Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-10 / 8. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK Aki nem lép egyszerre... A NATO-tagsdg miatt nem lesz megyénk veszélyzóna — állítja a szakértő S2őke Judit A Magyarország NATO-tagságáról szóló népszavazás novemberben volt, a folyamat végső szakasza pedig január-februárban kezdődik. Ekkor indul a ratifikációs sorozat, melynek során a 16 tagállam szentesíti csatlakozásunkat. Ez másfél évbe telik. A hozzáértők azt remélik, hogy 1999. április 4-ére (milyen bizarr!), a NATO ötvenedik születésnapjára valamennyi jegyzőkönyv Washingtonban lesz. Az eurobarométer nem jelzett teljes egyetértést; nyugaton a védelmi közösség kiterjesztési szándékát, idehaza a belépés gondolatát nem vette körül egyhangú támogatás. Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának alelnökét Juhász Ferencet, megyénk tiszadobi születésű szocialista párti országgyűlési képviselőjét (akinek nagy élménye a téma, különösen a többpárti egyetértés miatt) először arról kérdeztük, hogy a szabolcsi parlamenti képviselők egyöntetűen NATO-pártiak voltak-e. — Természetesen voltak ellenérzések. A legelején a megyei képviselő- csoportban is megfogalmazódtak ugyanazok a kétségek, bizonytalanságok, fenntartások, mint a polgárokban, a szavazókban. A nézetek az információk és a sok-sok beszélgetés, véleménycsere, a pro-kontra érvek folyamán alakultak. O Geopolitikai adottságaink, az ország nagysága, földrajzi elhelyezkedésünk nem gazdasági és katonai nagyhatalmi, nem tudunk diktálni, bele kell simulnunk egy nagyobb rendszerbe. Mert aki nem lép egyszerre... — Azt, hogy az ország földrajzi elhelyezkedése stratégiai szempontból rendkívül fontos, tulajdonképpen mi magunk is csak külső közreműködéssel most fedeztük fel. A régi hadműveleti vonalakban mi, itt középütt, nem nagyon voltunk benne. A sors furcsa fintora, hogy egy dráma, a balkáni, a délszláv válság váltotta ki a fontosság tudatunkat, értékelt fel bennünket. A térség csakis rajtunk keresztül közelíthető meg. Ennél fogva mi leszünk az egyetlen ország, mely sem szárazföldi, sem tengeri határral nem kapcsolódik egyetlen NATO-országhoz sem. Ez a tény kettős üzenetet hordoz: fontosak vagyunk san. A tőke szereti a totális biztonságot. Ahol ez! inog, onnan azonnal menekül. Jól látható ez Csehország példáján. Nálunk általános a kiegyensúlyozottság, stabil a gazdaság, a politikai rendszer, ez csalogatja a tőkét, ami egyenlő az ország fejlődésével, ami pedig egyenlő a mi régiónk fejlődésével, hiszen húz bennünket magával. Nem lesz nálunk több katona, ha csak közeli konfliktus nem keletkezik. Nem hoznak hozzánk például hadiipari összeszerelő üzemet, kicsik vagyunk ahhoz, egyszerűen nem éri meg nekik. Juhász Ferenc Balázs Attila felvétele 55 Az országra háruló terhek jóval kisebbek lesznek az előzetesen becsűiteknél. 55 a NATO-nak és korántsem elsődlegesen katonai, hanem erőteljes politikai szempontból. Meg vagyok arról győződve, hogy a népszavazással elsősorban értékrendet választottunk. Ha tetszik, ebben az értelemben az 1990-ben kezdődött rendszer- váltás most fejeződött be úgy, hogy a folyamatok visszafordíthatatlanok. Ebben az előző kormányzatnak is vannak vitathatatlan érdemei. Még akkor is, ha az emlékezetes, sokat emlegetett körkörös védelem nem azt jelentette, hogy megyünk a NATO felé. De a gondolat megfogalmazása, a demokratikus intézményrendszer és a kapcsolatok kiépítése, mind közeledő lépés volt. !~J Az emberek a tagságtól számos gazdasági, elsősorban a munkahelyteremtés terén, előnyt várnak. Ezeknek van reális alapjuk vagy csupán illúziók? — Nem lesz közvetlen, direkt gazdasági hasznunk, de közvetett egészen biztoO S a terhek látszanak-e már? — Hála istennek, ezek jóval kisebbek az előzetesen becsűiteknél. Az érzékeltetés kedvéért tegyünk egy összehasonlítást: 1997-ben az agrártámogatás 110, a honvédelmi költségvetés 122 milliárd forint volt. Három év múlva a mezőgazdaság támogatása a GDP 2,5 százaléka lesz, erről törvény rendelkezik, a védelmi költségvetés pedig beáll majd 1,81 százalékra, vagyis megfordul az arány (a jelenlegi tagállamoknál most ez a szám 2,5, de csökkenteni fogják a sajátjukat, hiszen béke van, szerencsére nincs indok a pumpálásra). Most nyer bizonyítást az, amit a NATO- pártiak mindig is állítottak (csak sokan propagandafogásnak tartottak), hogy a magányos védelem mindig drágább, mint a kollektív oltalom. Egy gyenge fickó erős baráttal a háta mögött, mondván, hogy de mi együtt vagyunk, egy kocsmai verekedésben is hatásosabb.... 55 majd fel. 50-60 ezres, kicsi, erős, ütőképes, jól képzett legyen — ez a cél. O A tervek szerint mikorra szűnik meg teljesen a sorkötelezettség? — Az az irány, hogy 2005-10 között teljesen hivatásossá kell válnia a testületnek, hiszen az olcsóbb, hatékonyabb, jobb. Egy integrált szervezetben már csak bizonyos haderőnemeket kell fejleszteni, nálunk ez a szárazföldi és a légierő, a légvédelem. Ez utóbbinak az eredménye tíz év múlva lesz érzékelhető (tehát nem kell az adófizetőket már most ezzel riogatni). A technika fejlesztése ebben a szférában dol- lármilliárdokat jelent, csak körültekintően, ütemezetten lehet végrehajtani. A pénzügyi, beszerzési tervek már készen vannak. Az előrehozott fogyasztás, a hitelezés elve szerint fog végbemenni: most megrendeljük, holnapután szállítják, azután elkezdjük fizetni. □ Nem kell-e tartani az amerika- nizálódástól? — Most Európában ezt nagyon sokan és határozottan felvetik. Szerintem a jövő évezred Európáról és Kínáról fog szólni. Az Európai Unió és a NATO európai dominanciája mindenképpen azt jelzik, hogy földrészünk ellensúlyt szeretne képezni, a mérleg nyelve lehet. A NATO-ban Amerika mindig meghatározó lesz, hiszen ő az első számú súly. Ám a tagállamok féltékenyen fognak őrködni azon, hogy ez a befolyás ne legyen túlontúl nagy. Ugyanez vonatkozik a hadiiparra, a fejlesztésekre is. Továbbra is egyensúlyra kell törekedni e téren — francia, olasz üzletfelekre gondolok. Nem lehet a hadiipari rendszert egyneművé alakítani. Ahogy hiba volt az eloroszosítás is. Sőt, az írásos megerősítéseket követően kiadhatjuk a jelszót: arccal Európa felé! Mert a következő lépcsőfok az EU. Hiába két különböző csatornáról van szó, a NATO és az európai politikai-gazdasági közösség bővítése összefügg, mindkettő mottója a bizalom és kölcsönösség, mely számunkra egyenlő az egyetlen eséllyel. 55 A teljesen hivatásos hadsereg olcsóbb, hatékonyabb, jobb; ezen nincs vita. 55 O Miről szól a megváltozott biztonság- politikai filozófia? — Az lenne a jó, ha a magyar lakosság nem venne észre semmit abból, hogy mi tagok vagyunk. Legalábbis a terheket illetően. Azt kell érzékelniük, hogy kiegyensúlyozott, békés, biztonságos az életközeg. Lesznek azért persze jelek, ilyen például a hadsereg. Ez a ma még lestrapált, a gazdasági kényszerek és a politikai szándékok miatt súlyosan leépült, négy év alatt felére csökkent, szétfolyt, még az előző időszakoknál is kontraszelektáltabb haderő, mint az összerakós játék az elmeiből, úgy épül A katonai óriásokkal elsősorban nem a mi kis hazánknak kell egyezkednie, yy O Kell-e attól félni, hogy mint a NATO keleti csücske, megyénk esetleg veszélyzónává válik? — Azok a hadseregek, ahonnan a veszélyt érezzük, most erősebbek, mint a mienk. Tegnap is azok voltak és. gyanítom, ez egy darabig nem fog változni. Ukrajna... Mielőtt a NATO meghívott bennünket, Ukrajnával és Oroszországgal is kötött egy nagyon szigorú megállapodást, melyben egymás kölcsönös biztonságát garantálják. Bevonják őket a békepartnerségbe és egyéb feladatokba, folyamatos a tájékoztatás, egymás ellenőrzése, a konzultáció. Olyan országokkal, melyek atomnagyhatalmak, ahol van nukleáris arzenál, azokkal nyilván nem Magyarországnak, mint szomszédnak kell megállapodni, hanem a NATO-nak mint szervezetnek. Lényeges és számunkra mindenképp megnyugtató az az egyezségpont, miszerint egymás területére nem irányítanak atomfegyvert. A két keleti határországnak erősebb státuszt adtak, mint a további NATO-várományosoknak. Ha a militáris óriások nem érzik magukat biztonságban, akkor mi sem. De láthatóan mindkét oldal alaposan bebiztosította magát. S ez nekünk jó. Mert a béke az jó. MAGÁNVÉLEMÉNY Köz? Érdek! V an-e olyan, hogy közérdek? Egyáltalán: kinek az érdekeit képviseli a közérdek? Mert, hogy nem mindenkiét, az biztos. Csak akkor mitől „köz"? Sokszor elgondolkodom ezen. Legutóbb akkor, amikor a nyíregyházi piros ház udvarán előbb fel, aztán leszerelték a sorompót. Itt csak egy kisebb közösségnek kellett volna megtalálnia évek óta feszítő problémájára a megoldást. A ház csaknem zárt parkolójában sokszor épp az ott lakóknak nem jut hely, mert a környező fizetőparkolók helyett ide állnak be ingyen az autósok. Ez tényleg kellemetlen. Az érdekes azonban az egészben az volt: nem fentről kezdeményezték a megoldást, hanem alulról. Az ott lakók. Meg is egyeztek. Mégis, mire a téma eljutott a döntéshozatalig, már szét is esett az egyetlen üdvözítőnek talált megoldás. Beindultak az ellen-, a külön-, az önös érdekek, s ettől kezdve már csak azt nem lehetett tudni: ki mit akar, egyáltalán akar-e valaki valamit.i Fia nagyon egyszerűen akarnám értelmezni a demokráciát, akkor úgy fogalmaznék: mindekinek adott a lehetősége, hogy egy meghatározott időpontig kifejtse a véleményét, győzködje a másikat, vagy hagyja magát meggyőzni, aztán szavaz. Mert joga ván voksolni is. A felemelt kezek összeszámlálása után az a variáció nyer, amelyikre a legtöbben szavaztak. A vita ezzel lezárva, utána — már elnézést a kifejezésért — kuss! Egyszer részt vettem egy volt tanácsi bérlakás társasházzá alakítására összehívott tulajdonosi közgyűlésen. Ilyenkor szokás dönteni a közös költség nagyságáról is. Nyilván mindenkinek az volt az érdeke (így közös), hogy ez minél kisebb legyen. Kezdődött a „farigcsálás”. Felújításra a minimum; házmester, takarító nem kell, majd takarítanak a lakók. Alig telt el két-három hét, máris gond volt a takarítással. Mert: mi az, hogy nem fognak rongyot a bérlakásban élők? Válasz: benne van a lakbérben, nehogy már fizessen is azért, amit maga csinál. Jogos. Aztán a földszinti lakónak lett elege, mert előtte mindenki elmegy sáros cipővel, míg a felső lakó csak maga után törölget. Jogos. A vége nem is egy, hanem két takarító lett. így fogalmazódtak meg szép egymás utánban az egyéni érdekek, s mikor melyiket mondták ki hangosabban, az lett a közérdek. Ezért gondolom én azt, hogy nálunk csak papíron, szólamokban vagy a politikában létezik közérdek. A valóságban egészen másként működnek a dolgok. Imigyen: ami nekem jó, az a közérdek. Ami a másiknak jó, az az ő érdeke. Ami pedig másoknak jó, az nekem biztos rossz, tehát eleve nem lehet közérdek. Mert én nem vagyok benne, ők pedig eleve többen vannak. Ellenem. Akkor viszont én vagyok a kisebbség, márpedig a kisebbségi érdekek képviselete ugyanolyan fontos, mint a többségieké. Ha nem fontosabb! Mert, ha nem, akkor az már elnyomás. Elnyomás?! Diktatúra. Önkény. Erőszak. Meg vicc. Hát csoda, hogy így az atyaúristennek sem haladunk semerre? (Előre pláne!)
