Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-06 / 285. szám
1997. december 6., szombat Iszapbirkózás űrtojásban Több mint egymilliárd forintos program kezdődhet az erdő szélén A szennyvízkezelés bonyolult, s drága eljárás Harasztosi Pál felvétele Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — A megyeszékhely messze legértékesebb területe a sóstói erdő, amely amellett, hogy ezrek és ezrek kedves kiránduló-, pihenőhelye, óvja. védi is a várost az északi szelektől, a szél hozta porfellegektől. Ennek a nagy kincsnek a szomszédságába szennvvíztisztí- tó-telepet építeni enyhén szólva bűn, hiszen a telepről kiáramló szagok rengeteg ember életét keserítik meg. A korábbi tévedés következményeit most a város egymilliárd forintos beruházással igyekszik enyhíteni. Harmincéves A szóban forgó szennyvíztisztító telep harminc esztendeje épült a nyírszőlősi úton, nem messze a város szélső házaitól, beékelődve a sóstói erdőbe. Magának, a tisztítótelepnek a levegője elviselhető, az undorító bűzt a kicsit odébb, az öreg tölgyesek mellé épített úgynevezett iszaprohasztó földmedencék keltik. — De már nem sokáig — mondja a Nyírségvíz Rt. üzemvezetője, Mészáros József, akivel szemrevételezni indulunk az idegenek előtt lezárt, így nem nagyon ismert területet. A nyírszőlősi útról aszfaltút kanyarodik le a kutyakiképző telep mögött, s vagy három kanyar után nagy földhányások tűnnek fel. Mint egy-egy nagyra nőtt cukorrépahegy, csak ezek éppen sötétbarnák, és szigorúan nyilvántartják mindet. Tápanyagokban gazdag komposzthalmok ezek, amit szívesen alkalmaznak a gyengébb talajok feljavítására az igen szigorú egészségügyi előírások betartásával. Halastavaknál látni ilyen földkalickákat, ezekbe vezetik a tisztítás során keletkezett iszapot, amit aztán megfelelő kezelés után újból vissza lehet forgatni a természetbe. Ez a fajta módszer azonban Európában már csak mifelénk, a szegényebb keleti végeken dívik, Nyugat-Európában elképzelhetetlen lenne. Valami hasonlóra készülnek a nyírségi megyeszékhelyen is. — Már maga a kifejezés, iszaprohasztás is taszító lehet a laikus számára — jegyzi meg Mészáros József —, ráadásul teljesen nyitott térben történik. Ezt a nyitott eljárást kívánjuk megszüntetni, egy zárt rendszerben tervezzük a folyamat megvalósítását. Hatalmas ürtojások Az üzemvezető, s a helyettese Tóth György egy német nyelvű prospektust nyit ki, s mutatja, miképpen néznek ki e rendszerek Németországban. Semmi túlzás: mintha valami űrközpontokat, vagy valami földönkívüliek bázisait látnánk. Hatalmas betonsilók, akár hatalmas űrtojások is lehetnének. Maga a látvány sem lebecsülendő, persze sokkal fontosabb az, mit eredményeznek majd e szarkofágok, melyek azért korántsem filléres játékok. — Az előírások szerint a szennyvíztisztító telepet háromszázméteres védőtávolságnak kell körbevennie, míg az iszaprohasztó tavaknál ez ezer méter — magyarázza Tóth György. — Az előbbivel nincs gond, az utóbbival viszont igen. A tervezett épületek, az Ön szavaival élve űrtojások felállítása ezt is kiküszöböli. Miután zárt rendszerről van szó, a tisztítás során keletkezett iszapot dolgozzuk át benne, nem kell tartani a korábbi védőtávolságon belül lévőknek sem a bűztől, nem lesz talajvízszennyezés, ráadásul a bomlás során keletkezett gázt is hasznosítani tudjuk. Az elképzelések szerint két darab ezerötszáz köbméteres tartályt építenek a mostani szennyvíztisztító telep egyik sarkában, ez a számítások szerint mintegy 780 millió forintba kerül majd. Ezzel azonban még csak az iszapgondot oldják meg, de a tervek szerint hozzálátnak a szennyvíztisztítás korszerűsítéséhez is. Ez várhatóan újabb 370 millió forintra rúg. Ennyi pénze természetesen nincsen a városnak, de számítani lehet szerencsére a központi alapokra. Támogatással Magyarországon a szennyvizek nagyobbik hányada a megyei jogú városokban keletkezik, de a szennyvíz kezelésére szánt céltámogatásokból sokáig ide nem jutott pénz. Most mind a szennyvíz, mint az iszap kezelésére tett nyíregyházi erőfeszítések támogatásra számíthatnak, de azért persze a részvénytársaságnak is zsebbe kell nyúlnia. Maga az iszapkezelést radikálisan megváltoztató beruházás a tervek szerint ’99-re fejeződhet be, míg a szennyvíztisztítási technológia modernizálása ’99- ben kezdődne. Hogy mi lesz az iszaprohasztó tavak, kalickák sorsa? Az iszap kitermelése után agyaggal, termőfölddel töltik fel a medret, s visszaadják a természetnek. Néhány esztendő múltán azt fogjuk hinni, itt mindig is erdő nőtt. A zért a főnököknek sem mindig könnyű az életük. Nagyobb a felelősség, meg minden. A tartásra is oda kell figyelni, hiába no, elöl a helyük. Valamit valamiért. Az is igaz, hogy nekik több jut mindenből. Persze ez is jár némi veszéllyel, sohasem árt a mértékletesség. Berci barátoméknak két kutyájuk van. Muki és Tücsi. Mindketten utcasarki szerelem gyümölcsei. Muki csak egy aprócska kutya, alig néhány centivel a föld felett. Tücsi is félvér. Mégis maga a méltóság. Tíz kilóval testesebb és legalább hatvan centivel magasabb a marmagassága. Természetesen ő a vezér, övé az első falat, és a hangosabb ugatás joga. Övé lenne a jus primae noctis, azaz az első kutyahölgy is, de hát ez csak elérhetetlen álom számukra, lévén zártkerti, kerítés mögött élő ebek. Berci barátoméknál a nyáron elszaporodtak az egerek. Macska nem lévén a házban, jóféle Kumarin nevű patkánymérget vettek, amit a kamrában tartottak. Az egyik reggel aztán Tücsi és Muki kék bajusszal és pofáz- mánnyal jött elő: megkóstolták a patkánymérget. Nagy volt a riadalom, ám semmi sem történt. Napok teltek el, halállal, de végül ő is meggyógyult. A természetvédő uhuk A ködös Albionban járt a múltkorában természetfelügyelő barátom. Annak a magyar küldöttségnek volt a Baglyok és kutyák egy egész hét, de a méregnek semmi hatása. Hanem a kilencedik nap! Ekkor hat ugyanis a méreg, ami rendkívül súlyos belső vérzést okoz, amitől a patkány elpatkol. Mukin és Tücsin is kitört a kór: a szemük fehérje márvá- nyossá változott, szivárgott belőlük a vér. Irány az állatorvos, aki egyetlen gyógyszerként a K-vitamint javasolta. Az ismerős orvos valahogy szerzett is, kapott mindkét kutya egy-egy injekcióra valót belőle. Muki, akinek kevesebb Kumarin jutott, két nap múlva talpra állt. Tücsi viszont — aki főnök lévén alaposan bezabált a patkányméregből —sokáig viaskodott a tagja, amelyik az angol szeméttelepeket kereste fel sorra okulás céljából. Kíváncsiak voltak, hogyan is oldják meg az angolok a szeméttelepítés nehéz problémáját a huszadik század végén. Hazatérve sorolja az út állomásait: — Blackpool — legyint. Csupa csalódás. Kiderült, hogy az angolok sem szentek, ők is a tengerbe öntik a szemét egy részét. Liverpool. A Beatlesék városában millió szeméttelep. Vállalkozók sora él abból, hogy elhagyott telkekben zúg szeméttelepeket üzemeltet. Csak nehogy eszükbe jusson a magyaroknak! Hanem Glassgow! — csillan fel a barátom szeme. — No, mit láttál Glass- gow-ban? — hallgatjuk érdeklődéssel. — Glassgow-ban volt egy pazar szeméttelep. Annak a közepén állt egy oszlop. Azon üldögélt egy hatalmas uhubagoly. Ot és a gazdáját a város szerződtette. Látszólag semmi dolguk sem volt. A bagoly egész nap a rúd tetején pislogott. Ha elfáradt, az idomár hozta a másikat. Két műszakban üzemeltek. A bagoly pedig arra kellett, hogy látványa elűzze a sirályokat. A sirályok ugyanis a tengerpart közelében lévő szeméttelepek nagy veszedelmei. Ezerszámra lepik el ezeket a telepeket, és viszik, hordják a fertőzéseket. Irtani nem szabad őket. Glassgow-ban kitalálták a megoldást, a baglyot. A hatás nem maradt el. A magyar küldöttség csak állt és bámult: a két bagoly jól végezte a dolgát. A sirályok csak köröztek az égen. Egy madár sem mert leszállni a strázsá- ló bagoly miatt némi turkálás végett. Számháború K inek higgyünk? Ami a munkaerőpiacról érkező információkat illeti, attól — enyhén szólva — is hovatovább bedilizik az ember, íme: ellenzéki párt sajtótájékoztatóján elhangzik, hogy három év alatt felére csökkent a foglalkoztatás-politikára szánt összeg, s hogy megnőtt a tartósan munkanélküliek száma. Ezzel szemben egy Nyíregyházán rendezett konferencián a Munkaügyi Minisztérium illetékese arról beszél: jövőre csaknem 29 milliárd forintot fordíthat különböző foglalkoztatási és támogatási programok finanszírozására a tárca, s ennek nagyobb részét a tartósan munkanélküliek arányához igazítva osztják szét a megyéknek. Ezzel rímel a munkaügyi miniszter bejelentése, hogy jövőre csak köz- munkaprogramokra 5,7 milliárdot adnak, ami 1,7 milliárd- dal több az ideinél. E többlet lehetővé teszi, hogy 30 ezer, zömmel tartósan munka nélkül lévő ember foglalkoztatását segítsék. Viszont az ellenzék szerint a hét évvel ezelőttihez képest 1,2 millió munkavállalóval van kevesebb az országban, s ha a kormány nem tesz e tendencia ellen, ez a helyzet még komolyabbra fordulhat. Kormányoldalról viszont bizonygatják: a közmunkát vállalók 10 százaléka „megragad” a munkahelyen. Hallani arról is, hogy segélyezés helyett inkább a munkatapasztalat szerzését igyekeznek támogatni, hogy a pályakezdőknél a képzés támogatása immár lassan alanyi jogosultság. Ezzel szemben az ellenzék azt állítja: a két kormánypárt csak ígérgetett új módszereket, hatékony lépéseket, de még mindig csak keresi azokat. Kormánypárti kontra: a segély helyetti munkatapasztalat-akció során több mint 20 ezer fiatal vett részt eddig a programokban; a sokoldalúan képzett fiatalok elhelyezkedési esélyei javulnak. A munkaügyi börzéken nem ritka, hogy a munkáltatók ajánlata meghaladja az érdeklődők számát. Ellenzéki állítás szerint a vállalkozásokat bizonyos elvonások és korlátok sújtják, pedig ők növelhetnék a foglalkoztatást. Ugyanakkor, közli például a megyei munkaügyi központ, hogy először csökkent 40 ezer alá a regisztrált munkanélküliek száma nálunk, a pénzügyminiszter pedig dicséri az okos fejlesztésért a szabolcsiakat, szatmáriakat, mert jól sáfárkodnak. Jó volna végre valamilyen úton-módon elérni, hogy csak egyféleképpen lehessen értelmezni a munkaerőpiac adatait. AngyalSándor Szponzor nélkül nem megy... Ferter János rajza Adósított díj A fáma, jelen esetben az MTI igen szűkszavú: a kormányülésen — a médiaszabályozás területén — elhangzott egy javaslat: a készülék üzembentartá- si díját a jövőben helyi adóként szedjék be a hatóságok. Azt más forrásból (a rádióból) tudom, hogy tévékészülékekről van szó. Azt csak sejteni lehet, hogy mi indokolja a javaslatot. Mivel a tévédíjjal a posta foglalkozik, és sokan rájöttek: ha nem jelentik be készüléküket, a kutya sem ugatja meg őket, hát nem is igen törték, törik a mosatlant. hogy fizessenek. Nem is csoda, hiszen annyi mindenért muszáj manapság fizetni, miért ne lehetne éppen azt elbliccelni, aminek az ellenőrzése nem valami szigorú. Sőt, melyik postás meri ellenőrizni, hogy van-e készülék, mikor az esetek többségében be sem megy a lakásba. Gondolom, nem kis megrökönyödést, esetleg felháborodást vált(ott) ki bizonyos körökben a javaslat. Egyrészt a nem fizető tévétulajdonosok körében, hiszen, ha a hatóságok szedik be a díjat — pardon, az adót —, őket esetleg nehezebb lesz kicselezni, mint a kézbesítőt. Másrészt: így is fizetünk, mint a pelyva a kábeltársaságnak. Persze, gondolom, a települési önkormányzatok sem repesnek a boldogságtól, hogy újabb — nem éppen népszerű — feladat kerül a hatáskörükbe. Arról nem beszélve, hogy nem kis adminisztrációval is jár a dolog. Mert az valószínű, mint helyi adó, hozzájuk fog tartozni. Arról nem szól a fáma, mivel jár az, ha valaki nem fizet. Talán lefoglalják majd a készüléket? Hol tárolják majd? Mert azt el tudom képzelni, különösen kis hazánk eme szegletében, hogy nem fog mindenki fizetni. Miért éppen ezt, ha például évekre visszamenőleg tartoznak közüzemi díjakkal. Mert kicsi a bér, nagy a rezsi. Vagy egyáltalán nincs bér, csak rezsi(tartozás). Gyürke László _ HÁTTÉR _ r ‘ ■--------T-----------■*!
