Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-24 / 20. szám
1998. január 24., szombat HÁTTÉR „Doktor úr, fizetek!" Alig tízen vették eddig igénybe a fizetős szakrendeléseket megyénkben Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Nem kis bosszúságot, s legalább akkora tumultust okozott az a január elsejétől érvénybe léptetett rendelet, amely szerint a fenti időponttól kétezer forintos térítési díjat kell fizetni a beutalóhoz kötött, de mégis beutaló nélkül igénybe vett egészségügyi szakellátásokért. A törvény szerint abban az esetben, ha az illetőnek van ugyan beutalója, de a szolgáltatást nem az azon megjelölt intézményben, hanem egy más. általa kiválasztottban veszi igénybe, a térítési díj 1500 forint. Tartós kezelés A rendeletben olvasható az is: a kórházakban a beutaló nélküli felvételért az aktív, a krónikus és az ápolási osztályokon egységesen négyezer forintot kell fizetni, s minden további nap ezer forintba, egy hónap utáni nap pedig ötszáz forintba kerül. Az ápolási osztályokon hatszáz forint a napidíj, a harmincegyedik nap után pedig négyszáz forintot kérhetnek el az intézmények. A krónikus osztályokon azokat fogadják, akik orvosi, illetve szociális indokkal tartós kezelést igényelnek. Fontos tudni, hogy fizetési kötelezettség itt csak azokat a betegeket terheli, akiknek benntartózkodása orvosilag nem indokolt, de szociális és egyéb okok miatt otthonukba nem mehetnek, mert sok esetben már rég nincs is nekik, vagy saját hibájukból, vagy éppen családi konfliktusok miatt maradtak hajlék nélkül. A nyíregyházi kórházban mindent megtesznek azért, hogy segítsenek a rászorulóknak, s találjanak megoldást arra, hogy az efféle gondok az intézmény segítségével megoldódjanak. Ezt bizonyítja, hogy az intézményben évente alig Szakrendelésre várva egy-két ilyen fizetős esetet tartanak nyilván. Az év első napjaiban tapasztalható tumultust és az elégedetlenséget az orvosok szerint az okozta, hogy a rendelethez nem jelent meg kellő időben a végrehajtási utasítás, mely a részleteket is tartalmazta volna. Szerencsére az illetékesek mostanra pótolták a hiányt, s végre ismét helyreállt a rend. Beutaló nélkül — Az eddigi tapasztalatokat összegezve azt mondhatom, számunkra nagy változást nem okozott a rendelet módosítása, hiszen az ingyenesség, a beutaló nélküli igénybevehetőség szinte kizárólag azokon a szakrendeléseken maradt meg, ahol eddig is megvolt — mondja dr. Nagy Béla, a nyíregyházi Jósa András Kórház finanszírozási, minőségbiztosítási és járóbeteg szakellátási igazgatója. — A tüdő, bőr, onkológiai, pszichiátriai gondozókba eddig sem kellett, ezután sem kell háziorvosi beutaló, minthogy nem kell a fenti területek szakrendelésein történő folyamatos megjelenéskor sem. Az új beutalási rend nem is a területekben, sokkal inkább a fegyelmezettségben. a nyomon követhetőségben próbál szigorítani. A rendeletnek épp ezért szerintem nem szakmai, hanem inkább pénzügyi vonatkozásai lesznek, hiszen a párhuzamosság nemcsak az orvosok munkájában jelent terhet, komoly anyagi kiadást is vonz maga után. Ma már szigorú, külön elszámolással tartjuk nyilván azokat, akik beutaló nélkül veszik igénybe a fent nevezett szakrendelőket, gondozókat. A TAJ-szám megjelölése miatt immár pontosan nyomon követhető, ki hányszor, milyen szolgáltatásokban részesült. Eddig megeshetett az az abszurd példa, hogy egyetlen személy kapcsán akár több helyről is lejelenthettek a biztosítónak ugyanazon beavatkozásokat, ez az új rendszerben már nem fordulhat elő. — A szakrendelőkben a Balázs Attila felvétele fennakadás elsősorban az adminisztráció megnövekedése miatt keletkezett. Szokták mondani, nincs olyan kár, amiben haszon ne lenne, hiszen számunkra ez alatt a rövid idő alatt is kiderült, ha lépést akarunk tartani a korral, legfőbb ideje a kórházak, szakrendelők nyilvántartását számítógépekre vinni, amit mi a lehető legrövidebb időn belül igyekszünk is megtenni. Felesleges zűrzavar Összességében ma már látható: a rendelet körüli zűrzavar felesleges és alaptalan volt. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja, s egyébként is csak a betegeknek igen vékony rétegét érintette. A megyei Jósa András Kórházban és Szakrendelőben, a megye legnagyobb és legkorszerűbb egészségügyi intézményében az adatok szerint a mai napig még a tízet sem teszi ki azoknak a száma, akik beutaló nélkül vették igénybe a szakrendeléseket, s döntöttek: Doktor úr, fizetek! A z élet az esetek túlnyomó többségében nincs igazán tekintettel az esztétikai követelményekre. A tragédiák — percnyiek és ezredévnyiek — nem kifejezetten dekoratívak. Dolgaink általában zavaros színűek, felfoghatatlanul bonyolultak és egyáltalán nem ünnepélyesek. Mindennek menete van: Nagy, hirtelen összeroppanások alig-alig fordulnak elő. a váratlanul zúduló szerencsétlenségek is — ha közelebbről, kellő elfogultság nélkül vesszük szemügyre őket — régtől húzódó, araszoló bomlási folyamat végkifejletei. Mi minden van egy szív szélhűdés mögött, hány millió oka, ürügye, előidézője lehet egy öngyilkosságnak, egy sztrájknak! Valahol olvastam, hogy az emberfőkről fokra hal meg, előbb a szíve áll meg, aztán a többi szerve, a haja és a körme még a sírban is tovább nő. Egy darabig, ' ■ Évtizedek lassú, csendes társadalmi és gazdasági erjedése idézi elő a háborúkat, nem pedig, á dehogy, egy- egv vakmerő államférfi vagy ügyetlen politikus. És maga a háború? Vajon hősi tettek sorozata? Legalább annyira matematika, pénzügy, düh és ernyedés, kétségbeesés és megszokás, életösztön és állati vadság. Az elmebaj sem egyik napról a másikra tör ki mondjuk egy szeretett lény elvesztése miatt. A lelki alkat, a nevelteközötti viszonyokban a kis dolgok a legfontosabbak. Ha két ember kapcsolatában nincsenek olyan kívülről tekintve bagatell, ám kettejük között észrevétlenül kialakuló, elengedhetetlennek számító dolgok, minthogy szorít-e még mindig az a fránya Liliputi dolgaink tés és ezernyi láthatatlan, megnevezhetetlen élmény, rejtett és tudva tudott körülmény építi fel a tébolyt. Az újságok elsőoldalas szomorú szenzációi mögött szánalmasan kisszerű, mondhatni pitiáner momentumok húzódnak meg. Színtelen, szagtalan, fantáziátlan mozzanatok, kietlen emberi kapcsolatok, amelyek persze, már lépcsőfokok a megrázó dráma felé. így zajlik le a legtöbb emberi vihar, mely bennünket ér. A nagy ügyekben kevés az esztétikum, ellenben annál több a nyomasztó erő. Vannak tehát egyszer a nagyszabású tettek, a lélekemelő ünnepélyességek. Szükség van rájuk, hát, hogyne. de szerintem az emberek új cipő, vitt-e magával esernyőt, megtalálta-e a kedvenc párnáját, akkor az a kötelék nem fontos, és még csak nem is erős. A liliputi belső történésekkel még az Időt is ki lehet cselezni. Mert mi más az. amikor először csak az ablakon kihajolva, majd a sarokra lesietve lessük, jön-e már, akit szeretünk, akit várunk. Akkor, ott, számunkra lényeges, s reszketünk miatta, hogy egy másodperc töredékkel hamarabb lássuk meg. Az állatok többsége mono- gám. Hallottam egyszer egy hattyúról, amely elpusztult. Ahogy a párja meglátta, nekirepült a hídnak, s a pillérhez csapódva vetett véget ő is az életének. A gólyák is hasonlóan viselkednek. Ha a pár valamelyike megsérül, társa semmiképpen nem hagyja egyedül, ha úgy alakul, akár meg is fagy mellette. Mi, a természet királyai miért nem tartunk ki végsőkig egymás mellett? A haty- tyúk és a gólyák tudnak valamit, amit mi még nem. Meg ha szeretünk valakit, akkor mellékes, hogy egy kicsit a kelleténél elállóbb a füle, az átlagnál hazudósabb vagy hencegősebb avagy történetesen (nő létére) laposabb, mint a barokk ideál. Ha van valaki, aki az elálló fülűt olyannak fogadja el, amilyen, ha a fülei ettől még nem is fognak a fejéhez simulni, de lehet, hogy kevésbé lesz hencegős vagy füllentős, akkor levonható a következtetés: mégis van valami, amitől megváltoztatható az ember. Ugyan nem hatalmas szabászollóval, minta alapján, egycsapásra. Y y anem úgy, hogy ma- M M gunk hímezte