Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-22 / 18. szám

1998. január 22., csütörtök HÁTTÉR Félcsupaszon a gép előtt Szervezetten szűrik szűrőszervünket • Nem kell várni a hívására, menjünk önként Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Az egészségügyi szűrés nem más, mint egyfajta sajátos szétválogatás. Az okkal so­kat emlegetett olcsóbb meg­előzési programok kereté­ben megnyugtatják az egész­ségeseket és segítenek azo­kon, akiknél valamilyen rendellenesség észlelhető. Teszik ezt az érdekünkben, hiszen az idejében megkez­dett gyógykezelés köztudo­másúan jóval hatásosabb, eredményesebb. Az állandó­an „résen lenni” elv fokozot­tan érvényes a tüdő eseté­ben, mely a legérzékenyebb szervünk — rajta naponta nagy mennyiségű éltető leve­gő áramlik át telis-tele káro­sabbnál károsabb anyagok­kal. A szűrőként működő tüdő no­ha sokirányú támadásnak van kitéve, szerencsére jól vizsgál­ható. Ennek első módszere a fájdalom nélküli, minimális kockázattal járó szűrővizsgá­lat. Űj épület, új gép Hazánkban a tüdőszűrésnek hagyománya, kipróbált, bevált intézményrendszere van. Me­gyénkben a pulmonológiai há­lózatnak 572 ezernél több la­kost kell ellátnia — közülük 471 ezer a 14 év felettiek szá­ma. Dr. Papp Mónikát, a me­gyei tüdőgondozó vezető főor­vosát kértük arra, értékelje a lakosság szűrési fegyelmét, s mutassa be a hozzá tartozó tér­ség, a vonzáskörzetben élő mintegy 180 ezer ember „tü­dő-látleletét”. — Viszonylag megnyugta­tónak találom, hogy a stabil és mozgó szűrőhelyeken nőtt a vizsgálatok száma. Egy átla­gos napon több mint három­száz pácienst szűrünk Víz ut­cai állomásunkon. Tavaly 44 056 szűrésre került sor, ez az előző évekhez képest, ami- koris ez a szám harmincezret éppen meghaladó volt, egyér­telműen a fegyelem javulását jelzi. A mélypontot 1995-ben éltük meg 4678 szűréssel — ekkor volt a zűrzavar az élet­Vajon mi lesz a végeredmény? Balázs Attila felvétele veszélyessé vált régi épület körül, hónapokig egyáltalán nem volt szervezett szűrés. A tavalyi egész évet már az új épületben új géppel dolgoztuk végig. A tüdőszűrés fontosságát jól mutatja a tbc és a tüdőrák fel­ismerése, valamint a gyógyít­hatóság közötti összefüggés. Ezen alattomos betegségtípu­sokban, ahol is az első tünetek szerények, kiemelkedő szere­pe van az időtényezőnek. Amikor már panaszokkal je­lentkezik a beteg, akkor a stá­dium előrehaladott, a baj nagy, a gyógykezelés hosszú, a küz­delem heroikus. A tüdőrák esetében szó sze­rint élet-halál kérdése lehet egy idejében készült felvétel. Szerencsére gyerek tbc-s 1997-ben nem volt. A felnőtt­kori tbc és a tüdőrák főleg a 40 éves korosztályt sújtja, külö­nösen gyakori a dohányos fér­fiak körében. Ha fennakad Intézményes körben, a diákok, a munkahelyek szervezett kö­rében mintegy 95 százalékos a szűrésen való részvétel. Épp azok a legnehezebben elérhe­tők, akik a legkockázatosabb korban és rizikós, immunrend­szer-romboló szociális élet­helyzetben (gondoljunk a nem megfelelő táplálkozásra, la­káshelyzetre) vannak: a nyug­díjasok, a munkanélküliek. A Víz utcai városi tüdőszűrő ál­lomáson a behívott és önként jelentkező pácienseket szűrik. Ezenkívül a megyében még hét helyütt van satbil szűrő­gép. Minden más településen különböző helyszíneken a me­gyei mozgó szűrőszolgálat két szűrőbusza és négy telepítő brigádja végzi a munkát előre készített éves terv szerint, de külön igényekhez rugalmasan tudnak alkalmazkodni. Sokat segítenek a brigádoknak a he­lyi önkormányzatok, a területi kórházak és a háziorvosok. A speciális járművek egyébként fel vannak szerelve nőgyógyá­szati és szájüregi rák szűrésére alkalmas berendezésekkel is. A Víz utcai szűrőállomáson egyelőre kézi kartonozó van, ami komoly fizikai terhelést jelent az ott dolgozóknak. In­nen küldik névre szólóan egész évre elosztva a nevek ábc-sorrendjében az értesíté­seket. Jelenleg a B és C betű­sök találhatják a postaládájuk­ban a „behívót”. Fontos tudni­való azonban, hogy e nélkül is (de tb-kártya szükséges) az okos masina elé lehet állni rendelési időben (minden munkanapon 8-11, kedden és csütörtökön pedig még 13­17.30 között). Nagyon jó az együttműködés a népesség­nyilvántartóval, de előfordul­hat, hogy valakinek a lakhe­lyét nem sikerül kideríteni. Az, hogy nem „dobolták ki”, még ne tartson vissza sen­kit az önkéntes tüdőszűréstől. Mindenkinek a józan eszére, belátására van bízva, hogy egy évben maximum egy órát rá- szán-e egészségére. Kulturált körülmények, minimális su­gárterhelésű modem szűrőgép fogadja azokat, akik törődnek az egészségükkel. Mi van, ha valaki bármilyen okból „fennakad a szűrőn”? Akkor a tüdőgondozóba hív­ják az illetőt. Az állam támogat A megadott időponttól el lehet térni — itt a rendelési idő hét­főn, szerdán, pénteken 8-12, kedden és csütörtökön 13-18 óra között van. 1998-ban a megyei és a nyíregyházi ön- kormányzat a megyei tüdő­gondozó hálózat fejlesztési programján közösen töri a fe­jét. A rendszerben tehát min­denki végzi a dolgát: Wilhelm Conrad Röntgen 1895-ben fel­találta, a fenntartó áldoz, az ál­lam támogat, a szakemberek szűrnek. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy félcsupaszon a gép elé álljunk, állunkat, ka­runkat beigazítsuk, beszív, benntart és katt. xn röm, ha a családi ün- í 1 népén vendég érke- zik, mégpedig ritka vendég és a fővárosból. De ha a vendég még vendéget is hoz. Mindenesetre illik jó ké­pet vágni a dologhoz, mert mégis az a legfontosabb, a rég látott sógor mellékesen többszörös milliomos, akivel leginkább csak telefonon tartják a kapcsolatot, most szakít egy kis időt. Talán két napig is maradni fog, ha va­lami közbe nem jön. — Csak egy kérésem van — turbékolta a telefonba a sógor felesége, aki persze így szintén rokon. — Vinni sze­retnénk Mixert is, egy pót­vendéget. Nem baj? Akkor jó... A telefoncsevej így ért vé­get, a házigazda csak később töprengett egy sort, ki a cso­da ez a Mixi. Talán a roko­nuk lányának a barátja, vagy barátnője, mert abból, hogy Mixi, nemigen lehetett követ­keztetni a pluszvendég nemé­re. — Azért megkérdezhetted volna, ki is ez a Mixi — je­gyezte meg korholó hangon a felesége, de a férj nagyvona­lúan leintette. Elvégre ha a vendég vendéget hoz, afelől nem illik kérdezősködni. Az érkezésük előtt többször el­készítették, majd módosítot­ták a haditervet, mármint a fekvés, az elhelyezés rendjét. A nagyszobát kapja a sógor ra vergődni, mit is kapjon Mixi, a nagy ismeretlen. Ha már hozzák magukkal, neki is járna valami. Persze jó érzés volt egy ki­csit azon elmélázni, vajon milyen ajándékot hoznak a rokonok, hisz van mit apríta­niuk a tejbe. Kozmikus sebes­séggel emelkedtek az újgaz­Keblemre, sógor és a felesége, az udvari kis szobát szánják a lányuknak Mónikának, csak a Mixi ne­vű, számukra ismeretlen ne­mű vendégnek nem találtak praktikus elhelyezést. — Ha az illető férfi, akkor aludhat a kis szobában, Mó­nikával, a sógor lányával, ha annyira közeli a kapcsolat— morfondíroztak a vendégvá­rók. Van még egy kis szoba, inkább hálófülke, ahol ha minden kötél szakad, a Mixi elalhat, de kérdés, kielégíti-e az igényeit. Az ajándékok be­szerzése is egy kis fejtöréssel járt, mert nem tudtak zöldág­dagok közé, de becsületükre váljék, eddig még nem érez­tették velük, hogy vala- mennyiüket zsebre tudnák vágni, ha éppen akarnák. Elérkezett a nap, csöngött a telefon, a vendégek a város határba értek, a mobiltelefo­non beszéltek: már itt van­nak, jó tíz perc múlva meg is érkeznek. Szépen, simán tet­ték meg az utat, de egy kicsit azért fáradtak. Csak Mixi bírja az iramot, neki meg sem kottyan — jegyezte meg a sógor. Aztán, hogy na­gyobb nyomatékot adjon a szavainak, odaszólt Mixinek, köszönj szépen a rokonok­nak. — Vau, vau — köszönt Mi­xi, és a vendégváró rokonok a meglepetéstől nem tudták, zokogjanak-e vagy hahotáz- zanak. Természetesen két na­pig Mixi, a kutya volt a tár­salgás és a társaság központ­ja. Sikerült minden lényege­set megtudni róla. Milyen erősítő injekciókat kap, me­lyik divatirányzat szerint fé­süli a bundáját, szemöldökét, bajuszát a kutyakozmetikus, hányféle kezelést alkalmaz nála a kutyakozmetikus. Megnyugtató volt hallani, hogy rendszeres látogatója egy kutyapszichológiai klini­kának is, ugyanis hajlamos a depresszióra. A házigazdák csak az