Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-23 / 299. szám

1997. december 23., kedd □ népi vacsora. Ha­gyományos fran­cia étel a geszte­nyével töltött pulyka. Sok he­lyen, így nálunk is a tenger gyümöl­cseit tálalják, nem hiányozhat az asz­talról az osztriga, kagyló és a halé­tel. Sok francia másnap, kará­csony első napján, szívesen étkezik vendéglőben. így az asszonyok is él­vezhetik az ünnep előnyeit. Karácsony a naqyVHáqban Hamarosan a karácsonyfa alá állunk. Felcsendül a Mennyből az angyal, megsi­mogatjuk szeretteinket, el­jön az ajándékosztás. Finom vacsora következik, jellegze­tes karácsonyi ételekkel. So­kan mennek az éjféli misére is. S lehet, hogy a gyerekek a fehér hónak is örülhetnek. De vajon hogyan ünnepel­nek más országokban? Finn­országban, Angliában, Fran­ciaországban, és Ausztráliá­ban érdeklődtünk egy-egy családnál. H a valahol szép a kará­csony, az Finnország­ban van. Többnyire nem hiányzik a hó, és gyakori vendég az északi fény is. Rai- mo Vihonen otthon, Leppävir- tában tölti az ünnepeket. A vá­roska Helsinkitől 350 kilomé­terre északra fekszik. karácsonyi díszkivilágítását egyébként minden évben egy ismert személyiség kapcsolja fel — idén a tinikedvenc Peter Andrea volt a soros. A boltok karácsonyi kollek­ciói és ajándéktárgyai között abszolút sláger a Brit Tv nép­szerű gyermek-bábműsorának szereplőit mintázó baba, a Te- letubby, melyet jószerével még a polcrakerülés előtt szét­kapkodnak, így nem is csoda, hogy a játékboltok előzetes, 850 ezer darabos rendelése el­lenére a figurák már-már hi­ánycikknek számítanak. Ha megvan a fa alá való — melynek átadására itt 25-én kerül sor — nem szabad meg­feledkezni azokról az apróbb meglepetésekről, melyekkel — a tradíció szerint harisnyá­ba, illetve zokniba, manapság inkább kis zsákokba rejtve — leginkább családjuk gyermek­Anglia: a Parlament és a Westminster híd Londonban — Az északi sarkkör köze­lében nem ritka a mínusz har­minc-, negyvenfokos hideg, és a méteres hó. A zöld, kék, pi­ros színű, állandóan változó északi fény pedig még szebbé teszi a tájat. Ám a finn embe­rek megtanultak védekezni a hideg ellen, rétegesen öltöz­ködnek, és a speciálisan elké­szített kezeslábasok visszave­rik a hideget. A karácsony és a szeretet ilyenkor némi meleget lop a hideg évszakba. Decem­ber 24-e a karácsonyfa díszítés ideje. Általában kevés szalon­cukor kerül a fákra, inkább kü­lönböző, otthon készített dí­szeket raknak fel. Amikor es­tefelé elkészül a karácsonyfa, szaunázás következik. A szó­lásmondás szerint, ha az em­ber sziótlanul üldögél kará­csonykor a szaunában, akkor nyáron nem csípik a szúnyo­gok. Komolyra fordítva a szót, a szaunában töltött testi-lelki megtisztulás után osztja aján­dékát a rénszarvassal érkező Télapó, majd vacsora követke­zik. Nálunk rizzsel töltött pi­rog, karácsonyi sonka és kü­lönböző rakott ételek kerülnek az aszäalra. Nagyon szép finn szokás, hogy estefelé az embe­rek kimennek a temetőbe a ha­todaikhoz, és gyertyát gyújta­nak a sírokon. Ezer és ezer gyertya lángja világítja meg az emlékezést. Az esti templom- látogatás után pedig a szánok hazafelé menet versenyt ren­deznek I lyenkor, karácsonytájt még a több száz üzlettel büszkélkedő Oxford Stre­et széles járdái sem bizonyul­nak eléggé tágasnak. A zsú­foltságot pedig csak fokozza egy új jelenség: számos üzlet már most, a szokásosnál he­tekkel korábban jelentős, gyakran 50 százalékos árle­szállítást tart. London legismertebb, két kilométer hosszú bevásárlóut­cájának messze földön híres van, s így a karácsony hangu­lata is kedvesebb. — Franciaországban is a szeretet, a hit ünnepe a kará­csony. A szokások egy kicsit sajátosak. Nálunk csak a há­zastársak, a nagyszülők aján­dékozzák meg egymást de­cember 24-én este, a gyerekek másnap délelőtt kapják meg a várva, várt játékokat. Persze, csak akkor, ha a cipőjüket ki­tisztítják, és illően a kará­csonyfa