Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-17 / 14. szám
1 998. januar 1 7., vombat HÁTTÉR ..........................................................■■■^irm..w..Jua^w.^^ .lim^ <gcg8BiSSg’gÍBjc«Í»SgSja«eSBS»8BWa5ceiSÍiíCToBB8^ ^■W^*S'«Ssä8 Üres fazékból nincs mit merni A munkaképes lakosság negyede jövedelempótló támogatásból tengődik Katonák takarítják az eladás előtt álló nyíregyházi Damjanich laktanyát Balázs Attila felvétele Györke László Nyírmada (KM) — Egy nyír- madai olvasónk elpanaszolta. hogy három gyermeket nevel, egyedülállóként építkezett, kérte a polgármesteri hivataltól az első lakáshoz jutókat megillető támogatást, ám azt elutasították. Élettársa 9300 forint járadékot kap, neki pedig lejárt a gyes-e. Véleménye szerint a kérelme el sem jutott szociális bizottsághoz. Segélyt 1996 szeptemberében kapott utoljára az önkormányzattól. Kása Barnabás polgármester: — Ilyen tartalmú levelet, sajnos, nagyon sokan írhatnának még Nyírmadáról. Szűk keret A tavalyi keretük első lakásépítési illetve vásárlási támogatásra 1,5 millió forint volt. Ebből 800 ezret roma családok telekvásárlásának támogatására fordítottak, a fennmaradt összeget pedig a kérelmek beérkezési sorrendjében osztották szét. Vásárlásnál általában 30-50 ezer, építkezésnél pedig 50-80 ezer forint a támogatás. Előfordult, hogy egy pedagógus házaspár 100 ezer forintot kapott. Az indok: mindketten úgymond a „köz szolgái" a településen. — Bár a szociális bizottság vizsgálja a kérelmező anyagi helyzetét, elutasítani azonban rendszerint nem emiatt szokta a testület, hanem azért, mert az erre a célra elkülönített összeg elfogyott. Miért ilyen szűkös a keret? Ennek a hátterében igen komoly gazdasági-szociális problémák feszülnek. Ezek közül csak az egyik, hogy tavaly tízmillió forint volt a költségvetési hiányuk. Kiegészítő („önhikis") támogatással „kinn lettek volna a vízből", ám — ahogyan a polgármester fogalmazott — nem „fértek bele” a pályázati feltételrendszerbe. Miután kiderült, hogy több bevételre nem számíthatnak. szorosabbra húzták ugyan a nadrágszíjat, ám ötmillió forint hitelt így is kénytelenek voltak felvenni. — Azt most nem tudom megmondani, mekkora keretünk lesz az idén. hiszen még nincs (nem is lehet) elfogadott költségvetésünk — mondja Kosa Barnabás. Kezelhetetlen — Nem panaszképpen mondom, csupán a tényeket közlöm: a gyermekvédelmi törvény hatályba lépésével járó több mint egymillió forintos pluszkiadás is hozzájárult a tavalyi hiány növeléséhez. Ezenkívül fel kellett vállalnunk — menet közben — olyan költségeket, amelyekre nem számíthattunk. Ilyen például, hogy negyvenkét romát utaztattunk naponta Vajára munkába, ami szintén egymillióba került az önkormányzatnak. Nyírmadán tavaly 407 munkanélküli részesült jövedelem- pótló támogatásban. Ez igen magas szám, hiszen a munkaképes lakosságnak közel egynegyedét kénytelenek ilyen formában támogatni. Az ön- kormányzat csupán erre több mint húszmillió forintot fordított, hisz a támogatás felét állja csak a központi költségvetés. A többi szociális feladattal együtt a költségvetésnek jóval több mint 15 százalékát osztják ki valamilyen segély, támogatás, díj címén. Hogy ez mégsem elég, erre utal. hogy több panaszos levelet is kapott szerkesztőségünk tavaly Nyírmadáról. — Miután a nagyvállalatok széthullottak, az utód gazdasági társaságok pedig a korábbi létszámnak csak a töredékét foglalkoztatják, a munkanélküliségből adódó összes nyűg az önkormányzat nyakába szakadt. A probléma ilyen szinten gyakorlatilag kezelhetetlen, ugyanakkor kihat a működésre, bénítja a fejlődést. Hisz ilyen körülmények között fejlesztésre nem is gondolhatunk. Ráadásul tavaly egyetlen pályázatunkat sem támogatta a Megyei Fejlesztési Tanács: negyvenhatmillióra pályáztunk összesen, nem kaptunk egy fillért sem. Két éve képtelenek például befejezni az iskolabővítést két tanteremmel és az étteremmel. Utakat is csak saját erőből építettek. Az idén esedékes lenne a szennyvízberuházás megkezdése, be kellene fejezni a már említett iskolabővítést, meg kellene építeni a Petnehá- zi utat. De kérdés: nyemek-e valamelyik célra is pályázatot. Fóka és eszkimó A polgármesteri hivatal előterében kintjártunk napján sok ember állt sorban a pénztár előtt. A gyermekvédelmi támogatást osztották. — Nem lettem volna meglepve, ha éppen ezzel kapcsolatban emel panaszt valaki — mondja Kosa Barnabás. — Százhúszezer forint támogatást osztunk ma ki, de hatvankét kérelmező kimaradt az első körből. Közülük bárki reklamálhatna. jogosan. Akik a kérelmet idejében benyújtották, február 6-án és 10-én jutnak támogatáshoz. Akik viszont csak most léptek, azokét csak harminc napon túl tudjuk figyelembe venni. Egyébként úgy döntött az önkormányzat, hogy a gyermekvédelmi támogatást beépítjük az étkezés térítési díjába annak, aki igénybe veszi. Magyarán: az óvodásokért és az iskolásokért nem kell térítési díjat fizetniük a támogatásra jogosultaknak. Meggyőződésem, hogy ez a döntés sem fog osztatlan tetszést aratni, de a korábbi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gyermekek érdekeit csak így lehet biztosítani. A zt mondják, hogy a tárgyak előbb-utóbb magukon viselik tulajdonosuk jellemző vonásait. így lesz a suszterszék a legkényelmesebb ülőhely, a lógó fejű üvegező kalapács a legjobb szögező eszköz. De csakis a gazdájuk számára. Ha más. illetéktelen próbálja használni, ezek a tárgyak fellázadnak. A suszterszékre ülő úgy érzi, hogy tyúkszemek vannak az inkriminált helyen, az üvegező kalapács lerepül a nyeléről és minimum betöri az ablakot. A mi kis Trabantunk életkora inkább egy eladó lánynak, mint egy gépjárműnek ideális. Vagyis jócskán benne van már a korban. Ennek ellenére megbízhatóan működik — ha akar. Mert bizony megtörténik, hogy akkor is leáll, amikor arra nincsen semmi ésszerű magyarázat. Nyáron. Nagyecsedről jövet ukmukfukk leállt a motor. Kiszálltam a kocsiból, szemrehányóan ránéztem és megrugdostam a kerekeit. Megnéztem, hogy van-e benne benzin, majd lezártam a motorháztetőt. Elszívtam egy cigarettát, hallgattam a maazt a hengernyomás úgy kilőtte a hengerfejből, hogy még a kézifék huzalai is beleremegtek, mindennemű Javítástól el lettem tiltva. Állítólag műszaki antitalentum vagyok. A fentiek szerint ez akár igaz is lehet. Trabant a szervizben dáréneket, majd megpróbáltam a kocsit betolni. Három méter sem kellett hozzá és a gyújtás működött. Hazáig a világon semmi probléma nem volt vele. Azt mondják, hogy a Trabant olyan egyszerű szerkezet, amelynek apróbb javításait bárki könnyedén elvégezheti. Erre alapozva néhányszor én is végeztem ilyet. De amikor egy kerékcsere után, alig ötven métert megtéve a jobb első kerék megelőzte a kocsit, vagy amikor a gyertyát kicseréltem és Az elmúlt napokban a Trabantunkkal ismét gondok voltak. Működött ugyan, de közben disszonáns hangokat hallatott. A feleségem, aki az autót vezeti, úgy döntött, hogy elvisszük a szervizbe és egy alapos műszaki vizsgálatot kérünk a szerelőktől. Én ezt csak azzal egészítettem ki, hogy az egyik izzót is ki kell cserélni, mert csak a helyzetjelző világít és úgy néz ki, mint Vak Bottyán. Amikor elindultunk a Trabantunk már akkor gyanúsan viselkedett. Sehol egy fals zörej, semmi súroló hang és még az idegesítő kattogás sem hallatszott. Mégis elvittük azzal, hogy a tüneteket majd szóban ismertetjük. Mert a fogfájás is elmúlik az orvoshoz menet, a bajt mégis meg kell szüntetni. Ráálltunk a kocsival a szerelőaknára és három mesterember alaposan végig vizsgálta. Amit kellett rajta csinálni az annyi volt, hogy a szükséges helyeken jól lezsírozták. Amikor megemlítettem az izzócserét, bekapcsolták a világítást, ami minden fokozaton úgy ragyogott, mint a nyári napsugár. Y y azafelé menet azon M—J morfondíroztam, JL A. hogy egy született bohémnak még a Trabantja is bohém, és ezért nem is lehet rá haragudni. Az ismét hallható zörejeket pedig fogadjuk el a törődésért való köszönet hangjának. Üzleti alapon T öbb szempontból is elgondolkodtató az a határozottság, amellyel Lengyelországban a magyar agrártermékek ellen mostanában fellépnek. Hogy miért éppen a (megyénk termését is tartalmazó) sűrített paradicsom és a kukorica lett vörös posztó a lengyel gazdák szemében, azt csak találgatni lehet. Minden bizonnyal ezekből nekik is van áru, s a behozatal letörheti a számukra elfogadható árakat. Szerencsére a két nemzet történelmi gyökerekből táplálkozó, közismert barátságát (eddig) ezek az incidensek sem ingatták meg. Amikor az elmúlt évben például a lengyel gazdák a sínekhez hegesztették a magyar búzával megrakott vagonok kerekét, Lengyelország magyarországi kereskedelmi tanácsosa sietett elnézést kérni és hangsúlyozni: szó sincs magyaréi lenességről, csupán az érdekvédelem sajátos megnyilvánulásának szenvedő alanyai lettünk. Hogy itt pusztán üzletről van szó. azt jelzi az is: vállvetve menetelünk az Európai Unióhoz csatlakozó kiváltságosok élén. Éppen ezért elgondolkodtató a lengyel (büntető) agrárvámok meghozatala. Európa nagy közösségében ugyanis a tagok tartják magukat ahhoz a törvényhez, amely kimondja: az egyes országok határait a tőkén és a munkaerőn kívül az áru előtt is szabadon átjárhatóvá kell tenni. Vagyis ahol jobb a minőség, nagyobb az árualap és így barátságosabb az ár, onnan megindul az áramlás, az export. A célpiac gazdasági szereplői vagy felveszik a kesztyűt és hasonlót produkálva igyekeznek megőrizni megrendelőiket, vagy profilt váltanak, amiben ők lesznek a jobbak. Vagy maradnak a civil megmozdulások, amelyek a jelenlegi EU-ban sem példa nélküliek. De mindez nem terelheti el a figyelmet egy olyan versenyről, amelyben csak a jók maradhatnak meg. Az nem megoldás, hogy hangoskodunk az unió ellen, hiszen egy (kivitelezhetetlen) gazdasági függetlenség még nem rejti el a hiányosságokat, sőt, annak következményei még markánsabban megmutatkoznak. Nyéki Zsolt Tudja főtörzs, este csak így merek lejönni az utcára Ferter János karikatúrája Pénz az ablakban K omolyan mondom, néha nem értem magunkat. Harcolunk a lehetőségért, aztán amikor ott van. nem használjuk ki. Persze, az is igaz, amikor valamilyen adót kell befizetnie az embernek, sokkal hamarabb eszébe jutnak az égiek, mint az, hogy az összeg bizo- nyps százalékának sorsáról maga dönthet. Érdekes adatokat hallhattam a minap. Nyíregyházán a rendelet szerint a súlyadó (szakszerű nevén gépjárműadó) helyben maradó tíz százalékáról szabadon dönthetnek az autósok: milyen egyesületet, alapítványt, célt támogatnak vele. (Igaz, tavaly előre összeállított listáról lehetett választani.) Összesen nyolcmillió forint sorsát befolyásolhattuk volna így, de csak 1,6 milliót „címkéztek" meg az adófizetők. Jó, a többi sem veszett el. hisz a fennmaradó összeg is a városban maradt, legfeljebb más célra használta fel a költségvetés. De a személyi jövedelemadó 1 százalékának jórésze elúszott, ment a központi költségvetésbe! Nem mindenki vette ugyanis a fáradságot, hogy kitöltse az adócsomagban kapott papírt. Pedig, ha a teljes összeg itt maradhatott volna — nyilván kisebb porciókra osztva - . akkor több, mint 100 millió forinttal gyarapszik a megye. Becslések szerint idén a személyi jövedelemadók egy százalékából Nyíregyházán hatvanmillió forint maradhatna, ha élünk a lehetőséggel. Nem kis pénz. Háromnegyede annak, amiből tavaly a focicsapat gazdálkodott, és másfél- szerese annak, amibe 1995-ben a Korányi-Pazonyi összekötő út került. Igaz, útra nem címkézhetünk pénzt, de a különböző egyesületek, alapítványok, szervezetek számlájára csordogálhatnának az adó(mány)forintok. Ja. persze ehhez nem nekünk, adózóknak kellene kérdezősködnünk, hogy: tessék mondani, kinek kell egy kis támogatás, hanem az érintett társaságoknak kampányoini, versengeni. Mi pedig, ha választottunk, töltsük ki figyelmesen azt a bumágát, hadd kapja meg a pénzt a kedvezményezett, s ne az államkassza egye meg! Cservenyák Katalin
