Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-19 / 296. szám

1997. december 19., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Szibériában még szeretik A versenyképes minőségű áru a magas önköltség miatt nehezen eladható Hagyomány és korszerűség ötvöződött a tuzséri kertbarátok standján, a Nyírségi Almanapok kiállításán A szerző felvétele Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Ev vé­géhez közeledve, amikor a gazdák még csak készülőd­nek a metszésre, ismételten felvetődik a kérdés, mi volt a jobb: azonnal eladni vagy betárolni az almát? Lesz-e piaca belföldön, s elérhető-e a valaha százezer tonnákban mért étkezésialma-export? A kérdések megválaszolásá­ban olyan üzletember nyújt se­gítséget, aki éves szinten 4 ezer tonna asztali minőségű al­ma exportját szervezi meg. Ez különösen akkor tiszteletet pa­rancsoló szám, ha tudjuk: az étkezési alma eladása orszá­gos szinten alig éri el a 16-17 ezer tonnát. Üzlet kockázattal — Kétség kívül könnyebb volt értékesíteni legfontosabb gyü­mölcsünket, amikor a magyar alma államközi egyezmények alapján jutott el külföldre, ter­mészetesen a volt szöcialista országokkal működött így a rendszer. Most, amikor a piac- gazdaság szabályai szerint ke­reskedünk, az alma termeszté­se, feldolgozása és szállítása is épp olyan kockázatos üzletté vált, mint azt bármely más áru esetében már megszoktuk — utal a rendszerváltás gazdasá­gi következményeire Nzsdejan Szűrén, a nyíregyházi irodáját nemrég berendező Szurex Kft. ügyvezető igazgatója. Sőt, kockázatosabb, hiszen friss élelmiszert kell nagy tá­volságokra eljuttatni, s minden kilométerrel arányosan növek­szik a rizikófaktor is. A lassan tíz éve Magyarországon élő külkereskedelmi szakember családi vállalkozásként indí­totta cégét, amely hamarosan az ország egyik legjelentősebb étkezési alma exportőrévé nőt­te ki magát. Főleg Szibéria tá­voli vidékeire szállít, érthető tehát, amikor a fuvarozás ve­szélyeire. kockázatára hívja fel a figyelmet. Az ma már jól látható, hogy nagy hiba volt 1992-ben teljes hátra arcot csinálni a keleti pi­acokon, mert ezt azonnal ki­használták a nyugat-európai országok, s most szinte lehe­tetlen kiszorítani a francia, olasz, holland és dél-afrikai al­mát, de a lengyelek is komoly pozíciókat szereztek. Az új szállítók a minőség új fogal­mával ismertették meg a ko­rábban igénytelennek tartott piacokat, új fajtákat kedveltet- tek meg a vásárlókkal. Mind­ehhez párosult egy komolyabb támogatás, s mindezek hatásá­ra Magyarország étkezésial- ma-exportja a százezres nagy­ságrendről 10-20 ezer tonnára esett vissza. Egyedül nem megy — A hazai termesztői társada­lom becsületére legyen mond­va, mindent megpróbál, hogy a most rendelkezésre álló faj­tákra és termelési eszközökre alapozva megfelelő minőséget állítson elő. Ez olykor sikerül is, de rendkívül magas költ­séggel, így az árban továbbra sem tudunk versenyezni a kül­földi áruval — értékel az ügy­vezető. Akinek egyébként meggyőződése, hogy a keleti piacokon igény van a magyar almára, de nem bármi áron és bármilyen minőségben. Meg­felelő portékához megfelelő árajánlat is szükséges, s ebben nem tudjuk felvenni a versenyt például a lengyelekkel. A jelenlegi magyar támoga­tási rendszer évről évre fele­más eredményt hoz, a termelő preferenciát lényegében a ke­reskedők finanszírozzák meg, hiszen az almáért átvételnél ki kell, hogy fizessék a szubven­cióhoz kötött árakat, míg a tá­mogatást csak hónapokkal ké­sőbb kapják meg. A megoldás az integrációban rejlik, amikor a termelő-feldolgozó-kereske- dő valóban szövetségre lép egy közös érdekképviseletért — vallja Szűrén úr, hozzátéve: pillanatnyilag mindenki a ma­gányosan és rövid távú elkép­zeléseket követve keresi a bol­dogulás lehetőségét. Egyedi csomagolás Alapvető a bizalom — folytat­ja —, ami egy megosztott fize­tési konstrukciót tenne lehető­vé. Az Európai Unió országai­ban úgy működik a rendszer, hogy a termelő az ár 33 száza­lékát az őszi szezon idején elő­re megkapja, 33 százalékát ka­rácsony előtt, s a fennmaradó összeghez az értékesítést kör vetően jut. Magyarországon is el kellene indítani ezt a me­chanizmust, mert ha a világon mindenütt bevált, miért éppen itt mondana csődöt? — kérde­zi az ügyvezető. A vevőkör megtartása és bő­vítése érdekében a Szurex csak korszerű csomagolásban dobja áruját piacra, három göngyölegtípust alkalmazva: az egyik a kartondobozos-tál- cás kivitel, itt minden doboz­ban pontosan 18 kilogramm­nak kell lennie. Olasz mintát követ a másik módszer, a max-pack típus, ez karton és fa kombinációja, míg a harmadik csomagolási eljárás a „bini” karton. Az áru minden esetben egalizált, amelyet raklapozva Tuzséron kerül hűtővagonok­ba, s jobb esetben 13-15, rosszabb esetben 20 nap alatt jut el a szibériai vásárlóhoz. Zömében divatos fajták: Ida- red, Gloster, Granny Smith, Mútsu, Jonagored — Jonathán csak külön megrendelésre. Minőségi, mennyiségi rekla­máció eddig nem volt — je­lenti ki büszkén a Szurex Kft. ügyvezetője, aki töretlenül bí­zik abban: a magyar alma visszaszerezheti régi hírnevét az elvesztett külföldi piaco­kon. y alantikor az indiá­noknál az volt a szo­kás, hogy ha valakit lopáson értek vagy lopással gyanúsítottak, bekenték szu­rokkal, utána megforgatták toliban. Amíg leszedte magá­ról a pihéket, gondolkodha­tott azon, amit tett. Közössé­ge megvetette, ki is közösítet­te. Baj csak akkor volt, ha utólag kiderült, hogy az illető ártatlan. A szurkot és a tollat még valahogy eltávolította magáról, de így is maradt rajta egy-két pihe. Na meg a szégyen. Amit nem lehetett róla lemosni egykönnyen. Mert az eset generációkon át szájról szájra járt, mesélték a nagypapák pipaszívás köz­ben az unokáiknak. Arra már később kevesen emlékeztek, hogy ártatlan embert hem- pergettek egykoron. Mindez megtörtén eset kap­csán jutott eszembe. Valahol az egyik szomszéd azzal gya­núsította a másikat, hogy ősszel elültetett gyümölcsfái­ból többet is a saját kertjében ültetett el. Mert, hogy az övét ellopták, s a szomszédnak ok­tóberben még nem volt fája ültetve, most meg van. Az eset világos. A szomszéd ásta ki a kertből az 6 fáit, s ültette el az övébe. Pár nap múlva nemcsak az utca, hanem az egész falu is ezt beszélte. Az asszonyok á benne bízó barátai, testvérei, gyermekei, hogy ne törődjön az egésszel, viselkedjen úgy, mintha mi sem történt volna. Éjszakánként nem aludt, né­zegette azt a számlát, amivel igazolni tudta, hogy azt a há­romfát hol és mennyiért vet­te, de már magát sem tudta Toliban megforgatva bolt előtt, a férfiak a kocsmá­ban tárgyalták meg a történ­teket. A gyanú beférkőzött az emberekbe, megmételyezte a szíveket. Olyan ez, mint ami­kor a hínár húzza le az em­bert. Nincs menekvés, minél jobban kapaszkodsz, annál mélyebbre süllyedsz. Nem tudott igazságot tenni a jegyző sem, akihez odake­rült a dolog. Emberünk kezdte magát rosszul érezni. A régi bará­tok elkerülték, akik nem, egy pár szóváltás után az utcán továbbálltak. Ezek után be- gubózott. ki sem mozdult a házból. Hiába mondták a megnyugtatni. Érezte, hogy olyan jégre ment, amelyik beszakadt alatta. Amelyiket beszakították. A mindig jóke- délyü ember reggel mogor­ván ébredt, megduplázta az eddig szokásos adag kisüstit, belerúgott minden ok nélkül a kedvenc kutyájába is. Egész nap meg csak ült a konyhában, felesége hiába noszogatta, menjen már, lás­sa el az állatokat. Nem ment, mára már kiürült a lelke. A homlokán szaporodtak a ráncok, csaknem teljesen megőszült. Pár hónap alatt tíz évet öregedett. Egy tisz­tességben megöregedett em­bert tönkretett a kapzsiság és az ármány. Mindez történt három kis fáért. Tudod — mondta nekem történetünk szomorú hőse, amikor meglátogattam — nem csak az fáj ami megtör­tént velem, hanem az is, ami másokkal is nap mint nap megtörténhet és meg is törté­nik. Ma, amikor ofyan világ van, hogy ellopják a frissen ültetett fát, az alighogy érett termést, a földből a burgo­nyát, és a biztonsági őrök is hiába őrzik a határt, sérül a lélek is, a hit is. Elorozzák a becsiilétet, besározzák azt. ami tiszta.-w-T- özeleg a karácsony ünnepe, a szeretet és JL\. a békesség ünnepe. Amikor kijöttem a házukból, nem éreztem belőle semmit. Csak az eső esett vigasztala­nul. Bokáig érő sárban bak­tattam a vonathoz, s közben arra gondoltam, bár csak fagyna már fel s esne a tiszta, fehér hó. hogy lepné be a há­zakat. az utcákat. Kevesebb fenyő A karácsony nem karácsony fenyőfa nélkül. Ez per­sze Magyarországon csak a legutóbbi időkben igaz, hiszen a karácsonyfa állítása még a két vi­lágháború között is jobbára csupán a polgári házakban volt szokás, még előtte pedig kimondottan az arisztokrácia pri­vilégiuma volt, jó ötven esztendeje azonban a legszegé­nyebbek is megengedhetik maguknak e luxust. Ha egyál­talán luxusnak lehet nevezni a fenyőállítást. Nem éltünk volna azonban Magyarországon, ha jó szo­kásunk szerint nem esünk át a ló másik oldalára. Neveze­tesen: már novemberben elképesztő roham indult a feny­vesek ellen, milliószámra pusztultak az öt-tíz éves fák. Ta­valy már odáig fajult a helyzet, hogy a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter intette józanságra a termelő­ket, szállítókat, árusítókat. A végeredményen azonban ez már nem sokat változtatott, százezerszámra maradtak el­adatlan fák, az elszállításuk, megsemmisítésük is komoly gondokat okozott. Mozgósították erőiket természetesen a fatolvajok is, hi­szen a potya mindig édesebb az izzadtsággal megszerzett­nél, s hiába voltak az intő szavak, a nagyobb városokban minden sarkon, az utak mentén majd minden keresztező­désben karácsonyfát, lucfenyőt, erdei fenyőt, jegenyefe­nyőt, szerb fenyőt, vörös fenyőt árultak, az sem riasztotta el az üzletelőket, hogy a beszerzési bizonylatok felmutatá­sát írták elő nekik. Most azonban csoda történt, vagy valami hasonló, sok­kal kevesebb a karácsonyfa, mint tavaly ilyenkor. Lesznek persze, akik sopánkodnak majd egy sort a szűkös kínálat láttán, de valószínűleg sokkal többen lesznek azok, akik helyeslőén bólintanak. Ha nem is válogathatnak annyit, mint tavaly, de karácsonyfa így is juthat minden házba. S ami majdnem ilyen lényeges: sok százezer fenyő maradt talpon, menekült meg a baltától. Balogh Géza Magyar sziszifusz Ferter János karikatúrája--------------------------------------------------------------------—_ Ötös a tortán A szépen megterített asztalon emeletes csokoládétor­ta vonzotta tekintetet a napokban az egyik nyír­egyházi rendezvényen. Az ismeretlen cukrász nagy művészi igényességgel díszítette az alkotást, hogy ne csak ízre, de küllemre is tetszetős legyen a sütemény. A te­tején lévő, ötös számot jelképező gyertya jelezte: egy szü­letésnapi ünnepség résztvevői lehettek mindazok, akik meghívást kaptak az eseményre. Ezen a kis jubileumi megemlékezésen a vendégek azt az öt évvel ezelőtti pillanatot idézték fel, amikor a megyei közgyűlés döntése értelmében megalakult a Tourinform Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei irodája. Nagy szükség volt az iroda létrehozására, hiszen kellett egy olyan non­profit szervezet, amely népszerűsíti idehaza és külföldön a keleti országrész történelmi és irodalmi emlékeit, néprajzi értékeit, természetvédelmi látványosságait. A rendszervál­tozás után egyre több vállalkozás kezdett el foglalkozni az idegenforgalommal, s kellett egy apparátus, amely össze­fogja, összehangolja a munkákat a turizmus fokozása ér­dekében. Az idegenforgalom fejlesztése ugyanis nemcsak az ország, hanem megyénk számára is a kitörés egyik lehe­tősége a gazdasági válságból. A szakemberek jól tudják, ma már ezen a területen is nagy harcot kell vívni a vendé­gek megnyerése érdekében. Az összes alkalmat meg kell ragadni, hogy hét határon túl is felfigyeljenek megyénkre. , A Tourinform iroda meg is tesz ezért mindent, a nemzet­közi kiállításokon rendszeresen képviseli régiónkat. Nem elég azonban megyénk értékeit népszerűsíteni, úgy kell fogadni és ellátni az ide látogató turistákat, olyan programokról kell gondoskodni, hogy a kirándulók való­ban otthon is érezhessék magukat, hiszen számunkra ez je­lentheti a legjobb reklámot. Az otthoni légkör megteremtése azonban már nem a Tourinform iroda feladata. Mindez már rajtunk múlik. M. Magyar László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents