Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-26 / 21. szám

1998. január 26., hétfő HATTER Fellélegezhetnek a hivatalnokok A törvénymódosítás pozitív elemeket is tartalmaz, bár a várakozástól elmarad SV t« Z <# jpon ¥ ■; :v-. Györke László Nyíregyháza (KM) — Az el­múlt években a magyar köz- szolgálathoz, mint jelzett szó­hoz, jobbára drámai hangulatú jelzők kapcsolódtak: megtépá­zott, kiszolgáltatott, lepusztí­tott, letiport stb. Pedig az ál­lampolgár számára sem mind­egy, hogy milyen a köztisztvi­selő közérzete, melyet nem kis mértékben befolyásol, hogyan becsülik meg. Ez pedig első­sorban állam bácsitól függ. Az önkormányzati köztisztviselő is jelentős részben állami fel­adatokat lát el, s munkájukat, javadalmazásukat, előmenete­lüket szigorú törvények szabá­lyozzák. Dr. Dudás Ferenctől, a Bel­ügyminisztérium közszolgála­ti főosztályának vezetőjétől — aki a napokban járt Nyíregy­házán — megtudtuk, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény legújabb módosítása több lé­nyeges változást, új elemet tartalmaz. Szolgálati idő — Nos, a közvetlenül 102 ezer köztisztviselőt érintő törvény- módosítás a Bokros-csomag óta először tartalmaz pozitív, előremutató elemeket is — mondta dr. Dudás Ferenc. — Bár két ellentétes vélemény alakult ki: egyes vélekedések szerint a törvénymódosítás semmilyen konkrétumot nem tartalmaz a Köztisztviselők Napján kívül. A másik véle­mény szerint viszont előrelé­pést hozott. Szerintem az igaz­ság valahol a kettő között van. O Milyen fontosabb változá­sokat tartalmaz a törvénymó­dosítás? — A teljesség igénye nél­kül, csak néhányat szeretnék kiemelni. Fontosnak tartom, milyen fontosabb in­tézkedéseket tartalmaz a törvénymódosítás a közszolgálatban dol­gozók védelme érdeké­ben? — Igen fontos része a törvénymódosításnak az, amely szeptember l-jén lép hatályba. Az üres álláshelyek nyil­vános közzététele ugyanis kötelezővé vá­lik, tehát a Belügymi­nisztériumnak tájékoz­tatást kell küldeni ar­ról, ha valaki eltávozik a hivataltól. Az üres ál­láshelyeket a BM köz­zéteszi valamelyik lap­jában. A másik fontos szabály az úgynevezett tartalékállományról Dr. Dudás Ferenc szól. a valamilyen ok­A szerző felvétele ból hivataluk által fel- hogy míg eddig a köztisztvise- mentett köztisztviselők listájá­lőknél a sorkatonai szolgálat idejéből csak hat hónapot szá­mítottak be a közszolgálati munkaviszonyba, tavaly no­vember 1-jétől viszont — al­kotmánybírósági döntés nyo­mán — a teljes sorkatonai szolgálati idő beszámít. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy sok köztisztviselőnek ug­rásszerűen megnövekszik ez­zel a közszolgálati ideje, tehát esetenként átsorolást, jubileu­mi jutalmat jelent, s természe­tesen befolyásolja a nyugdíjba meneteli lehetőséget is. Itt azonban nagyon oda kell fi­gyelni, mert ha valakit előbb nyugdíjaznak, akkor nem kap­hat jubileumi jutalmat. Szakmán belül O Azonkívül, hogy például képzettségi pótlékot kaphat az a köztisztviselő, akinek a tevé­kenységi köréhez szükséges végzettségén túl más diplomá­ja is van, s ezeket az ismerete­ket hasznosítja is munkájában, ról ugyancsak a BM-et kell tá­jékoztatni, s a minisztérium segíti abban őket, hogy szak­mán belül maradjanak. Ez te­hát egy sajátos díjmentes ál­lásközvetítő tevékenysége lesz a Belügyminisztériumnak. Hogy ez jól működjék, az adatszolgáltatást igen precízen kell végezni. Úgy gondolom ez mindenképpen hozzájárul a közszolgálatban dolgozók biz­tonságérzetéhez. O Korábban sokszor bírál­ták a köztisztviselői törvényt, amely nem tette lehetővé a túl­munka megfelelő