Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-23 / 19. szám

1998. január 23., péntek HÁTTÉR A gazdák tudós őrangyalai A sivatagot kiskertté varázsoló izraeli szakemberek a Nyírségben Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Az iz­raeli-magyar kormánymeg­állapodáson belül a Földmű­velésügyi Minisztérium, az izraeli Külügyminisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Központjával karöltve Sza- bolcs-Szatmár-Bereg me­gyében országos mintául szolgáló termelésfejlesztési modellprogramot indított a világhírű izraeli intenzív gazdálkodási tapasztalatok Nyírségben történő haszno­sítására. — Az izraeli segítség elsősor­ban az oktatás, szaktanácsadás területeire irányul — enged bepillantást az együttműködés szerkezetébe a modellprog­ram megálmodója és magyar irányítója dr Sinóros-Szabó Botond a mezőgazdasági főis­kola tanszékvezető egyetemi tanára, az intézmény korábbi főigazgatója — valamint ab­ban testesül meg, hogy új technológiák, módszerek ke­rüljenek be hozzánk Izraelből, melyek az intenzív gazdálko­dás elterjedését szolgálják. A program célja, hogy az első iépcsőkben megvalósított szaktanácsadási, valamint ok­tatási központ, 3 éves időszak alatt végül egy üzleti centrum­má fejlődjön. Szakemberként e programot azért készítettem, mert beleillik megyénk regio­nális fejlesztési programjába, aminek a megvalósulása or­szágos érdek is. Ezért nem vé­letlen, hogy a Kis Zoltán ál­lamtitkár által is szorgalma­zott, kormányok között létre­jött szerződésben is az szere­pel: a mintaprogram központja Nyíregyháza, illetve Kálló- semjén. Bizonyosságot Dr. Ozer Kramer magyaror­szági megbízatását megelőző­en az izraeli agrárkormányzat szaktanácsadási főosztálya ta­lajtani, öntözés- és növénytáp­lálási osztályának vezetője­ként dolgozott. — Kapcsolatunk Sinóros- Szabó úrral, s a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolával több éven keresztül fejlődött. Otthoni tapasztalataim alapján az itteni problémákat megis­merve állíthatom: nem az a kérdés, hogy öntözőberende­Sinóros-Szabó Botond A szerző felvételei Ozer Kramer zéssel intenzív gazdálkodásra berendezzünk egy gazdaságot vagy sem, hanem az, hogy a gazdálkodó bizonyos legyen abban mit, hogyan, mikorra, kinek termeljen. — A magyar kis- és közép­méretű agrárvállalkozások legfontosabb problémája az, hogy bár az országban kiváló eredményeket produkáló, ma­gas szintű tudományos kutatás működik, ezt a szaktudást óri­ási szakadék választja el a gyakorló gazdálkodóktól. Ez, az intenzív gazdálkodás előb­biekben említett feltételeinek hiányával együtt, erősen aka­dályozza a mezőgazdaság fej­lődését. Fejlődés nélkül pedig megfelelő minőséget, kellő mennyiségben nem lehet ter­melni mondjuk az izraeli piac­ra. — A közös programunk az intenzív termelésnek minőségi és mennyiségi garanciáival is számol — teszi hozzá a prog­ram magyar vezetője. — Nél­külözhetetlen feltétele viszont egy sor szükséges információ, amellyel ma még nem, vagy csak részben rendelkeznek a gazdák. Megalapozottság A pályázati rendszerben mű­ködő agrártámogatások mel­lett, az állami pénzek haté­kony felhasználása végett szükség van a gazdálkodók szakemberek általi támogatá­sára is, állítja Ozer Kramer. Ezért a most induló program első fázisában szaktanácsa­dóknak szerveznek felkészítő tanfolyamokat. A legelső kur­zuson pontosan a gazdák tá­mogatásáról lesz szó. Ezen közgazdászok egyebek között olyan számítástechnikai prog­rammal ismertetik meg majd a szaktanácsadókat, amellyel konkrét adatok birtokában ki lehet pontosan számolni, hogy mit érdemes adott helyen a gazdálkodónak termelnie, s azt kinek, mikorra állítsa elő. Milyen befektetésekre képes egyáltalán az adott gazda(ság), hogyan vegye fel a kölcsönt és így tovább. — A közgazdasági megala­pozottsággal kell kezdenünk — hangsúlyozza több évtize­des gyakorlati tapasztalataira alapozva az izraeli szakember —, s amikor az illető a számok által is teljesen megalapozot­tan tudja mivel érdemes fog­lalkoznia, ehhez melyek a fel­tétlen szükséges berendezé­sek, s azokat milyen forrásból tudja finanszírozni, akkor to­vább tudjuk támogatni az ag­rárszakma területén is. Először azonban azt kell tévedhetetle- nül eldöntenünk: egy kamiont veszünk-e, vagy biciklit. Sinóros-Szabó Botond az eddig megfigyelhető hazai gyakorlatból hoz példát: „Mi­vel a térségfejlesztési támogá- tásban pályázattól függően in­gyen kapható valamennyi pénz, az emberek úgy gondol­ják mindegy, csak szerezzük meg, hiszen nem kell visszafi­zetni. Közben kiderül, hogy nem számolták végig, nem is­merik a gazdaságukat. Utólag rájönnek nem tervezhető a termelési elképzelés. Az in­gyen jött és rosszul elköltött beruházás végül a gazdaságot olyan kényszerhelyzetbe hoz­za, ami aztán tönkre is teszi a gazdát. Túl azon, hogy nem jól hasznosul a támogatás, ráadá­sul még áttételesen az állam járul hozzá, hogy a gazdaság tönkre menjen.” — A most szerveződő szak- tanácsadási programunk is azért született, mert úgy gon­doljuk, itt hiányosságok van­nak — szól közbe dr. Kramer. — Olyanok, amelyek egy szervezett szaktanácsadói fel­ügyelet alatt kiküszöbölhetők. Nézetünk szerint az egyes spe­ciális területekhez kiválóan ér­tő szaktanácsadókra van szük­ség, mert mindentudó „világ­bölcsek” nincsenek. Alig van pénze — A jelenleg egyvalakivel szerződhet szaktanácsadásra egy gazdálkodó. Ám ezt se te­heti meg mindegyik, mert arra is alig van pénze, hogy a gye­rekeinek kenyeret vegyen. Nem tud tehát szaktanácsadót alkalmazni, viszont nincs fel- készültsége arra, hogy ered­ményesen termeljen, ezért az­tán eljut oda, hogy végül sem­mit sem termel. Mindezeket látva akarunk itt felállítani és működtetni egy országos mo­dell szaktanácsadási és oktatá­si szervezetet a Földművelésü­gyi Minisztérium, valamint az Agrárkamara támogatásával. ól fordulása előtt egy inkább késő őszi, mint A téli napnak a reggelén a kastélyt övező parkerdőben léprigót zsákmányolt egy hé­ja. A futballpálya szélén lévő fedett kispad takarásában voltam, amikor megláttam a pálya felett a lövedékként kö­zeledő madarat. Olyan fel- tartózhatatlanul zúdult el fö­löttem, hogy talán az sem té­rítette volna el, ha a nyílt te­repen vagyok. Látható volt, hogy egy meghatározott hely felé igyekszik, határozott cél­lal. Mint hamarosan kiderült, ez a hely az erdő előtt álló hatalmas angol szilfa egyike volt. Az amelyiken hangos reggeli tereferéjüket folytat­ták a napokban érkezett lép­rigók. A zajongásból még fel­ocsúdni sem volt idejük ami­korra a héja már leakasztott egyet a fa tetején lévők közül. Az alsóbb ágakon talán még észre sem vették a történte­ket, amikor a héja, karmai között a reggelijével már el is suhant. Mint aki jól végezte dolgát, a szigeten lévő déli ostoifák egyikére vitte zsák­mányát és minden ceremónia nélkül eszegetni kezdte. Már régen figyelhettem meg héját a vadászata köz­ben. Most is megcsodáltam, hogy milyen rövid idő alatt felgyorsul a levegőben, és hogy milyen gyors fordula­tokra képes röpte közben. Nem véletlen, hogy a héját már régóta, és helyenként még ma is használják soly- mászásra. Igaz, nem könnyű vele bánni, mert amit megfo­gott, azt többé nem ereszti el. Erőszakkal lehet csak tőle el­venni a zsákmányt. Vadászat közben nagyon óvatlanul, hogy azt ne mond­jam, hebehurgyán viselkedik. Néha a gazdaasszony veri le a baromfiudvarban a kakas­ról, vagy a bokrok ágai zúz­zák halálra, amikor a nyúl hátáról leradírozzák. Egy ilyen öngyilkos vadászatának én is szemtanúja voltam. A tapolcai házunk előtt két terebélyes vadrózsabokor terpeszkedett a környékbeli verebek örömére. Ezeket a verebeket látta meg a héja, amikor az ágy ások között bo­garásztak. Valószínűleg azok is észrevették a veszélyt, mert hirtelen mint a fergeteg be­zúdultak az egyik rózsabo­korba. A héja stukafejessel vető­dött utánuk a tövises ágak szövevényébe. Ezt olyan len­dülettel csinálta, hogy pilla­natok alatt a bokor közepén, a legnagyobb sűrűségben ta­lálta magát. De még akkor is, az ott ugráló verebek után kapkodott, amivel még job­ban belegabalyodott az ágak hálójába. Vergődését egészen közel- ről figyeltem és megdöbben­ve láttam sárga szemeiben szikrázni azt a féktelen dü­höt, amit addig csak az em­berek szemében tapasztal­tam, amikor nem úgy történ­tek a dolgok, ahogyan ők akarták. Erre mondják azt, hogy ha a pillantással ölni lehetne...! A verebek hamarosan ráuntak az ellenség te­hetetlen vergődésére és átszálltak a magyalok kö­zé. A héját, amire a bokor te­tejére küzdötte magát, a tövi­ses ágak félig megkopasztot- ták. Ilyen, majdnem pőrén, erősen imbolyogva repült el a közeli akácos felé. Zsák­mány nélkül, éhesen, véresen és nagyon megtépve távozott. Mégsem tudtam rajta szána­kozni. Héjavadászat Kelet felé A hogy közeledik a május, az a bizonyos, úgy szapo­rodnak (no, nem mintha eddig szűkében lettünk volna) a különböző mélységű, témájú közvéle­mény-kutatások. Ki ezt méri, ki azt szondázza. Egy tartal­mas, részletes, a megyénkre vonatkozóan is komoly követ­keztetéseket levonó frissiben érdekes eredmények és elemzés olvasható egyebek mellett a kormány megítélésé­ről. Ez az elmúlt tíz hónapban egyébként fokozatosan ja­vult — az ellenszenvesből a semleges-negatív tartomány­ba csúsztak át a számok. Ez valóban nem számít rossz ten­denciának. Megnőtt azoknak a tábora — így az analízis —, akik egyetértenek azzal, hogy a kormány sikereket ért el több területen. A hagyományos „hurrá” ágazatok mellett fel­bukkantak új területek a plusz oldalon. A statisztika azt jelzi, hogy a korábbi időszaknál többen ismerik el azokat az eleddig inkább csak a propaganda szintjén felbukkanó pozitívumokat, mint hogy a kormány a lehetőségeihez ké­pest igyekezett segíteni a szegények, a nyugdíjasok hely­zetén, s hasonlóképpen javított az ország gazdasági állapo­tán, meg hogy valamelyest mérséklődött a munkanélküli­ség. Ha az országos adatokat összevetjük a megyében vá­laszolók értékelésével, rögvest rájövünk, hogy a Kárpát­medence keleti csücskében élők az átlagos közvélemény­nél kritikusabb ítéletet alkotnak a koalíciós kabinet tevé­kenységéről. Nyilván földrajzi helyzetünkből adódik, hogy a mieink szkeptikusabban vélekednek a jószomszédi viszonyról és különösen a közbiztonságról, de nincsenek elragadtatva a társadalmi egyenlőtlenségtől és az infláció visszaszorítá­sáért tett erőfeszítésektől. Szóval mindig Kelet felől...? Hát. ma már nem. Inkább kelet felé. A modernizáció ugyanis szemmel láthatóan nyugat felől jön. Oda is tette be először a lábát. Hozzánk történelmi hagyományként minden később, némi fáziské­séssel érkezik. Nem fura ám, hogy a rossz az azonnal itt kopogtat, de a jó az mindig sokáig várat magára?! Szőke Judit Figyuzzatok szomjas ajkú haverok! Legalább a kultú­ra napján próbáljatok normálisan viselkedni... Ferter János rajza Késő esti riadó S zerdán este megszólalt a nyíregyházi kiskörút egyik boltjának riasztója. Nem tudom pontosan, mikor volt, és melyik üzleté, de az biztos: már vijjogott, amikor megkezdődött a Kossuth rádióban a késő esti kró­nika, és még szólt, amikor a hírműsor véget ért. Egyéni szociális probléma — mondhatja a most divatos kifejezéssel a Kedves Olvasó, de aligha van igaza. Én ugyanis el tudtam aludni, mert legalább száz méterrel tá­volabbról sugárzott a hang, de abban a lakótömbben alig­ha jött álom a szemére bárkinek. Mostanában nem egyedi eset. Utóbb elgondolkodtam, mi is történhet ilyenkor. Az adott esetben három lépcsőház, durván harminc lakás, száz lakó. Megszólal a sziréna — nem tudják melyik, az embe­rek megszokták, várnak, majd elhallgat. Nem hallgat el. Kinyílik az első, második, sokadik ablak, szidják a sziré­nát. A járdán arra járók felpillantanak, látják, ott villog a sárga fény. Ennyi. Ritka (szerencse) ha valaki benéz a bolt ablakán: nem betörők járnak itt véletlenül? De mit is kellene tenni? És kinek? A lakóknak az esetek nagy többségében semmi köze a bolthoz, legfeljebb jobb esetben tudják, ki a tulajdonos és felhívják telefonon, ugyan jöjjön már és hallgattassa el a masináját. Vagy hív­ják minden szirénaszóra a rendőrséget? Netán kapjanak fel baltát kollektiven és körözzék a vélhető tolvajokat? Vagy osszanak be ügyeletet? Ezrével szerelték be az utóbbi években a különböző biz­tonsági berendezéseket: drágákat vagy olcsókat, ritkán hi- bázót, esetleg gyakran vijjogót. Százával történik hamis ri­asztás, az emberek legtöbbször csak legyintenek..., nem ri­asztó, csak bosszantó. A közömbösség pedig veszélyes. Baj van a rendszer kitalálásával. Mert „a” riasztótülajdo- nos „a” társadalomra vár és a távolban nyugodtan pihen. Hogy is van ez a közmegegyezés? Marik Sándor----------------------______

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents