Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-03 / 2. szám

1998. január 3., szombat HATTER Nyíregyháza a Fidesz erőssége Deutsch Tamás pártjának jövő évi választási győzelmében reménykedik Balázs Attila felvétele Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Győz­zön a jobbik! — mondta Deutsch Tamás, akinek a poli­tika mellett szenvedélye a fut­ball, s aki a közelgő foci-vb-n egy Brazilia-Nigéria döntő­ben reménykedik. A Fidesz Magyar Polgári Párt alelnöke, parlamenti képviselője termé­szetesen ennél komolyabb dolgokról, pártjának helyzeté­ről. az év vége és a jövő és ese­ményeiről is készséggel be­szélt lapunknak, válaszolt a kérdésekre. □ A Fidesz Magyar Polgári Párt egész oldalas hirdetések­ben, méregdrágán terjeszti el­képzeléseit. sokak szerint to­borozza választóit, híveit. Sze­rencsés kampánymódszernek tartja ezt? — A Fidesz a közelgő vá­lasztásokat megelőzően ha­gyományos értelemben vett kampányt nem akar folytatni, év vége előtt pedig végképp nem tesz ilyet. Amit akarunk, az beszélgetés a polgárokkal, ami már rég megkezdődött, és folyamatos. Ez a hirdetés ré­sze ennek a beszélgetésnek, mint ahogy része az a kiad­vány is. melyet a Polgári Ma­gyarországért címmel eddig negyvenezer példányban ad­tunk ki, s amit igen nagy ér­deklődéssel fogadtak az embe­rek. Szakmai és civil szerveze­tek jelentkeztek, hogy el­mondják véleményüket, kriti­kájukat. A megadott, ingyene­sen hívható telefonszámon ed­dig a reméltnél jóval többen tárcsázták a számunkat. Az el­ső két napon több mint hatszáz telefonáló észrevételeit ismer­hettük meg. s ez az arány ne­künk azért különösen nagy öröm, mert a német CDU, ahol e módszer állandó része a vá­lasztók és pártok közötti pár­beszédnek, csak havi hárome­zer hívást mondhat magáénak. Az észrevételeket természete­sen figyelembe vettük, vesz- szük, s a további programtézi­seknél építünk is azokra. Ötle­tünk és mondandónk lényege: szeretnénk éreztetni az embe­rekkel, hogy ezúttal sem arról van szó, hogy a legjobban sze­replő párt zsebében van a böl­csek köve, sokkal inkább ar­ról, hogy mindannyiukkal. a lakossággal együtt a választá­sokon legjobban szereplő párt, az őt képviselő személy meg tudja oldani az ország gondja­it. □ A Fidesz nem csak prog­ramot hirdetett, de megjelen­tetett egy névsort, melyben az esetleges minisztereit, kor­mányzati vezető személyisége­it vélik sokan felfedezni.... — Szerintem jó ötlet volt közölni a névsort, mint ahogy az volt nyilvánosságra hozni a programtéziseket is. Főleg ha tudjuk, mi voltunk ebben az elsők. A személyek megneve­zése bizonyíték arra. hogy pár­tunkban igen aktívan folyik a kormányzati munkára történő felkészülés, s a Fidesznek eh­hez minden területen megvan­nak a jelöltjei. Nyilvánvaló persze, hogy kormányra jutás esetén a megnevezett szemé­lyek jöhetnek szóba akkor, amikor az egyes területek fele­lőseit. minisztereit kiválaszt­juk, bár esetleges eltérések, változtatások természetesen lehetségesek. □ Többen úgy tartják, a FI- DESZ-nek e megyében, s leg­inkább a megyeszékhelyen igen nagy a támogatottsága, respektje. Nyíregyháza politi­kai és közéletének immár nél­külözhetetlen szereplőivé let­tek... — Ennek nagyon örülök. A választások végeredménye ugyanis szerintem az egyéni körzetekben dől el, országos győztes az lesz, aki ezen a te­rületen a legtöbb sikert hozza. Az országban négy régiót ne­vezhetünk meg — Bu­dapest, Pest megye, Bor­sod, illetve Szabolcs- Szatmár-Be- reg — mely­nek eredmé­nyei eldönt­hetik egy vá­lasztás sor­sát. Győztes­nek az mondhatja magát, aki ezeken a he­lyeken siker­rel szerepel. Örömmel je­lenthetem ki, hogy e szempontból az Önök megyéje ki­mondottan fontos szá­munkra. A statisztikák szerint már most tudni lehet, hogy fej melletti versenyfutás van a Fidesz és a szocialisták között. A megye- székhely, Nyíregyháza eddig is erőssége volt a Fidesznek, Helmeczy László és Mádi László indításával ezúttal is az lesz, miközben érvényesül majd a Fidesz-MDF együtt­működés is. Nyíregyházán a mi jelöltjeink, Helmeczy és Mádi, Tiszavasváriban az MDF jelöltje, Várkonyi István indul közös jelöltünkként a vá­lasztásokon. □ A Fidesz igen gyakran hangoztatja egyre növekvő népszerűségét. A helyzet az. hogy a többi párt is ezt teszi. Mennyire biztosak Önök a közvélemény-kutatások adata­iban? — Szerintem a kérdés első­sorban az, hogy MSZP-s vagy polgári koalíció jön-e majd a választások után létre. Szerin­tem az utóbbi. Célunk egy olyan szövetséget, koalíciót alkotni, melyben a fentebb el­mondottak érvényesülhetnek. Az együttműködés sikerét a Fidesz határozza majd meg, hiszen az év utolsó két hónap­jában pártunk népszerűsége fokozatos erősödést mutat, mi­közben az MSZP-é stagnál, il­letve visszaesett. Egyre nyíl­tabb tehát a verseny. ’98-ban két szempontból is új választás lesz Magyarországon. Egyik, hogy a verseny, s annak vége­redménye mindvégig nyílt lesz, másik pedig, hogy a pol­gárok ezúttal nem valami el­len, hanem programok és jö­vőképek között választanak majd. Döntésük azért is rend­kívül fontos, mert ’98 után az ország jövőjét hosszú távon meghaladó események lesz­nek, melyekben reményeink szerint kamatoztathatjuk majd mindazt a tapasztalatot és tu­dást, amit a polgári Magyaror­szág felépítéséért a Fideszben fennállása óta tettünk, te­szünk. O Óévet zártunk, újat kez­dünk. Milyen leltárt készítene egy ilyen évfordulón? — A távozó esztendő na­gyon fontos volt pártunk életé­ben. Folytatódott a Fidesz megerősödése, s ma már a leg­nagyobb támogatottságot él­vező pártok között tudhatja magát. Meghirdettük prog­ramtéziseinket, megtartottunk a párt kongresszusát, s megfo­galmaztuk a polgárokhoz szó­ló üzenetünket is. Azt gondo­lom, ez elég sok és tartalmas munka. Ez ad reményt arra, hogy a Fidesz irányításával megalakuló új kormány lesz az, amely leváltja a jelenlegit. Ugyanakkor nem csak az or­szággyűlési, de az ugyancsak jövőre tartandó önkormányza­ti választások sikere is fontos számunkra. ÜAz új év első napjainkban szokás önmagunknak, egy­másnak mindenféle jókat kí­vánni. Megmondaná, melyek azok a célok és vágyak, ame­lyeket Deutsch Tamás szemé­lyesen kíván? — Nekem, mint a legtöbb embernek, egészen egyszerű, ha úgy tetszik, klasszikus kí­vánságaim vannak. Szeretnék családommal, feleségemmel, és nyolcéves Dávid, illetve ötéves Bence fiammal együtt egészségben, boldogságban, békében élni. Számomra a jö­vő év más szempontból is fon­tos esztendő. A politika mel­lett nekem a futball a legna­gyobb szenvedélyem, s mint köztudott, jövőre futball-vi- lágbajnokság lesz. Ha nagyon ráérek, szoktam azon meren­geni, milyen fantasztikus len­ne, ha a két kedvencem, Brazí­lia és Nigéria vívná a döntőt... O Talán azt is tudja már, hogy ez esetben kinek szoríta­na? — Ilyen szituációban már nincs más megoldás: győzzön a jobbik! r ...' ............... • W,'IPP+ v - - I Azt reméljük, hogy vissza­A mióta a kereszténység megerősödött és az egész világon teret nyert, szeretetet hirdető taní­tása nyomán bevett gyakor­lattá vált. hogy az emberek minden ünnepi alkalmat fel­használnak arra. hogy egy­másnak jót kívánjanak szere- tetiik és békességük jeleként. Talán ezek az ünnepek azok. amikor feszengeni kezd az emberek lelkiismérete. mert tudat alatt is érzik, hogy nagyon adósak a szeretettel. Habár maga a fogalom tar­talma is átrendeződött. A Pál apostoli szeretet himnuszától nagyivá parabolán jutunk el a mai tárgyiasult szel eteihez. Es ha egy ilyen merőben ér­zelmi, szellemi jelenséget pi­aci értékekkel ki lehet fejezni, meg lehet mérni, akkor ez már nem az. ami az eredeti jelentése volt e fogalomnak. Újévi jókívánságaink mind a remény jegyében születnek. áramlik ránk, amikor más­nak sikeres, szerencsés bol­dog és békés új esztendőt kí­vánunk. Ilyenkor feledjük az előző év méltatlanságait. megcsalatásait, természeti és társadalmi megrázkódtatá­sait. Sutba dobjuk az álnok barátokat, a hűtlen szerető­ket és a miért miértsem rosszakaratú ismerősök gáncsvetéseit. A jókívánások idején nincs helye a harag­nak. Inkább elkerüljük a ben­nünk ilyet gerjesztőkkel való találkozást. Feltétlenül hiszünk abban, hogy az elkövetkező esztendő sokkal jobb lesz, mint ez a mögöttünk hagyott csámpás év. Ha nem lenne hitünk eb­ben, akkor minden szívfájda­lom nélkül bedobhatnánk a törölközőt. De az ember már csak olyan, hogy mindig me­rít magából erőt a túlélésre, szereti elodázni a feltétlen megadást. Úgy érzi, hogy az itj év kecsegtető új lehetősé­geket hoz majd, amikor sike­resen lezárhat minden vitát, pert. haragot és egy fel tisz­tult időszakban tiszta kap­csolatokat építhet makulát­lan, őszinte lelkületű embe­rekkel. Ha ezt valóban így érzi, nem kell nagy jóstehet­ség annak megjövendölésé­hez, hogy újból pofára esik. Mert az igaz, hogy semmi sem örök, csak a változás, de ekkora változásra nincs sem­mi remény. Főleg nincs az ezredfordulón, egy folyama­tosan átrendeződő társada­lom időszakában. Kívánjunk egymásnak mégis boldog új esztendőt re­ményteli szívvel, hátha vala­hol meghallgatásra talál. Mert azt hiszem, mindnyá­junkra ráférne, hogy regge­lenként ne miazmás, keserű szájízzel ébredjünk, ami az­után egész napunkat megha­tározza. Ilyenkor nehéz má­sokat és néha magunkat is el­viselni. Olyan kis dolgok kellenek az örömhöz, hogy az maga a csoda. Ha ezekre nem va­gyunk fogékonyak, akkor minden jókívánság úgy fog leperegni rólunk, mint a cél­talanul falra hányt borsó. Pedig mindnyájan rá va­gyunk szorulva, még ha lep­lezni akarjuk is. Akik az ezen fogható nye­reséget mérlegelik, azoknak üzenem, hogy már az is nye­reség, hogy tudunk még egy­másnak jót kívánni. Tehát boldog új évet kívánok min­denkinek! Boldog új évet! Magabiztosan jabban szokás elkeresztelni az esztendőket is. A i I miniszterelnök szerint az éppen mögöttünk maradt V/ év „sorsfordító” volt, míg a kétezredik esztendőt máris szentévvé nyilvánította maga a pápa. A „sorsfordí­tó” jelző arra utal, hogy legújabb eredményeivel „bezzeg- ország” lett hazánk, legalábbis a miniszterelnök szerint. Szerintem 1998 a „magabiztosság éve” lesz. Miképpen a szocialista párt első embere szent meggyő­ződéssel vallja, ők esélyesek az idei választások megnye­résére, azonképpen ugyanezt és ugyanilyen magabiztos­sággal állítja az ellenpólus. Különösképpen az Ellenzék 1. (a FIDESZ PP és MDF), de szorosan mögötte liheg erejét mutatván az Ellenzék 11. (FKGP és KDNP). A jelenleg bársonyszékben ülők egyre hangosabban bizonygatják, hogy ha a kormány ’94-ben nem tesz radikális lépéseket, az ország pénzügyi, gazdasági csődbejutott volna. (Köze­leg a Bokros-rehabilitáció?). Nálunk a legsikeresebb a pri­vatizáció s mióta ő van a kormány élén. 10 milliárd dollár­ral csökkentette az ország külföldi adósságállományát. Ámde éppen ez a privatizáció tűnik az Ellenzék I. és El­lenzék II. választási kampányán az egyik legerősebb fegy­vernek: szerintünk nem privatizáció volt ez, hanem rablás, az állami vagyon elkótyavetyélése, amikor egy szűk ma­roknyi réteg dúskálhat a javakban s a milliók pedig a nél­külözésben. Lecsúszó középréteg, magára hagyott nagy­családok, égbeszökő gyógyszerárak, megfizethetetlen fű­tés, világítás, telefondíj, meg egyebek. Csakhogy! A tények ebben az évben is tények marad­nak, s hiába próbálja akármilyen oldal inaszakadtáig bi­zonygatni magabiztosságát a választás kimenetelét illető­en, a valóság nagy úr. Köztársasági elnökünk szerint minden szavazó polgár „a rázúduló szórengetegből kirostálja a súlytalan, hiteltelen, egymásnak ellentmondó, netán hazug szavakat, s végül jó lelkiismerettel, gondosan mérlegelve adja le szavazatát", választja meg négy évre az ország ügyeinek felelős intéző­it. Kell ez az intelem — a választási célegyenesbe érve. Angyal Sándor Ejfélt ütött már az óra... Ferter János rajza Sikerkovácsaink A tegnapelőtti — nyíregyházi — újévi koncert szü­netében volt alkalmam szót váltani megyénk köz- művelődési életének egyik legtájékozottabb. a dolgok jó menetéért évek óta felelősséget érző, tenni aka­ró szakemberével. A következőket mondva, gondolataival a 1998-at köszöntő két, jubiláns együttesünkre — a Sza­bolcsi Koncert-Fúvószenekarra és a Majoréit csoportra utalt: Látod, mi, itt Szabolcs-Szatmár-Béregben még min­dig a kultúrában, művészeti csoportjainkban, közintézmé­nyeink rangos rendezvényeiben tudjuk a legnagyobb nyíl vánosság előtt a legolcsóbban megmutatni magunkat. Kétségtelen — ez kitetszett polgármester asszonyunk ünnepi „üdvözletéből” —, a kultúrára (legyen az nagv- vagy kisbetűs) változatlanul nem jut elegendő — központi — pénz, ennélfogva a szponzorálás, a felajánlások, a tá­mogató-segítő mozdulások értéke igencsak felértékelő­dött. De talán még ennél is fontosabb: a legkülönbözőbb művészeti ágak elkötelezettjei maguk szintén hajlandók áldozni szabad idejükből, saját anyagi erőforrásaikból, munkaerejük legjavából, tehetségükből. Sikerkovácsaink — csak példaként említek párat közü­lük: a Nyírség Táncegyüttes, a Primavera Balettcsoport, a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar, az Igríce, a Kállai Kettős néptánccsoport, a kömörői asszonykórus, az Év múzeuma címet elnyert Sóstói Múzeumfalu, a fesztiválgyőztes szín­házi produkció—jó értelemben vett fanatizmusukkal, ér­tékteremtő cselekedeteikkel képesek olyan szellemi-erköl­csi tőkét kovácsolni, melyre alapozhatjuk szűkebb pátri­ánk vonzó(bb) arculatának kialakítandóit. Igaz: mostanság az egy-két napos programok sem jelen­tenek olcsó mulatságot Viszont, pontosan a fentebb sorolt toplistásaink eredmény-dömpingje a válasz a túlspóroló- soknak: értük érdemes szűkösebb időkben is a tárcába nyúlni. Többszörösen visszafizetik a „kölcsönt". Kállai János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents