelmek között ugye, egészen más az arány. Áz érthető, hogy még messze állunk a példaként felhozott német gazdaság termelékenységétől és hatékonyságától, de a túlzó dicséret olykor a pozitív ösztönzés kisiskolás módszerére emlékeztet. Az őszinteség sokszor célravezetőbb: bocsánat, az eddig végzett munka biztató, de még mindig kevés, több pénz kell a kasszába. Lehet, hogy a választások előtt ez nem politikus, de legalább egyenes beszéd. Nyéki Zsolt Bűnüldözés Ferter János karikatúrája------------------------------------------------------------------------------1
