Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-17 / 14. szám

Könyv Rákmozgás Tolnai Ottó vékonyka köte­tének a jugoszláviai képző­művészet a témája - és még sok minden más. Rövid esszéiben az író képekről, szobrokról, al­kotókról értekezik, s mellesleg személyes kultúr- és szel lem - történeti panorámát nyújt. Nagyívű asszociációsorokkal, gondosan egymáshoz illesztett gondolatmozaikkal szembe­sülhet az olvasó. A metoni- mikus illesztések nagyvonalúan kötik össze az európai kultúra számos alakját. A szerző szíve­sen idéz tekintélyeket, egymás mellé sorakoztatja többek között Pilinszky, Gauguin. Gide, Nietzsche. Goethe. Chap­CD Meleg színek lin. Szabó Dezső, Illyés vagy akár Bajesy-Zsilinszky alakját. A kö­tetben az író személyiségének két oldala: a homo morális és a homo aestheticus (emlékez­zünk Kosztolányi kategóriáira) polemizál egymással. A vitát jelzi a szerkezet is. Két gondo­lat jelöli ki a keretet. A kötet elején a szemlélődő, élmény­gyűjtő magatartás elfordul a világ gondjától, háttal áll a pusztulásnak: „Mert eddig min­dig tudni véltük a szebb jövő­ket. utópiákat, vagy épp a pusz­tulást. Ma semmit sem tudunk. És ez sokkal, de sokkal több, mint amit eddig annyira tudni véltünk.” Ez a posztmodern álláspontja. Innen jut el a könyv végére a szembenézés, az aktív cselekvés, a kikerülhetetlen felelősségvállalás attitűdjéig: Kiváló kkkkk Figyelemreméltó ★★★★ Közepes kkk Gyenge Élvezhetetlen * „Minden pontatlanságunk, bu­taságunk bumerángként tér vissza, minket magunkat tagióz le”. Mi váltja ki a szemléletvál­tozást? Tolnai magyarázatul Hamvas Bélát idézi: „Légkör, amelyben a márvány megro­had”. A „légkör” itt a történel­mi háttért jelenti, a balkáni háború sokkját, a gyilkos irra­cionalitását. a gyűlölet iszo­nyát. Az életvilág megrendítő tapasztalata kérdőjelezi meg a 1 'art pour l‘art-t. az esztétikai CD A lélek dalai „A Silencium teljesen más élményt nyújt az előző lemezemhez (Terror and Mag nificence) képest. Egység és Szimmetria helyettesítik a Sötétséget és Fényt, amim egy lelki utazáson veszünk részt a hajnali meditációs imáktól az esti himnuszig.” John Harle angol szaxofonos-zeneszerző Songs of the Spirit c. lemezén az Egységet és Szimmetriát 12 tételben próbálja megvalósítani, melyek címét (Reggeli ima, Lélek, A szeretet családja. Himnusz a Naphoz) és Harle sorait olvasva önkéntelenül is fölmerül az egyházi misével való párhuzam gondolata. Találunk hasonlóságokat a mise állandó tételeivel (Kirye, Gloria. Credo...) csakúgy, mint a változó tételek egyik-másikával (Graduale, Tractus, Communio...). Sokkal szembetűnőbb azonban egy másik párhuzam, amely a IV. sz.-i szerzetesekhez vezet vissza. Szent Benedek a zsol­tárimák számát 7-ben állapította meg. Az imák közül a Matutinum (napkelte előtt) és a Laudes (napkeltekor) tartalmilag nagy hasonlóságot mutat Harle „hajnali meditációs” imáival (Morning Prayer, Spiritu). Az utolsó két zsoltárima: a Vesperae (napnyugtakor) és a Completorium (esti ima) pedig a Night Flight és Silencium darabokkal rokonítható. Az album tehát (és ezt Harle is alátámasztja) egy egész napos imádság részekre bontva, szimmetrikus szerkezetben. Harle különböző kultúrköröket vonultat fel, és próbál egységes keretbe fogni. Igen alaposan átgondolta a mű koncepcióját és szerkezetét, de amit a zenéjével nyújtani tud. kevésbé izgalmas. A Silencium együttesen kívül (ami különböző barokk hangszerekkel kiegészített dzsesszegyüttesnek felel meg) vonószenekar, férfikar, gyerekkar és három szoprán szólista szólal meg a lemezen. A legkiemelkedőbb teljesítményt a három szoprán (különösen Sarah Leonard) nyújtja, a leggyengébb produkcióját viszont a gyerekkórustól hallhatjuk az első tételben. A Night Fügt a legjobb kompozíció a lemezen: sejtelmesen induló téma után a szaxofon szólójajól illeszkedik a darab karakteréhez, majd az átvezetés az utolsó tételbe szintén zökkenőmentes és könnyed. Az okos, mutatós mű tele van hatásvadász elemekkel, sokszor nincs a forma mögött kellő mélységű tartalom, a hangszerszólók gyakran öncélúak. Mindezek ellenére könnyen befogadható, tetszetős zenei anyag: aláfestésnek kitűnő. (Decca) irkir Gánoczy György hedonizmust, és kényszeríti ki a morális fellépést a borzalom­mal szemben. Tolnai Ottó korábbi harsány, kihívó neoavantgardizmusa, te- kintélytagadása mára fegyel­mezett, kiegyensúlyozott böl­cseletté vált. Stílusa, szöveg- kezelése az értekező Babits Mi­hályi idézi. Közös jellemzőjük az irodalmi - és minden emberi - beszédaktus erkölcsi csele­kedetként való megerősítése. Önmaga szemszögéből mindez visszafelé haladás, rákmozgás a klasszikus modernség irányá­ba. Külső nézőpontbői viszont ugyanaz előrehaladásnak is látszhat. (Tolnai Ottó: Rothadt márvány. /Jugoplasztika.l Kijárat Kiadó. 496 Ft) kkkkk Papp Endre Video Kereszt, apa A gengszterfilm az ősmozi szüleménye, mert a második bűn (Káin vétke) modern re­inkarnációja. A gengszter ra­cionális „vállalkozásban” építi fel klánjának sikeres jövőjét, de ehhez az irracionális bru­talitást. a korlátlan agresszivi­tást használja eszközül. A siker bármi áron való akarása - mert gonosz és veszélyes - így oltja ki a siker tartós birtoklásának lehetőségét. A családregények XIX-XX. századi fővonalának szinte egyenes folytatásai a mozgóképes dinasztia- és klán­történetek. szappanoperákon vagy gengszterharmóniában felhígítva, lektürizálva. Nem csoda, ha a XX. század mél­tatlanul legjelentősebb család- regényeinek kikiáltott Mario P;oy-történetek (A keresztapa. Az utolsó keresztapa) a dón tiszteletre méltó családvédő erényeinek eltékozlása körül forognak, ahol még a gyilkolás is szakrális rítus álarcát ölti. De míg A keresztapa I—III. filmtörténeti kuriózum 9 Os- carral és két karizmatikus szí­nészi alakítással (Mario Bran­do. AI Pacino), addig Az utolsó keresztapa szövegfolyammá degralált filmes végelgyengü­lés. a gengsztermítosz önfel­élésének végállomása. Grame Clifford rendezőnek nem volt könnyű dolga: súlyos lélektani és filozófiai problé­mákat kellett gondolati és fiI­Az operakedvelők nagy örömére megjelent Rost Andrea első önálló CD-je Le delizie dell' amor címmel. Verdi. Puccini és Doni­zetti operáinak legszebb szerelmes áriáit hallgatva gyönyörködhetünk a fiatal ope­raénekesnő hangjában. Rost Andrea 1989- ben debütált a Magyar Állami Operaház­ban. Azóta megismerte őt az egész világ, szerepelt a bécsi Staatsoperben. a milánói Scalában, a londoni Covent Gardenben és a New York-i Metropolitanben. Sikereit bizonyítja, hogy mindenhová visszahívják- várják, ahol eddig szerepelt. A CD-nek már a külleme is elragadó: a lágy, meleg színek. Rost Andrea - jó értelemben vett- kislányos bája sejtetik a kis körgyűrűben rejlő csodát. A fiatal operaénekesnő fe­ledteti azokat a megrázó élményeket, ame­lyeket a kvartos amplitúdójú, nagy kiterje­désű szopránok követhetetlen dallamve­zetése okozott eddig. Kristálytiszta intoná­ció. pontos ritmus - a környezetükből kiragadott áriák Önálló életre kelnek Rost Andrea sokszínű hangján. Nem is az előadót halljuk már. hanem magát a törékeny Gildát, a bátor Violettát, a nemes egyszerűségű Mimit... A lágy pianók, a telt portrék, a dinamikus racitativok hallatán bizonyára nem véletlenül ismerte és sze­rette meg Rost Andreát a Royal Filhar­monikus Zenekar. Dirigensük, Sir Charles Mackerras igen érzékenyen irányítja a nagy előadói apparátus minden egyes pultját. gj Video Mínusz 101 perc mes közhe­lyekkel egyéníteni. A kudarcot a képátusz- tatásos, ér­zelgős kezdő inzert már ma­gában hordja, de a dón narrá- tori pozíciója is erőtlen meg­oldás marad, mert hiányzik be­lőle az önreflexió, az irónia, a tragikum -kivétel talán a film visszaemlékezés-zárlata az erőszakot tápláló, embertelen keménységű Szicíliáról. Ez a gengsztersirató a bűn keletke­zésének és öröklésének vázla­tos, életlen, hamisított rajza, amelyben egy sikertelen euró­pai és egy sikeres amerikai Ró­meó és Júlia-történet is bele van tuszkolva. A két család rá­csos kapujának monogramjai (C. S.) Orson Welles Arany­polgárának megalomániáját idézik, annak rendkívülisége nélkül, pedig eredeti ötleteket ez az opusz is felsorakoztat, amelyek főként a katolikus egyház demisztifikálásához kötődnek. A dón alakjából hiányzik az a visszafogott, szo­borszerű hűvösség, amely a Copolla-éne\mezések fojtott, hitchocki félelmét formálták. Méltóság nélkül nincs tekintély, nincs erő, s e film akaratlanul is a nehézfiúk nehézfejű '30-as évekbeli reflexeihez való gügyögő visszalépés. (Ame­rikai. 144 perc) •kit Szűk Balázs „A csúcson csak akkor lehe­tünk. ha van alattunk valaki.” Ezzel a legalábbis kétértelmű mondattal búcsúzik közönsé­gétől műsorainak végén Wally Sparks, a népszerű televíziós talk-show-sztár - alakítója Rodney Dangerfield - Peter Baldwin rendező Botránytévé (Meet Wally Sparks) című víg­játékában. Akár a film mottójá­ul is szolgálhatna ez az egy­szerre hamis és ordenáré kije­lentés, annyire találóan tükrözi az „alkotók” szándékát: a né­zők mindenáron való padlóba döngölését. Az alpárisága és arrogan­ciája miatt nemcsak főnökei­vel, de a politikusokkal is rend­szeresen összetűzésekbe keve­redő műsorvezető-komikus képernyőn maradásért folyta­tott harcát bemutató zavaros, botrányosan, időnként az aljas­ságig közönséges, az „orális, anális és genitális humor” leg- alantasabb eszközeiből épít­kező, a brazil teleregények és az amerikai tévékomédiák dra­maturgiai megoldásait és képi világát is messze „alúimuló” produkciót ugyanis egyedül hihetetlenül agresszív volta és töménysége teszi nézhető moz­góképpé. A koncepció, az igazi ötle­Sohanem döngik túl a mély­vonók, soha nem verik szét a tini pá­nik - saj­nos. ez gyakran megtörténik - az áriák bensőséges hangulatát. Igazából azt re­mélem, hogy annak, aki végighallgatja ezt a CD-t. kedve kerekedik megismerni az operairodalmat. Hiszen ezek az áriák a saját helyükön szólnak igazán terméke­nyen. közölnek elmondhatatlant. (Sony) kkkk Barna Júlia Szépen komponált mondatok­ban ölt testet a gondolat Papp András prózáiban. A fiatal szerző szívesen elmélkedik, s bíbelődik-piszmog a szavakkal kifejezhető és a szavakkal kife- jezhetetlen környékén. Első könyvében több novellatípus is szerepelt: szerencsés kézzel választotta közülük a történet­mesélésre épülő, az esszé ele­meit is magába olvasztó válto­zatot regényéhez. A múlt év végén megjelent Te heszáüsz a bárkába bibliai sztorit dolgoz fel. Noé és családja története elevenedik meg előttünk, az idősíkok mozgatásával. Múlt, jelen és jövő között hányódik a bárka. Az olvasónak egy idő után határozott érzése lesz, hogy. a ■ világ, melyet a víz elmosott, talán épp az, amelyben a ma embere él. Ugyanakkor a víz mögött felsejlő remény szintén jelenünk felé mutat. Papp András könyve ritka jószág, tudja azt, amit egyre kevesebb szerző egyre keve­sebb műve tud: képes elva­rázsolni az olvasót, feledtetni, hogy van más is, mint ami a lapokon. Mi lehet a titok nyit­ja? Egyrészt az az igényesség, amely lehetővé teszi, hogy a kritika és az olvasó egyaránt szívesen kezébe vegye - s ne vesse félre heves lapozás után - a könyvet. Másrészt az újra és újra igazolást nyerő régi szabály szerint mindig a leg­egyszerűbb forma képes a legtuagasabbrendű dolgok összefoglalására és közve­títésére. Élet és halál, emléke­zés és felejtés, szerelem és tek hiányát azonban nem pótol­hatja sem a többnyire „besülő” rossz viccek „zápora”, sem a hasra, hanyatt és farra esős gégék ka- valkádja. A történet sem válik érdekesebbé pornófilmbe- tétektől, kebleiket és farukat drága alsóneműben rázó, ré­szeg és „begerjedt” középkorú WASP - fehér, angolszász és protestáns - hölgyek látvá­nyától, nyalakodó callgirlöktől, szenátorokat „megűzni” igyek­vő kutyáktól vagy férfiak heréit rágicsáló mókusoktól. A minősíthetetlenül ala­csony színvonalú rendezői, operatőri és színészi munka eredménye így egy nagyon nehezen tipologizálható „alko­tás”, amely formátlansága miatt egyetlen műfaj keretei közé sem illeszthető be. Talán nem is több, mint egy „fájdal­masan brutális szemérmetlen baromság”, amelytől minden­ki, akinek intelligenciahánya­dosa magasabb, mint életé­veinek száma, sokkal inkább megsértődik, minthogy jó­kedvre derülne rajta. (Amerikai vígjáték. 10) perc) L. L. harag, áldás és átok, üzlet és hit, legenda és sztori - hétköz­napi, mégis önmagukon túlra mutató fogalmak. Papp András hőseit ismer­jük a legendákba mítoszok világából. Ismerjük őket a Bibliából, tudjuk, mit tettek, s hogyan. E regényből megtud­juk azt is, milyen emberek voltak. Hús-vér alakot öltenek, beszélgetnek, küzdenek-küsz- ködnek, esznek-isznak, dicsé­rik az életet. Noé imádja a bort, a szőlőbe kristályosodott nap­fényen keresztül szemléli az életet. Élhetne akár a Hegyalja borvárosaiban, vagy akár Haj­dúszoboszlón is, ahol a szer­ző. Ha nem ilyen lenne Noé, nem lehetne bölcs, akit az Úr kiválaszt. Emberi mivoltát megtartva, nem okoskodva, de élve életét teljesíti a feladatát, s vezeti övéit a számára, a számukra kijelölt úton. Nem üres ntora- lizálás. hanem tartalommal megtöltött erkölcsiség árad Noéból. Miként a könyvből, mely a fiatal szerző második, immár érett kötete. (JAK Füzetek'. 496 Ft) kkkkk Szénási Miklós Könyv Bárkamese

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents