Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-31 / 304. szám

1997. december 31., szerda HATTER Még keményebben dolgozni Zilahi József a kormány és a megye viszonyáról, az új év kilátásairól Balogh József Nyíregyháza (KM) — Amió­ta kitalálták a megyerendszert, azóta van egyfajta mérce arra: milyen változások történtek egy bizonyos idő alatt. Fel­gyorsult életünkben egy év a szokásos mérce, s bár elég sok telt el belőle a hasonlítgatások kezdete óta, a mi megyénk helyzete sajnos nem sokszor változott, a legtöbb mutatóban legtöbbször a sor végén kul­logtunk. Hozott-e fordulatot 1997? O Ha dr. Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke azt a feladatot kapná, hogy építse be ezt az évet a rendszerváltás óta eltelt időszakba, hová he­lyezné 1997-et? — Bármennyire az lenne a népszerű kijelentés a megyei közgyűlés elnökének szájából, hogy világra szóló áttörést ér­tünk el • 1997-ben, sajnos ez nem lenne igaz. Önmagunk­hoz képest fejlődtünk, de a Dunántúlhoz, főleg a nyugati határvidékekhez képest nem tudok komoly felzárkózásról beszámolni. Nem lehet elvitat­ni, hogy a rendszerváltás óta az infrastruktúra kiépítését si­kerágazatnak nevezhetjük. Az Antall-kormány felismerte a vidék fejlesztésben lévő való­ságos nemzeti érdeket, a Hom-kormány ezt a ciklus elején nem tette meg, tehát 94- 95 között megtört az ún. vi­dékfejlesztés programja. Az első szabadon választott kor­mány szándéka az volt, hogy lehetőleg mindenki ott éljen meg, ahol van lakóépülete, van környezete, hisz az elván­dorlás nemzetgazdasági szin­ten sokkal jobban megterheli az állami büdzsét, mint ha a termelő rendszert, a termelő eszközt visszük oda. A két kormány között az volt a kü­lönbség, hogy míg az Antall- kormányt a vidék választotta, az MSZP és az SZDSZ vá­lasztó bázisa a városokban volt. A piac nem válogat — Ezért elgondolkoztató, hogy a mai preferálási rend­szer Budapest kivételével a városok számára sem kedve­ző. A megyeszékhelyek költ­ségvetési támogatása szerin­tem ugyanolyan szinten ma­radt, mint korábban. Nemcsak a gazdaság ment tönkre, adós maradt a rendszerváltás azzal is, hogy velünk, emberekkel törődjön. Amikor az oroszok kimentek, egy űr maradt utá­nuk, mert nagyon gyenge volt az Antall-féle diplomácia ke­leti ..kapcsolatépítése”. Ezért nagy csalódás számomra, hogy a Hom-kormányé még attól is rosszabb, hisz elvárha­tó lett volna egy szocialista tí­pusú és régi gyakorlati kap­csolatokkal rendelkező kor­mányelittől, hogy a régi piaci viszonyokat helyreállítsa. Nem teszi, szerintem azért, mert még a látszatát is el akar­ja kerülni, hogy nem nyugat orientáltságú. Márpedig a piac nem válogat. — Ami a termelőerőket ille­ti, egy korszerűtlen, túlmérete­zett kapacitást örököltünk. Elég ha Záhony példáját emlí­tem. A termelőerő másik olda­la, a munkaerő olyan fizikai állapotban van, hogy ez a mostani egészségügyi ellátó rendszer nem tudja regenerál­ni. Miközben elfogadható lé­pések történnek a munkaerő elméleti képzése terén, a fizi­kai állapot rendbetételére alig történnek intézkedések. A mi megyénkben a 171 ezer nyug­díjasból 62 ezer rokkant nyug­díjas, s közülük több mint 30 ezer a negyven év alatti, tehát komoly lépéseket kellene az államnak tenni, hogy ne le­gyen ennyi eltartott. 37 A Hom-kormány egyik sikerágazata a területfejlesz­tés. Egy kicsit szokatlan mó­don érkeznek a pénzek, s elosz­tásuk egyfajta vizsga a me­gyének. Hogyan tudtak sáfár­kodni ezekkel az összegekkel? Oda mennek-e ezek a pénzek, ahol gyógyítani lehet vele, vagy lázcsillapításra használ­juk? — Valóban sikerágazat a te­rületfejlesztés, ennek hangot is adtam minden országos és nemzetközi fórumon. Ma Ma­gyarországnak Európával kompatibilis területfejlesztés törvénye, intézményrendszere és eszközrendszere van. Saj­nos a működésében már zava­rok vannak, mert az illetékes tárcák a végrehajtási utasítást minden évben későn adják meg. Most például az ország- gyűlés december 9-én elfo­gadta a ’98-as költségvetést, nyomban meg kellene nyílni a felhasználás lehetőségének ahhoz, hogy legkésőbb febru­árban ki tudjuk írni a pályáza­tot. s 1998-ban felhasználhas­sák akik nyertesei lesznek. Ez sem 96-ban, sem 97-ben nem történt meg. A tavalyi költség- vetésből juttatott pénzt au­gusztusban és októberben tud­tuk felosztani, a központi alap­ban lévő pénz sorsáról decem­berben döntött az Országos Területfejlesztési Tanács, így ebben az évben egyetlen szer­ződés nem lesz aláírva, tehát a 97-es pénzt ’98-ban lehet majd felhasználni. Hiába jó a rend­szer, nem éri el azt a célt amit szántak neki. AZ EU határán — Megyénk — mivel az egy főre jutó GDP az országos át­lag 70 százalékát nem éri el, s mert Borsod után legkedve­zőtlenebb a munkanélküliségi ráta — különlegesen támoga­tott. 1996-ban másfél milliárd, 97-ben 4 milliárd érkezett a megyébe. Ez 30-40 százalékos támogatást jelentene a beruhá­zásoknál, vagyis ennek a pénznek a háromszorosa való­sul meg. 1997-ben mintegy 12 milliárdos beruházás kez­dődött el a megyében. Az elosztás azonban nem könnyű, hisz bármennyi pénz van, az mindig kevés, s akik a támo­gatásból kimaradnak, azok igazságtalannak tartják az elosztást. 37 Jövőre az eddigieknél több pénz költhető fejlesztésre. s számítani lehet a Kárpátok Eurórégio tevékenységének élénkülésére is. Lesz-e a mi megyénk Magyarország Bur- gerlandja? — Az már elvitathatatlan, hogy Magyarország a NATO- nak tagja lesz, 1999. április 4- én lesz a felvétel ünnepélyes ceremóniája, 2000-ben pedig elkezdődnek a csatlakozási tárgyalások Magyarország és az Európai Unió között. Ez azt is jelenti, hogy az európai ala­pokból a pénz ugyanúgy érke­zik Magyarországra, mintha az EU rendes tagja lenne. Fel- használásra alaposan fel kell készülnünk, mert rengeteg bürokráciával jár a pályázatok elkészítése. A mi megyénk és a területfejlesztési tanács jó úton halad, hisz a legsikere­sebb pályázatok eddig is innen érkeztek, s 1997-ben az első regionális pénzalapot — 34 millióból 24 millió ECU — a mi régiónk nyerte el. Szom­szédaink viszont, akikkel együtt dolgozunk a Kárpátok Eurórégióban, ebből a pénzből nem kaphatnak, sőt az ukrá­nok még a PHARE-támoga- tásből is kimaradnak. Ez nagy feszültséget jelent a határmen­ti infrastruktúra kiépítésében, hiszen közös projektekről van szó. Emiatt akadozik a bereg- surányi határátkelő építése is. A másik gond, hogy mivel itt lesz az Európai Unió határa, az itteni infrastruktúrának úgy kell működni, mint ahogy azt a schengeni egyezményben előírják. Mivel ennek stratégi­ai jelentősége van, ide több pénznek kell érkezni, mint a fejlettebb Dunántúlra, mert a határ itt lesz. Burger land annyi pénzt kapott, hogy egyszerűen az elmúlt években nem tudta felhasználni, s bármilyen fur­csa, a fejlett nyugat-magyaror­szági térségek ebből az átcsur­gatott burgerlandi tőkéből fej­lődtek az ország más területei­hez képest sokkal nagyobb mértékben. 2000-re már konk­rétan is megfogalmazódott, hogy a strukturális és a kohé­ziós alapokból a keleti határát­kelők fejlesztésére 500 milli­árd forintot adnak. Ennek az összegnek a fogadására fel kell készülni, pályázni kell, nyerni kell. hogy az EU szabá­lyai szerint tudjuk felhasznál­ni. 37 Mit vár elnök úr 1998- tól? — Bármennyire is abban hisz az ember, hogy az új év könnyebb lesz, az itt élőknek szembesülniük kell azzal, hogy itt mindig és mindenéit keményebben kell megdol­gozni. Én jövőre is ezzel szá­molok. A területfejlesztési alapból több pénzt kapunk. elosztása mégsem lesz köny- nyebb. A megyei közgyűlés költségvetése egyensúlyban van, bár a gyermekellátás te­kintetében nagy feszültsége­ink lesznek, mert a kormány csak a feladatot rótta a megyei közgyűlésekre, de a pénzt nem adta meg hozzá. Én mégis azt mondom, szilárd, stabil év lesz 1998, amikor 12.5 milliárddal gazdálkodunk, több mint negyven intézmény fenntartá­sáról gondoskodunk. Sajnos 1998 még nem az az év lesz, amikor nem kell már apellálni a dolgozók hivatásszeretetére, mert még most sem tudjuk a munkájukat megfizetni. Na­gyon boldog lennék, ha a munkanélküliek számát negy­venezer alá tudnánk csökken­teni, ami évi négy-ötezer mun­kahely megteremtését igényel­né. Ezt reálisnak tartom, mert közben évente két-háromezer ember elveszítheti a munkahe­lyét, hisz további racionalizá­lásokra kell számítani mind az iparban, mind a mezőgazda­ságban. különösen pedig a szolgáltatásban, amiből jelen­leg megyénk keresőinek hat­van százaléka él. Hiszek ab­ban, hogy a megye vonzása, arcképének alakítása változni fog. tovább javul a közrend, a közbiztonság, és ez azt sugall­ja. hogy ide érdemes beruház­ni. érdemes tőkét hozni, mert tisztességes kereskedelem, tisztességes termelés folyik. O Milyen személyes ambíci­ói vannak a választás évé­ben? — Két helyen is érintve le­hetek, mert bár még gondolko­dom rajta, de valószínű indu­lok a tavaszi országgyűlési vá­lasztáson. Az viszont egész biztos, hogy az őszi önkor­mányzati választásokon indul­ni akarok képviselő-jelöltként, majd azt követően, a politikai erővonalak alakulásától füg­gően tervezem a megyei köz­gyűlésben a további karriere­met. Két pártot kivéve 37 Mindezt milyen színekben képzeli? — Két pártot — az MSZP-t és az SZDSZ-t — kivéve talán minden párt támogatása fel­merülhet. Ezen belül a konzer­vatív oldalon vannak olyan pártok, amelyek közelebb áll­nak hozzám vagy a személyes kapcsolat, vagy a politikai hit­vallás miatt. Nekem a megyei közgyűlésben semmilyen gon­dom sincs sem az MSZP frak­ciójával, sem az SZDSZ-szel, nagyon konstruktív politiku­sok dolgoznak ott, s amikor a megye érdekében kell csele­kedni. akkor soha nem érez­tem politikai szembenállást, azt láttam, minden országgyű­lési és közgyűlési képviselő tenni akar és tesz is a megye jobbrafordulásáért. Bár az ér­dekek elválasztanak bennün­ket, gondolom a választási kampányban ez nem jelenthet kultúrálatlan viselkedést. A la­kosság nem érti a sárdobálást, azt várja, hogy legyen munka­helye, legyen biztos kenyere, megélhetése. A politikát ő ezen a szinten honorálja, nem azon. hogy ki hogy tudja meg­sérteni. lejáratni a másikat. Az nyerheti el majd a bizalmat, aki ezeknek a gondoknak a megoldására fordítja minden energiáját. 37 A képviselő-választás áp­rilisban lesz. Ha bejut a parla­mentbe. indul-e az önkor­mányzati választáson ? — Feltétlenül. A fő hang­súlyt arra helyezem. Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke Elek Emil felvétele Mókuskerék K emény esztendő volt! Alighanem sokan zárják be ma maguk mögött ilyen gondolattal a munkahely ajtaját, ha leteszik a „lantot” (már akiknek van munkájuk). Igen, rendkívüli módon felpörgött életünk. A vállalko­zóké azért, mert bizonyos területeken az idén látványos fejlődés szemtanúi lehettünk, s ez különösen a kezdő vál­lalkozók esetében indította a „mókuskereket” a mind töb­bért. Jószerével az idén először fordult elő, hogy például szabolcsi, szatmári konzervért, üdítőitalért egymásra ígér­tek a (dollárban) készpénzzel fizető külföldi, jobbára kele­ti szomszédaink nagykereskedői. Összességében sok ke­lendő termék került ki