Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-15 / 12. szám
1998. január 15., csütörtök HÁTTÉR Megszolgálni a támogatásért Csak a mindenképpen rászorultak jussanak ellenszolgáltatás nélkül segélyhez Dombrádon az új iskola is a közhasznú munkások közreműködésével épült. Felvételünk az ünnepélyes avatáskor készült Martyn Péter felvétele Györke László Dombrád, Nagykálló,, Ra- mocsaháza (KM) — Állítólag csökken a munkanélküliek száma, a segély, illetve a jövedelempótló támogatás folytatásához szükséges munkaviszony megszerzése viszont nagy gondot jelent számukra. Mivel termelő infrastruktúra a gazdasági növekedés ellenére alig épül megyénkben, a jövedelem- pótló támogatásból kikerülők többnyire az önkormányzatoktól várják — ha közhasznú munkával is —, hogy megszerezzék az újabb 180 napos munkaviszonyt. Megyében azonban ezrével vannak, akik nem fogadják el sem a munkaügyi központ állásajánlatát. sem az önkormányzat által felkínált közhasznú munkát. Vajon hogyan vélekednek erről a polgármesterek? Csak aki rászorul Solymosi László, Dombrád polgármestere: — Alapelv: a foglalkoztatási gondok okozta szociális feszültségek kezelésére csak akkor van lehetőség, ha az ön- kormányzat fejlesztési elképzeléseiről lemond, sőt, esetenként a működési költségeket is csökkenti. Magyarán: nincs olyan helyzetben egyetlen ön- kormányzat. így a miénk sem, hogy a munkanélküliséggel járó terheket teljesen magára vállalja. A regisztrált munka- nélküliek egyik csoportja — például akiknek nincs egyéves munkaviszonya — olyan helyzetben van, hogy semmi támogatásra nem számíthat. Nyilván ezeknek az embereknek lehetőséget kell adni, hogy a szükséges munkaviszonyt megszerezzék. Nálunk tizenheten éltek tavaly ezzel a lehetőséggel. Más. A jövedelem- pótló támogatásból megélni, családot eltartani képtelenség. A tartós munkanélküliek számára létkérdés, hogy ha ideiglenesen is, de munkához jussanak. Az önkormányzatnak ezenkívül számos olyan szociális feladata van — csak hogy a legújabbat mondjam: a gyermekvédelmi támogatás fedezetének egyharmada ránk hárul, ezenkívül a gyógyszertámogatás, az általános iskolások étkezési támogatása, a rendszeres szociális segélyek stb. —, melyeket nem lehet áthárítani. Tehát a törvényből adódó szociális feladatokra nem lehet pluszként ráépíteni a munkanélküliek támogatását, ugyanis ezt egyetlen önkormányzat sem bírja el. — Ebből következik: minden lehető eszközzel támogatni kell a munkahelyteremtésben a vállalkozásokat. A szakképzetlen embereket közhasznú munkában lehet és kell foglalkoztatni, hogy aktívan kapcsolódjanak be a környezetvédelembe, tartsák rendben a települést. fásítsanak stb. A közhasznú munkával egyúttal a jövedelempótlós megszerzi a 180 munkanapot, amely lehetővé teszi szánára, hogy bennmaradjon a támogatási rendszerben. Ha viszont a munka- nélküli nem működik együtt a' munkaügyi központtal, magyarán nem fogadja el a felkínált munkalehetőséget, a közhasznú tevékenységre sem hajlandó, akkor megfosztja önmagát mindennemű támogatási lehetőségtől. Ettől kezdve nem az önkormányzat felelőssége a notórius munkakerülő sorsa. — Önkormányzatunk tavaly összesen száz embert foglalkoztatott közhasznúként. A közhasznú foglalkoztatásra azonban nemcsak a szociális feszültség enyhítése végett van szükség, hanem komoly fejlesztések, beruházások megvalósításában is lehet rájuk számítani. Két éven keresztül például harminc közhasznú munkás építette a tizenkét tantermes iskolánkat. A közhasznú munka erkölcsi jelentősége igen fontos. Ugyanis a munka nélkül maradtaknak a jövedelemcsökkenésen túl az jelent még igen komoly veszteséget. hogy kiesnek a megszokott élet- és munkaritmus-- ból. Ezt némileg pótolja a közhasznú foglalkoztatás. Tavalyi szint Fodor János, Nagykálló polgármestere: — A városban általában 300-400 jövedelempótló támogatásban részesülő munka- nélküli van. A közhasznú foglalkoztatási struktúrában a szociális jellegű folyamatos, magyarán a rászorult embereknek, akiktől nem lehet elvárni, hogy önmagukban megoldják megélhetési gondjaikat, nyilván segíteni kell. A közterületek tisztán tartására, a közcélú