Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-30 / 303. szám

1997. december 30., kedd TÁRSASÁGI ÉLET. Kilencszáz perc a „Petőfin" K ilencszáz percig szólt a Petőfi rádió az idei év utolsó szombatján Nyíregyházáról. Országgá-vi- lággá sugározta a korban az egyik legfiatalabb, dinamikus változásaiban viszont a pati­nás városokkal is vetekedő te­lepülés megőrzött, még fellel­hető, a formálódó és ma még csak a remények világában ta­lálható értékeit. Óhatatlanul elfogult most a krónikás: úgy is, mint több év­tizede itt lakó s mint a műsor egyik meghívott résztvevője. Túl a műsorzárás utáni lelke­sült perceken, órákon, néhány nap távolából még inkább úgy tűnik: jó hírünket keltette „a Petőfi” ezen a napon, mert igaz képet festett rólunk a szó, a zene segítségével. Százados emlékek, hangulatok mellett a mai, emberléptékű város szép­ségei éppúgy megérintették a hallgatóságot, mint a még ta­lálható szeplők eltávolításának erőfeszítései. Szólt hozzánk Krúdy és Vá­ci, Bessenyei és Ratkó; hall­hattuk a városkrónikás Mar- gócsy Józsefet, a Liszt-díjas Szabó Dénest s a világhírű Cantemust, a muzeológust és a Nyíregyházával szerelembe esett Pregitzer színésznőt; vá­rosvédőt, főigazgatót, polgár- mestert, toliforgatót s világhí­rű sportolót. Vallott önmagá­ról és az övéiről az innen el­származott szobrász, s az éteren át a Svédor- s z á g b a szakadt, vagy a,fe­kete vona­ton” vég­leg a Du­nántúlra került me­gyebeli. Nem va­lami idilli kép formá­lódott ezen a 900 per­cen a Pető­fin: valósággal izzott a mikro­fon a munkanélküliség, a szo­ciális feszültségek, a „vadke­let”, az új kihívások említése­kor. Mert azért bármilyen di­namikusan fejlődő is az ország 7. nagyvárosaként nyilvántar­tott Nyíregyháza, itt azért még szívfájdítóbbak a társadalmi gondok, mint az ország sze­rencsésebb fekvésű régióiban. Talán az volt a város rádió­fellépésének legnagyobb érté­ke, hogy minden elhangzott szó a lokálpatriotizmusból merített erőt, de nem lépte át a provincializmus küszöbét. Angyal Sándor Banchieri énekegyüttes: Szilágyi Szilárd, Gőzön Ákos riporter. Szabó Soma Nyíregyházi szalon: szerkesztő ri­porter Ördögh Csilla, a BGYTKF fő­igazgatója, dr. Balogh Árpád, a Jósa András Múzeum igazgatója, Né­meth Péter Búcsú Nyíregyházától: Csabai Lász- lóné polgármester és Bállá Ferenc ri­porter Martyn Péter felvételei A szép nyertes A közelmúltban vá­rosunkban léptek fel a Debreceni Stílus Divatstúdió csinos lányai. Az est műsorvezető­je Szoboszlai Tibor bemu­tatta a közönségnek vezető­jüket. Az ifjú hölgy elmondta, hogy a divatszakma mellett a szépségversenyben is si­kereket érnek el, az itt fellé­pő egyik manöken is terüle­ti versenyt nyert, mígnem Magyarország szépségki­rálynője is az ő modelljük, aki most Hawaiiban nyaral, azért nem lehet itt. És mi­lyen a sors, személyesen — nem sokkal Hawaii után — Magyarország 1998 szép­ségkirálynőjével, Nagy Ág­nessel Vásárosnaményban találkozhattam. ü Hogyan él Magyaror­szág szépségkirálynője napjainkban? — Nagyon sok az elfog­laltságom, nemrég jöttünk haza Hawaiiból — ez volt a fő díj —, ahol csodálatos két hetet töltöttünk nővé­remmel. Nagyon barátsá­gos, vendégszerető embe­rek élnek arrafelé, sok programot, látnivalót szer­veztek számunkra. Kitű­nő szállodában laktunk. Lu­xusgépkocsival közleked­tünk, rendkívül finom éte­lekkel szolgáltak és állan­dóan etetni akartak bennün­ket. — Úgy gondolták, ránk fér egy pár kiló. Sajnos, azt tapasztaltuk, hogy keveset tudnak hazánkról, még a beszédünket is az olaszoké­val tévesztik össze. Azóta sincs megállás, hogy haza­jöttünk, különböző meghí­vásoknak kell eleget tenni. Tegnap Budapesten a Nép­rajzi Múzeumban egy Mé­dia-bálon vettem részt. A A szerző felvétele program során a szervezők egy játékot rendeztek, amelynek az volt a lénye­ge, hogy ki kellett húzni egy újságnevet, én a Kelet- Magyarországét húztam és egy nagy asztal közepén kijelölt Budapest közelé­be karikákat kellett dobálni. A győztes az lett. aki a leg­közelebb került a főváros­hoz. Ezt a versenyt én nyer­tem. O Ez szép dolog volt, hogy tudtunk nélkül játszot­tál újságunk nevében. Más szállal kötődsz-e megyénk- hez? — Természetesen, hiszen itt élek a szomszédos város­ban, Debrecenben. Több­ször jártam már Szabolcs­ban, itt Vásárosnaményban is voltam divatbemutatón. Nővérem, akivel együtt nyaraltunk, átmenetileg nyíregyházi lakos, a Besse­nyei György Tanárképző Főiskola elsőéves hallgató­ja. Az én terveimben is ha­sonló szerepel: ha befeje­zem a középiskolát, a nyír­egyházi főiskolára fogok jelentkezni. Elek Emil Benjámint felnőtté avatták B enjamin Bodnar 13 éves fiatalember hétfő óta felnőtt férfi. Benső­séges hangulatú szertartáson avatták felnőtté tegnap Nyír­egyházán, az izraelita temp­lomban. A hitközség nagy ese­ményének mintegy száz tanúja volt. Hat év óta először tartottak felnőtté avatási szertartást me­gyeszékhelyünk megszépült izraelita templomában. A hit­község tagjai közül sokan öl­töttek ünnepi ruhát, és vettek részt a kellemetlen idő elle­nére a szertartáson. Maga az ünnepelt az Egyesült Álla­mokból jött Magyarországra néhány napra szüleivel, rokon­ságával. Nem véletlenül vá­lasztották a fiatalember életé­ben oly fontos esemény szín­helyéül városunkat, hiszen a néhai dédapa, Némethi Sándor több mint két évtizedig a nyír­egyházi ortodox hitközség el­nöke volt. A polgáriasodó vá­ros életében tevékenyen részt vett, városházi képviselő volt. A húszas években ő kezdemé­nyezte a nyíregyházi izraelita templom építését is. Az utó­dok az emléke előtt is tiszte­legtek tegnap. A szertartáson számos ven­dég vett részt. A Dallasban élő Nánási János meghatottan fi­gyelte az eseményeket, amely egy kicsit az itteni izraelita hit­élet újjáéledését, továbbfoly­tatást jelenti. A szertartást a Fröhlich Róbert, budapesti fő­rabbi végezte; rövid beszédé­ben angolul szólt a kis ünne- pelthez. Elmondta, hogy Ben­jáminnak ezentúl két otthona van, hiszen bármikor hazajö­het Nyíregyházára. A szertartás nagy eseménye­ként Benjamin a tórából felol­vashatott egy részt, ezzel is je­lezve, hogy a hitközség felnőtt tagja. Ezentúl férfit megillető jogai és kötelezettségei van­nak, sőt a hagyomány szerint akár meg is nősülhet. Persze ez még messze van... Egyéb­ként négy hónapja készült erre a szertartásra. Mint elmondta, élete végéig emlékezetes ma­rad számára december 29. A szertartást követően a vendégsereg hivatalos volt a Korona étteremben tartott fo­gadásra, ahol már Wejdena Jó­zsef, a budapesti Kings Hotel szakácsa kóser ételekkel várta a társaságot. Az ortodox rabbiság fel­ügyelete alatt készült baromfi­ételek, marhanyelv, pulyka­comb állt az asztalon saláták társaságában. Nem hiányzott a jóféle egri bor sem, amely szintén kóser volt. Az összejö­vetelen kiderült, noha a New Yerseyben született Benjamin nem tud magyarul, szívesen játszik hegedűjén csárdásokat. Bodnár István Harasztosi Pál felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents