Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-16 / 13. szám
1998. január 16., péntek HÁTTÉR . Körzetekben mért fejlődés Visszatérő qond a tőkehiány, az épületek és földek kihasználatlansága Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Nem újkeletű a hír, hogy megyénkén belül igen nagy eltérések mutatkoznak, ha az egyes kistérségek gazdasági fejlettségét. az ott élő emberek életminőségét vizsgáljuk. Éppen ezért kell ügyelni a részletekre, amikor szűkebb hazánk általános fejlesztési programját tervezik és kivitelezik a szakemberek. Ehhez nyújt kiindulási alapot a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési Tanács és a Megyei Fejlesztési Ügynökség gondozásában kiadott tanulmány, amely a megye tíz statisztikai körzetének és székhelyének helyzetét, főbb jellemzőit mutatja be. A Kistérségi differenciálódás Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében 1997 címmel megjelent kiadvány lapjain sokoldalú megközelítésben tartanak tükröt elénk a megyénkben szakemberek. Általános forráshiány — A tanulmány kitér a természeti adottságokra, az életszínvonal mutatóira, s nem utolsósorban taglalja az infrastruktúra és a gazdaság pillanatnyi állapotát. Külön érintve: az egyes pontokon mi okozza a legnagyobb gondot s milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a továbblépéshez — mutatja be röviden a vizsgálódás főbb szempontjait a kötet szerkesztőjeként Filepné dr. Nagy Éva, a Megyei Fejlesztési Ügynökség munkatársa. A baktalórántházi statisztikai körzetről például megtudható, hogy a vállalkozások lakossághoz mért száma a megyei átlagnál alacsonyabb, ezek többsége is a térség középpontjában, Baktalórántházán működik. Leginkább a gyümölcs- és zöldségtermesztés illetve -feldolgozás valamint a könnyűipar tekint vissza komolyabb hagyományokra, de a megye legnagyobb ipari gazdálkodói közül egy sem található itt. Mégis erősségként említhető a felvevőpiac közelsége, az öntözési lehetőség, a meliorált területek nagysága, de gyengíti a helyi kezdeményezéseket a tőke és az integráció hiánya, az agrárépítmények és a gyepterületek kihasználatlansága. Itt leginkább az önszervezésen alapuló mezőgazdasági szövetkezések létrehozását, a dohány és a kertészeti kultúrák területének növelését és a'ter- melői érdekeket szolgáló értékesítési rendszer kiépítését javasolják a szakemberek. Kizárt települések A csengeri statisztikai körzet is szolgál „leg”-gel: 247 négyzetkilométerével és 14,3 ezernyi lakosával ez megyénk legkisebb kiterjedésű és népességű körzete. Elgondolkodtató, hogy az 1990. évi népszámlálás óta csökkent a lélekszám, annak ellenére, hogy a kisvár- dai körzetet követően itt a legmagasabb az élveszületések száma, melytől a halálozási arány is elmarad. A népesség csökkenésének tehát elsősorban az elvándorlás az oka, s a vállalkozások számát tekintve is az utolsó helyet foglalja el a statisztikai kistérségek között. Az erős és gyenge pontok sok hasonlóságot mutatnak a bak- taival. A kisvárda-záhonyi kistérség a megye második legnagyobb lélekszámú körzete, egy évvel ezelőtti felmérés szerint közel 75 ezren laktak benne. A térségben az infrastruktúra kiépítettségét a korábbi évtizedekben is lényegesen befolyásolta a földrajzi elhelyezkedés, ezért a rajta áthaladó vasútvonal, a záhonyi közlekedési csomópont, valamint a 4. sz. főútvonal mind kedvezőbben segíti a térség kapcsolódását az ország többi részéhez — emel ki egy újabb körzetet a tanulmány szerkesztője. Ehhez kapcsolódva azonban lenne néhány kiegészítő gondolata Záhony polgármesterének, Háda Imrének, aki jelenleg a kisvárda-záhonyi statisztikai körzet képviseletét is ellátja a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Területfejlesztési Tanácsban. E tisztben (is) kifogásolja azt a kormányhatározatot, amely a körzet 12 települését (többek között Záhonyt, Kisvárdát, Dombrádot, Tuzsért) kizárta a decentralizált területi kiegyenlítési alap pályázati rendszeréből. Az indoklás szerint azért, mert a fejlettségi szintet jelző mutatók (mint az egy főre eső GDP. a munkanélküliségi ráta vagy az infrastruktúra kiépítettsége) alapján e települések kiesnek a hátrányos helyzet kategóriájából. Sajátos, furcsa helyzet, úgy tűnik, az ország egyik legtöbb gonddal küszködő megyéjében nem szívesen követik az egyedi elbírálás elvét. — Méltánytalannak, érthetetlennek és elfogadhatatlannak tartjuk a kormány döntését, de a szaktárcánál emelt többszöri kifogásra is csak azt a választ kaptuk. hogy a rideg statisztikai számokat veszi alapul az ország vezetése — utal a próbálkozások eddigi hiábavalóságára a záhonyi polgármester. Aki szerint az elmúlt évben az érintett települések 100 millió forintos támogatástól estek el, s idén sem számíthatnak a területi kiegyenlítés forrására. Záhony térségének vállalkozási övezetbe sorolása egyelőre csak a határátkelő fejlesztésében érezteti hatását, a várt gazdasági élénkülés még várat magára. Kedvezmény Az itt élők szerint kiépítettebb infrastruktúrára lenne szükség, amely vonzóbbá tenné a terepet a befektetők szemében, de az évtizedekben mérhető lemaradást nem könnyű behozni. A több illetve nagyobb kedvezmény lehetősége is be- tölthetné a katalizátor szerepét, mert addig csupán az érdeklődők, s nem a beruházók száma gyarapodik. Az új kiadvány erre is felhívja a figyelmet. A kisvárda-záhonyi statisztikai körzet egyik infrastrukturális beruházása volt a 4. sz. főút szélesítése Balázs Attila felvétele g*”— .......................................................................—.................— L ebontottuk a karácsonyfát. A büszkét, mely két héten át vidította kedvünket. Elraktuk a megmaradt díszeket. Majd rájárunk a szaloncukorra is egy darabig. Olyan megszokott volt már, ahogy csillogott a sok égőtől. Szinte részévé vált életünknek. Szerteszét hullatott tűleveleit szedegetjük még egy darabig. Csak az ajándékokból pislog elő még némi öröm, meg melegség, s a szívet markolgató dallamok kísérnek. Amíg meg nem legyintett az új év gyors hidege: a drágulás. Vízkereszt után lendül be a tél is, mintha rádöbbenne, hogy magasabb sebességre kell kapcsolni, mert elmúlik úgy, hogy meg sem tudja mutatni bőrünket hasogató körmeit. „Lebben a lélek, a gyertya elalszik, / vacsoránk fölött csillag magaslik..." mondja a költő. S mi látjuk ezt a felkapaszkodott csillagot. Az embernek mindig van csillaga. Élő, eleven társa, jelképe, melyért rokonszenv- vel viseltetik, s olyan is, melyre csak legyint, „ veszett fejsze nyele”. mint az elmúlt volt. Az időjárás szélsőséges hatásait a tudomány, s az ember még nem tudja kiküszöbölni. Hogy Vízkereszt után az ember megpróbálja újévi fogadkozását megszegni. Először csak kicsit, nehogy feltűnő legyen. A dohányos rágyújt: pár cigi elfüstölésével még nem dől össze a világ. Lemegy az első fröccs is, bár továbbra is tartani akarja a mércét, hogy módjával. De egy fröccs még megbocsátható. A hatalom gyakorlói is megtartják ígéretüket, mert ha megígérték, fölemelik az árakat. Nemcsak úgy stikában, mint a fogadkozó dohányos, hanem látványosan, hadd lássa mindenki, hogyan lehet építeni a piacgazdaságot, melyből az állampolgár csak a kúszó árakat látja, az igazi értékteremtést nem. Bár tragédiákkal, katasztrófákkal terhes ez a tél is, örülünk e téli tavasznak, vagy búslakodunk, mert nincs elegendő csapadék, netán hó, ez mindig csak nézőpont kérdése. Egy azonban bizonyosnak látszik: ezeknek már semmi hatása sincs az árképzésre. Az mintha külön életet élne. Mert a fűtés talán kisebb lesz. De az energia- hordozókat, köztük a benzint is felemelték. Ez a legmeglepőbb, hiszen az egész világon mélyponton van az olaj ára, s nálunk if visszaesett az iránta való kereslet. Vízkereszt után vagyunk. Az öregek szerint már kifelé a télből. Bár „nem eszi meg a kutya a telet”, és sok fagyos éjszakát tartogat még, van valami melegség bennünk. A bizakodás,, hogy ismét a lehetőség. S a józan emberi ész, mely felülkerekedik a közelgő nagy hangoskodáson, melyben a jobbítás deklará- sában egymást fogják felüllicitálni. bölcsességet is hordoz. Lassanként rá kell jönnünk, hogy az ember nem sok minden tud változtatni. Egyrészt szokásainak rabja, másrészt körülményeinek a rabja. Ezért rakja el a régi karácsonyfadíszeket, mert bízik benne, hogy talán jövőre is tud karácsonyfát venni. Mert a szeretetet raktározza el és őrizgeti egy éven át. A szeretet, melyből sohasem elég. Nem kezdhetik ki áremelkedések, mert pénzbe sem kerül. L egfeljebb a körülmények, melyeket nem tud az ember irányítani. S e körülmények szabályozzák a sorsát, belenevelődik, mint a jó csikó a hámba. A „zsebfelőli szorítások” kezes báránnyá teszik, s eszébe sem jut keresgélni a méltóságot. Para-jelenség F odrászhoz, étterembe nem kényszerből, hanem önszántunkból megyünk, s az, hogy adunk-e borravalót, szabad elhatározás kérdése. Betegség esetén erre, már persze, ha van hálapénzre valónk, egyéb más okok késztetnek. A hála az egyik legszebb emberi érzés, amit pénzzel aligha lehet mérni, ezért kár volt annak idején a paraszolvenciát (ingyenes szolgáltatásként járó kezelésért az orvosnak juttatott tiszteletdíj) erre a fogalomra magyarosítani. Adunk előtte, hogy megjegyeztessünk, ellenkező esetben beleveszünk a kiszolgáltatott tömegbe, félünk, nélküle nem részesülünk kitüntetett figyelemben, esetleg többet kell várni, vagy más gyógymódot alkalmaznak. És/vagy adunk a gyógyulás után a kitüntetett figyelemért, a soron kívüliségért, a felépülésért, a fájdalom, a baj elmúlásáért, akár az életünkért... A hálapénz 1957-től került be hallgatólagosan az egészségügy mindennapjaiba. Az államosított doktorok bérét nagyon alacsonyan tartották, miközben szűk maradt az intézmények kapacitása. Az 1972-ben megjelent egészség- ügyi törvény részben törvényesítette is. Ez akkor volt, amikor az ingyenes ellátás dicsekvés része volt az ideológiai csomagnak. Az orvosok sokáig tiltakoztak a hivatásuk lényegéhez méltatlan borravaló ellen, végül azonban engedtek. Érthető módon. A hálapénzzavarhoz a politika is hozzájárult — hol dörgedelmesen tiltotta a kórházak falain nagyméretű táblákon, hol az adóbevallásban „vallatta be”. Egy azonban maradt: a fehér köpenyesek rendkívül alacsony hivatalos fizetése. A „para-jelenség” így nélkülözhetetlen bérkiegészítés avagy inkább fordítva, láthatatlan fő jövedelemforrás lett. Ami egyrészt nem csoda, a kezdő orvos bruttó illetménye 25 ezer forint körül mozog és az idős, nyugdíj előtt állóké sem éri el az 50 ezret. Arról nem beszélve, hogy a munkaidő nem nyolcórás, az ügyeletért óránként 80-90 forint jár. Nyugaton a hálapénz rendszere ismeretlen. Igaz, ott az orvosok a toplista vezetői. És nem csak a társadalmi elismertség tekintetében... Szőke Judit Kampánybeszéd Ferter János rajza .............................................——.1 - —.......................... Napválasztás B iztosan nagyon buta vagyok, de vígasztal az a tudat, hogy amiről itt szó lesz, még sokan nem tartják okosnak magukat. A választásról, illetve annak idejéről van szó. Talán először a szocialisták tettek javaslatot arra, hogy az első forduló május 3-án, a második május 17-én legyen. Az ok kézenfekvő: így minél előbb megalakulhat az új kormány és időben elkezdődhet az 1999-es költségvetés előkészítése. Megszólalt ebben az ügyben a Fidesz és az SZDSZ is, s ami a legérdekesebb: az általában egymásnak ellentmondó vélemények, javaslatok és értékelések ellenére a választás időpontjául azonos napokat jelöltek. Szerintük május 10. és 24. lenne az igazi. Az SZDSZ érvei között szerepel, hogy ha május 3-át jelölné ki a köztársasági elnök, akkor a kopogtató cédulák gyűjtése március 11-én kezdődhetne, ami beárnyékolhatná a szabadságharc 150. évfordulójának megünneplését. A kopogtatócédulák gyűjtése ugyanis a kampány egyik legintenzív időszaka. Ha viszont az első forduló egy héttel később, május 10-én lenne, akkor a kopogtatócédulák gyűjtése március 18-án, az ünnep után kezdődhetne. A Fidesz azt is hozzáteszi: ha az első fordulót 3-ára tűzné ki az államfő, a háromnapos ünnepen — mármint május 1-jén, 2-án és 3-án — sok család elutazik otthonról, így kevesebben szavaznának. Szerepel még az okok között, hogy ha később kezdődne a választás, akkor több törvényt alkothatna az országgyűlés, meg ki tudja mi minden még. Tény, hogy az államfő egyezkedni kíván, az országos választási bizottságtól pedig arra vár választ, mi számít munkaszüneti napnak, mert a hatályos magyar jogszabályok nem egyértelműek ebben a kérdésben, az viszont egyértelmű, hogy nemzeti ünnepen és munkaszüneti napon nem lehet szavazást tartani. Most várunk. S közben egyre jobban érlelődhet bennünk: ha a pártok még ilyen, a lényeg szempontjából lényegtelen kérdésben sem tudnak egyetértésre jutni, s a kákán is csomót keresnek, miért gondolják, hogy május akárhány adikán keresni fogjuk őket? Balogh József Vízkereszt után