alá teszik. A Télapó, — aki a kéményen át érkezik —, szereti, ha megtisztelik! A fiaink az idén videojátékot, le- gót és még néhány kisebb ap­róságot kapnak. December 24-én a Réveil- lon, a virrasztás ideje. A mi családunk este tíz órakor el­megy a templomba. A váro­sunkban van egy nagyon szép román kori templom, ahol igen bensőséges a szertartás. A mise után következik az ün­Finnország: rénszarvas karavan használnak, vagy sok éven át ugyanazt az élő fenyőfát hoz­zák be a kertből, ahol azt nagy cserépedényben gondosan ápolják. A nagy ünnep reggelén oszt­ják ki az ajándékokat, amikre itt sokan annyit költenek, hogy eladósodnak bele. tagjait lepik meg a szigetla­kok. Az egészség, fényűzés és jólét jelképeként egy almát, narancsot és aranyérmét he­lyeztek a harisnyába. Bár ha az időjárás a fehér hollónak számító fehér kará­csonyával nem is, a rokonok, barátok, munkatársak meghí­vásával rendezett partik min­denképpen emelik az ünnepi hangulatot. Csakúgy, mint az összejövetelek, karácsonyi va­csorák elmaradhatatlan kellé­ke, a nálunk, nem, de itt más­fél évszázada ismert ún. Christmas Cracker. A külsőre nagyméretű, stilizált szaloncu­korra emlékeztető mutatós papírhengerek két végét meg­húzva hangos pukkanással hullik ki tartalmuk: papírkoro­na, apró kabala és viccek vagy bölcs mondások. Minél na­gyobb a csattanás, annál jobb, és minél drágább a Cracker, annál értékesebb ajándékot rejthet, manikűrkészleten át a gyémántokig. Az ilyentájt szokásos megnövekedett kereslettel a szupermarketek is igyekez­nek lépést tartani; némelyikük, hogy elejét vegye a zsú- folságnak — na meg az üzleti szempontot szem előtt tartva — huszonnégy órás nyitvatartási rendet vezetett be, így aztán senki nem mondhatja, hogy nem jutott ideje be­szerezni a pulykatöl­telékbe való geszte­nyét, vagy megfeled­kezett a karácsonyi puding elkészítéséhez nélkülözhetetlen ma­zsoláról. K abay János több mint negyven éve lakik a világ . másik végén" *u“traI'?; Ausztráliában. Sydneyből Telefonon hívtuk fel. Neki leg­először is az óhazában töltött, régi magyar karácsonyok ju­tottak eszébe: jégvirágos abla­kok, családi vacsorák, a szülők szeretete. — Bizony azóta megválto­zott a világ. Ma az üzleti Mi­kulások nem a Mennyből az angyalt éneklik, hanem a legd­rágább játékokra akarják rábe­szélni a vevőket. A különbség még jelentősebb, ha a déli fél­tekén élünk. Ausztráliában a nyár közepén van karácsony. Az ünnep előtt egy langyos es­te a környék lakói és iskolái összejönnek a parkokban és közös karácsonyi éneklés tölti be a városnegyedeket. Majd­nem minden lakásban díszíte­nek karácsonyfát. A környe­zetvédelem érdekében manap­ság rendszerint műanyag fákat karácsonyi üdvözlőlap Vannak, akik tartják a régi angol szokást, és ebédre sült pulykát meg meleg pudingot tálalnak fel, bármilyen hőség van. A legtöbben azonban a házak kertjében jönnek össze a családdal és barátaikkal roston sült húsra és kolbászra nagy sörözés közepette. Mivel azon a napon a hotelek és klubok zárva vannak, így óriási töme­gek vonulnak a strandra, ahol hullámlovaglással, röplabdá­zással és napozással töltik el a délutánt. Estefelé a családok hazamennek, de a fiatalok ott buliznak a strandon hajnalig. Lehet, hogy a mai generáci­ónak más a világnézete, és ta­lán a karácsony ünnepe elüzle- tiesedett, de mégis összehozza a családokat, mint régen, így itt is megmarad a szeretet ben­sőséges napjának. F ranciaorszag egyik kis váro­sában, Pont du Chateau-ban lakik Annie és Jean-Pierre Kroll. Két gyermekük Lengyelország: a XVII. sz. óta karácsonykor minden lengyel katolikus templomban berendezik a „szopka"-t, a Jézus szüle­tését ábrázoló jelenetet. Híresek a krakkói és a tátrai szopkák (ejtsd: sopka), ám Európában párját ritkítja, ezért turisták za­rándoklatai keresik fel a Katowice-Pewnik-i Ferenc-rendi szer­zetesek ünnepi dekorációját K ülönös hangulata van a karácsony estének