Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-29 / 302. szám

1997. december 29., hétfő . HÁTTÉR A bizalom megtérülő befektetés A figyelmeztetés is hatékony lehet, de néha a szigor vezet csak eredményre Karácsony táján több egyenruhást láthatunk az utcán — az ünnepek zavartalan­Balázs Attila felvétele Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Mivel a rendőrség — objektív okokból — nem képes önma­gában szavatolni a (közbiz­tonságot, meg kell, hogy ke­resse azokat a polgári közös­ségeket, amelyek érdekeltek a közbiztonság megszilárdí­tásában, s támogatnia kell a lakosság önvédelmi reflexeit. Talán így foglalható össze tö­mören a közösségi rendőrség lényege, annak az új szemlé­letű közterületi szolgálatnak megvalósítása, melytől kéz­zel fogható eredményeket várnak. Bánfi Ferenc dandártábornok, az ORFK közbiztonsági igaz­gatója egy közelmúltbeli pol­gárőr szakmai értekezleten azt emelte ki: a létszámfejlesztés, az anyagi-technikai bővítés mellett szükség van az állam­polgárok segítő, cselekvő tá­mogatására. Új utakon Ezt az előbbiektől függetlenül meg kell szerezni — tette hoz­zá —, hiszen egy, a saját sebe­it nyalogató rendőrség nem tarthat számot azok (a polgá­rok) együttérzésére, akiknek élete, testi épsége, vagyona veszélyeztetve van. Éppen ezért elsősorban és mindenek­előtt embernek kell lennie a rendőrnek, aki senkivel sem tesz olyat, amit ő maga má­soktól nem viselne el, s aki mindenkinek megadja azt a se­gítséget, amit ő maga elvárna, ha bajba kerülne. Cl Az elv érthető, de hogyan valósítható meg a gyakorlat­ban? Meggyőző intézkedések — A cél egy új típusú közterü­leti járőrszolgálat létrehozása és működtetése — avatott a részletekbe Gaszper Róbert őrnagy, a megyei rendőr-főka­pitányság közrendvédelmi osztályvezetője. — Ennek lé­nyege, hogy a büntetéscentri­kus fellépés helyett a segítő, támogató, meggyőző intézke­dési formák kerüljenek előtér­be, a kommunikáción alapuló közterületi jelenlét, az állam­polgárok biztonságérzetét nö­velő tevékenység szorgalma­zása révén. Nagyon fontos az együttműködés, a polgárokkal való partneri viszony. — Meg kell tanítani munká­sága érdekében társainkat arra, hogyan, s mi­képpen tudnak a közösség szolgálatában, a közösséggel együttműködve dolgozni, a polgárokkal kapcsolatot te­remteni. Mi bízunk abban, hogy céljaink megvalósításá­ban mellénk áll a civil társada­lom, s minden eddiginél na­gyobb támogatásra, s mun­kánk eredményeként elismert­ségre számíthatunk a tisztessé­ges, becsületes polgárok kö­zösségeivel való együttműkö­dés során. Ennek érdekében tudatosan kell alakítanunk a közösségi bűnmegelőzést, együttműködni a jövőben is — még hatékonyabban — a pol­gárőr szervezetekkel, be kell kapcsolódnunk a helyi közös­ségi programokba, védenünk a potenciálisan veszélyeztetett rétegeket, például az iskolás- és időskorúakat. Kapcsolatok — A közösségi rendőrség fo­galomkörében tehát olyan gondolkodó rendőrökre van szükség, akik felelősséget éreznek az adott területért, megfelelően tudnak kommu­nikálni, bizalmat ébresztenek, együttműködnek a körze­tükben élőkkel, gyorsan rea­gálnak a felmerülő problé­mákra. CJ Megyénkben ötezren vég­zik önként vállalt szolgálatu­kat polgárőrként, nagyon sok településen kifejezetten jó a kapcsolatuk a rendőrökkel, másutt azért akad még javíta­nivaló ezen... — Országos és helyi szinte­ken is együttműködési megál­lapodást kötött a rendőrség és a polgárőrség. Úgy gondolom — fogalmazott Gaszper őr­nagy —, felismerték az egy­másrautaltság lényegét, s en­nek megfelelően tevékenyked­nek. Összhangban Az osztályvezető szerint más kezdeményezések is mutatják: megteremthető a civilek és egyenruhások összhangja. Jö­vőre például oktatás keretében készítik fel a polgárőröket, hogy munkájukat még szak­szerűbben végezhessék, a tan­anyag lényegében — igaz, szűkítettebb formában — megegyezik azzal, amit a va­gyonvédők, biztonsági őrök sajátítottak el. Együttműködési megállapo­dást kötött a megyei rendőr­főkapitányság a gyermekszer­vezetek megyei társulásá­val (ez 80 település mintegy húszezres gyereklétszámát je­lenti), Nyomkereső fantázia­néven egy olyan mozgalmat indítottak el, melynek fő célja —játékos formában — a bűn- megelőzés. Ebben jó partne­rekre leltek lelkes pedagógu­sokban. Felvették a kapcsola­tot a nyíregyházi népfőiskolái egyesülettel is, melyhez 24 önálló népfőiskola tartozik, közös elképzelés alapján Köz- biztonsági esték címmel indul előadássorozat az érdeklődők­nek. Felelősséggel O Gondolom, testületen belül is van tennivaló. Hiszen a cél adott, a megvalósítás mikéntje azonban nem mellékes... — A rendőrök felkészítése is szükséges, hiszen ha nem azonosulnak az elképzeléssel, akkor annak valóra váltása ne­hézségekbe ütközik. A rendőr segít, figyelmeztet, de azt is világosan kell látni, hogy egyetlen jogsértés mellett sem mehet el szó nélkül. Intézked­nie kell, de a korábbinál diffe­renciáltabban. Olykor a szank­ció helyett a figyelmeztetés is hatékony lehet — a humánum és bizalom sokszorosan meg­térülő befektetés! — máskor a kőkemény szigor vezet csak eredményre. — Ahogy egyszer egy kol­légánk megfogalmazta: annyi­ra legyünk jók az intézkedés alá vont személyhez, ameny- nyire az megengedi... érem szépen itt mink mindig is vetettünk X\- vályogot. Ez a príma anyagos főd erre a legjobb, oszt tele van vele az egész határ. A cigányember mindig is szeretett a szabadban dó- gozni, ezt meg lehet csinányi tavasztól őszig. Nízze meg a vetőgödröket mindenütt a falu szílin, ott ma is mindenütt el lehetne kezdeni a sármunkát. Igaz mostanság mán nehezebb szerezni pelyvát vagy lőré­két, de a tört szalma is meg­teszi, ha nincs más. Amikor megjelent a falunk­ba az izraeli meg a nyugati üzletember, rögtön látták, hogy jó helye lesz itt a gyár­nak. Sehol semmi kőféle, amivel építeni lehetne, de agyag meg víz van elég, ka­pához, ásóhoz értő ember a falu apraja nagyja. A vályog­vetés meg a taposás évszáza­dok óta benne van a cigány­ember lábába, éppen úgy, mint a tánc. Még a kisujjá­ban is. Hamarosan megjöttek a gépsorok, és egy-kettőre fel­épült ez a böhöm nagy gyár. A vetőgödrök helyén hatal­Ebbe rakjuk az anyagot a silókból, a művályoghoz — mert én már csak így hívom. Egyszerre ötszázat is bele le­het tenni. De nem úgy ám mint régen. Viszeres lett a kezem az öreg sártól, amit belecsömöszöltem a fakalo­Modern vályogvetés más silókat csináltak, a fo­lyami homok, a cement meg a mész részire. Mert azt mondták, hogy ez erősebb vályog lesz mint az agyag sárból való. Bánta a fene. ők tudják. Persze víz nélkül ez se megy, úgyhogy kutat is fúrtak, mert az eső nem volt nekik elég. A pelyvát valami alumínium masszával pótol­ják, de megteszi az is. Nízze meg ezeket az óriási vetőformákat, ezzel aztán szaporán megy. dákba. Most csak bele kell önteni ebbe a vasformába, oszt egy óra múlva megkel benne mint a kenyér. Aztán ezekkel a drótokkal egy má­sik gép darabokra vágja őket, mint az élesztőt rígen a botokba. Olyan egyformák mint a tojások, csak ezek vá­lyogtégla alakúak. És mán lehet is vinni boro­gatni, szikkadni — kitenni a napra. De itt nem érünk rá hetekig várni amíg megszá­rad. Vinnék már másnap is mint a cukrot a nípek. Iparkodni kell vele. Ezért aztán bele­tesszük egy szárító kemencé­be, úgy híjják, hogy ótokláv, vagy mi a nyavaja. — Oszt kiégetjük. Egy nap alatt kí- szen is lesz. Aztán mán csak gúláz- zuk, kazlazzuk, fedelezzük. Ez itten nájlon fóliázást je­lent. Úgyhogy gyühetnek csős­tül a kupecek, házépítők, ve- vők, van élig, vihetik, csak fi­zessenek mint a köles. P zóval itt a régi vályog- V vetők megtalálták a kJ számításukat, mondta is az ombucmanus, hogy így kéne mindenütt csinálni, egy ilyen gyárat. Kit érdekel, hogy ez a vályog fehér, meg úgy híjják, hogy belong vagy Ytong. Az a lényeg, hogy munka legyen. A Tchibo éve M ég nem illik múlt időben beszélni 1997-ről, hisz két nap hátravan belőle, de azt már megállapít­hatjuk, hogy a bűnhődések nagy éve volt. Tessék csak a Carlos-ügyre gondolni: néhány nappal ezelőtt a francia bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, s noha bejelentette, hogy fellebbezni fog, sőt, a rövid, négyórás utolsó szó jogán elmondott beszédében arról is biztosította a hallgatókat, hogy ártatlan. Igaz, az a néhány ember, aki rossz pillanatban találkozott vele és csoportjá­val, belehalt ebbe, de tetteit soha nem pénzért követte el. Ekkor kezdtem megérteni, miért kaphatott — ha jól em­lékszem — negyedmilliós pénzbüntetést és részletfizetési kedvezményt Lupis József csalás, sikkasztás, okirathami­sítás miatt. O pénzért követte el tettét, nyilván azért hiány­zik az a négymiliiárd a brókerházból. Említhetnénk hazai példát is, mert a gávavencsellői takarékszövetkezet volt el­nöke még ennél is enyhébb büntetést kapott, igaz a kár is a fele volt körülbelül az előbbinek. Úgy, hogy bizakodva te­kinthet a jövőbe Tocsik Márta, Szokai és Boldvai, ők sem igen mondják el az utolsó szó jogán, hogy tettüket nem pénzért követték el. De félre a komoly tréfával, amit velünk űznek ízlés sze­rint értelmezhető, tátongó lyukakkal átszőtt törvények alapján, voltak itt bizony komoly ítéletek is. Tessék csak azokra az asszonyokra gondolni, akik néhány ezer forintos segélyt vettek fel létező és nem létező nevekre, címekre, teljesen jogtalanul, de félmillióért hat, öt és négy év körüli börtönt szabtak ki rájuk. Vagy itt volt Magda Marinké, aki éppenséggel nem magyar, de Magyarországon tartotta ret­tegésben az egész Dél-Alföldet, az itt elkövetett gyilkossá­gaiért kapott életfogytig tartó szabadságvesztést. Tőle is megkérdezték, mit gondol, mit kap ennyi bűn- cselekményért. Állítólag azt válaszolta: tchibo. A legtöbb, mi adható. Neki bejött! Balogh József Az év ötlete: ingyen repülés... Ferter János rajza —— g Háló romáknak A z 1998. évi agrártámogatásokat konkretizáló ren­deletben most először különített el az agrártárca 50 millió forintot főként a falvakban élő, halmozottan hátrányos helyzetű cigány lakosság támogatására. A „ter­melői közösségek” támogatásához a kisebbségi önkor­mányzattal rendelkező települések önkormányzatai juthat­nak hozzá, amennyiben közösen megszervezik a cigány családok úgynevezett „megélhetési agrártermelését”. Á Földművelésügyi Minisztérium ezzel a programmal a Ma­gyar Cigányokért Közalapítvány és a Népjóléti Minisztéri­um hasonló célú kezdeményezéseihez igyekszik csatla­kozni, egyúttal szélesítve azokat a pénzforrás lehetősége­ket, amelyekből a magukról gondoskodni akaró romáknak „hálót juttathatnak hal helyett”. Mivel eredményes gazdálkodás nem folyhat minimális szakismeret nélkül, a minisztérium jövőre úgy is segíteni próbál a termelésben részt vevő családoknak, hogy rövid, könnyen megérthető kiadványsorozatot jelentet meg a felkészítésük érdekében. Az elképzelések szerint a nö­vénytermesztés, főként házikertben, önkormányzati tulaj­donú földeken és a kárpótlási földalapból visszamaradt te­rületeken valósulhat meg. Az állattenyésztési programok­ban, ahol főként a munkaigényes kisállat-tenyésztésbe van lehetőség a résztvevőket bevonni, mindenképpen szükség van az ágazatban már jelen lévő integrátori szervezetek közreműködésére is. A mezőgazdasági tárca e nem egy év­re tervezett programja — benne meghatározó szerepet kapnak majd a gazdajegyzők és az agrárszaktanácsadók is — egyelőre a cigány családok önellátására koncentrál. Ám a tervek szerint később megkísérlik majd az árutermelésbe is bevonni az arra fogékony romákat. A megélhetési agrártermelési tevékenység egy lehetőség arra, hogy a hátrányos helyzetű cigány családok integrá­lódjanak a társadalomba, de nem olyan fogalkoztatás, amellyel egyéb ellátási jogosultság is szerezhető. A romák szocializációján keresztül azonban hosszabb távon min­denképpen a vidék népességmegtartó képességét szolgál­ja. Galambos Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents