Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-20 / 297. szám
1997. december 20., szombat HATTER Maszat a röntgenfelvételen Aggasztó a tüdőrákosok számának emelkedése megyénkben • Dohányzók Nem kell várni a tüdőszűrő hívására Balázs Attila felvétele Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Az ez évi összesítések természetesen még nem készültek el, de a tavalyi adatok és főleg a tendenciák is elégségesek egy kiadós megdöbbenéshez. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 1996-os tüdőgondozóinak statisztikai összesítése alapján megállapítható — fog a megyei helyzet elemzésébe dr. Winkler Ilona, megyei pulmo- nológus szakfőorvos, a megyei kórház I. pulmonológiai osztályának megbízott osztályvezető főorvosa —, az elmúlt tíz év trendjét nézve egyre súlyosbodó gond a tüdő. pontosabban a hörgőrák megyénkben is. A tüdő egyike az ember legveszélyeztetettebb szerveinek, ugyanis felületén naponta 10- 15 köbméter levegő áramlik át — nyilván a benne lévő szennyező anyagokkal. A szállító közegben gáznemű és szilárd, szerves és szervetlen porok, kisebb-nagyobb méretű „mocskok” találhatók. A fő bűnös A levegőszennyeződéshez a háztartási és ipari fűtéstermékek, a közlekedésből adódó különböző légzéskárosító anyagok nagy mértékben hozzájárulnak. A felső légutak és a tüdő sokoldalú öntisztító tevékenységet végez, így a szervezet igyekszik megszűrni a különböző foglalkozások gyakorlása során fellépő ártalmakat, a civilizáció által a levegőbejuttatott szemcséket, sajnos, néha eredménytelenül. Ráadásul erre az ember, a gyarló, nemhogy nem segíti a szervezet természetes védekezését, hanem még ront azon, felborítva az egyensúlyt, például a dohányzással. Szóval dohányoznak. S egyre többen. Hazánkban a férfiak 45-50, a nők 35 százaléka. Mitöbb, a vilátlagnál kétszer többet fogyasztanak a magyar bagósok. A tüdőrák kialakulásában a levegőszennyeződés és az örökletes tulajdonságok, valamint az idült hörghurut mellett nagyobb részt a dohányzás a bűnös. A tüdőrák olyan rosszindulatú daganat, ami a hörgőnyálkahártya vagy a hörgőbe nyíló mirigyek hámjának kóros burjánzásából indul ki. A tüdőrák gyakorisága összefüggést mutat a naponta elszívott cigaretta mennyiségével és a dohányos évek számával. Levegőszennyezettség A naponta 25-30 cigarettát elfogyasztok már erős dohányosnak számítanak. A dohányfüst tízezerszer töményebb a legszennyezettebb városi levegőnél. A cigaretta nem más, mint egy mini vegyi gyár, mely a filmekből is oly divatos, sokszor bizony mintaközvetítő füstfelhőjén keresztül többezer égésterméket, s kizárólag mérgező vegyi anyagot bocsát ki. Az egyharmadnyi főfüst mellett (ez kerül a tüdőbe) a kétharmadnyi adag a környezetben lévőkre, a passzív dohányosokra nézve rendkívül káros. Megyénkben az idült hörghurut és a légúti daganatos betegségek kialakulásában különösen hangsúlyozott szerep jut a dohányzásnak, mivel a másik okcsoport tekintetében az országos összesítésben, szerencsére, a „mérsékelten szennyezett” minősítést kapnánk — érvel a főorvosnő. A megye krónikus légúti betegeinek hetven, tüdőrákos betegeinek nyolcvan százaléka dohányos. Tavaly a százezer lakosra jutó összes tüdőrákos betegek számát illetően Heves, Borsod, Szolnok megyével együtt mi vezetünk. Különösen a megbetegedett férfiak, közülük is a 40-70 évesek aránya, emelkedik ki. Alattomos Dr. Papp Mónika, a megyei tüdőgondozó vezető főorvosa azt tanácsolja, hogy a negyvenedik életévüket betöltött férfiak, különösen a dohányzók. feltétlenül jáijanak rendszeresen, hívás nélkül is, a tüdőszűrésre. Az elmúlt évben a 326 új hörgőrákos betegből tüdőszűréssel 105-öt emeltek ki. Még időben. A panaszokkal jelentkezők száma volt a több, 221 — az ő gyógyulási esélyeik rosszabbak. A tüdőrák alattomosan, különösebb feltűnés nélkül kopogtat. Csalós ugyanis például az, hogy a dohányosok, az idült hörghuruto- sok, akik egyébként is köhögnek, a szokásosnál is többször teszik ezt. Legfeljebb akkor fordulnak orvoshoz, ha megrémülnek a fájdalomtól, a fogyástól, vagy a véres köpettől. A tüdőrák gyógyeredményei annál jobbak, minél hamarabb fedezik fel. Ezért fontos a rendszeres tüdőszűrő vizsgálat, ahol a felvétel alapján a szakértő szemek idejekorán megállapítják, hogy a laikus számára maszat- nak tűnő folt ott benn „valami vagy semmi”. f-----------A lighanem párját ritkító teljesítménynek számít, ha valaki egy ki tudja hányadik családi veszekedés után, úgy elrohan otthonról, hogy meg sem áll a világ végének is beillő Ausztráliáig. Történt mindez a Nyírség fővárosában, anno 1957 első hónapjában. arnikOr köztudottan ezrek és tízezrek hagyták el az országot. Sokan a nagyobb boldogulás reményében, sokan félve a megtorlástól, mások egyszerűen kalatuivágyból. Akadtak olyanok is, mint történetünk főszereplője, Gitáros Robi, akinek természetesen nem ez volt a rendes neve. A barátai nevezték így, mert bolondulásig rajongott az akkor még itthon gyanús fogadtatásban részesülő be- at-zenéért. Gitáros azok közé a kevesek közé tartozott, akiket alig érintettek meg az 1956-os események. Kábult közönnyel szemlélte a nagy mozgolódást, az ujjongó tömeget. a börtönkapun kirohanó csíkosruhás rabokat. Az egész felfordulás inkább egyfajta lázálonmak tűnt számára. Csak később, hónapok vagy inkább évek múlva döbbent rá milyen sorsdöntő események tanúja volt igazában. Mert valóban csak tanúja volt, nem pedig szereplője. Ót teljesen lekötötte, majdnem felemésztette a saját, kétszemélyes háborúja a feleségével, akit nagyon szereseket elfogják és börtön vár rájuk. Gitáros a táborban összebarátkozott egy pesti egyetemi hallgatóval, akinek közeli rokonai éltek Ausztráliában. Amikor végre megérkezett a befogadó papír, és repülőre szánhattak, Gitáros csak arra gondolt, annál jobb, minél távolabb lesz a Menekülés a boldogságba tett, de képtelen volt elviselni a beteges méreteket öltő fél- tékenységi rohamát. Ezért mondott búcsút neki és az országnak, amikor negyven évvel ezelőtt a forradalom viharában tnegnyílt a nyugati országhatár. Valójában nem szólt egy szót sem, csak kisétált a lakásból... Hónapokig egy ausztriai menekülttáborban tengődött, már-már hajlott arra, hogy hazajön, történjék is bármi. De ekkor már a menekültek közül kevesen szánták rá magukat a hazajövetelre, a nyugati rádiók naponta számoltak be az osztrák-magyar határon történő eseményekről. Arról, hogy a disszidenfeleségétől. Sydneyben landolt a többórás késéssel érkező gép. S ekkor történt a rendkívüli esemény, amikről, amikor nemrég negyven év után hazalátogatott, ő maga így beszélt. — Ha ezt a jelenetet egy kalandregényben olvasom, vagy egy filmben látom, nincs az a pénz, amiért elhiszem. De velem történt meg, én voltam az események szereplője és szenvedő alanya. Legalábbis akkor, abban az állapotban szenvedő alanynak éreztem magam... Holt fáradtan, másfél napos, kétszer is megszakított utazás végeztével leszálltunk a Sydney repülőtéren, átesünk a szokásos útlevél- vámvizsgálaton. Indulunk a barátommal a kijárat felé, s ki jön velem szembe? Ki rohan felém, mint egy őrült? A feleségem... Azóta sem derült ki pontosan, milyen úton-módon nyomozta ki a felesége, hogy férje éppen Ausztráliába, Sydneybe tart. Annyi bizonyos, a menekülttáborban is járt, talán ott kapta a felvilágosítást. A bécsi reptéren is érdeklődött, majd amikor megbizonyosodott a gyanújáról, ma sem tisztázott körülmények között, sikerült jegyet váltania a Sydneybe induló gépre. Igazában majdnem egyszerre értek volna földet, de mint kiderült, a férje gépével valami történt, Új- Delhiben leszálltak ést néhány órát ott időztek. így a feleség előbb ért a helyszínre a később indult géppel. Y y ‘ába tettem meg tíz§ m valahányezer kilomé- J. A tért, nem volt menekvés. A feleségem már várt a repülőtéren. Utánam jött a világ végére. Hát lehet egy ilyen asszonyt nem szeretni? Áramlás E lőször csak úgy ragyogott az arcom, mert kormánykörökből olyan jelzéseket foghatott föl az agyam, hogy jövőre javul majd az életnívóm, többet ér majd a pénzem, meg miegymás. Aztán egyszer csak — ha nem is derült égből villámcsapásként — elindult az emelési áradathír zuhataga. Hogy azt mondja: jövőre átlagosan 14-16 százalékkal emelkednek az olyan tömegközlekedési és infrastrukturális szolgáltatási díjak, amelyek hatósági árkörbe tartoznak. (Vajon mennyivel nőnek azok, amelyek nem ide tartoznak, hanem a csillagos ég alá?!) No, mondom magamnak, nem tömegközlekedsz kisapám, bírják még a lábaid... Az egyik infra a távirat. Szeretteim, kedveseim, barátaim és külhonba szakadt magyarjaim, ne várjatok tőlem sürgönyt jövőre! Továbbá: megnő a kimondott szó ára is, legalább 16 százalékkal, már ami a telefonba elhangzik. Mindig gondoltam, hogy értékesek a szavaim, ennyire azért nem taksáltam. Ezért többször veszek majd lélegzetet, amikor tudvalevőleg nem beszél az ember. Az autómmal már eddig is néha összekoccantam a költségek miatt, most ismét ölre megyünk, hiszen januártól átállítják a kutak árát, meg ugye a kötelező biztosítás áriránya sem lefelé tart. A vízdíjról, a csatornadíjról János bácsi jut eszembe, akit századik születésnapján ekként üdvözölt a polgármester: „Már százéves János bácsi? Pedig alig látszik kilencvenkilencnek!” Tudniillik, amíg a vízművek 20,6. addig az illetékes tárca csak 18,2 százalékos vízdíj-emelést tart elfogadhatónak. Bizony; bizony, testvéreim, itt nem hagyja magára a polgárt a kormány, vigyáz, nehogy nagyon megkárosítsák. Ezért is állok tanácstalanul a következő tétel előtt: az új évben drágul a meghűlés kezelése; ugyanis a rávaló gyógyszerekért a gyártók nem kémek tb-támoga- tást, ezért árukat szabadon határozhatják meg. Ettől tüsszögni, károgni kezdek még inkább, mint eddig. Ráadásul még a 65. évtől is messzire járok, így hiába óhajtok fölszállni jutányosán vagy ingyen egy repülőre, hogy elvigyen valahová, ahol január elsején valóban boldog az új év. Angyal Sándor Aranyvasárnap előtt Ferter János rajza Pokemon-roham A hét egyik negatív szenzációja volt, hogy Japánban egy népszerű rajzfilmsorozat megtekintése után csaknem hatszáz nézőt, főként gyerekeket kórházba kellett szállítani. Tizenkilenc gyerek szorult komolyabb kórházi ápolásra, egy ötéves kislány állapota pedig súlyossá vált: légzési zavarok léptek fel nála. Néhány gyereknek epileptikus görcsöket, másoknak szembántalmakat okozott a Pokemon című rajzfilm. Néhány gyereknél látászavar és rosszullét lépett fel, amikor megjelent a képernyőn a villogó szemű Pikacsu, a rajzfilm egyik legnépszerűbb figurája. A tokiói tévé szerint a műsorban egy számítógépes vírust oltó bomba is robbant, s ezután mintegy öt másodpercig vörös villanások voltak láthatók a képernyőn. Egy pszichológus szerint talán a villogó fény okozta az epilepsziás tüneteket. Eddig a hír. Amióta mifelénk is harmincegynehány tévécsatorna fogható, ilyen veszélynek a mi gyermekeink is ki vannak téve. De a magyar tévétársaságok sem igen kímélik szemünk fényeit, a gyerekeket, hiszen a kínálatukban túlteng a borzalom, az erőszak, a pusztítás. Ez még akkor is így van, ha a pozitív főhős mindezeket legyőzi. Egy rádióriportban az egyik megszólaltatott fiatal apa igen frappánsan jegyezte meg: tizenvalahány magyar csatornán is csak ritkán adnak olyan gyermekműsort, ami igazán épülésükre szolgálna. Vajon — a japán esetnél maradva — az ilyen filmek kiagyalói, gyártói, forgalmazói, a sugárzó tévétársaságok egyáltalán goldolnak-e arra, milyen hatással lesz a „mű” a megcélzott nézőkre? Vagy csak a profit, egyedül és kizárólag a nyereség érdekli őket? Pedig — ha belegondol az ember fia — akár merényletnek, bűncselekménynek is felfogható az eset, hiszen akkora traumát okozott a kicsinyeknél, ami egész életükre kihatással lehet. Abban csak reménykedhetünk, hogy a hírhedt japán rajzfilmet nálunk nem mutatják be a tévécsatornák. Gyürke László
