Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-16 / 293. szám
1997. december 16., kedd HÁTTÉR Kslet-Magyarország 3 Kórházak különös kasszája Nem könnyű, de többnyire eredményes a gazdálkodás • Megfontoltan, takarékosan A tetszetős külső ellenére a szálkái kórházban a belső fejlesztésben, szépítésben bőven maradt még tennivaló... Elek Emil felvétele Kovács Éva Nyíregyháza-Mátészalka- Kisvárda (KM) — Mondjon le a miniszter, kevés a pénz az egészségügyben, nincs fedezet a fejlesztésre, az ágazatban dolgozók bére az országos ranglista utolsó előtti helyén áll. Ilyen, s ehhez hasonló kijelentéseket olvasni, hallani manapság akkor, ha a magyar egészségügy, a honi gyógyítás szóba kerül. Mindeközben tény, hogy a téma nem csak hazánkban, de a legfejlettebb országokban is kritikus terület, ma a leggazdagabbnak számító államok is kénytelenek spórolni, az egészségügyben a korábbinál észszerűbben gazdálkodni. Szigorú gazdálkodás Mi a helyzet megyénkben, ki- jöttek-e a kórházak az idei évben rendelkezésükre bocsátott pénzből? — tettük fel a kérdést az intézmények illetékeseinek. — Kijöttünk, de csak szigorú gazdálkodás, s bizonyos leépítések árán — kezdi a beszámolót Harsányt Imréné, a mátészalkai kórház gazdasági igazgatója, akinek szavaiból az is kiderül: a 498 ágyas szálkái kórházban 12 osztályt, összesen 96 úgynevezett krónikus ágyat tartanak nyilván. Ebben az évben kilencvenkét- millió forint áll az intézmény rendelkezésére. Nehezítette helyzetüket, hogy a pénzek érkezése és központi elosztása rapszodikus volt. pedig a kórház egyenletesen, az előírásoknak és a várakozásoknak megfelelően végezte feladatát. Az 1996-ban regisztrált majd negyvenmilliós szálkái hiányt kiegyenlítette az állam, így szerencsére megoldhatták a legsürgősebb feladatokat, s ez évben újabb mínuszt nem gyűjtöttek össze, pedig dologi kiadásaik — akárcsak a többi kórháznak —■ ebben az évben is folyamatosan nőttek. A szűkös gazdasági helyzet miatt kellett idén lemondaniuk a festésről, bizonyos felújítási és karbantartási munkálatok elvégzéséről, amivel a problémát megoldani nem, legfeljebb elodázni tudták. Mátészalkán ebben az évben összesen 22 dolgozótól vált meg az intézmény, akiket gazdasági, műszaki területről bocsátottak el. Jelentős lépésnek számít a takarékosság terén, hogy a kiadások döntő részének számító gyógyszerköltségeket betegre lebontott, tételes elszámolással igyekeznek mértéken tartani, az esetleges pazarlást megakadályozni. Súlyos gondot okoz a törvényben előírt tizenharmadik havi bér kifizetése, hiszen az ehhez szükséges összeg ma még nem áll rendelkezésükre. Egyensúlyban — Egyensúlyban maradt a gazdálkodásunk, de ehhez áldozatokat. súlyos intézkedéseket kellett meghozni — mondja Harsányi Imre, a kisvárdai kórház főigazgatója. A közgazdász végzettségű szakember szerint az egyensúlyteremtésnek ára van, mégpedig esetükben az, hogy lelakott környezetben, alaposan elhasználódott felszereléssel kénytelenek betegeiket gyógyítani. Az 578 ágyas intézmény 1996-ban 772 millióból, 1997- ben pedig 998 millió forintból gazdálkodott. Fizetési kötelezettségeiknek eleget téve, idén mód nyílt végre arra, hogy megkezdjék a sokáig elodázott szépítéseket, fejlesztéseket. Ennek keretében költözik új helyre, került immár korszerű körülmények közé, a központi épületbe a szülészet-nőgyógyászat, valamint a műtőblokk, s épül a tizenegy emeletet összefogó, színvonalas és tűzbiztos két lift is. Terveik szerint komfortosabb körülmények közé költözött az 1-es belgyógyászat, ahol egy- és kétágyas szobákban gyógyulhatnak a betegek. Tovább fejlesztették a kórház műszerparkját: ebben az évben mammográfiás készüléket, a csontritkulás mérésére használatos orvosi berendezést vásároltak, és elkezdték az infrastruktúra korszerűsítését is, mely a tervek szerint két-három évig is eltart majd. Mindezekre a kisvárdai kórházban égető szükség van, hiszen a huszonkét éve működő intézmény komfortja bizony jóval elmarad a ma kívánatos szinttől. A nehéz körülmények között is színvonalasan, eredményesen dolgoztak, amit többek között bizonyít, hogy az előző évinél 22,67 százalékkal nőtt kórházuk teljesítménybevétele. Elbocsátásokra nem, további orvosfelvételre azonban szükség lesz Kisvárdán, hiszen a főigazgató szerint nyolc-tíz újabb szakorvosnak tudnának máris munkát adni. Minimális plusz — Nincs változás, az idei évben, akárcsak a tavalyiban kiegyensúlyozott, biztonságos gazdálkodásról számolhatunk be — mondja dr. Nagy János, a Megyei Jósa András Kórház gazdasági igazgatója, akinek szavaiból a továbbiakban kiderül: megtérült az évek alatt befektetett energia, a újszerű, olykor sok vihart is kiváltó gazdasági, szakmai intézkedés, hiszen a 2114 ágyas megyei intézményben ez évben először már decemberben kifizették a tizenharmadik havi béreket is, miközben egyetlen fdlér adósságot sem visznek át a következő évre, s nemhogy nullszaldóról, de csekély mértékű pluszról is számot tudnak adni. Az osztáyokra lebontott gazdálkodásnak, a belső finanszírozásnak, még számtalan szigorító intézkedésnek köszönhetően gazdaságosság és önállóság egyaránt elsőbbséghez jutott, s az idei évben rendelkezésükre álló, közel hat- milliárd forintból hétszáz milliót fejlesztésre, beruházásra fordítottak. M iért, miért nem Mesztegnyő Béla bácsit annak idején kalaposinasnak adták a szülei. Ezen a pályán, már akkor sem igen lehetett meggazdagodni, később meg, amikor a férfiuralom eme jelképe egyre inkább kiment a divatból, igencsak pangott az üzlet. Ennek ellenére Béla bácsi mindvégig kitartott eredeti foglalkozása mellett, már csak azért is. mert semmi máshoz nem értett. Meg aztán, az öreg cimborák naponta betértek a műhelybe egy kis világmegváltó terefe- rére, ami részben kárpótolta alacsonyan megrekedt élet- színvonala miatt. Egy napon aztán valamelyikük megemlítette, hogy ilyen polgármester kellene a falunak, mint Béta bácsi. Merthogy, az emberek tisztelik, iskolája is van, no meg rá is ér. Persze, az sem elhanyagolható körülmény, hogy tősgyökeres helybéli, nem holmi bekerült. No, ezzel aztán bogarat ültettek a kalaposmester fülibe. dokió vállalkozása van '■— mondta Béla bácsi az első testületi ülésen. — Mindent el kell követnünk, hogy a kalap visszanyerje régi becsületét. A kalapos falu Minél többet gondolkodott a dolgon, annál jobban tetszett neki az a demokrácia, melyben ő a polgármester. Olyannyira, hogy első adandó alkalommal elindult a választásokon, amit meg is nyert. Köztünk legyen szólva, nem volt igazán nehéz dolga, mert addig a faluban már a harmadik polgármestert buktatták meg, és rajta kívül senki sem pályázott igazán erre a posztra. — Tisztelt képviselőtársak! Nem vet jó fényt a falura, ha a polgármesternek egy halts a szavakat, mily ritka ez manapság, tettek követték. Előbb az általános iskolában rendszeresítettek új formaruhát, amihez helyre kis kalap is tartozott. A lányoknak fátyollal, a fiúknak anélkül. Aztánfelszólították a férfilakosságot, lehetőleg mindig viseljen fejfedőt, ellenkező esetben a faluba látogatók azt a téves következtetést vonnák le, hogy itt a nők vették át a hatalmat, ami, ugye nagy szégyen lenne az egész közösségre nézvést. A hölgyek számára pedig elindították a Gyújtsunk kalapot! versenyt, melyben havonta hirdettek eredményt, és a győztest az önkormányzat értékes nyereményekkel jutalmazta. A verseny igazi tömegmozgalommá vált, pedig az öregasszonyok fejkendős fejéről rendszeresen lefújta a szél a kalapot. Az egész választási ciklus ennek szellemében telt el. Am, a várakozásokkal ellentétben, a polgárok nem szavaztak újra / bizalmat Béla bácsinak. Úgy gondolták, fontos dolog a kalap, de kellene már a telefon, meg a csatornahálózat is. A következő polgármester egy csizmadia lett. r isztéit képviselőtársak! — szólt az első testületi ülésen.—Mindent el kell követnünk, hogy a csizma visszanyerje régi becsületét. Nem akármilyen B ántják Bercit. A mi Bercinket, az első és eddig egyetlen magyar űrhajóst, megyénk szülöttét. Büszke is volt Gyulaháza, meg mi is, hogy lám, mifelénk nem akármilyen fiúk teremnek! És most, épp a napokban: csakazértis díszpolgárrá választotta a szülőfalu. Biztos vagyok benne, gyerekek százai választották példaképül a stramm és bátor férfit, aki járt az űrben. Hisz melyik gyerek ne álmodozna arról, hogy egyszer közelebbről láthassa a nagy „sajtot”. Vagy, ha űrhajós nem is, jó pilóta, jó sportoló, vagy szakember azért még lehet. Mennyivel könnyebb egy megfogható, élő, beszélő, húsvér embert példaképül választani, elképzelt tulajdonságokkal felruházni! Csakhogy, úgy látszik, manapság nincs szükségünk példaképekre. Élőkre legalábbis. Mert az élő ember már olyan, mint a többi. Követhet el hibát, ha nem elég óvatos. Farkas Bertalant most azért támadják, mert egy washingtoni fogadáson megivott három pohár bort, majd kocsiba ült (amiért persze aligha érdemelt volna dicséretet), és szerencsétlenségére elkapta a rendőr, elvette a jogosítványát. O pedig levonta a konzekvenciát: lemondott, hazajött és kérte a nyugdíjazását. Szórhatott volna még hamut a fejére, megszaggathatta volna a ruháját — mert mintha ezt várnák tőle azok, akik most az egekből szeretnék lehúzni a sárba. Úgy állítják be az ügyet, mintha legalábbis államellenes bűncselekményt követett volna el abban az országban, amellyel most életbevágóan fontos jóban lennünk. Lehet, senki nem bántja, ha beáll a sorba, és megpróbálja eltussoltatni az ügyet. Elsimítottak (simítanak) már itt is, ott is ennél nagyobb dolgokat. Egyből tagja lenne a csapatnak: tudnák egymásról, amit tudnak. Mi pedig, jámbor állampolgárok most nem izgulnánk azért, miként befolyásolja NATO-felvételünket, EU-csatlakozásunkat az a nyavalyás három pohár (nem is tokaji) bor... Cservenyák Katalin Szöveg nélkül Ferter János rajza I ■ ■ ----- " I Jó és rossz J ó, hogy nincs igazán forgatag a nyíregyházi Kossuth téren. Kényelmesen lehet nézelődni. Rossz, mert ez azt jelenti, hogy kevesebb pénz jut az idén ajándékozásra. Jó, hogy az idén ismét több cég tudja meglepni a dolgozóit „tizenharmadik” havi fizetéssel. Rossz, hogy ebből többen maradnak ki, mint ahányan részesülnek belőle. Jó, hogy az idei karácsonyt sokan megünneplik, összebújnak a szeretetben. Rossz, hogy országosan is egyre nő a hajléktalanok száma, ezért lassan újra be kell vezetni a mindenki karácsonya „intézményét”. Jó. hogy a kormánypárt gazdasági szakértői szerint növekszik a GDP, ezzel együtt csökken az infláció. Ennek további következménye, hogy elindul az ország a felemelkedés útján, lassan érezhető lesz az életszínvonal javulása. Több pénz jut majd az egészségügyre, a közoktatásra és a szociális területekre. Rossz, hogy mindez csak látszat. Az ellenzék véleménye szerint emögött nincs valós gazdasági teljesítmény, legfeljebb a privatizációs bevételek javítottak valamit az egyébként rossz helyzeten. Jó, hogy nemzetközi szervezetek és intézmények pozitívan nyilatkoznak az ország eddigi teljesítményéről. Rossz, hogy az ellenzék szerint mindig lehet találni olyan nemzetközi szervezeteket, amelyek dicsérik Magyarországot. Jó, hogy hazánkban mindenki szabadon elmondhatja a véleményét, és így nem fenyeget az a veszély, hogy azonos szemüvegen keresztül nézzük a világot. Rossz, hogy ezzel együtt nem párosul a megnyilatkozás felelőssége. Gyakori, hogy az egyéni érdekek fölébe kerülnek a közösségieknek. Jó, hogy választott képviselőink csaknem egész évben fáradoznak a legfontosabb törvények megalkotásán, rossz, hogy sokan a választások után még hónapokkal is a helyüket keresik a parlamentben. Jó, hogy ebben az országban sokan hisznek még abban, hogy érdemes erőt, energiát nem kímélve harcolni valamiért. Rossz, hogy gyorsan nő a hitetlenek tábora. Nagy István Attila-----------------------------------------------------—---------------------•ú . ... ... < *, .................< ’ \ :. ...............