feladatok ellátására — amit egyébként másként is meg lehetne oldani — alkalmazunk közhasznú munkásokat. Az önkormányzati intézményeken belül is foglalkoztatunk közhasznúként tartós munkanélkülieket, pályakezdőket (például asszisztensként, adminisztrátorként, vagy éppen pedagógiai kisegítő munkában). Kisebb csoportot (általában öt-hat tagút) pedig közvetlenül a polgármesteri hivatal alkalmaz állandó jelleggel. Ezek jobbára építőipari szakmunkások, akik alkalmasint járdát építenek, betonoznak. Jóval több közhasznú munkást is tudnánk foglalkoztatni, ám tudjuk, reálisan nagyjából annyira kapunk támogatást, mint tavaly. Temetögondozás Simon József, Ramocsaháza polgármestere: — A közhasznú foglalkoztatásnak nálunk már hagyományai vannak. Átlagban húsz főt foglalkoztatunk évente köszhasznúként. A kommunális gazdálkodást teljes egészében ők végzik: a szemét- és szennyvízszállítást éppúgy, mint a gépek karbantartását, a temető gondozását, sőt a temetéssel járó egyéb munkákat is. Bár tudja minden ramocsaházi munkanélküli, hogy amennyiben nem fogadja el a felajánlott munkát, megszűnik a jogosultsága a további támogatásra, ennek ellenére négyen estek ki a támogatottak közül tavaly. _ — Úgy gondolom, egyik önkormányzat sem engedheti meg magának, hogy a jövedelempótló támogatás helyett — melyhez a jogosultságot 180 napos munkaviszonnyal lehet prolongálni kétévenként — rendszeres szociális segélyt adjon. Ugyanis ez utóbbi szinte teljes egészében az önkormányzati kasszát terheli. 5--------------------------------------t------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------7 A z öreg tanár, a kis lelkek pásztora, ahogy magát szokta nevezni, a kertjében ült a kedvenc lócáján. Az eget kémlelte a fellegié sen. Itt-ott ugyan megvillant a kékség, de ezt morcosán kevesellte. A fák alatt már ezer levelet habzsolt a késői ősz, botjával és lábaival turkált közöttük. Emlékeiben keresett egy régi dalt, de az a régi dal újra elszökött. Jó, hogy jössz, köszöntött, mert ma eddig semmi sem sikerült. Borús hangulatomban aztán az imént kiállítottam magamról a cseppet sem szívderítő kórlapot. Hallgasd csak, milyen gazdag a magyar nyelv, mindenre van szava. Szürke a fejem. Szederjes az arcom, el meszesült a szívem, lyukacsos, spongya a tüdőm, fásult szememből gyanta szivárog, köhögök, zötyögök, tötyögök, motyogok, rezeg az inam, mozog a fogam, szomorúfűz mára vágyam. Forró vérem helyén fogyó savó csorga- doz. Megaggultunk barátom. „Ne feledd, bármi legyen is. azért élni muszáj.” A fogon’osi váróban ketten voltunk. Egy tíz év körüli kislány és én. Várni kellett, vémint az odvas fák kidőlve, zárta le a sort. Mondjam még? Ne mondd, beszéljünk másról, az ifjúságunkról, a barátságunkról. Kerüljünk beljebb ott barátságosabb. A valóban barátságos konyhában már csak hallgattunk, rendezgettük magunkban a kint elmondottakat. Gyere nemsokára, még sok mondanivalóm van számodra —, búcsúztatott a kapuban. Jó, jövök —, ígértem, azt azért még távolodóban is hallottam. amit utánam kiáltott: gül a feszengő, szorongó kislány megszólított. A bácsi nem fél? Egy kicsit igen, itt mindenki fél — válaszoltam. Egy ilyen bátor kislánynak, aki egyedül jön a fogorvoshoz, viszont nem kell félnie — nyugtatgattam. Tetszik tudni, azért jöttem egyedül, mert a nagymamám hirtelen megbetegedett, nem tudott jönni velem — mondta egy- szuszra. 0 nevel, mert apukám meghalt, anyukám meg Pesten él egy bácsival. Ót éve nem látogatott meg, most karácsonyra sem jött, pedig írtam neki és nagyon vártam. Ide meg jönni kellett a kezelésre. — Ugye szép fogaim vannak —, villantotta rám gyönyörű fogsorát. Nem volt időm sokáig gyönyörködni a fogaiban, mert megérkezett a fogorvosnő és mindjárt szólította is. Pár perc múlva, amikor kijött, hozzám futott, a mosoly szinte hullott róla, megnyugtatott, ne tessék félni, nem fog fájni. Nekem fájt egy kicsit, de amikor fájt, ha valami fáj, vagy valaki bánt, mindig anyukámra gondolok. A doktornő kétszer is rám szólt, hogy ön következik. Azt ő sem érthette, miért mozdulok olyan lassan, s miért van könnycsepp a szemem sarkában. A kislány meg közben, mintha szárnya nőtt volna a lábainak, gyorsan kifutott a rendelőbe)!. Fájdalomdíj A Magyar Televízió kuratóriumának elnöksége méltányossági alapon, külön megállapodásban fájdalomdíjat kíván juttatni a nemrég általa menesztett tv-elnöknek. Bár hétpecsétes titok őrzi az összeg nagyságát, annyi azért a pecsét alól most is kiszivárgott, hogy ez az összeg némileg belül marad tízmillió forinton. Miközben e sorokat rovom, eszembe jut annak a kis előadónak az esete, aki „átszervezés miatt” került az utcára, ám mielőtt odakerült volna, az egyik menedzsmentbeli kínos precizitással figyelte: belül maradjon az eltávolítása azon a határidőn, amin túl már egyhavi végkielégítést kellene nyújtani neki. Ez az összeg durván és nettóban jelentett volna nem egészen 30 ezer forintot... Nem egyedüli a most menesztett tv-elnök esete, hiszen számosán vannak olyanok, akik bár alkalmatlanná váltak egykori posztjuk betöltésére, tömött milliókkal a zsebükben reinkarnálódtak a gazdaság, a közélet más területén. Mert most is mi a helyzet? A nagylelkű kuratórium, amely méltányosságot kíván gyakorolni, törvénysértések miatt mondott fel azonnali hatállyal egy illetőnek, aki ellen ügyészség és polgári peres eljárások folynak, vagy vannak kilátásban. Hanem az indoklás! A magas kuratóriumi testület így kívánja anyagilag is méltányolni azt, hogy az immár exelnök annak idején az elnöki tisztség ellátása érdekében felbontotta közalkalmazotti munkaviszonyát a televízióban. Merthogy ez az elnöki székbe ülés másként nem is történhetett volna. Aligha rendőrök kényszerítették oda. Mármost, ha valaki tudván tudja, hogy ez a „közalkal- mazottiság” az ára annak a magaslatnak, ahová törekszik, józan ésszel követve a logikát, ergo számol is azzal, hogy e magas lónak ára van. Ezt az árat kapja most meg, (ha megkapja) azért, mert kiderült: alkalmatlan, nyilatkozzék róla, hogy törvényt is sértett és hogy a kuratórium (kormánypárti és ellenzéki tagok) egyhangúlag a menesztés mellett döntöttek. Csak csendesen megkérdezzük, mi az ilyen magaslatoktól igen távol kódorgó semmirekellők, hogy ugyan milyen nagy vétket kell elkövetnie valakinek, aki egyszer feltört, hogy visszatértekor ne dagadjon a zsebe tízezresekkel? Angyal Sándor Magyar Laokon-csoport Ferter János karikatúrája Éhségsztrájk hségsztrájk a divat. Bár a téma sokkal komolyabb annál, mintsem viccelhetnénk vele, tény, manapság — okkal vagy igazi ok nélkül — mind többen fordulnak a figyelemfelkeltés eme módszeréhez. Hatásos módszer, mondhatom. A közelmúlt hónapjaiban így ismerhettük meg a szívgyógyászat ürügyén sztrájkoló Papp professzor nevét, így kísérhetjük figyelemmel, s tudjuk, válságosra is fordulhat Királynénak, a tatabányai brikettgyár szakszervezetisének sorsa. A napokban meg arról értesülhettünk, hogy egy ózdi kétgyermekes családapa azért kezdett el koplalni, s tudatta e tényt országgal, világgal, mert a helyi önkormányzat nem készpénzben, hanem étkezési csekkben adja át a rászorulóknak a gyermek- nevelésre szánt segélyösszeget. Az első két okot se nagyon értettem, a harmadikat meg egyenesen nevetségesnek tartom. Azt gondolom, az illető apának mindössze feltűnési viszketegsége van, mert indoka a sztrájkra inkább nevetséges, mint jogos. Különösen igaz ez akkor, ha tudjuk, mind több önkormányzat kénytelen a fenti módszerhez folyamodni, mert a gyermeknevelésre szánt forintokon igen sokan vesznek folyékony kenyeret, különféle élvezeti cikkeket. Az állam pénze, — mindnyájunk pénze — így nem hogy nem segít egyenesen további károkat okoz, s nincs az a jóléti állam, amely ezt anyagilag győzi, szó nélkül tudomásul veszi. A gyermeknevelési segély az, aminek nevezik. Ételre, ruhára adják, s nem arra, hogy a kocsmák gazdagodjanak belőlük. Akinek ez nem tetszik, legfeljebb nem eszik. Azt csak csendben remélhetjük, hogy nem is iszik... Kovács Éva ....... .................................................. I ■ iá • béhn mm |H. y f;T i i /'J {0 1 i—: J|------------------------------------------,-----------------------------' ■ l f^TITTTTCIl i i fW- * ^ -w- ‘ 1 "h % Élű ?<1M 4. ó ^írik &>• '-vécu.-j: Beszélgetések