üzemeinkből, meglepően nagy volt a forgalom a háztartási gépeket, szórakoztató elektronikát kínáló üzletekben — majdnem akkora, mint amikor mi jár­tunk Gorenjéért Bécsbe. Kapkodhatta a fejét az „egyszerű" munkavállaló is, mert az idén sok helyen bizonyosodott be, amit az „átkosban” csak rebesgettek: felényi létszámmal dupla mennyiséget lehet (kell) termelni, s a követelmények egyre nőnek. Egy­re többen kezdik már érezni, hogy a sokak által áhított kap­italizmus, amit szocialista vezetés mellett építget orszá­gunk, nincs messze a korábban kizsákmányolásnak, ma hatékonyságnak, gazdaságosságnak nevezett gondolattól. Ráadásul: akinek megmarad a munkahelye, zokszó nélkül vállalja a kétszeres, vagy még többszörös munkát, mi több, egyre ritkábban hangzik el. hogy „nyugati követelmények albán bérszínvonallal”. Mostanában nem nagyon viccel ilyesmivel az ember. Túl komoly a dolog. Szorító volt az esztendő azoknak, is, akiknek hivatalo­san nincsen munkájuk, mert azt senki sem hiszi, hogy csak úgy, maguktól megvannak, (magától csak a haj hullik, vagy még áz sem — szokta mondani egy kollegám). Nyíl­ván keményen megdolgoztak a mindennapiért otthon a kertben, kalákában vagy éppen a bizonytalan schwartzban, feketén. És akkor még nem is beszéltünk a fiatalokról, a diákok­ról, akiknek tábora szintén rohamosan szakad ketté: akad, akinek már eszébe sem juthat, hogy van divatosabb farmer meg vastagtalpú cipő, mert a réginek kényszerűen ki kell tartania jövőre is. Másfelől meg ha szétnézünk egyes „jobb" középiskolák előtt a parkolóban, ott állnak diák gazdáikra várva a cuki kis terepjárók, lehajtható fedelű sportkocsik, az olcsóbb márkákról nem is beszélve. Váltig mondogatják a hozzáértők, olyasmi történik most, ami ritkán esik meg kétszer egy emberöltő alatt. Lesz azonban egy másik oldal is. Éppen karácsonykor hangzott el a rég várt bűvös mondat (én a rádióban hallot­tam): vigyázni kell ezzel á kapitalizálódással, meg az Uni­óba törekvéssel, mert ha a bérek nálunk nem érik el az EU- átlag hatvan százalékát (ami most messzi álomnak tűnik), nem nagyon kapunk oda bebocsátást. Ez lesz ám majd az igazi bűvészmutatvány, biztosan mondhatom nagyon so­kak örömére. A pénzügyi után alighanem érvényesülnie kell a gazdasági lobby érdekeinek is. Van tehát jó hír is és biztosak lehetünk benne, hogy a folytatás sem marad el. Lapunk más oldalán részletesen ol­vasható a megyei krónika, amiből kitűnik: Szabolcs-Szat- már-Bereg ma már nem az ország hátsóudvara. Ha csupán a hazai politikai elitet nézzük, járt itt a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az országgyűlés elnöke, valamennyi mi­niszter, és minden pártelnök. Nem a vizitek tényétől kell megilletődnünk. A fontos az, hogy az ország meghatározó személyiségei nem papírokból ismerik gondjainkat, ha­nem saját szemükkel is látták. Néhány nagyon komoly be­ruházás alapjait is megvetették az idén, amelyekre világcé­gek adnak garanciát. Legtöbbjét — például a Michelintől a Butiéiig — bármely más megye, Budapest is szívesen venné. Már látszik, hogy egy idő után óriási érték lesz me­gyénk földrajzi helyzete, mert beteg ugyan, de nem hal­doklik keleti szomszédaink gazdasága, s ha ők rendelnek az ötven, száz milliós piacokra, az sokak fantáziáját moz­gatja meg. N yolc évi visszaesés után idén érezhetően nőtt a megye iparának teljesítménye, a munkanélküli­ség adatai is határozottabban javulnak. Igaz tehát, hogy küzdelmes volt a '97-es esztendő. De talán már nem kell ezt keserűen mondanunk. Hosszú idő után valós ered­mények körvonalazódnak. Marik Sándor Az ördögbe! Lassan éjfél lesz és még nem vagyok feldobva Ferter János karikatúrája

Next

/
Thumbnails
Contents