Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-15 / 12. szám

1998. január 15., csütörtök NAGYVILÁG o Emberi hamvak a Holdra Megkezdte működését a Lunar Prospector • Tiltakoztak a navajo indiánok Washington (MTI) — Pályá­ra állás után munkához lá­tott kedden a Lunar Pros­pector elnevezésű amerikai űrszonda, amely azzal a kül­detéssel indult útnak, hogy a fedélzetén elhelyezett beren­dezések segítégével tanulmá­nyozza Hold összetételét, al­kotó elemeit, mágneses me­zőit és gravitációs jellemzőit. A parányi, alig több mint egy méteres átmérőjű szonda el­sődleges feladata annak meg­állapítása, vajon valóban léte­zik-e víz az égitest felszínén. Az amerikai űrhajózási hi­vatal (NASA) programirányí­tói vasárnap kora reggel gyúj­tották be a Lunar Prospector hajtóműveit, hogy a berende­zést — csaknem négyszázezer kilométeres megtétele után — a kijelölt keringési útvonalra tereljék. A szonda leheletfi­nom navigációs műveletek végrehajtásával foglalta el a végleges munkapályát, a Hold felszínétől hozzávetőleg száz kilométeres magasságban. A negyvenmillió dollárt érő, há­romszáz kilogrammos szonda a múlt kedden emelkedett a magasba a Cape Canaveral-i központ telepéről, fedélzetén öt tudományos berendezéssel. A kutató űreszköz még a felbocsátás előtt A NASA huszonöt év eltel­tével — az Apolló- és a Luna- program nyomdokát követve — döntött úgy, hogy felújítja a Hold tanulmányozására irá­nyuló tudományos vizsgálata­it. Bár tucatnyian megfordul­tak az égitesten azóta, hogy 1969-ben Neil Amstrong első­ként a bolygóra lépett, a NA­SA mégis úgy véli, hogy a AP-felvétel Föld kísérőtársa számos titkot rejteget. A Lunar Prospector küldeté­sét különösen az a felfedezés teszi izgalmassá, amely a Cle­mentine katonai űrszonda 1994-es útjához fűződik. A kutatók szerint elképzelhető, hogy a szonda radarsugarai hatalmas kiterjedésű jégmező­re bukkantak egy árnyékba bo­rult, mély kráter mélyén a Hold déli pólusa táján. A be­rendezés által készített radar­felvételek alapján a kráter ötödmagyarországnyi kiterje­désű, és legmélyebb pontja el­éri a tizenhárom kilométert. Falain belül állandó sötétség uralkodik, és a hőmérséklet mínusz kétszázharminc Celsi- us-fok körül lehet. A NASA szerint ha a feltevés beigazoló­dik, akkor hatalmas távlatok nyílhatnak a jövőbeli űrkutatá­sok előtt. A jégből ugyanis nemcsak ivóvíz, hanem a ra­kéták üzemanyagául szolgáló oxigén és hidrogén is nyerhe­tő, lehetővé téve egy állandó és önellátó emberi település létrehozását az égitesten. A szondát tizenkét-tizen- nyolc hónapos élettartamra tervezték: missziója befejezé­se után a Holdnak csapódik. Az utóbbi miatt némi bonyo­dalom támadt, mert fedélzetén magával vitte a tavaly elhunyt amerikai bolygókutató, Gene Shoemaker hamvainak egy ré­szét, hogy jelképesen elhe­lyezze a Holdon. A terv azon­ban kiváltotta a navajo indián törzs tiltakozását, mert hitük szerint a Hold szent terület, ahol halandók porhüvelyei semmilyen formában sem pi­henhetnek. Rituális fürdőzők a Gangesz folyóban. Minden bűnük­től megszabadulnak azok, akik a tizenkét évenkénti szertartáson megmerítkeznek AP-felvétel Nemzeti kutyák Budapest (MTI) — Felosz­tották az országot, az adós­sággal és a néppel együtt. Zászlókat választottak, új pénzt verettek, nagykövete­ket neveztek ki. Lehet-e még vitatott része az egykori Jugoszlávia örökségé­nek? Igen, a kutyák. Jugoszláv kutya nem létezik. Az vagy horvát, vagy szerb. Esetleg macedón, de lehet, hogy szlo­vén. Egy olasz lap értesülése sze­rint már meg is állapodtak a különös etnikai tisztogatás alapelveiben. A dalmata hova­tartozása nem vitatható, ez bi­zonyosan horvát kutya. Van azonban olyan pásztor­fajta, amelynek nacionáléját Szerbia, Montenegro és Mace­donia is számontartja. A mind­eddig bosnyák vizslaként is­mert ebért a horvátok is be­nyújtották az igényt. A polé­mia továbbra is zajlik az isztri- ai vizsla körül, horvátok és szlovénok között, döntés 2001-ben várható. Ennyi kutyabarát lenne a volt Jugoszláviában? A válasz egyszerűbb: a nemzeti kutya a gazdihoz viszi a pénzt, a pe- digréjével. Ilyennek ismertem Kim Philbyt Egy hírszerző arcképéhez Moszkva (Novosztyi) — Csak szerény ismereteink van­nak a szovjet hírszerző — Kim Philby — magánéletéről. Nyugaton, ahol a negyvenes évek végén hivatalosan az an­gol hírszerzés amerikai összekötője volt a CIA-nál és az FBI-nál még most is ellentmondásos elképzelések vannak életének moszkvai időszakáról. Erről az időszakról nyi­latkozik a legendás kém özvegye Rufina Puhova Philby. A sors akkor hozott min­ket össze, amikor a moszkvai Központi Gazdasági Matematikai Inté­zetben dolgoztam. Barátnőm Ida, Dzsordzs Bleik orosz hír­szerző felesége ismertetett meg minket egymással. Akkor már Kim, akit apja Kipling egy népszerű regényhőse után becézett így (valódi neve Ha­rold Adrian Russel volt) már hét éve élt a Szovjetunióban. Egyes kijelentései szerint nem ezek voltak életének a legnyu­godtabb évei. Miután Beiruton keresztül kiszöktették a Szov­jetunióba, egy időre senkinek nem volt rá szüksége. Csodál­kozott, hogy nálunk az ország­ban milyen rendetlenség van. Kim elmondta, hogy ő jó szer­vező, el tud rendezni bármi­lyen dolgot, például szervez­hetne fedőcégnek egy szállítá­si ügynökséget. Csak egyet kért, hogy maga válogathassa meg a munkatársait. Egy ideig még csak választ sem kapott. Akkoriban nyugaton azt ír­ták, hogy Kim Philbyt minden nap gépkocsival, külön sofőr­rel a Ljubljankába (moszkvai börtön) viszik, ahol saját iro­dája és fontos beosztása van. Valójában a KGB falai között csak egyszer, 1977-ben, 14 évvel a Szovjetunióba érkezé­se után volt. Akkor is vendég­ként. Egyszer a hírszerző kol­légáknak tartott előadást és ironikusan beismerte, hogy két-három amerikai és négy angol nagy hírszerző szolgálat igazolványával rendelkezett. Férjemnek volt valami külö­nös vonzereje. Elbeszélgettek vele az öregek, szerettek vele játszani a gyerekek. Gyakran megállították az utcán, hogy hogyan lehet ide, vagy oda el­jutni. Mivel nem tudott oro­szul, megtanulta a legrövidebb választ „arra” és karjával mu­tatta az irányt. Később részle­tesen megismerte Moszkvát. Moszkvában egy kitalált né­ven élt. Szovjet útlevele sze­rint Andrej Fjodorovics Fjo- dorovnak hívták. Később egy másik vezetéknevet talált ki magának — Martens. Ezt bár­mely európai viselhette volna. Új útlevelében ez állt: Andrej Fjodorovics Martens, született New Yorkban, nemzetisége: lett. Az új útlevéllel egyszer megjárta. Ki gondolhatta vol­na, hogy Tbilisziben egy hon­fitársnővel találkozik? A szál­lodában a szobaasszony, aki­nek le kellett adni az útlevelet (lám a szovjet demokrácia! ford.) miközben átadta a szoba kulcsát, örömmel közölte, hogy ő is lett, Rigából jött. Férjem gyorsan bement a szo­bájába. Azon kívül, hogy lettül egy szót sem tudott, soha nem is volt Lettországban, csak élete utolsó évében jártunk ott. így aztán igyekeztünk elkerül­ni a találkozást a szobaasszo­nyai, aki biztosan sértőnek vélhette ezt a viselkedést. Philby néha olyannak érezte a szovjet mindennapokat, mintha egy idegen bolygón járna. Lökdösődtek a tömeg- közlekedési járműveken, ő meg félreállt, mindenkit előre­engedve. így a metrón mindig elvesztettem. Ha széles utcán mentünk és valaki előtte las­san sántikált, ő lassabban ment, nem előzte meg a rok­kantat. Egyszer az orvosi ren­delőben egy orvos soron kívül vitte egy másik orvoshoz kon­zultációra. Kim nem ment be a rendelőbe, amikor észrevette, még sokan várakoznak ott. Csak a következő emeleten ér­tem utol, azon a napon a kon­zultációból nem lett semmi. Kezdetben Philby a Szokol metróállomás közelében la­kott, majd új lakást adtak neki. Ez rögtön megnyerte a tetszé­sét. Különösen annak örült, hogy az új lakás ablakai a há­rom égtájra — nyugatra, kelet­re és délre — néztek. A ház Moszkva központjában a Pus­kin tér közelében, egy csendes kis utcácskában volt. Kim sze­rette a kilátást. Gyakran néz­tük a naplementét a konyhaab­lakból. Kim — sok más erénye mel­lett — könnyedén élt. Soha nem vitatkoztunk. Józan esze azt súgta, hogy az apróságok­ban jobb egyetérteni és nem veszekedni. Férjem életében ritkán gondoltam csak arra, hogy ő egy kémlegenda. Szá­momra ő csak egy nagyon jó ember volt. Philby rendkívüli ember volt. Vele minden egy­szerű, könnyed és érdekes volt. így is marad meg az em­lékeimben. Felfújható találmány Milliókat hozott a hódító rágógumi Budapest (MTI) — „Én, a találmányomat nem a felké­szültségemnek, hanem egy tévedésnek köszönhetem.” — nyilatkozta néhány év­vel ezelőtt az az amerikai öregúr, aki éppen hatvan évvel a „forradalmi téve­dés” után, a napokban hunyt el. Walter Diemer, 1928- ban, 23 éves korában találta fel a felfújható rágógumit. Könyvelő volt az egyik nagy rágógumigyárban. Philadelphiában és szabad idejében azzal szórakozott, hogy új keveréket készítsen a cég rágógumi receptjéből. Különböző adalékokat ke­vert hozzá, ízzel és színnel gazdagította, majd a leg­inkább újnak tűnő rózsaszí­nű masszából két és fél ki­lót felajánlott egy drogériá­nak. Az áru gyorsan elkelt. A receptet a saját cége is meg­vette, majd Dooble Bubble néven hódító útjára indítot­ta. A tévedésből üzletember­ré és feltalálóvá vált fiatal­ember élete teljesen meg­változott. Az özvegy sze­rint bemutatókörutakra járt, azt a technikát ismertetve, hogy miképpen kell szabá­lyosan felfújni a találmá­nyát. Káder kiválasztás Nigériában Budapest (MTI) — A ni­gériai Szövetségi Útbiz- tonsági Felügyelet pályá­zat útján kívánta betölteni az új állásokat. A kiírás szerint az útfel­ügyelőktől várnák a gyors­hajtásból eredő közúti bal­esetek számának csökken­tését, melyek a statisztika szerint az elmúlt tíz esz­tendőben jelentősen meg­nőttek. Mivel a pályázók száma felülmúlta a várakozást, az Útbiztonsági Felügyelete úgy döntött, hogy futóver­senyen választja ki a leg­megfelelőbb kádereket. A teszt igazolta, hogy csakugyan veszélyes az út­szakasz: ajelöltek közül ti- zenketten meghaltak. Nem bírták erővel a pályát, írja a Le Monde. Perelik London (MTI) —• A törté­nelembe nem. de a jogtör­ténetbe bevonult Colin Fellowes belga villanysze­relő, aki VIII. Edward —- a brit trónról a házassága mi­att lemondott király — fiá­nak mondja magát. Termé­szetesen 1. Colin néven szánta magát a történelmi lépésre: pert indított II. Er­zsébet királynő ellen. Téte­lesen is követel két kas­télyt a hozzájuk tartozó birtokkal, valamint a részét kéri a nemrég eladásra szánt királyi jachtból, a Britanniából. A belga bíró­ság eljárt az ügyben, s erre a következő válasz érke­zett Londonból: „A király­nő az a személy, akinek a nevében hozzák az ítélete­ket. Törvény nem alkal­mazható vele szemben. Ennélfogva senkisem citál­hatja bíróság elé”. I. Colin azonnal válaszolt: „Kivéve engem, mivel Anglia kirá­lya én vagyok!” Edward Gierek 85 éves Szilágyi Szabolcs Varsói (KM) — Az egyko­ri „szocialista közösség” egyetlen olyan élő első em­bere Edward Gierek, akit a politikai-gazdasági rend­szerváltást követően soha senki sem akart felelősség­re vonni. Az egykori Len­gyel Egyesült Munkáspárt KB volt első titkára 16 esz­tendeje, leváltása, majd az azt követő szívinfarktusa óta a politikus békességben él a katowicei agromeráció- ban lévő otthonában, csa­ládja körében. A születésnap alkalmából a varsói hírmagyarázók em­lékeztetnek, hogy E. Gierek 1970 decemberében a Balti tenger melléki hajógyári munkáslázadások után le­váltott Gomulkát követte a LEMP első titkári székében (ezt megelőzően katowicei vajdasági első titkár volt), majd az 1980-as augusztusi nagy sztrájkok, a Szolidari­tás megalakulása után távo­zott. Azóta nyugdíjas. A 70-es lengyel évtizedet máris Gi- erek-korszakként emlegeti az utókor. A kommentárok szerzői megjegyzik, hogy a pártvezető szándékában állt Lengyelországot moderni­zálni és nyitni a Nyugat fe­lé, ám a politikai ellenzék URODZINY GIER KA VAJf swofci will! iff# w Ustroniu befele wf ddi obchofelf 85. urodüJny Edward Gierek, byty pterwszy sekretarz PZPn. W1970 r., po bunele stocznkrweów, zastqpB na tyre stanowfeku Gierek ma. A születés­nap a lengyel sajtóban elhallgatásához is hozzá­járult. Vezetése idején a kormányok egyik válságból a másikba vezették a len­gyel társadalmat, az orszá­got pedig oly mértékben el- adósították, hogy a kölcsö­nök egy részét ma is tör­lesztik. Születésnapját a most 85 esztendős Gierek a Beszki- dek egyik legszebb üdülő­helyén, a Visztula forrásá­nál fekvő Ustron városká­ban, saját villájában ünne­pelte.

Next

/
Thumbnails
Contents