Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-31 / 304. szám
1997. december 31., szerda HATTER Még keményebben dolgozni Zilahi József a kormány és a megye viszonyáról, az új év kilátásairól Balogh József Nyíregyháza (KM) — Amióta kitalálták a megyerendszert, azóta van egyfajta mérce arra: milyen változások történtek egy bizonyos idő alatt. Felgyorsult életünkben egy év a szokásos mérce, s bár elég sok telt el belőle a hasonlítgatások kezdete óta, a mi megyénk helyzete sajnos nem sokszor változott, a legtöbb mutatóban legtöbbször a sor végén kullogtunk. Hozott-e fordulatot 1997? O Ha dr. Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke azt a feladatot kapná, hogy építse be ezt az évet a rendszerváltás óta eltelt időszakba, hová helyezné 1997-et? — Bármennyire az lenne a népszerű kijelentés a megyei közgyűlés elnökének szájából, hogy világra szóló áttörést értünk el • 1997-ben, sajnos ez nem lenne igaz. Önmagunkhoz képest fejlődtünk, de a Dunántúlhoz, főleg a nyugati határvidékekhez képest nem tudok komoly felzárkózásról beszámolni. Nem lehet elvitatni, hogy a rendszerváltás óta az infrastruktúra kiépítését sikerágazatnak nevezhetjük. Az Antall-kormány felismerte a vidék fejlesztésben lévő valóságos nemzeti érdeket, a Hom-kormány ezt a ciklus elején nem tette meg, tehát 94- 95 között megtört az ún. vidékfejlesztés programja. Az első szabadon választott kormány szándéka az volt, hogy lehetőleg mindenki ott éljen meg, ahol van lakóépülete, van környezete, hisz az elvándorlás nemzetgazdasági szinten sokkal jobban megterheli az állami büdzsét, mint ha a termelő rendszert, a termelő eszközt visszük oda. A két kormány között az volt a különbség, hogy míg az Antall- kormányt a vidék választotta, az MSZP és az SZDSZ választó bázisa a városokban volt. A piac nem válogat — Ezért elgondolkoztató, hogy a mai preferálási rendszer Budapest kivételével a városok számára sem kedvező. A megyeszékhelyek költségvetési támogatása szerintem ugyanolyan szinten maradt, mint korábban. Nemcsak a gazdaság ment tönkre, adós maradt a rendszerváltás azzal is, hogy velünk, emberekkel törődjön. Amikor az oroszok kimentek, egy űr maradt utánuk, mert nagyon gyenge volt az Antall-féle diplomácia keleti ..kapcsolatépítése”. Ezért nagy csalódás számomra, hogy a Hom-kormányé még attól is rosszabb, hisz elvárható lett volna egy szocialista típusú és régi gyakorlati kapcsolatokkal rendelkező kormányelittől, hogy a régi piaci viszonyokat helyreállítsa. Nem teszi, szerintem azért, mert még a látszatát is el akarja kerülni, hogy nem nyugat orientáltságú. Márpedig a piac nem válogat. — Ami a termelőerőket illeti, egy korszerűtlen, túlméretezett kapacitást örököltünk. Elég ha Záhony példáját említem. A termelőerő másik oldala, a munkaerő olyan fizikai állapotban van, hogy ez a mostani egészségügyi ellátó rendszer nem tudja regenerálni. Miközben elfogadható lépések történnek a munkaerő elméleti képzése terén, a fizikai állapot rendbetételére alig történnek intézkedések. A mi megyénkben a 171 ezer nyugdíjasból 62 ezer rokkant nyugdíjas, s közülük több mint 30 ezer a negyven év alatti, tehát komoly lépéseket kellene az államnak tenni, hogy ne legyen ennyi eltartott. 37 A Hom-kormány egyik sikerágazata a területfejlesztés. Egy kicsit szokatlan módon érkeznek a pénzek, s elosztásuk egyfajta vizsga a megyének. Hogyan tudtak sáfárkodni ezekkel az összegekkel? Oda mennek-e ezek a pénzek, ahol gyógyítani lehet vele, vagy lázcsillapításra használjuk? — Valóban sikerágazat a területfejlesztés, ennek hangot is adtam minden országos és nemzetközi fórumon. Ma Magyarországnak Európával kompatibilis területfejlesztés törvénye, intézményrendszere és eszközrendszere van. Sajnos a működésében már zavarok vannak, mert az illetékes tárcák a végrehajtási utasítást minden évben későn adják meg. Most például az ország- gyűlés december 9-én elfogadta a ’98-as költségvetést, nyomban meg kellene nyílni a felhasználás lehetőségének ahhoz, hogy legkésőbb februárban ki tudjuk írni a pályázatot. s 1998-ban felhasználhassák akik nyertesei lesznek. Ez sem 96-ban, sem 97-ben nem történt meg. A tavalyi költség- vetésből juttatott pénzt augusztusban és októberben tudtuk felosztani, a központi alapban lévő pénz sorsáról decemberben döntött az Országos Területfejlesztési Tanács, így ebben az évben egyetlen szerződés nem lesz aláírva, tehát a 97-es pénzt ’98-ban lehet majd felhasználni. Hiába jó a rendszer, nem éri el azt a célt amit szántak neki. AZ EU határán — Megyénk — mivel az egy főre jutó GDP az országos átlag 70 százalékát nem éri el, s mert Borsod után legkedvezőtlenebb a munkanélküliségi ráta — különlegesen támogatott. 1996-ban másfél milliárd, 97-ben 4 milliárd érkezett a megyébe. Ez 30-40 százalékos támogatást jelentene a beruházásoknál, vagyis ennek a pénznek a háromszorosa valósul meg. 1997-ben mintegy 12 milliárdos beruházás kezdődött el a megyében. Az elosztás azonban nem könnyű, hisz bármennyi pénz van, az mindig kevés, s akik a támogatásból kimaradnak, azok igazságtalannak tartják az elosztást. 37 Jövőre az eddigieknél több pénz költhető fejlesztésre. s számítani lehet a Kárpátok Eurórégio tevékenységének élénkülésére is. Lesz-e a mi megyénk Magyarország Bur- gerlandja? — Az már elvitathatatlan, hogy Magyarország a NATO- nak tagja lesz, 1999. április 4- én lesz a felvétel ünnepélyes ceremóniája, 2000-ben pedig elkezdődnek a csatlakozási tárgyalások Magyarország és az Európai Unió között. Ez azt is jelenti, hogy az európai alapokból a pénz ugyanúgy érkezik Magyarországra, mintha az EU rendes tagja lenne. Fel- használásra alaposan fel kell készülnünk, mert rengeteg bürokráciával jár a pályázatok elkészítése. A mi megyénk és a területfejlesztési tanács jó úton halad, hisz a legsikeresebb pályázatok eddig is innen érkeztek, s 1997-ben az első regionális pénzalapot — 34 millióból 24 millió ECU — a mi régiónk nyerte el. Szomszédaink viszont, akikkel együtt dolgozunk a Kárpátok Eurórégióban, ebből a pénzből nem kaphatnak, sőt az ukránok még a PHARE-támoga- tásből is kimaradnak. Ez nagy feszültséget jelent a határmenti infrastruktúra kiépítésében, hiszen közös projektekről van szó. Emiatt akadozik a bereg- surányi határátkelő építése is. A másik gond, hogy mivel itt lesz az Európai Unió határa, az itteni infrastruktúrának úgy kell működni, mint ahogy azt a schengeni egyezményben előírják. Mivel ennek stratégiai jelentősége van, ide több pénznek kell érkezni, mint a fejlettebb Dunántúlra, mert a határ itt lesz. Burger land annyi pénzt kapott, hogy egyszerűen az elmúlt években nem tudta felhasználni, s bármilyen furcsa, a fejlett nyugat-magyarországi térségek ebből az átcsurgatott burgerlandi tőkéből fejlődtek az ország más területeihez képest sokkal nagyobb mértékben. 2000-re már konkrétan is megfogalmazódott, hogy a strukturális és a kohéziós alapokból a keleti határátkelők fejlesztésére 500 milliárd forintot adnak. Ennek az összegnek a fogadására fel kell készülni, pályázni kell, nyerni kell. hogy az EU szabályai szerint tudjuk felhasználni. 37 Mit vár elnök úr 1998- tól? — Bármennyire is abban hisz az ember, hogy az új év könnyebb lesz, az itt élőknek szembesülniük kell azzal, hogy itt mindig és mindenéit keményebben kell megdolgozni. Én jövőre is ezzel számolok. A területfejlesztési alapból több pénzt kapunk. elosztása mégsem lesz köny- nyebb. A megyei közgyűlés költségvetése egyensúlyban van, bár a gyermekellátás tekintetében nagy feszültségeink lesznek, mert a kormány csak a feladatot rótta a megyei közgyűlésekre, de a pénzt nem adta meg hozzá. Én mégis azt mondom, szilárd, stabil év lesz 1998, amikor 12.5 milliárddal gazdálkodunk, több mint negyven intézmény fenntartásáról gondoskodunk. Sajnos 1998 még nem az az év lesz, amikor nem kell már apellálni a dolgozók hivatásszeretetére, mert még most sem tudjuk a munkájukat megfizetni. Nagyon boldog lennék, ha a munkanélküliek számát negyvenezer alá tudnánk csökkenteni, ami évi négy-ötezer munkahely megteremtését igényelné. Ezt reálisnak tartom, mert közben évente két-háromezer ember elveszítheti a munkahelyét, hisz további racionalizálásokra kell számítani mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. különösen pedig a szolgáltatásban, amiből jelenleg megyénk keresőinek hatvan százaléka él. Hiszek abban, hogy a megye vonzása, arcképének alakítása változni fog. tovább javul a közrend, a közbiztonság, és ez azt sugallja. hogy ide érdemes beruházni. érdemes tőkét hozni, mert tisztességes kereskedelem, tisztességes termelés folyik. O Milyen személyes ambíciói vannak a választás évében? — Két helyen is érintve lehetek, mert bár még gondolkodom rajta, de valószínű indulok a tavaszi országgyűlési választáson. Az viszont egész biztos, hogy az őszi önkormányzati választásokon indulni akarok képviselő-jelöltként, majd azt követően, a politikai erővonalak alakulásától függően tervezem a megyei közgyűlésben a további karrieremet. Két pártot kivéve 37 Mindezt milyen színekben képzeli? — Két pártot — az MSZP-t és az SZDSZ-t — kivéve talán minden párt támogatása felmerülhet. Ezen belül a konzervatív oldalon vannak olyan pártok, amelyek közelebb állnak hozzám vagy a személyes kapcsolat, vagy a politikai hitvallás miatt. Nekem a megyei közgyűlésben semmilyen gondom sincs sem az MSZP frakciójával, sem az SZDSZ-szel, nagyon konstruktív politikusok dolgoznak ott, s amikor a megye érdekében kell cselekedni. akkor soha nem éreztem politikai szembenállást, azt láttam, minden országgyűlési és közgyűlési képviselő tenni akar és tesz is a megye jobbrafordulásáért. Bár az érdekek elválasztanak bennünket, gondolom a választási kampányban ez nem jelenthet kultúrálatlan viselkedést. A lakosság nem érti a sárdobálást, azt várja, hogy legyen munkahelye, legyen biztos kenyere, megélhetése. A politikát ő ezen a szinten honorálja, nem azon. hogy ki hogy tudja megsérteni. lejáratni a másikat. Az nyerheti el majd a bizalmat, aki ezeknek a gondoknak a megoldására fordítja minden energiáját. 37 A képviselő-választás áprilisban lesz. Ha bejut a parlamentbe. indul-e az önkormányzati választáson ? — Feltétlenül. A fő hangsúlyt arra helyezem. Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke Elek Emil felvétele Mókuskerék K emény esztendő volt! Alighanem sokan zárják be ma maguk mögött ilyen gondolattal a munkahely ajtaját, ha leteszik a „lantot” (már akiknek van munkájuk). Igen, rendkívüli módon felpörgött életünk. A vállalkozóké azért, mert bizonyos területeken az idén látványos fejlődés szemtanúi lehettünk, s ez különösen a kezdő vállalkozók esetében indította a „mókuskereket” a mind többért. Jószerével az idén először fordult elő, hogy például szabolcsi, szatmári konzervért, üdítőitalért egymásra ígértek a (dollárban) készpénzzel fizető külföldi, jobbára keleti szomszédaink nagykereskedői. Összességében sok kelendő termék került ki üzemeinkből, meglepően nagy volt a forgalom a háztartási gépeket, szórakoztató elektronikát kínáló üzletekben — majdnem akkora, mint amikor mi jártunk Gorenjéért Bécsbe. Kapkodhatta a fejét az „egyszerű" munkavállaló is, mert az idén sok helyen bizonyosodott be, amit az „átkosban” csak rebesgettek: felényi létszámmal dupla mennyiséget lehet (kell) termelni, s a követelmények egyre nőnek. Egyre többen kezdik már érezni, hogy a sokak által áhított kapitalizmus, amit szocialista vezetés mellett építget országunk, nincs messze a korábban kizsákmányolásnak, ma hatékonyságnak, gazdaságosságnak nevezett gondolattól. Ráadásul: akinek megmarad a munkahelye, zokszó nélkül vállalja a kétszeres, vagy még többszörös munkát, mi több, egyre ritkábban hangzik el. hogy „nyugati követelmények albán bérszínvonallal”. Mostanában nem nagyon viccel ilyesmivel az ember. Túl komoly a dolog. Szorító volt az esztendő azoknak, is, akiknek hivatalosan nincsen munkájuk, mert azt senki sem hiszi, hogy csak úgy, maguktól megvannak, (magától csak a haj hullik, vagy még áz sem — szokta mondani egy kollegám). Nyílván keményen megdolgoztak a mindennapiért otthon a kertben, kalákában vagy éppen a bizonytalan schwartzban, feketén. És akkor még nem is beszéltünk a fiatalokról, a diákokról, akiknek tábora szintén rohamosan szakad ketté: akad, akinek már eszébe sem juthat, hogy van divatosabb farmer meg vastagtalpú cipő, mert a réginek kényszerűen ki kell tartania jövőre is. Másfelől meg ha szétnézünk egyes „jobb" középiskolák előtt a parkolóban, ott állnak diák gazdáikra várva a cuki kis terepjárók, lehajtható fedelű sportkocsik, az olcsóbb márkákról nem is beszélve. Váltig mondogatják a hozzáértők, olyasmi történik most, ami ritkán esik meg kétszer egy emberöltő alatt. Lesz azonban egy másik oldal is. Éppen karácsonykor hangzott el a rég várt bűvös mondat (én a rádióban hallottam): vigyázni kell ezzel á kapitalizálódással, meg az Unióba törekvéssel, mert ha a bérek nálunk nem érik el az EU- átlag hatvan százalékát (ami most messzi álomnak tűnik), nem nagyon kapunk oda bebocsátást. Ez lesz ám majd az igazi bűvészmutatvány, biztosan mondhatom nagyon sokak örömére. A pénzügyi után alighanem érvényesülnie kell a gazdasági lobby érdekeinek is. Van tehát jó hír is és biztosak lehetünk benne, hogy a folytatás sem marad el. Lapunk más oldalán részletesen olvasható a megyei krónika, amiből kitűnik: Szabolcs-Szat- már-Bereg ma már nem az ország hátsóudvara. Ha csupán a hazai politikai elitet nézzük, járt itt a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az országgyűlés elnöke, valamennyi miniszter, és minden pártelnök. Nem a vizitek tényétől kell megilletődnünk. A fontos az, hogy az ország meghatározó személyiségei nem papírokból ismerik gondjainkat, hanem saját szemükkel is látták. Néhány nagyon komoly beruházás alapjait is megvetették az idén, amelyekre világcégek adnak garanciát. Legtöbbjét — például a Michelintől a Butiéiig — bármely más megye, Budapest is szívesen venné. Már látszik, hogy egy idő után óriási érték lesz megyénk földrajzi helyzete, mert beteg ugyan, de nem haldoklik keleti szomszédaink gazdasága, s ha ők rendelnek az ötven, száz milliós piacokra, az sokak fantáziáját mozgatja meg. N yolc évi visszaesés után idén érezhetően nőtt a megye iparának teljesítménye, a munkanélküliség adatai is határozottabban javulnak. Igaz tehát, hogy küzdelmes volt a '97-es esztendő. De talán már nem kell ezt keserűen mondanunk. Hosszú idő után valós eredmények körvonalazódnak. Marik Sándor Az ördögbe! Lassan éjfél lesz és még nem vagyok feldobva Ferter János karikatúrája