szere- JL A tetszőtessel borítjuk be a mindennapjait. Melynek a szemmel alig látható motívumai adják a lelkét. Mint ahogy a kis dolgok meg számunkra az élet értelmét. Béralkudozás rthető, hogy sokféle vélemény hangzik el a bérekkel l-H kapcsolatban, hiszen milliókat érintő kérdésről van 3—J szó. Ide az Isten pénze is kevés volna — mondja a gazdaságban dolgozó ismerősöm s utal arra, hogy követelés, követelés hátán, sztrájkfelhívás, részleges munkabeszüntetés és hasonló jelenségek motiválják ezt a felfokozott hangulatot így általában év elején. Magam úgy gondolom, korántsem az Isten pénzéről van itt szó, hanem az utóbbi években jobbára a vesztesek között lévők gondjairól, azok elkeseredett küzdelméről, akik hovatovább felélik megtakarított pénzüket (ha egyáltalán volt), vagy akik már a közüzemi díjakat is nehezen tudják kiszorítani havi jövedelmükből. Mert bár tény. hogy itt a vasutasoktól az egészségügyieken át a villamosipari dolgozókig nagyon sokféle ágazat követel, riogat, majd fenyeget a legsúlyosabb lépéssel, ha nem teljesül béremelési elképzelése. Az ok pedig: egyre érzékelhetőbb a felső és az alsó réteg közötti nagy szakadék, a szociális piacgazdaságból csak az utóbbi megléte és a „szociális” elhalványulása. Pedig az ilyen rohamléptű kapitalizálódás, amely nálunk zajlik s melynek kevés haszonélvezője annál több vesztese, sok-sok vadhajtása van. bizony nem nélkülözheti a szociális jelleget sem. Mégsem arról van szó ezeknél a bérköveteléseknél, hogy például egy asszisztensnő azért akar sztrájkolni, hogy annyi pénze legyen, mint a menő vállalkozónak, hanem arról: legalább a legszükségesebbet tudja előteremteni ő és a hozzá hasonló sok millió, jócskán alul fizetett ember a családi asztalra. Ezért öröm, ha sikeres béralkuról esik hír, még akkor is, ha némely szirénhangok úgy ítélik meg, hogy a szakszervezet már megint „lefeküdt” a hatalomnak. Az alku feltételezi, hogy a tárgyalóasztal mindkét oldaláról közelednek az érdekek egymáshoz. S akkor még egy szót sem szóltunk az áremelési hullámról. Angyal Sándor De mama! Megszokhatna már végre, hogy január, február, itt az (új) ár Ferter János rajza Kommentár Segély — utólag K étszer ad, ki gyorsan ad. Ki ne ismémé ezt a népi bölcsességet? Csakhogy manapság nem annyira ez jellemző, ha adni kell. Persze szép számmal akadnak kivételek, hiszen egy-egy extrém, különleges esetben az emberek jelentős hányada nem zárkózik el a gyors adakozástól. De vajon mit szólnak azok erre a közmondásra, akik utoljára december elején kaptak például ápolási díjat, gyermeknevelési, vagy jövedelempótló támogatást és egyéb szociális jellegű juttatást. A helyzet ugyanis az. hogy egy tavaly októberi kormányrendelet szerint januártól utólag, a következő hónap elején fizetik ezeket a segélyeket, díjakat, támogatásokat. Nem titok, sok felháborodott telefonhívás, levél futott be e témában szerkesztőségünkbe. Különösen olyanoktól, akiknek a családi költségvetését teljesen felborítja, hogy gyakorlatilag januárban nem kapnak egy fitty inget sem. Mert, sajnos, vannak családok, ahol az ilyen jellegű juttatások a legfontosabb jövedelemforrást jelentik. Őket jelen pillanatban az nem vigasztalja, hogy a segélyt, díjat, támogatást egy hónappal tovább kapják majd. Egyik nyíregyházi olvasónk például elmondta, amennyiben nem fizeti ki idejében a közüzemi díjakat, ráteszik a késedelmi kamatot. Meg amúgy sem jó, ha összegyűl a fizetni való. Nem akar ő elmaradni semmivel, mert annak nincs jó vége, meg amúgy sem szeret tartozni. De honnan vegyen pénzt? Gondolt egy merészet és nagyot, nem volt rest eseti segélyért folyamodni a szociális irodához. Az ügyintéző becsületére legyen mondja, teljesen jogosnak találta olvasónk lépését. Persze később már teljesen mindegy, hogy tárgyhóra, vagy utólag kapják a jogosultak a járadékot, nekik a januárt nehéz átvészelni. Ilyen intézkedést követően eszébe jut az embernek az a bizonyos sokat emlegetett szociális érzékenység. Györke László ... ': ■ ^ 1