utolsó percekben kezdtek feleszmélni, hisz jóformán semmi érdem­legeset nem beszélgettek egy­másról. A búcsú ezért nehéz volt. de a távozó sógor a ko­csi ablakából kihajolva elé­gedetten nyugtázta: — Legközelebb megint jól elbeszélgetünk. Ünneprontás nélkül B eszédkultúra, filmkultúra, magatartáskultúra, öl­tözködési kultúra, a közlekedés kultúrája stb. Té­vedés azt gondolni, hogy ma, amikor a Himnusz születésnapján a Magyar Kultúra Napját is köszöntjük, csupán az irodalom felé kellene fordulnia a figyelemnek. Amikor az autós a sávváltoztatás jelzése nélkül hirtelen eléd vág, s a mögötted haladó számára nem marad más csak az ima; nos, ez a magatartás is a kultúra része. Még­pedig sokkal jelenvalóbban, mint a nemzeti énekünkre va­ló emlékezés, amellyel kapcsolatban olyan emlékei van­nak az embernek, hogy sokan inkább a gépzenét hallgat­ják, vagy tátikáznak, mert nem tudják még az első verssza­kot sem. A Magyar Kultúra Napja tehát nem az irodalmárok ün­nepe, nem versesköteteket kell lapozni ezen a napon, s nem a humán kultúrára kell gondolni. Beszélünk lakáskul­túráról, szerelmi kultúráról, műszaki kultúráról, kultúrálat­lan eladóról vagy ügyintézőről. A kultúra olyan fontos rétege mindennapi életünknek, amely hozzásegít ahhoz, hogy megfelelő módon legyünk képesek közlekedni emberek és viszonyok között. Ár­nyalt kifejezése annak, hogy lejöttünk a fáról, képesek va­gyunk felülemelkedni azon, hogy mi vagyunk az erőseb­bek, nem ütünk vissza, amikor megbántanak. Keressük az igazságot vagy a törvényességet, ha ez jobban hangzik. Hiszünk abban, hogy embermivoltunk az értékekhez való ragaszkodásban teljesedik ki, s nem annak elutasításában, ami nem termel profitot. Mert régi igazság (s csak sajnálni tudom, hogy nem nekem jutott eszembe először): a profi­tot termelő embert is „termelni” kell. Abban az értelem­ben, hogy el kell sajátítania a legkorszerűbb ismereteket; a különféle kulturális területeken otthonosan kell mozognia, mert egy idő után visszajut a rabszolgaléthez. Kreativitás nélkül még a kizsákmányolás is csak alacsony színvonalon valósulhat meg. Nagy István Attila Özvegyi vita A lig van vége a hírsorozatnak, melyben az év első napjaitól részünk volt, amikor lapok és televíziók harsogtak arról, milyen jól járnak január elsejétől a nyugdíjasok. A nyugdíjemelés jelentős mértéke, illetve a jogszabályok kedvező változtatása nem csak az időseket, az érintetteket, de szinte mindenkit elégedettséggel tölthe- tett el, hiszen akik most aktív dolgozók, lesznek még öre­gek, s a mostani jó híreknek valamikor ők is élvezői. Csak hittük, hogy mindenki örül. Mára kiderült, van párt, mely az Alkotmánybírósághoz fordul, mert úgy érzi, sokan jártak ugyan jól, de van, aki inkább rosszul. Lépésü­ket azzal indokolják az elégedetlenek, hogy az új nyugdíj- rendszert felkészülési idő nélkül vezette be a kormány, vá­ratlanul hátrányos helyzetbe hozva ezzel egy vékony réte­get, az ez év januárjától megözvegyülteket, főleg olyano­kat, akik saját jogú nyugellátásban nem részesülhetnek. Nem tudom ki hogy van vele, de számomra kezd össze- kuszálódni a dolog. Az egyik oldal szerint lassan a nyug­díjasokat több törvény segíti, mint az aktívakat, s volt olyan is, aki azzal magyarázta a nyugdíjemelést, hogy azt politikai céllal, a biztos választóréteg megnyerése érdeké­ben vitte véghez a kormány. Hittük, jól van, ahogy most van. Kiderült, tévedtünk. Bár tartok tőle, sokan lesznek, akik meg a mostani vádakat nem értik, s nem hiányolják a fel­készülési időt. Közülük sokan fogják majd gondolni, aki saját jogon nem jutott nyugdíjhoz, nyilvánvalóan soha nem is dolgozott. Miért kapjon akkor annyit, mint aki elvé­gezte a családanyai, feleségi, háziasszonyi feladatokat, „csak” közben lehúzott a munkahelyen még napi nyolc órát is? Akad, aki nem akart, s van, aki nem is dolgozhatott. Egyenlőségi jelet a két réteg közé soha nem tehetünk. Leg­jobb az lenne, ha a pénzből jutna mindenkinek. Amíg azonban nincs így, addig a szabályok kellenek... Kovács Éva ”——------— sárn _______I Új kenyértartó Ferter János rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents