Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-06 / 285. szám
_____________1Ä □ Kallós Ede 1899-ben állított Bessenyei-szobra Nyíregyházán Harasztosi Pál felvétele ni: az Anyanyelvi konferencia összehívását 1970 nyarán Debrecenbe és Budapestre. Váci ekkor már nem él, de Bárczi Géza, Lőrincze Lajos, Imre Samu, Czine Mihály és számos más, kitűnő, áldozatkész magyar szakember felkarolta az ügyet — és azóta sikeres a folytatás is. Öt tankönyvet adtak ki, többezer példányban: tananyagokat állítottak össze arra, hogy a szórványban élő magyar gyerekek itthoni táboroztatását elősegítsék. Folyóiratuk is lett, a Nyelvünk és kultúránk. így már évtizedek óta kézzelfoghatóan, láthatóan érezhető az Öregdiák Szö- vetség-Bessenyi Kör kezdemé- nyezésének megerősödése, eredménye, sikere. Másik nagyobb célkitűzésük is sikerrel járt. Előadássorozatokat szerveztek: a világ minden tájáról, hazaiakat és utódállambelieket is meghívtak: szakembereket, művészeket, irodalmárokat, közéleti személyiségeket — a Rudgers egyetem estélyeire. Már a kétszáza- dik rendezvényig is eljutottak. Tevékenységük harmadik célkitűzése is hiányt pótol. Felkutatták azokat az emigrációba kényszerült honfitársakat, akik a forradalomnak cselekvő részesei, formálói is voltak annak idején. Fórumot teremtettek nekik, és „Tanúk — korukról” összefoglaló cím alatt előbb meghallgatták őket, majd a magnóra felvett szöveget „szóbeli történelem” (oral history) műfaj megjelöléssel nagy részüket könyvalakban is megjelentették. Néhányuk Magyarországon is könyvsiker lett. Például Nyeste Zoltán volt recski rab vallomása (Ember az embertelenségben alcímmel). Idősebb emigránsokat is megszólaltattak, így a hajdani parasztpárti Kovács Imrét, aki többek közt az egykori Márciusi Front tizenként pontját olvasta fel 1937-ben, és Kiss Sándort, aki a 940-es években a népi mozgalom másik kiváló vezetője, majd a Parasztszövetség országos igazgatója. Éppen jókor tették, mert nem sokkal később mindketten meghaltak. Ugyancsak kiadták Király Béla, Kovács Andor, Kopácsy Sándor, Papp László könyveit is. " Sokan készek tudásukat, befolyásukat az összmagyarság javára hasznosítani. A rendszerváltozás után a kapcsolatok lényegesen javultak a hazaiakkal. De tudják, hogy bőven maradtak olyan feladatok, amelyeket csak a kinti helyszínen, csak az ottani tevékeny emberek tudnak és hivatottak megoldani. Főleg háromra hívja fel a figyelmet nyilatkozata végén Nagy Károly. Hogy a nyugati szórványszervezetek együttesen, tagjai magánemberként és amerikai állampolgárként is arra biztassák Amerikát, hogy hathatósan segítse Közép-Európa magyarságát. Ennek folytatása az az igény is, hogy itt nemcsak az anyaországról van szó, hanem arról, hogy a kisebbségben élő magyarok „magyarság-magatartási” lehetőségét is támogassák. Harmadikként pedig: nyugaton igen sok a kétnyelvű, két kultúrájú magyar, aki széles körű tudással, kapcsolatrendszerrel rendelkezik: ez az összmagyarság szempontjából felbecsülhetetlen értékű. Közülük sokan készek tudásukat, befolyásukat az összmagyarság javára hasznosítani. De ezzel a történelmi lehetőséggel mielőbb sürgősen kellen élni, bölcsen gazdálkodni, hiszen ezeknek az idősebbeknek a száma napról napra fogy... Margócsy József Balázs Attila illusztrációja tói kezdve ezen a környéken minden tíz percben megismétlődött. Órákon keresztül ott rohantunk a rohanókkal, s bár a rendőrség és a segítségére érkezett katonaság kordonjába ütköztünk, mégis újból és újból megpróbáltuk, hogy a Parlamenthez közelebb jussunk. Engem a rendőrökön kívül az elvtársak is állandóan rohamoztak felvilágosításért, hivatalos utasításokért... Rémhírek kavargása bőven fokozta a zavart. Hol azt jelentették, hogy a Vilmos császár úton már barikádok készülnek, a villamoskocsik már tótágast állnak, hol azt hozták hírül, hogy ennyi és ennyi halott van már... Ez az utóbbi hír különben valónak is bizonyult, mert már reggel kilenc órakor voltak nemcsak sebesültek, de halottak is. Állandó kőzápor, puskaropogás és órákon keresztül tartó, fülsiketítő lárma hasogatta a levegőt... Már a reggeli órákban megállapíthattam, hogy ez nem a szokásos tüntetés, amelyet egy-egy ügyesen irányított jelszóval bármikor lefújhatunk, és ezen a napon bizony már hiába széledtünk volna szét a rendező elvtársakkal a tömegben, hogy kiadjuk a jelszót: „Elvtársak, mára elég volt...” Az elhajított kövek valóban repültek, s hogy politikai telitalálatok is lesznek, azt ott, a mellékutcában már reggel kilenc órakor is érezni lehetett... A kormány és hűséges szolgája, a budapesti rendőr- kapitány a szokott módon és a megszokott eszközökkel akarta a tüntetésünket megakadályozni. Azt hitték, játszi könnyedséggel végeznek a csőcselékkel... Alig volt még tíz óra, és a Boda-huszárok százai gyöngének és nevetségesnek bizonyultak a munkásság tömegakarásával szemben... Vége volt ezen a napon annak az ismert fegyelemnek, meggondoltságnak és hidegvérnek, amely a budapesti rendőrök ismert brutalitásával szemben is oly sokszor mérsékletre tudta bírni a munkásságot... A délelőtt folyamán a rendőrség segítségére sietett a budapesti katonai helyőrség, amely a környékről is nyert megerősítést. De a türelmüket vesztett tömeggel szemben ez a koncentrált fegyveres haderő is kevésnek és gyengének bizonyult... Kőzápor, sortűz és barikádok mögötti harcok színtere volt a város... Délben a villamos közlekedésnek már nyoma sem volt, az üzletek végig az egész vonalon zárva, akárcsak ünnepnapon... Estig a harc kikerült a külváros és főleg a Váci út területére. A borzalmas sötétséget, amely e városrészekre az éjjelen rászakadt, csak a kidöntött gázlámpák csapjából kiömlő gáz fáklyaként égő, lobogó, rémes világítása törte meg...” (Mészöly Miklós a kortárs magyár próza egyik legkiválóbbja. Szemelvényünket a megjelenésekor — 1976-ban — rendkívül heves — a Kritika című folyóirat hasábjain zajlott — vitákat kiváltott Film című, alig meghatározható műfajú alkotásából választottuk.) MÚZSA Kányádi Sándor versei Kívánság Egy másik asszonnyal, aki nincs (és minden asszonyban ott van), aki nem te vagy, aki nincs, aki egy mosolyodban, mozdulatodban, benned is olykor villanni látszik: akit nem én, egy másik férfi ismerhet benned, és aki másoknak szenvedés; azzal a másik asszonnyal, azzal is ismertess meg, — akkor elhiszem: úgy szeretsz, ahogy még nem szerettek. 1962 Kétszer kelt föl... Kétszer kelt föl a telehold egyetlenegy éjszakánkon; kétszer kelt föl a telehold, csak azért, hogy minket lásson. Háromszor jött el a hajnal, gyémántkulcsa hármat fordult; háromszor jött el a hajnal, s harmadszor is visszafordult. Két telehold, három fényes, harmatszemű hajnalcsillag, állnak az ég delelőjén, és csak nekünk világítnak. 1963 Jó volna... Magdinak Jó volna most egy szénaboglya karjába dőlni, úgy, mint régen, amikor apám megvert, és sírni, kisírni magam lágy ölében. Vegyülnének hajamba zörgő, rakoncátlan, tört szénaszálak, a forró könnyeim a boglya ezer ujja közt szétfolynának. És sírástól fáradt, zokogás rázta, már szinte halni való testtel elaludni a boglya karján, aludni, míg leszáll az este. 1957 Alom Furcsát álmodtam az éjjel: két csikót fogtam kötéllel, két gyönyörű pejcsikót. Szárközépig érő fűben nyargalásztam velük, mígnem egyik csikó elfutott. És a másik, akin ültem, azon nyomban, mint egy isten olyan lánnyá változott. De otthagytam — most sem értem —, és kergettem egész éjjel azt, amelyik elfutott. 1962 (Kányádi Sándor — erdélyi költő — Valaki jár a fák hegyén című gyűjteményes kötete idén jelent meg. A benne olvasható verseket a jeles poéta 1964 és 1991 között megjelent könyveiből „rostálták egybe”.) 1997. DECEMBER 6., SZOMBAT
