Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-17 / 14. szám
12 Tükör előtt Sokan és sokat beszélnek a bűnről, többnyire csak mások bűneiről. Egyéni, közösségi, mai és múltbeli bűnökről esik szó, amiket meg kellene bánni, hogy valami jobbat, újat kezdhessünk. Mások bűnét azonban nem lehet megbánni, csak kinek-ki- nek a magáét. De látjuk e azokat? Vajon nem tagadjuk-e le önmagunk előtt is létezésünket? Néha belenézünk a tükrünkbe, hogy meglássuk, valójában milyenek is vagyunk? Igaz, minden tükör hiábavaló, ha nem nézünk bele. A Biblia egy olyan tükör, amely pontos és megbízható. Van ilyen tükrünk? Belenéztünk és belenézünk naponta. Talán szívesebben tartjuk oda mások elé? Kinek-kinek magának kell a bibliai tükörbe belenézni, mert minden bűn meggyötri az embert. Ha ma nem, akkor majd holnap, holnapután. Ha belenézünk ebbe a tükörbe, akkor Pál apostol szavaival kérdezheti mindegyikünk: „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” Van, aki megszabadíthat. Ezért folytathatja Pál is ekképpen vallomását: „Hála az Istennek, a mi Urunknak, Jézus Krisztus.” Ő az a fiú, aki a keresztfán meghalt értünk, hogy bűneink büntetése rajta legyen, s mi azok minden következményétől megszabaduljunk. Hisszük-e, elfogadjuk- e ezt az érthetetlen áldozatot? Felszakad szívünkből az őszinte bűnbánat, hogy Isten elé borulva így szóljunk: „Tiszta szívet teremts bennem Istenem.” Az Atya, aki szeret bennünket, meghallgatja a szívből fakadó imádságot és Jézus Krisztus áldozatára tekintve leveszi rólunk bűnünk terhét. Sokan átélték már és vallomást tettek róla nagy hálaadással, hogy Isten Fiának, Jézus Krisztusnak vére megtisztította minden bűntől. Ne félj, fordulj vissza hát a romlásba vezető utadról, hiszen minden tékozló gyermeket vár az atyai ház. Csodálatos Tanácsos Nemzetünk egyik-másik nagyját rájuk illő jelzővel láttuk el. Petőfi a szabadság és a szerelem költője, Széchenyi a legnagyobb magyar, Deák a haza bölcse, Blaha Lujza a nemzet csalogánya... A Biblia Jézus Krisztusról szól nagyszerű jelzőkkel, mint például: Csodálatos Tanácsos. Nem véletlenül van ez így. Jézusnak valóban csodálatos tanácsai vannak, melyek tegnap és ma és mindörökké érvényesek. Ilyen például: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy cselekedjetek velük.” Vagy: „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért...” Kedves Olvasó! Van tanácsadód? Ha van, kik vagy ki az? Lehet tanácsadód rossz barát, gyűlölet, irigység, indulat, pénz, hatalom félelem, babona, hiszékenység, alkohol, kábítószer... Mindenki tudja hova jutnak azok, mivé lesznek, akiknek az előbb felsoroltak a tanácsadóik. Mégis naponta milliók kérik országunkban ezek tanácsát. Ne csodálkozzunk, hogy mivé lettünk, hova tartunk. Mindenkinek szüksége van a mai bonyolult, kusza világban tanácsadóra, tanácsra. De az a nagy kérdés, hogy ki az, mi az? Jézus Krisztus a legcsodálatosabb tanácsadó. A Szentírás tele van nagyszerű, értékes, örök érvényű tanácsaival. Mindenkinek elérhető, csak olvasni kell. De adja Jézus az ő tanácsait az istentiszteletekben is. Fontos, hogy sokaknak legyen ideje ezekre a tanácsokra. Nem Istennek van arra szüksége, hogy az emberek olvassák, hallgassák tanácsait, vegyék igénybe a Csodálatos Tanácsadót, Jézus Krisztust, nekünk embereknek nélkülözhetetlen ez. Ezek a tanácsok ingyen vannak. Nekünk nem kell értük fizetni, mert valaki életével már megfizetett mindenért. Szalui László református lelkész Napkelet • A hit világa 1998. JANUÁR 17., SZOMBAT Ahol a nagy Tisza-könyök enged szorításából és a Nyírséggel kinyílik az alföld, ott keletkezett Litke. Rézkori leletek tanúsítják ősiségét, erős hagyományok a Tiszához tartozását. Igaz, a másik lábát homokon vetette meg, ha netán látogatására indulna a rakoncátlan folyó. Vadvízország kései örököse, a Rétköz napnyugatról húzott választóvonalat a körkörös utcásodás elé. E két táj találkozásától született szülőfalum. Hétszáz éves temploma napszállat- ra esik, a Rétköz peremére. A kálvinista birtokbavétel előtt kis szentélyablakán az áldozati oltárra szűrődött az első, pirka- dati napsugár, lévén keletelt a szentegyház. Az alkonysugarakat meg a torony tölcsérablaka iparkodott szétosztani a keskeny hajó hosszában. A Rétköz széli országúton suhanva azonnal szemünkbe szökik szinte bástyaszerű tornya, tornyának és hajójának szép hófehérsége. Hóhullásos karácsonyok hangulata köszönt az utazóra, s kíséri a kisvárdai tornyok föltűnéséig legalább. Emlékképe az időben él tovább, a lélek vásznára vetül és csendességet, békességet sugároz ebben az újra és újra felpörgetett világban. Átsuhanó érzés volna csak? Vagy fészkelő gondolat, ha ősrégi kő egyházra esik pillantásunk? Megnyugtató mindenképpen: benne lakozik az erős Isten, s most már mibennünk is. Ahogy a magyarság több évszázados himnusz szól: Tebenned bíztunk eleitől fogva, / Uram téged tartottunk hajlékunknak... Ilyen útkö- zeli istenhajlék nincs is több Felső-Sza- bolcsban. Fölszenteltetett a Boldogságos Szűz tiszteletére, akkor tájt, midőn kihallt az Árpád-ház. Lám, messze keleten is Máriáé volt az ország, mióta Szent István gyöngéd tiszteletet oltott az erősen harcias magyarba. Erre jártakor Für Lajos, volt honvédelmi miniszter is megszerette a falut fehér templomáért, a fehér imára indító impressziókért. Hármas tagolású a homlokzatból félig kilépő román stílusú torony. Biztos és súlyos, akár egy időtlen zsoltár. Az erdőszerű falakat ebből egyes tölcséralak, majd kettes, végül hármas ikerablak töri át, harmóniát kölcsönözvén a templom istenes őrének. Északon és délen két kettős ablak néz a századokban: keskenységük a román kort idézi, ám éles csúcsívük már a koragótikáé. Toronytá- masztékként két belső és két külső pillér szolgál. Félsisakosak, résnyi ablakúak, masszívak, míg a külső támpillér háromosztatúsága, hármas szárnycsapásként fölemel a kezdődő gótika Isten közelébe. Sajnos az 1821-ben lebontott hajóval együtt eltűnt a toronnyal harmonizáló, román stílben épült, ősöreg istenhajlék, eltűnt a csarodai szentegyházhoz húzó, talán falfreskós egyháztörténelmi emlék. Megvakultak a keletre merengő toronyablakok, amikor megmagasították és megszélesítették a szentegyházha- jót. így lett műemlékből műemlék jelleg mára. Csak a torony dacol az idővel, s ha kell, a Műemlék Felügyelőséggel. Fönt a szoknyás bádogsisak alatt sárkányfogas párkány könyököl az ártó időbe. Bizony kár, hogy nem fazsindely födi a harmincöt méter magasba szökő tűtor- nyot, a négy fiatornyával. Ám így is hív, hívogat, különösen mikor cseng a magasság, s fehér galambokat röptét a betlehemi csillag fölött. Lépjünk be a torony tövén nyíló félkörív alatt a zengő belső térbe. Egy kis falunyi ülőtér (430 hely) fogad-e két kórussal egyetemben. Napjainkban már túl tágas, vasár- és ünnepnap majd felbillen (a nők oldalára). A meglett férfiak padjai szomorúan ásítoznak, itt-ott lehet csak látni pár szorgos templomj árót, az élemedettebbe- ket feketében. A fiúk kiskórusa is foghíjas. Hol vannak, holott hosszan szól a fehér templom fehér hangszava. Egyesek elszoktak már, mások rá nem szoktak, ismét A fényeslitkei református templom másoknak nem akaródzik visszaszokni. Hol van már a textus Jézusról, aki szokása szerint bement a názáreti zsinagógába, hogy örömhírt hallasson. Pedig éjente is él Fényeslitke hétszázados temploma: fénynyaláb emeli ki a sötétből a világ világosságának házát. Él hát a gyülekezet, korosodik csak, mint mindenütt szinte. Fiatal lelkészházaspár szolgál benne, s „ifjúság sólyommadár”-szárnyaló hittel fiatalítja a kétezer év után is a fiatal Isten-Fiú földi örökségét. Bakajsza András Maigit imái vezekelve szállnak Holnap a legtöbb katolikus templomban felhangzik majd az Isten hazánkért térdelünk elédbe ének, s a harmadik versszakában az a rész is: Margit imái vezekelve szállnak. Mert holnap, halálnak évfordulóján emlékezik a keresztény világ Szent Margitra. Ő az ismertebb szentek közé tartozik, mégis úgy gondoljuk, hasznos dolog feleleveníteni életének néhány epizódját, egyben idéni történelmünk kicsiny szeletét. Árpádházi Margit atyja, IV. Béla Magyarország királya, Szent Erzsébet testvére, Laszkarisz Mária bizánci hercegnő férje volt. Amikor édesanyja Margitot még a szíve alatt hordozta, a keresztény nyugat keleti része megremegett a mongol lovascsapatok patkócsattogása alatt. 1241-ben Batu, a vezérük, Wahlstattnál megsemmisítette a németek és lengyelek egyesült seregeit. Azután a vértől és győzelmi mámortól megittasodva behatoltak a vad hordák Magyarországba. Béla király megkísérelte a Sajó folyónál feltartóztatni őket, de borzalmas vereséget szenvedett; a mongolok vad módjára üldözték, mélyen le Dalmáciába. A szülők végső szükségükben a még meg nem született gyermeket Istennek ajánlották. És a hihetetlen megtörtént: a nagykán meghalt messze Belső- Ázsiában. Batu a Duna-Tisza táján meghódított hatalmas területeket hátrahagyva, összegyűjtötte lovasait, és sietve távozott kelet felé, hogy le ne késsen az osztozkodásról. Béla és Mária nem vonakodott fogadalmát teljesíteni. Amikor Margit hároméves lett, átadták a domonkos nővéreknek Veszprémben. Béla király az ő kis lánya számára új kolostort építtetett a Duna egyik szigetén (Nyulak szigete, ma Margitsziget), Buda közelében. Ott tette le Margit a fogadalmat 1254-ben. Különböző kijelentései értésünkre adják, hogy a tizenkét éves leány, aki Humbert püspök kezébe tette le fogadalmát, tudta, mit cselekszik. Isten kétszer is adott neki nagyszerű lehetőséget arra, hogy az egész világ előtt bebizonyítsa: ő teljesen szabadon és egész szívének odaadásával szentelte Neki magát. Fogadalomtétele után atyja kétszer is fölkereste a kolostorban házassági ajánlattal. Mindkét alkalommal biztosította, hogy a fogadalom alól szükséges felmentést Róma bizonyára nem fogja megtagadni, mivel a megajánlott kapcsolatok igen nagy jelentőségű politikai előnyökkel járnának. Az első kérő a lengyel király személyében jelentkezett. A második Ottokár cseh király volt. Margit mindkét ajánlatott határozottan elutasította. Ottokár tudatta vele, hogy látta őt, és szépsége a rendi ruha ellenére elbűvölte. Margit erre meglehetős felháborodással azt mondotta a nőÁrpád-házi Szent Margit. Fametszet. Esztergom, Keresztény Múzeum véreknek: inkább levágatja az orrát, hogy- sem ilyen szemtelenségnek még egyszer kitegye magát. Atyjának pedig — ha régebbi életíróinak hihetünk — ez alkalommal szigorú prédikációt tartott, amelyben emlékeztette, hogy ő maga szentelte egykor Istennek, és hogy a cseh királyság összes kincsével és dicsőségével együtt siralmas látvány csak ahhoz az országhoz képest, amelyet az ég és föld királya ajánl neki. Neki van eljegyezve egyszer s mindenkorra. Szenttéavatási aktái teljesen megmaradtak, s nővér- és kortársainak, mint élete tanúinak, sok értékes és hitelt érdemlő vallomását tartalmazzák. Ezek értésünkre adják, hogy a szabályok szigorú megtartása, kemény önsanyargatás, a legnyomorúságosabb és utálatot gerjesztő betegek szolgálatában való hősi odaadás Margit számára magától értetődő dolog volt. Nagyon gyorsan és erélyesen leszoktatta nővértársait arról, hogy benne még bárhogyan is a királyleányt tiszteljék. Egy szolgáló, akit csodával határos módon mentett meg a megfulladástól, a szenttéavatási akták szerint így tanúskodott: „Margit jó és szent volt, mindnyájunk példaképe. Alázatosabb volt, mint mi, a szolgálóleányok.” Egész egyszerűen hangzik, amit Margit élete alapszabályául megjelöl, olyan tanítás, amelyet ő — mint mondja — egy szent embertől vett át, és tehetsége szerint megvalósított. Azonban a három egyszerű mondat az evangélium egész tökéletességét magában foglalja: Istent minden fölött szeretni és felebarátunkat, mint önmagunkat. Sohasem lenni tekintettel önző énünkre. Embertársunkat soha meg nem vetni vagy elítélni. Margit huszonnyolc éves korában halt meg, 1270. jan. 18-án, a vezekléstől és szeretettől felemésztve. Három nappal előtte derűs lélekkel előre megmondotta a nővéreknek halála óráját. Boldoggá avatási perét sohasem fejezték be, de tiszteletét 1789-ben hivatalosan megengedték. 1943-ban avatták szentté. Hétszázados templom Fényeslitkén
