Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-02 / 1. szám
12 Hálaadás és számadás „...egy vén tölgynek aljában / Láttam a sápadt Időt.” — s hinnünk kell Csokonainak. Magam is láttam már, egy valahai tölgy tövén, a Szatmár széli Nagyaron. Az az ősöreg tölgy Petőfi fája volt, látta még a nyári alkonyban andalgó poétát a sietős Túr partján. Mára a csonkja meredezik csak, csiholt tűztől feketítetten. Tört évgyűrűin tort ül a sápadt Idő, s múlttá tesz mindent. „Sereg szú pezs- gett markában...”, őrli is már magát az emlékezetet. Karácsonytájt, a tizenkettedik hónapban sűrűbb rajokban száll a harangszó. „Kongnak a harangok, bongnak, tagolják az idő határtalan versét... Fölemelnek a sárból...”, föl, a hála- és számadás szépségéig és kegyelméig, föl, a versbeszéd égi lírájáig. Fejünkre kondul az év is, figyelmeztetőn; sáfár, adj számot az esztendőről. Nem tudod, meddig sáfárkodhatsz. Te Deum, laudamus, Téged, Isten, dicsérünk... — különösképpen az esztendő utolján, mint dicsértek a századok a királyok megkoronázásakor. Koronázás ez is, győzelmes (vagy mégis csak győzelmes) befejezés, hisz Krisztus királlyal zárul az egyházi év. „Én vagyok az Alfa és az Omega.” Elment az advent, elvitte magával várakozásunkat és fölké- szül(etlen)ésünket. Teljesítésük visz (vihetett volna) boldog Betlehembe: szívünkben is megszület(het)ik az édes Üdvözítő. Christmas, Krisztus ünnep, mondja az angolszász a karácsonyra, hívő és nem hívő legkedveH. van der Goes: Jézus születése sebb ünnepére. Ünnepe a Szentcsaládnak, ünnepe az eresztékeiben lazuló ezredvégi családnak. Ilyenkor egészen közel hajol hozzánk a Hatalmas, egészen embernek mutatkozik. Sőt: kiszolgáltatott gyermeknek (a szegénységben), hogy fölajánlja föl- tétlen szeretetét... (És mi szecessziós, rikító sallangokkal aggatjuk körül a kinti fenyőt is, hogy pogány polgári ünneppé cukrosítsuk.) „Ó, idő, futós idő!” — kiáltott fel Vitéz Mihály 1798 újesztendejében. Az imént csendült csak a Mennyből az angyal..., s máris ránk virradt Szent István első vértanú napja. Lám, győzött gyűlölőin a földre szállt Szeretet erejével. Ahogy tanulta a jó Mestertől: a megbocsátást gyakorolta csak. Harmadnap emlékezünk Szent János apostol evangélistára, a szeretett tanítványra. Örömhírének bevezetőjbéen szárnyaló szavakkal fejtegeti a titkot: az Ige, az igaz világosság világba jöttét. December 28- a: Aprószentek emléknapja. Kis mártír-bimbók a heródesi kések közt. Rákelek siratták őket vígasztal- hatatlanul. Ám siratatlan az a mai aprószent, az a magzati élet, akit saját anyja ítél a szike élire. Törvénytelen halottaim — mondaná Ratkó József. így érkezik el szilveszter, az év végi hálaadás... Harsonazajban, petárdarobbanásban, utánam az özönvíz észjárásban. Ne hagyjuk a köszönömöt a borravalós pincérnek. Nézzünk ki újév ablakán (mint Illyés), s vegyük számba, ami van és volt. „Hó hó hó... hány bukás hány elsikoltott néma oh oh... „Mennyi elhibázott napunk néz merőn, hát hajítsuk el szívünk rosszab- bik felét, s kezdjünk a megmaradttal más életet. Bakajsza András Napkelet • A hit világa 1998. JANUÁR 3., SZOMBAT A gyermek nem teher, ajándék A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele Szent Család Vasárnapjára nevelői a szülők. Ezt a jogukat gyakorolják, amikor részben az iskolára bízzák — melyet szabadon választanak —, gyermekeik nevelését és amikor megóvják gyermekeiket a tömegkommunikációs eszközökben teret kapó, erkölcsi érzéküket romboló műsoroktól. A szülőknek gyermekeik érdekében ragaszkodniuk kell ezen alapvető jogukhoz. Ä jogalkotás, miközben a születendő gyermek számára nem biztosítja az élethez való jogot, túlhangsúlyozza a gyermeki jogokat. Ezzel megnehezíti a szülő nevelői feladatait. Mi azt hangsúlyozzuk, a gyermekeknek joguk van arra, hogy családba szülessenek és családban nőjenek fel. Joguk van arra a biztonságra, amely a szülők egymás iránti hűséges szeretetéből és végleges elkötelezettségéből forrásozik. A család nemcsak az emberiség reménye, de a magyar egyház és társadalom megújulásának záloga is. Az állam alapvető feladata a család életkörülményeinek biztosítása. A társadalmat is családközpontúvá kell formálnunk, amelyben az emberi személy értéke érvényesül. Szolidaritást kell vállalnia a szegény családokkal, illetve azokkal, akik különleges nehézségekkel küszködnek. Egyházi közösségeink is keresik a lehetőségeket, hogyan tudnak családjaik számára még inkább segítő hátteret nyújtani. Szent család vasárnapján szólnunk kell a születések számának tragikus csökkenéséről is. Mindannyiunk felelőssége, hogy saját családi életünk példájával, a családok életkörülményeinek javításával vagy a közhangulat formálásával hozzájáruljunk a nemzet jövőjének megmentéséhez. Minden nehézség és rossz példa ellenére reménnyel tölt el bennünket, hogy sok katolikus családban él a hit, az egymás iránti szeretet és áldozatvállalás. Hogy családjaink egyházközségeken belül és azon túl közösséget keresve, egymásnak segítséget nyújtanak. Hisszük, hogy a házasság szentsége erejében a keresztény család az egymás iránti kölcsönös szeretet által képes boldogságot ajándékozni tagjainak, és bátorító jel lesz egyházunk és társadalmunk számára. Ebben a reményben imádkozunk minden magyar családért és házasságra készülő fiatalért. Kedves Hívek! II. János Pál pápa a megkezdett egyházi évet a Szentlélek évének nyilvánította, amelyben ráirányítja figyelmünket a házasság szentségére. Ezen alkalomból szólnunk kell a magyar családok helyzetéről. Bátorítunk minden családépítő szándékot és ellene mondunk a családellenes törekvéseknek. Tudjuk, hogy a család alapja, a házasság: szentség. Egy férfi és egy nő életre szóló, kizárólagos szeretetkö- zössége, amely a gyermekek bátor elfogadására és egymás boldogí- tására irányul. Isten, aki az embert szerétéiből teremtette, őt magát is szeretetre rendelte. A házastársak esetében ez a teljes önátadásban és a másik feltétel nélküli elfogadásában teljesedik ki. így válnak alkalmassá arra, hogy megkapják az apaság és anyaság, az élet továbbadásának adományát. Ha a gyermekeket Isten ajándékaként fogadják, házassági szövetségük is erősödik. Szomorúan tapasztaljuk, hogy hazánkban hiányosak az egészséges és kiegyensúlyozott családi élet feltételei. Korlátozottak a fiatalok családalapítási lehetőségei, a gyermek- vállalás és -nevelés feltételei. Á családtámogatás rendszere meggyengült. Mindez inkább magyarázható a törvényhozók és a társadalmi tudat formálóinak szemléletével, mint gazdasági okokkal. Amikor a döntéshozók lelkiismereti kötelességére hivatkozunk, hozzátesszük, hogy a keresztény házastársi és szülői felelősség, a gondviselésre hagyatkozó hit képes legyőzni a nehézségeket. A házasságra készülő fiataloknak és ifjú házasoknak tudniuk kell, hogy ma is lehet és érdemes szép családi életet élni. Ehhez keresztény értékrendünk szellemében naponta meg kell küzdenünk a túlzott fogyasztói szemlélettel, amely család helyett megelégszik a közös háztartással, az életre szóló elkötelezettség boldogsága helyett beéri az alkalmi együttélés örömével; nem tudja, hogy a mély és tartós emberi kapcsolat nem akadálya, hanem feltétele az önmegvalósításnak; nem tudja, hogy a szexualitás a házasságban tölti be igazi szerepét; a gyermek pedig nem teher, hanem ajándék. A keresztény házaspárok és szülők Michelangelo: Szent család támadási felület, amennyiben bizonyos szervezetek és egyének előmozdítják a családellenes ideológiai meggyökerezését.” Sajnos a torz családkép és a téves szemlélet is túlzott nyilvánosságot kap a szórakoztató műsorokban és a reklámok világában, amíg a pozitív házasság- és családkép alig jelenik meg. Részben ennek következménye az ifjúság fokozott veszélyeztetettsége, ami a fiatalok ellen, illetve a fiatalok által elkövetett bűncselekmények növekedésében érzékelhető. > Sok szülő rábízza gyermeke kizárólagos nevelését az iskolára. Eltűri a televízió és a rossz baráti társaság erőteljes hatását. Katolikus nemzetközi konferenciákon ismételten elhangzik a figyelmeztetés: a szülők vegyék vissza a gyermeknevelést. A természet rendje szerint a gyermekek elsőszámú szembetalálják magukat nemcsak a divatos családidegen szemlélettel, de a tudatos családellenességgel is. Az októberben tartott Rio de Janeiro-i Családkonferencia zárónyilatkozata így fogalmaz: „A család A fiatalok káplánja Harasztosi Pál felvétele Fedor Péter görögkatolikus pap életében meghatározó szerepet játszottak a találkozások. Harmadéves orvostanhallgató volt — túl a nehéz vizsgákon —, amikor a hittantanárai hatására hátat fordított az egyetemnek, és elhatározta, hogy pap lesz. A szülei sem értették a dolgot, és talán féltették is a fiukat, vajon mennyire komoly a szándék, és mi lesz, ha Péter újra meggondolja magát. A családban egyébként többen is orvosi hivatást választották, és örömmel fogadták volna maguk közé őt is. A változtatás okát a fiatal pap így magyarázza: — A Debrecenben működő fiatal káplánok felnyitották a szememet, nagyobb a világ, mint addig gondoltam. A keleti liturgiát is akkor ismertem meg teljességében, és az is megfogott. Fedor Péter tehát otthagyta a Debreceni Orvostudományi Egyetemet. Másfél év katonáskodás következett, amelyet nem lehetett kikerülni. Ezután kerülhetett csak a budapesti Papnevelő Intézetbe, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémiára, amelyet aztán sikerrel el is végzett. Felszentelése után nagy örömére a Debrecenbe került káplánnak. Ivancsó István, — aki egyetemistaként papja volt —, most kollégája lett. Igazán jó közösséget sikerült kovácsolniuk a fiatalok, az egyetemisták között. Ezután a Miskolci Apostoli Exarchátus papjaként Rakacaszendre került. Ez is érdekes helyzet lett, mert a közelben, az alig tíz kilométerre lévő faluban volt görög pap a 90 éves nagypapa. Ez a újratalálkozás is fontos volt a fiatal pap életében, hiszen hetven év tapasztalatait, és hivatástudatát leshette el a nagypapától. Fedor Péter 1994-ban helyezték át káplánnak a nyíregyházi görögkatolikus egyházközséghez, ahol éppen nagy változások történtek. A nagy egyházközségből, az új templomok épülésével megalakult a jósavárosi, a borbányai, majd az idén a kertvárosi egyházközség. Ez utóbbinak a megalakításában különösen nagy szerepet kapott a fiatal lelkész is. A feladat kettős volt, hiszen új templomot és közösséget kellett „építeni”. Sok görögkatolikus hívőt látogatott meg kertvárosi otthonában akkoriban a szervező káplán. Nagy és gyönyörű munka volt a templom építése is, amelyben a tervezésétől az átadásáig végig részt vett ő is. — Különleges feladat egy görögkatolikus templom építése. A templom a föld és az ég találkozási pontja. Nem mindegy, hogyan néz ki. Centrális tér, berendezett ikonosztázzal, freskókkal, oltárral, előkészületi oltárral. Ráadásul a modern építési anyagokat és a bizánci építészeti stílust is össze kell hangolni. A kezdeteknél jól kell indulni, hogy az utódok tudják folytatni a munkát Az új templomot ez év húsvétján adták át, és ott végzett első feltámadási szertartás és liturgia nagyon szép élmény volt a pap életében. Fedor Péter káplán elsőrendű munkája Nyíregyházán a fiatalokkal való foglalkozás. Sikerült egy nagyon jó, főleg egyetemistákból és végzett fiatalokból álló közösséget összekovácsolni, amelv a görögkatolikus egyház munkájában is gyakran vállal különböző feladatokat. A Kossuth gimnáziumban is tart hittanórákat. Ezenkívül két paptársával, Mosolygó Tamás parokussal és Papp Miklós káplánnal minden más feladatot is ellát. Fedor Péter nagyon fontos találkozásnak tartja a feleségével való kapcsolatát is. — Az ember életében igen fontos szerepet tölt be a család. A rábízott feladatokat is csak úgy tudja maradéktalanul ellátni, ha az otthonában harmónia uralkodik. Ennek érdekében mindent meg kell tenni, anélkül az életben is nehéz talpon maradni. A káplán feleségében jó partnerre talált, aki hasonlóan gondolkodik, mint ő. Két gyermekük van. Áron tavasszal lesz öt-, Lukács pedig hároméves. Bodnár István