Varsóban, ha a Visztu- la-parti kétmilliós metropolis lakója, a hagyománytisztelő nagyvárosi polgár otthonába varázsolja a staropolska wigi- lia (ólengyel karácsonyest) megannyi kellékét. Egyre töb­ben teszik ezt, mert a fiatal nemzedék vissza-visszapillant az apák, nagyapák és a még ré­gebbi ősök „mesevilágába”. Pillantsunk be egy ilyen tra- díciótisztelő lengyel otthonba: az asztalt a legszebb, legfehé­rebb damasztabrosz borítja, ám az egész attól lesz igazán lengyeles, hogy a terítő alá sű­rűn hintett szalmaszálakat és búzaszemeket találunk ott. A jövő esztendőre ez jót jöven­döl a városi csa­ládnak, a falusi­nak pedig bő ter­mést ígér. A szláv szimbólumok majd mindegyike felbukkan ezen az estén. Az egymás felé nyújtott szen­telt ostyaszeletek­ből a családtagok jókívánságok sut­togása közepette törnek egy darab­kát. Ha a legősibb szokásokat köve­tik, akkor méz- csepp kerül az os­tyára, hogy az édesség, általa a jó sors kísérje egész éyen át a ház né­pét. Most ősi varázs­lat következik. Mindenegyes terí­téknél fenyőá­gacska társaságában gyertya áll. Ha asztalhoz ül a család, megnyújtják a gyertyát, majd mindenki gondolatban kíván valamit a jövő esztendőre és hirtelen ráfúj a lángra. Minél gyorsabban kihuny a gyertya, annál gyorsabban teljesül a kí­vánság. Igaz, a televíziócsatomák már dél óta művészi előadás­ban sugározzák a karácsonyi muzsika szép hazai és külföldi darabjait, de a legmeghittebb pillanatokat mégiscsak a csa­ládtagok kórusa varázsolja az asztal köré — felhangzanak a kolendák, a karácsonyi dalok. A kolendák kíséretében dió­számlálással fürkészik a jövőt: aki a fenyőfadíszek között megcsillanó ezüstre festett di­ókból a legtöbbet számlálja, sikere lesz a munkájában, ta­nulásban és hétköznapi dolga­iban. Ám aki sok aranydiót ta­lál, az jólétre és hímévre szá­míthat. A lengyel karácsonyi aszta­lon a szükségesnél eggyel több a teríték, hátha betoppan a vá­ratlan vendég. A hagyomá­nyos karácsonyi vacsora 12 fogásból áll, de a menü részle­tei már hasonlóságot mutatnak a keresztényi vilás más euró­pai ünnepi étkezési szokásai­val. Van ponty és több más halféleség, lennie kell máknak is, hasznos az anyagi bőséget jelképező groch z kapusta (borsós káposzta), nélkülözhe­tetlen a makowiec (mákos sü­temény), de az egész vacsorát az a hamisítatlanul lengyel céklaleves indítja gombás de- relyével, amelyet egykori ma­gyar nemeseinknek Jagiello Ulászló udvarában már volt al­kalmuk megismerni, ugyanis a lengyel király udvari konyhá­jából jegyezte fel a gasztronó­mia történet az első céklale­vest. A káposztás étel az ólen­gyel néphit szerint azt jelképe­zi, hogy a tél múltával újraéled majd a természet, a borsó a be­tegségeket űzi el a háztól, a Franciaország: rizsban az Eiffel-torony Pá­KM-reprodukciók gomba (minden lengyel ked­velt étele!) ősi ószláv hit sze­rint a halottakkal való kapcso­lattartást segíti. A koraközépkorból fenn­maradt és ma a tátrai hegyla­kók, a góralok háza táján még fellelhető szokás, hogy szen­telt vízzel locsolják meg a ház ajtaját és a kapufélfára szentelt krétával (mészkődarabkával) felírják: K.M.B. — a három királyok, Kacper (Gáspár), Melchior (Menyhért), Balta­zár (Boldizsár) nevének kez­dőbetűit. Tették s teszik ezt a rossz lelkek elűzése szándéká­val. Minden egyéb, ami a Né­metországból századokkal ez­előtt lengyel földre is beván­dorolt karácsonyfa kürül zaj­lik, az ajándékozás, a gyertya- és csillagszórógyújtás ugyan­olyan, mint bárhol Közép-Eu- rópában, tehát Magyarorszá­gon is. Legfeljebb a lengyel gyerekeknek nem a Jézuska, hanem a Swiety Mikolaj (Szt. Miklós püspök) hozza az aján­dékot. A nagyszakállú kará­csony este kárpótolja a lengyel gyerekeket, miután itt nem szokás az ajándékváró cipőt, kiscsizmát Mikulás-este az ab­lakba tenni. mi* H ' Bodnár István, Kalenda Klaudia, Szilágyi Szabolcs tudósításai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents