Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-31 / 304. szám
GÖNCZ ÁRPÁD köztársasági elnök lúmní Közeledik az ezredforduló, a harmadik évezredé, amely a világ bármely pontján ugyanazt jelenti: számadást, mérleg- készítést és előretekintést. Nálunk mást, többet is. Államalapításunkra, államalapító királyunkra emlékezünk, s a magyarságnak arra az ezer esztendejére, amikor megvetette lábát Európában. Amikor a történelmi viharok, forgószelek idején is megmaradtunk, állva a ránk mért, mindig új megpróbáltatásokat. Azt hiszem, erre a puszta tényre büszkék lehetünk. Hivalkodás nélkül, de jogosan. Annál inkább, mert szakadatlan harcok, küszködések közepette, de újra meg újra elértük, hogy ránk figyeljen a világ. Ezernyolcszáznegyvennyolc, ezerkilencszázöt- venhat bukásában is dicsőségessé, európai jelentőségűvé magasztosult: e forradalmi lánc utolsó szeme, ezerkilencszáz- nyolcvankilenc pedig a világnak azon a megcsontosodott rendjén ütött rést, amely korábban reménytelenül megváltoztathatatlannak bizonyult. Hiszem, hogy az ezredforduló felbolydult méhkas-világában helyünk lesz Európában és a nagyvilágban. S nem is akármilyen. Történelmünk során nem először — de talán még sohasem ekkora eséllyel — minden lehetőségünk megvan ahboz, hogy felemelkedjünk, hogy felzárkózzunk a fejlett világhoz. Hogy legyen mit örökül hagyni fiainknak, unokáinknak. Ezt a célt, a magyarság önmagára találását hívatott segíteni a Magyar Millennium programsorozat. Kérem, fogadják szeretettel. HORN GYULA miniszterelnök 8*élfé helyünk Európában hazát teremtett a ke- resztény Európában. A következő évezredhez közeledve Magyarország számára az új kihívást az jelenti, hogy elfoglalja az eddig elért eredményeihez méltó helyét a harmadik évezred Európájában. A Kormány politikai, gazdasági lépéseit ez a szándék határozza meg, azzal a meggyőződéssel áthatva, hogy a magyar szellemi tőke, a magyarság tehetsége a nemzet határain túl az európai országok nagyobb közösségét is gazdagítani fogja. CSOÓRI SÁNDOR író ICőzQ^séggi és történelmi sugallattal Egy eseménynek, egy ünnepnek maradandó nevet adni nehezebb, mint egy újszülöttnek vagy egy verses kötetnek. Nem elég hozzá az egyéni ihlet, közösségi és történelmi su- galattra is szükség van. A Magyar Millennium elnevezés, első hallásra, némi ellenkezést váltott ki bennem. Egyszerűen azért, mert egy millennium már volt, s a hozzákapcsolódó képzettársítások még erőteljesen élnek bennünk. Mintha azt mondanánk, hogy protestáns kor, reform kor. De később megenyhültem: a két M egybeesése a 2000-ik évvel nem lehet puszta és üres véletlen. Csakis törvény- szerű és sorsszerű lehet. Olyannyira, hogy ha valaki az MM-et látja, egyszerre gondolhat a Magyar Millenniumra és a Második Millenniumra is. Ez a játékos rejtély tette izgalmassá az elnevezést. Lehet, hogy az első pillanatra mások is idegenkednek tőle, később azonban megszokják, s hozzá társítják majd az új élményeket s az új képzeteket. A külföldieknek f jedig egyenesen eligazító, sőt beszédes esz az ünnep neve: Magyar Millennium. A Magyar Millennium az évforduló magyar jellegére utal, míg rövidítése — MM — római számként a 2000-ik évet jelenti, egyszersmind egyfajta tisztelgés a Kárpát-medencében egykor évszázadokon át virágzó római provincia, Pannónia lakosai előtt. A magyarok számára az MM rövidítés további jelentést is hordoz: az ország életében ez a második millennium, hiszen 1896- ban a honfoglalás ezredik évfordulóját széles körben ünnepelték. Akkor az Európába érkezés fényéről emlékeztek országszerte, a mostani millenniumi ünnepségsorozat viszont az államalapítók és mai utódaik eltökélt, közös szándékáról, az Európához való szoros kötődésről szól. Ezért a Magyar Millennium lógója az ezeréves magyar államiság mellett a magyarság európaiságára, az európai integráció gondolatára egyaránt utal. A Magyar Millennium megünneplésére belföldi és külföldi programokkal, a nemzeti örökség megőrzésére és megújítására tett erőfeszítésekkel készül az ország. Az ünnepségek részben a múltba tekintenek, megemlékeznek mindazokról a magyar szellemi és kulturális értékekről, amelyek az elmúlt évszázadokban az európai kultúrkört gazdagították. A rendezvények alkalmat adnak a mai Magyarország teljesítményének bemutatására is. A Magyar Millennium emblémája Schmal Károly (55) Munkácsy-díjas, érdemes művész grafikus munkája. Az országalmát szimbolizáló korona-pántos emblématervezet mind az Európai Unió, mind a ma- yar államiság együttes szimbolizálását sí- eresen, erőlködés és belemagyarázás nélkül oldotta meg — a 2000 év finom jelzésével egyidejűleg. Az államalapító István király hitt abban, hogy népe gyökeret ereszt a Duna-Tisza közén, és tudta, hogy korának parancsa az ország beillesztése az európai keresztény civilizációba. Egy évezred múltán napjainkban a magyar demokrácia célja, hogy Magyarország az európai integrációs szervezetek egyenjogú tagjaként lépje át a harmadik évezred küszöbét. zredfordulóra készül a vi- LJ lág. A kereszténység két- ■ ' ezredik évébe lép az em■ m ■ beriség. Magyarország számára így 2000 kettős évforduló, hiszen a magyar állam akkor lesz ezeréves — ennek ünnepe a Magyar Millennium. Az évszázados vándorlás után Kö- zép-Európában letelepült magyarok első királyát, Istvánt, akit 1083. augusztus 20-án szentté avattak, 1000 karácsonyán koronázták meg a II. Szilveszter pápa áltál küldött koronával. A keresztény Európához kötődő magyar állam jelképe azóta is ez a korona, amely az 1989-ben kikiáltott új, demokratikus Magyar Köztársaság címerének is egyik szimbóluma. A Magyar Millennium elnevezés A kokárda hagyományőrző újraértelmezése Kemény György (61) Munkácsy-díjas tervezőgrafikus munkája. A nemzetiszín, félkör alakú kokárda a horizonton felkelő napra emlékeztet, a jelkép a mai embernek, polgári forradalom hármas jelszava, a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség eszméi iránt újra és újra megszülető vágyát is szimbolizálja. Nagy László: Víg esztendőkre szomjas (1954. szilveszter) Bálterem ez a világ, csillagok fürtje csillár, leng az űrbéli szélben, fehéren . felizzik már. Emberiség, ma táncra hívott a mámor, járjad, borral mulass, a sós vért örökre megutáljad. Ami volt: temető az, táncos láb alá dermedt, nem járja át az elme soha e tornyas vermet. Táncos láb alatt kincsek s romlott vacakok tára, csak isteni képzelet vehet itt mindent számba. Itt már jég-gyöngy a könny, a riadó-kürtök némák, tülekvő seregek, ó, itt iszonyú merevek s bénák. Fekszik a rabcsont, úrcsont, porban már sose öklel, fekszik a félelmes fegyver, töltve halotti csönddel. Megzabált barmok csontja, ellőtt repülők roncsa, pilóták: húnyt pupillák furakodtak e porba. Barátok örök csókban, magányosan a spicli, döngetné már az ajtót: édes haverom, nyisd ki! Hamis írást kik tettek, betűik férgek lettek, bántják örökké őket, bukfencet rajtuk vetnek. Régi találmány rozsdás, hajdani konok dogmák s hitek szétesve, mint a pattant-abroncsú dongák. Nagy temető ez, hallgat gép és ember és állat, csak a befödött vágyak élnek, fölkiabálnak! Igricek: rongy-ingüek, poéták: csoda-nyelvek ivadékuknak jajos versekkel fölnevelnek. Löknek, uszítják talpam távoli boldog tájra, ledobnám már a gondot, ami őket is vágta, égette, szorította, — végül is be kell lássam: nem bírok elbujdosni én se a boldogságban. Lágy halántékot adtam korai dérverésre, én amit tapasztaltam elég lesz ezer évre, bűvös méltóság nincs, mely bokámat összeüsse, szívem alatt az ádáz vezércsillagok üszke. Hegedűk, dobok zengnek, asztalomon is bor van, víg esztendőkre szomjas ennyire sose voltam, ősrégi bűnre, bajra jöhetne szép bocsánat: hívom a mindenséget hökkentő új csodákat.
