Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-10 / 8. szám

A hivatalos sportteljesítmények ország-világ előtti elismerését szabá­lyokhoz kötik. Ám ha a falmászás, a zuhanó ejtőernyőzés, a légdesz- kázás, a terepgördeszkázás, az aszfaltszánkózás vagy éppen a mezít­lábas vízisízés kerül szóba, a sportkódexekben megfogalmazott kö­töttségekről mintha megfeledkeznénk - merthogy a kockázat és az életveszély tudatos vállalása nemegyszer túllép a józan ész diktálta elvárásokon... Az extrém sportokról - melyekben a veszély nagysága látszólag helyettesíti a játékszabályokat - azonban nem lehet egyértelműen állí­tani, hogy bolondoknak vagy öngyilkosjelölteknek találták ki. Leg­alábbis erről próbál meggyőzni a kaposvári, most megjelentetett Ext­rém sportok „útikalauz”, amely szárazföldi, vízi, légi „típusokra” oszt­va több mint negyven sportkülönlegességet gyűjt össze látványos fo­tóillusztrációkkal, magyarítva az extremitások angol elnevezését. így lesz az ACW climbing-ből falmászás, a sky diving-ből zuhanó ejtőernyőzés, a sky surfing-bői légdeszkázás, a mountainboarding-ból terepgördeszkázás... (Extrém sportok - Holló és Társa Kiadó, Kaposvár) (mbl) Kemény bugyi Érdekes akciófilm ma már nem létezik, véleményem sze­rint csupán pénzkidobás, ha valaki effélét óhajt kikölcsö­nözni. Szemléletem a bárgyú, nézőriasztó című Utánunk a tűzözön megtekintésével sem változott, viszont áldom az eget (no és a szerkesztőt), hogy ezt a filmet kellett végig­ülnöm, ugyanis a székhez bi- lincselődtem. Egy kisvárosi tanárnő (Geena Davis) már nyolc éve amnéziás, nem tudja, ki és mi volt azelőtt. Előtörő emlék­képei és furcsa képességei (visz- szakézből terít le jó néhány terroristát) arra engednek kö­vetkeztetni - na, mire másra? -, hogy ő volt az amerikai kor­mány hiperszuper titkos orv­gyilkosa anno. Jó néhányan nem szeretnék, hogy miss Terminátor újra emlékezzen orcájukra, ezért igyekeznek bevetni ellene az összes létező emberüket. S kezdetét veszi a véres csihi-puhi egészen a happy endig. Ámde nem eszik olyan forrón a forgatóköny­vet. Shane Black írónak (aki a Halálos fegyver-filmeket is jegyzi) ügyes csavarral sikerül elhitetnie, hogy a nő szende nebántsvirág, mire ő hirtelen (ilyen az emlék hatása) elő­ránt egy nataimas gepregy- vert, és halomra szaggatja ve­le gonosz környezetét. (Mr. Black meg is kapta ezért az eddigi legmagasabb írógázsit, a négymillió dolcsit.) Izgal­masan felpörgetett, gyors kli­sék váltják egymást, miköz­ben Geena Davis, nem szakít­ván Bruce Willis hagyomá­nyaival, vértől, hústól tocsog­va, végeláthatatlanul kasza­bolja a szegény férfiembere­ket. A film után már-már azt hittem, milyen baromi jó volt ez az egész, és hogy milyen jó­kat fogok írni, mikor megtor­pantam. Mit is érzek most? A zsibbadtságon, szédülésen kí­vül semmit. Üres lettem. Olyan érzésem támadt, mintha más­napos volnék, s átkozom a percet, mikor az első kortyot lenyeltem. Ezt adta a film a maga happy endjével. De azért érdemes megnézni. Ezen igazodjon ki valaki! (Fla- mex, 125 perc. Csak 16 éven felülieknek!) 8/10 Molnár Csaba „Sajnálattal olvastam a hét­végén megjelenő Jövünk c. mellékletet. Sajnálattal, mert - bár a «tartalomban» szere­pelt (többek között) a VERS, de nem jelent meg az Ars Poe­tica c. rovat. Remélem, nem ez a kézben tartott levél az egyetlen, mely a rovat további megjelenését szorgalmazná. Ez hozzátartozott... Tudom, ehhez nekünk «verseket» kell küldenünk. Én most (ismét) küldök néhányat. Ha a «ver­seket» nem is lehet, de a gesz­tust mégiscsak a rovat szolgá­latába állítom. Jó volt «kor­társak» (elnézést!) verseit ol­vasni, méregetni magunkat hozzájuk: ez volt a mi «refe­renciánk».” Nos, ne beszéljünk múlt idő­ben a rovatról, kimaradását, ill. kimaradásait szerencsére nem leveleitek hiánya okozza. Nincs sértődés persze, a ver- selgetés végtére is nem a leg­fontosabb dolog. Megtisztelő levelednek nagyon örültünk, azt hiszem, nem kell magya­ráznom, miért. Verseidnek azonban már kevésbé. Kép­zavar-hegyek. Idézem - mily véletlen - az Ars Poetica cí­műt: „Mit ér az ér, / ha nincs benne vér, / s szárádni képte­len?” Nem értem, nagyon nem ér­tem: ha az érben nincs vér, száradni miért képtelen? So­kat segítenél, ha ezt megmagyaráznád nekem. Bár gyaní­tom, képtelen len­nél rá... MELINDA, SÁROSPATAK | S#'fi n k 4 Szerkesztőségünk­ben járt a közel­múltban egy ma­roknyi jó kis csa­pat Sárospatakról, az Árpád Vezér Gimnáziumból, beleszagolni az új­ságban folyó mun­kába. (Na, mond­tam, ugye, képza­varos ez a nap, mu­tassatok akárkit, aki bele tud sza­golni. Legfeljebb a dzsimike. Megfej­téseket a szerkesz­tőségbe.) Köszönet a patakiaknak lel­kesedésükért, a jó hangulatért s nem utolsósor­ban a versekért. (Kenyhercz Róbert írásait az első szám­ban olvashattátok.) Jött, jöt­tek újak, például ezek, Melinda versei, melyekből közölni sajnos nem tu­dunk, mert túlságosan vegyes színvonalúak, egy- egy szép, valóban „érett” gondolat mellett az a sok csúnya közhely, az a sok csúnya rím. Melinda, ha túl vagy a félévin, és Holczer Viktor: Hol vannak velem élő pillanatok? Belefulladni a nyárba, csillogó horizont, csillagom kitárva: énbe önteni az esőszagú földet, énbe önteni a világot, s a szó, ami szívembe szivárgott emberek átka. Mohó kívánság, hajdani vétkesek álma se járt ott. Csak ne az ismeretlent. Ne a rejtőző őszt. Ne a sírni tanító igazat. Angyalként járni még egy órát - láthatatlant. Megfogni meséket, szárnyukba ragadni, szárnyalni föl, följebb, az időre. Télbe térni, odafagyni a semmihez, s gomolyogni vele körbe. Csontdalomon túl, szférák közt ki-be járva csontsíppal sípolni sípolni sípolni belefulladni a nyárba. (Önmagámról. Ön, magamról: 1978 óta tudnak rólam. Holczer Viktornak neveznek, de holcervik- tornak mondanak. Az Avasi Gimnáziumot kellett elhagynom, most a Miskolci Egyetemen képez­nek, magyar szakon. Mondják: alkotok. Pedig nincs saját szavam. Ezért értenek meg.) még a tavaszi szünet előtt eszedbe jut néhány újabbat, vagy régebbi - szerinted - jobbat postázni, örömmel olvasom, hátha. Vass Tibor (Várjuk hsaitokat, levelei­teket, vigyázat, az Eszak-Ma- gyarország szerkesztőségébe, a Jövünk irodalmi lektorának címezve: 3501 Miskolc, Pf. 351) A SZÁMÍTÁSTECHNIKA világából A sZjLjKqN.vÖlGyI szt0Ri Az ötvenes évek elején a kali­forniai Stanford Egyetem, pénz­ügyi gondjait enyhítendő, úgy határozott, hogy területéből kb. egy négyzetkilométernyi részt ipari park létesítésére 99 évre bérbe ad olyan csúcs- technológiát alkalmazó cégeknek, amelyek netán építenek az egyetem kutató-fej­lesztő bázisára. Az Egyesült Államokban ez időben több fej­lesztő-gyártó cég indult útjára. A bostoni MIT Scien­ce Park körüli ötven kilométeres övezetben mára 250 ezren dolgoz­nak az elektronikai ipar­ban. Észak-Karolinában is egye­temek közelében alakítottak ki területeket ipari parkoknak, de tíz éven át szinte semmi nem történt. Csak 1965-ben kezdő­dött a fellendülés, amikor az IBM kilencezer fős kutatóbá­zist létesített itt. A legnagyobb sikert a Stan­ford University Park érte el. Az első építkezés 1951-ben kezdő­dött. Gyors egymásutánban meg­jelent a Kodak, a General Electric, a Lockheed, és különösen nagy lendülettel a Hewlett-Packard cég. William Hewlett „Szu­pernóva” programjának nevét az asztrofizikus Sklovszkij ne­vezetes cikke sugallta. Sklov­szkij érzékletesen festi le, hogy más galaxisok felől nézve a Naprendszerben a legerősebb rádióhullám-kibocsátó égitest a Föld. Tehát hasonlóképpen ér­zékelhető, mint a szupernóvák. A természetből adott rádióhul­lám-kisugárzásnál több millió­szőr nagyobb a Föld mester­séges rádióhullám-kisugárzása. A Szilikon-völgy kifejezést az Elect­ronic News folyóirat egy több héten át Silicon Valley USA cím alatt futó cikksorozattal vezette be és tette népszerűvé. A sike­rek ős-megalapozója a rádiócső („vákuum-trióda”) 1906-os fel­fedezése. A „vákuum-nélküli” triódáktól az 1971-ben megje­lenő mikroprocesszorokig ve­zet az út. Az első mikropro­cesszor az INTEL 4004-es volt. A stanfordi fejlesztőbázison 1976-ban elkészült az Apple el­ső személyi számítógépe. 1980- ban a cég már óriási sikerrel szerepel a részvénypiacon. Az Internet-rendszer fel­futásával a Szilikon-völgy mű­ködési arculatai és központjai alaposan átrendeződnek. Az eddig sem földrajzi határokkal jellemezhető, a kiinduló köz­ponttól kb. száz kilométer su­garú körbe fogható völgy - a Stanford Egyetem névváltoz­tató kezdeményezései legalább­is erre utalnak - a jövőben Internet-völggyé alakul át. (Úgy látszik, a női szilikon­domborulatok a völgy-meg­nevezésnek némi mel- lékzöngét adtak...) A csúcstechno­lógiák völgyé­ben kifejlesz­tett 1993-as felhasználó- barát Inter­net-böngésző sem segít ki­fürkészni, hogy a sablonosabb név alatt is foly­tatódik-e a siker- történet. A hazai egyetemi tudósok vigasz­talására: 1973-ban 243 vál­lalkozásból mindössze hatot szervezett egyetemről jött vál­lalkozó. A tudósi jövedelemből ott sem futotta többre. Kőszeghy Ábel Képünkön napjaink újdonsá­ga: a digitális fényképezőgép. Fotó: Nagy Gábor Megjelenik kéthetenként Kiadja az Inform Stúdió Piacz Kft. Felelős szerkesztő: Túri Gábor Postacím: 4001 Debrecen, Pf. 72. Telefon: (52) 410-587; Fax: (52) 417-985

Next

/
Thumbnails
Contents