kompenzálá­sát. Ebben van-e változás? — Új szabály: a túlmunka megváltható a tárgyéven belül is. Ha például valaki munkája miatt nem tudja kivenni túló­ráinak szabad idejét, akkor ré­szére a munkával töltött napo­kat külön ki kell fizetni. Egyébként túlmunkára köte­lezni csak írásban lehet, mely­nek tartalmaznia kell annak módozatát is. Tk T agymama leszek! — l\j újságolta a fiatal X Y hölgy a hivatalban barátnőinek. A bejelentés meglepte a munkatársait, akik egy kis zavartságot is éreztek. Nem tudták teljes lendülettel lelkesedjenek-e vagy inkább egy mosolygós vigasztalással nyugtázzák a váratlan hírt. Elvégre nem akármilyen élmény, ha az ember lánya alig túl a har­minchatodik évén nagyma­mái örömök elé nézhet. Ugyanakkor egy kissé elgon­dolkodtató is, ilyen hamar elérkezett a nagymama kor­ba, hisz vannak akik ebben a korban még saját gyermekü­ket hozzák a világra. — Az öröm meg a sírás egyszerre fog el — ecsetelte lelkiállapotát a legközelebbi barátnőjének, aki előtt nem­igen tudta titkolni, egy kis fé­lelem is szorongatja a tor­kát. Félelem a talán gyorsí­tott öregedéstől, amit a nagymamaság kiválthat... Mióta a lánya közölte vele a boldog hírt, számtalanszor megfordult a fejében, talán mégis korai ez a nagymama­ság. Ezt szóvá is tette, ami­kor kezdte felfogni a nagy­mamái örömök árnyoldalait is. — Édes kislányom, ha így haladunk, kiszámoltam, öt­vennégy éves koromban ta­lán egy-két évvel előbb is, már dédnagymama is lehe­tek. Ha a te gyereked is kö­veti majd a példát. Tovább már nem is merek számolni, de hetvenévesen ük-, vagy szépnagymama is lehetek, már nem is tudom, hogyan következnek egymásután. Valóban meglepte a gyors fejszámolás, bár tisztában volt vele, hogy a folyamat. Próbált nem gondolni rá, de ez képtelen erőlködéssé gyöngült, hogyan lehet nem gondolni arra, amire igazá­ban előbb-utóbb számított az ember, s amikor elérkezik, felér egy kisebb földrengés­sel. m mm ém ■' inmm K*I8 VClwl« Ml Vili úgymond vele kezdődött. Ő is tizennyolc éves korában ment férjhez, ezt a példát kö­vette a lánya is, s ha ez a szo­kás utódokra is átszáll, vi­szonylag fiatalon már egy népes család öreganyjának érezheti magát. A férje meg­próbálta vigasztalni a maga módján. Szeretett mindenből viccet csinálni. Elmondta a feleségének, ő is eldicseke­dett a munkahelyén, hogy valószínű nagyapa lesz. Pontosabban egy kis módo­sítással jelentette be a kollé­gáknak a nem mindennapi hírt. Mégpedig így. — Emberek, nagymama lesz a feleségem... A feleség azonban, aki mindig a leghálásabb kö­zönsége volt, most némán hallgatott. Még távolról sem sikerült megbarátkozni a nagymamaság gondolatá­val. Az értelem nagyjából el­rendezte a maga módján a nagy izgalmat keltő válto­zást, de érzelmileg nemigen tudott mit kezdeni az egy­szerre boldogságot és szo­morúságot rejtő eseménnyel. Hetek teltek el, otthon se ejtettek szót a nagyszülői jö­vendőről, a munkatársak is napirendre tértek fölötte. El­végre akadnak ennél fonto­sabb dolgok is. Megint a le­vegőben lóg az elbocsátások híre, a kényszernyugdíjazá­sok, senkinek sem biztos az állása. Egy reggel mégis új­ra szóba került a dolog, még a hivatali főnök is tanúja volt az újabb bejelentésnek. Meg is fagyott a mosoly az arcokon. Képzeljétek, mégsem le­szek nagymama. A gyerekek meggondolták. Még várnak néhány évet. Az albérletbe mégsem való a gyerek, meg a vöm állása is most szűnt meg... Szinte egy szuszra mondta el a monológszerű hírt, de az arcán nyoma sem látszott valamiféle megnyug­vásnak. Úgy érezte, mikor már kezdett volna megbarát­kozni a nagymamasággal, az érkező kis emberkével, most mindent elvettek tőle. Saj­nálta az élettől megfosztott emberkét, akit már kezdett megszeretni... O A köztisztviselők szak- szervezetei, a közigazgatási kar egyaránt komoly hiányos­ságként rótták fel, hogy nincs a közszolgálatban dolgozók számára szervezett továbbkép­zés. Éppen abban a szférában, ahol állandóan új dolgokat kell nemcsak elsajátítani, ha­nem alkalmazni is. Továbbképzés, vizsga — Való igaz, a köztisztviselők szervezett továbbképzése megoldatlan feladat. Ennek háttere, hogy 1992 óta a köz­ponti költségvetésben egy fil­lér nem volt erre. Jó hír, hogy az ideiben 300 millió forint szerepel ilyen célra. OAz elmúlt években nagyon sokan tették le a közigazgatási alapvizsgát. Most mi követke­zik? — A jegyzőknek, aljegy­zőknek, osztályvezetőknek, tehát a vezető beosztású köz- tisztviselőknek ez év szeptem- bere-októberétől közigazgatá­si szakvizsgát kell tenniük, amely két tárgyból áll: egy kö­telezőből és egy szabadon vá­lasztottból. A kötelező vizsga három témakörből áll: köz- igazgatási vezetési menedzs­ment, európai integrációs, va­lamint államigazgatási ismere­tekből. A szabadon választott vizsgára közel ötven témakör­ből válogathatnak majd az érintettek. Ez a vizsga egyéb­ként az országban mintegy tíz­ezer köztisztviselőt érint. l7 Hat-e még a köztisztvise­lőkre a Bokros-csomag? — Remélhetőleg már nem. A közszolgálatban dolgozók létszámát, szinte biztosra ve­hető, tovább már nem csök­kenthetik, sőt, bizonyos terü­leteken többre lesz szükség az elkövetkezendő években. Ez összefüggésben van az EU- csatlakozásra történő felké­szülésünkkel. Antalira emlékeztek Budapest (MTI) — Antall Jó­zsef néhai miniszterelnök em­lékére szervezett konferenciát vasárnap délelőtt a Magyar Demokrata Néppárt a buda­pesti Szent Imre Gimnázium dísztermében. Az eseményen megjelent Antall József csa­ládja is. Az államférfiről és az em­berről eddig még nyilvános­ságra nem került videofelvé­tellel, valamint neves előadók személyes élményeinek feli­dézésével emlékeztek meg. A videofelvételen Antall Jó­zsef 1992. április nyolcadikén, a hatvanadik születésnapja al­kalmából megtartott koalíciós frakcióülésen mondott politi­kai beszédében többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy .nehogy azt higyjük, hogy az előző rendszer hordozói, veze­tő rétege végleg lemondott ar­ról, hogy itt a hatalomba visszakerüljön”. — Megpró­bálják gazdasági hatalommal, demokratikus úton visszasze­rezni a politikai hatalmat. Vá­rakoznak arra, hogy 1994-ben választások lesznek és addig­ra, hiteles erőként, szakértő­ként ők lesznek egyedül alkal­masak arra, hogy többséget szerezzenek. Nagy hiba lenne ha nem lennék tisztába azzal, hogy az egykori uralkodó elit, az uralkodó osztály, annak a fiatalabb képviselői nem mondtak le végleg arról, hogy egy baloldali, ha tetszik balkö­zép politikai erőként vissza ne térjenek... Haladás, vagy halódás A jelenlegi helyzeten mindenképpen változtatni kell, amihez a hazai K + F, azaz kutatási és fej­lesztési munkákra szánt költségeket is emelni kell — hangzott el a hétvégén a Gépipari Tudományos Egye­sület tanácskozásán. A szabadalmak alacsony számáról is szó esett, de büszkeség is dagaszthatja a kebleket: a ma­gyar műszaki értelmiség jócskán magáénak tudhat érde­meket abban, hogy a világ nagybefektetői az utóbbi tíz év­ben egymásnak adták a kilincset hazánkban. Az ilyen összegző tanácskozáson talán ünneprontás vol­na a túlságosan kritikus hang. A kívülálló azonban hadd engedjen meg magának néhány megjegyzést. Ugyanezen műszaki értelmiség soraiban nem érezte jól magát egy sor nagy elme, és keresett tehetsége a Lajtán túl érvényesülési lehetőséget. De fosszuk meg jelzőjétől az értelmiség szót, és tekintsünk vissza a műszakiak mellett az egész elitre. Ma már senki sem vitatja, hogy az újnak bürokratikusán ellene volt nagyon sok szervezet és intézmény, amely pe­dig éppen hogy érte létezett. Az ilyen helyeken poszthoz jutott tehetségtelenség élet­fogytig kikezdhetetlen, már-már feudális előjogokkal vi­gyázott arra, nehogy túlnőjön rajta valaki. Kutatóintézetek­ben olyan kutatások folytak, amelyeknek várható eredmé­nyén a világ már annak előtte túljutott. A kutatók menetel­tek előre a ranglétrán, ha belenyugodtak a megváltoztatha- tatlanba. Ha nem, és elég tehetségesek voltak, akkor Los Angelesben kötöttek ki, feltalálni a Mars-járót. Ha kevésbé, akkor kettétört pályaívvel meghasonlott emberekké váltak. A legkellemetlenebb sorsa a szociológiai kutatóműhe­lyeknek volt, mert az egész tudományra undorral nézett nemcsak a hatalom, de az itthon jó státusban lévő értelmi­ség is. A társadalomtudomány ugyanis már régesrég bebi­zonyította, hogy a tehetség kibontakozását leginkább a kö­zépszer akadályozza. Jó volna hinni, hogy ma már az adó­fizetők pénzén a törekvéseket támogatók, azaz a megfele­lő emberek vannak a megfelelő helyeken. Ésik Sándor Most mutatom a számlát, és sóhajtson egy nagyot Ferter János karikatúrája Kommentár Feladott leckék A hazai gazdasági mutatók ingajáratban kúszó gra­fikonja ismét biztató ívet vett, s a növekedés té­nye szerte a nagyvilágban elismerést váltott ki. Igaz. a sikerhez vezető úton megfáradt társadalom kissé rezignált mosollyal nyugtázza a kedvező külföldi vissz­hangokat. de az is igaz, hogy kellett már egy kis önbizal­mat növelő eredmény. Ugyanis a kétpólusú világ meg­szüntetésében és a rendszerváltásban annak idején éllovas­ként emlegetett kis hazánk viszonylag gyorsan elvesztette vezető szerepét, s a többi eminens (unióaspiráns) közép­európai ország mögött a harmadik padba szorult. Remélhetőleg érvényesül a „jó munkához idő kell” mondás, legalábbis a megtorpanó, sokáig irigyelt cseh gazdaság esete ezt látszik megerősíteni. Most ismét ne­künk állított ki jó bizonyítványt az Unió „tanári kara”, az azonban nem lehet vitás, hogy az elért gazdasági növeke­dés csupán részeredmény, jó kiindulási alap a további te­endők elvégzéséhez. A felpörgetett gazdaság csak úgy vál­hat alkalmassá a csatlakozásra, ha az egyes emberek felké­szültsége is megfelel az európai normáknak. S hogy mit is jelent a felkészültség? Nyelv (nyelvek), az uniós szabály­zórendszerek és piacok, fogyasztói szokások és igények ismeretét. Ez a követelmény épp úgy vonatkozik a szabolcsi alma­termesztőre, mint a jövő nemzedékét nevelő tanárra, vagy a lábát a gazdaság bármely területén megvető vállalkozó­ra. Mert a szakmai tudás mellett a földművelőnek illik tud­nia, milyen lehetőségeket kínál az Unió agrártámogatási rendszere, s ehhez milyen közösségi szabályokat, feltétele­ket kell tiszteletben tartania. Erről a legfrissebb információ mindig az idegen nyelvű felhívásokból szerezhető be, hi­szen a fordítás, a szakmai szervezeteken keresztüli tolmá­csolás időigényes folyamat. A gyorsaság fél siker, különö­sen az üzleti szférában. Az iskolákban pedig a tananyag bővül az Unió történelmével, jogrendszerével, ennek okta­tására csak magabiztos ismeretekkel felvértezett pedagó­gusok képesek. Munkából, feladatból, leckéből tehát eztán sem lesz hiány, ha tovább akarunk lépni. Nyéki Zsolt Páll Géza tárcája ■t w» «* W ^BB» BBB BB m W W»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents