Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-01 / 280. szám
1997. december 1., hétfő HÁTTÉR A szegénység is elviselhetőbb Egy különdíj története és szerepe Dombrád faluképének formálásában Balogh József Dombrád (KM) — Újsághír: A városok kategóriájában Győr, a falvakéban Dombrád nyerte el a Belügyminisztérium díját, melyre a legvirágosabb, legszebben parkosított települések pályázhattak. Azt hinné az ember, ma már nem lehet meggyőződni arról, valóban olyán szép volt-e a település a/ nyáron, amikor a zsűrizés történt. Pedig lehet. Igaz, njiost nem nyári virágok pompáznak, igaz, lehullottak a falevelek, de a nyári virágok Helyén árvácskák virítanak, s a porták előtti járda, árokpart, útszakasz épp olyan rendezett, mintha most várnák a s;2épségértékelőket. Mi a titka? Mégy tölgy-— Nálunk a parkosításnak, az esztétikus kömyezetalakítás- nak már történelmi hagyományai vannak — mondja Soly- mosi László, Dombrád polgár- mestere. — A falu központjában lévő nagyon szép park egy része már beépült az elmúlt évtizedek alatt, de a magja megmaradt. A millecentenári- um évfordulóját a falu például úgy ünnepelte, hogy négy csodálatos tölgyfát ültetett az utókornak, s ebből kettő még ma is megvan. Amikor 1978-ban tanácselnök lettem, az elődöm nagyon szép környezetet hagyott rám: volt egy gyönyörűen kialakított park, a főutca mindkét oldalát gömbjuharral beültették, sőt a fák alatt több száz szekfű virított. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy ezt a gondozottságot megőrizzük. Ez vonhatta maga után, hogy a település lakói is egyre nagyobb számban kapcsolódtak be ebbe a faluszépítő mozgalomba, hiszen egy falut nem az önkormányzat és nem egy parképítő brigád tud igazán virágossá tenni, hanem a lakosság, azzal, hogy a házak elé virágot ültet, az árokpartokat gondozza, kaszálja és vigyázza, óvja a természetet, a tiszta környezetet. — Később, a nagy beruházások idején eléggé feltúrtuk a falut, hiszen a közműveket letenni nem lehetett a növények károsítása nélkül — mondja a polgármester. — Amikor ez befejeződött, 1995 után egy újabb mozgalom indult azzal a céllal, hogy minél vonzóbbá tegyük a falut elsősorban saját magunknak, hisz ott lakunk, mi magunk gyönyörködünk benne, de hosszabb távon gondolkozva már a leendő falusi turizmus megteremtésének a jegyében is. A fásítás, a virágosítás persze csak egy része a falukép kialakításának. Beletartozik ebbe az intézmények felújítása, az új intézmények létrehozása, hiszen ezeknek is illeszkedniük kell a faluképbe. Megmérettetés — Mozgalmat indítottunk, hogy az intézmények udvara, előtere virágos legyen, de mindig a lakosságot tekintettük meghatározónak, őket buzdítottuk, őket támogattuk, hisz annak idején a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalom is ennek a jegyében született. — A megörökölt falukép a nagy beruházások után — ahogy az önkormányzat anyagi helyzete egy kicsit javult és a közhasznú munkások foglalkoztatása is lehetővé vált —, jelentős változásnak indult. Bővítettük a közterületeket, két új parkot létesítettünk, 1997 tavaszán 6500 virágpalántát ültettünk, ezzel is mintegy biztatva a lakosságot, hogy a házak előtt már megkezdett virágosításban még aktívabban vegyenek részt. Amikor ezt elkezdtük, akkor kaptuk a felhívást a Virágos Magyarországért akcióról, és úgy gondoltuk, hogy megmérettetjük magunkat, tudjuk meg, hogy az a munka, amit mi végzünk a faluszépítésben, a kömyezetmegóvásban, az intézmények fejlesztésében, felújításában, a virágosításban, az mit ér országos szinten. A benevezést követően az önkormányzat ismét a lakossághoz fordult: ha anyagi ereje, ideje engedi, csatlakozzon a faluszépítéshez. Amikor augusztusban elkezdődött a zsűrizés, még maguk a dombrádi- ak sem hitték, mennyi virág van a kerítésen belül. Azok az udvarok, ahol korábban csak zöldség és gyümölcs termett, virágoskertté is változtak. Sok helyen egy-két fát is kivettek, hogy a helyén egy kis parkot tudjanak kialakítani. — Ha a hasznát kellene megfogalmaznom — vonja meg a mérleget Solymosi László —, lehetne racionálisan gondolkodni és azt mondani, hogy a szép az szép. De én azt mondom, virágos környezetben még a bajokat is jobban át lehet vészelni. A szép környezet vidámabbá teszi az embereket, a nehéz helyzetekben ad egy kis biztatást, talán még a saját szegénységünk is elviselhetőbbnek tűnik. — Különösen nagy dolog volt nekünk ez az év, amikor kisvasúti képtárat, kisvasúti múzeumot, helytörténeti kiállítást hoztunk létre. Úgy érezzük, hogy a templom esti megvilágítása, a főbb közintézmények otthonos környezete az itt élők közérzetét is javítja, magukénak vallják ezt a falut, és még nagyobb áldozatokra is képesek lesznek érte. Falun a városvédő Nemrég Dombrád egy tízperces műsoridőt kapott a városvédő Rádai Mihály műsorában, aki kétszer is példaértékűnek ítélte azt, amit Dombrád lakói tettek falujukért. Mert az valóban nagy dolog. Amikor családok egy jó része megélhetési gondokkal küzd, amikor az önkormányzat nem képes mindenkinek segítséget nyújtani, nehéz elvárni, hogy ugyanezek a családok még pluszáldozatot is hozzanak. Éppen ezért nem győz az ön- kormányzat köszönetét mondani Dombrád lakóinak, hiszen nélkülük települést építeni, szépíteni nem lehet. Az ön- kormányzat szerepe csak any- nyi, hogy részese ennek a nagyszerű összefogásnak. Az érdem azoké, akik a házuk elé virágot ültettek, akik kertjüket gondozták, a szemetet a gyűjtőhelyre tették és az elültetett 6500 virágból egyet sem húztak, vagy tapostak ki. Y y ehetetlen, hogy egy I—| aprócska, talán még A A milliméterekkel sem mérhető lyuk, azaz inkább lyukacska, milyen bonyodalmat képes okozni. Kitölti ugyanis a gyanútlan kisember a szokásos, havonként esedékes csekket. Mikor végre sorra kerül a pénzintézet éppen nyitva tartó ablaka előtt, nagy boldogan átnyújtja a hölgynek az utalványt, s persze <r pénzt is, s vár. A hölgy beleteszi, kiveszi, majd újra beleteszi és kiveszi az elektronikus masinába a csekket. Am elégedetlen. Néhányszor még megismétlődik a jelenet, de a hölgy csak ingatja a fejét, majd kiszól a még mindig gyanútlan, vétlen, érteden ügyfélnek... —Nem veszi be a gép... Először úgy véli, nem jól hall az ablak másik oldalán várakozó sorsüldözött, de a hölgy a nyomaték kedvéért megismétli. Most már azonban nemcsak szavakkal, hanem vizuálisan is. Valamit mutat a postai utalványon, az ujjúval meg is kopogtatja a kritikus pontot, de ettől a járatlan és gyanútlan ügyfél még nem biztos, hogy okosabb lesz. Következhet a didaktikus felvilágosítás... — Tetszik látni ezt a kis lyukat a papíron? Itt a számok mellett. Nagyon valószínű, ezért nem veszi be a számítógép a csekket, tessék kitölteni egy másikat. állapotban vannak-e, vagy azok is lyukasak. Közben eszébe jut, hogy az előző hónapban is hasonló eset történt, de akkor nem biztos, hogy a hölgy a lyukra gyanakodott. De tény, a gép akkor se vette be a csekket. A lfWS€» S ffKlfli «51 ni 3 Az ügyfél háta mögött egykét nemtetsző moraj is elhangzik, pedig a befizető állampolgár lelkét semmilyen bűn nem terheli, ám látszólag ő a hibás azért, mert feltartja a sort, az ügyintézést. Szégyenkezve ő kér elnézést mindenkitől és piruló arccal sietősen eliszkol a helyszínről. De a hölgy, jelezvén segítő szándékát, még utána kiált. — Tessék megmondani a közös képviselőnek, máskor ne fűzze össze a csekkeket, mert a lyuk megzavarja a gépet... Otthon aztán lázas izgalommal kotorja elő a póruljárt állampolgár — aki a lakása havi közös költségét szerette volna befizetni —, a többi csekket, vajon azok ép pénztáros hölgy a gépet okolta, úgy látszik nem vizsgálta meg alaposan a csekket. Na nézzük a többit. Sajnos, a gyanú beigazolódott, a többi csekken is ott van egy-egy aprócska lyuk. De nem is lehet másként, hisz a jóhiszemű közös képviselő a praktikusságot szem előtt tartva gondosan összefűzte a csekkeket, és úgy dobta be a lakók postaládájába. Érdemes-e újra kísérletezni a másik, ugyancsak lyukas utalvánnyal? Ez itt a kérdés. De az ember kísérletező vagy inkább játékos kedve, még ha az ő bőrére is megy dolog, erősebb a lemondó, zsörtölődő és pesszimista ösztönnél. Gondosan újra kitölti az újabb csekket, elindul újra a pénzintézetbe, ahol az imént járt, s beáll a sorba. Amikor átnyújtja a pénzesutalványt, már ismerősként mosolyog rá a hölgy. Közben egy kis bűntudattal megjegyzi, sajnos ez is lyukas. Drámai csend. Úgy látszik a hölgyből nem halt ki a kísérletező, játékos kedv, gondosan becsúsztatja a gép szájába a papírt, hátha mégis. S az ártatlan ügyfél nem akar hinni a szemének. A gép bevette, hiába ez is lyukas. A hölgy még annyi magyarázatot fűz a dologhoz, mivel a géptől ezt ugye hiába várnánk, úgy látszik, ez a lyuk nem ott van, ahol a másik, nem az utalvány száma mellett. Vagy elbóbiskolt a gép — teszi hozzá kedélyesen a hölgy és világ rendje ezzel helyreáll. A jámbor pénzbefizető is boldog, és az egykori vasutas jut az eszébe, aki tévedésből rossz helyen lyukasztotta ki a vonatjegyet, majd a félreértések elkerülése végett szépen odaírta: ez a lyuk nem lyuk. Még azért sokat kell fejlődni a technikának, hogy a gép is olyan okos legyen, mint az ember... Ötös ötlet A vállalkozások beindulása óta töröm a fejem, mi lehet az a nagy üzlet, amelyhez csak kevés befektetés kell, ám nagy haszon reményével kecsegtet. Olyasmiben szeretnék „utazni”, amiből csak egyetlenegy van, s épp ez adná a hímév, illetve a meggazdagodás titkát. Ami nem sikerült nekem, sikerült egy Fejér megyei kisközségnek. Igaz, annak a településnek a nevében megtalálható az év legszebb vallási és családi ünnepének az elnevezése is. Azt nem tudom most nyelvtörténetileg levezetni, hogyan keletkezett a dunántúli Nagykarácsony neve, de az biztos, hogy néhány évvel ezelőtt jó üzleti fogásként került be a köztudatba a posta jóvoltából: „Küldje karácsonyi levelét, képeslapját Nagykarácsonyon keresztül!” — hangzott a felszólítás, amely nem is volt eredménytelen. Azóta a település túllépett a karácsonyi ünnepkörön, s lelkes lakossága az elért sikeren felbuzdulva már a Mikulást is kisajátította magának. A karácsonyi magyar népszokások mellett ugyanis a Mikulás-hagyományok felelevenítését és ápolását is célul tűzték ki az ottani állampolgárok. Mikulásházat alakítottak ki, ahol sok programmal várják az ország minden részéből az érdeklődőket, természetesen elsősorban a gyermekeket. Nem célom reklámozni ezt a „bizniszt”, csak arra szeretném felhívni megyénk önkormányzatainak a figyelmét, olykor-olykor milyen pofonegyszerű ötletekkel lehet az idegenforgalmat fejleszteni, országos hímévre szert tenni. Természetesen Nagykarácsony a nevének köszönheti népszerűségét, maga a helységnév a siker garanciája, ám az ebben rejlő lehetőséget valakinek fel kellett ismernie, s talán ez a felismerés az egész vállalkozás legnehezebb része. Minden bizonnyal megyénkben is vannak olyan kiaknázatlan idegenforgalmi lehetőségek, egyelőre rejtett vonzerők, amelyekkel azért nem foglalkozott még eddig senki, mert annyira természetesnek tűnnek. Remélem, egyszer belőlünk is kipattannak azok az isteni szikrák...! M. Magyar László Tudod drágám a látvány is hizlal... Ferter János rajza Igazi áldozat N em túl szerencsés, de mindenképpen hatásos reklámhoz jutott a nyíregyházi színház repertoárját gazdagító Hamlet, amelynek műsoron tartása egyelőre szerzői jogi vitán áll vagy bukik. Hogy a művészvilág munkáját olykor sajnálatos módon át- meg átszövik a piszkos anyagiak, az önmagában nem újdonság. Maecenas, az időszámítás előtt I. században élt gazdag római polgár neve nem véletlenül vált fogalommá és élt túl évezredeket, hiszen a tudomány és a művészet bőkezű pártfogója koroktól és hatalmi viszonyoktól függetlenül méltán számíthat tömegek elismerésére, megbecsülésére. Hasonló indíttatású cselekedet szem- és fültanúi lehettünk a fent említett üggyel kapcsolatban, hiszen egy jól ismert cég, a Nyírtávhő ügyvezetője írásban is jelezte: kész 100 ezer forinttal hozzájárulni a darab megőrzéséhez. Ezzel egyidőben kérte a megyeszékhely polgármesterétől: az év végén esedékes prémiumából vonja le ezt az összeget, megerősítve ezzel is* hogy saját pénzéből áldoz a nemes célra. Nézőpont kérdése, hogy napjainkban százezer forint sok vagy kevés pénz, de hogy a gesztus fölötti öröm nem felhőtlen, az bizonyos. Ugyanis éppen a nagylelkű elhatározás napján írták meg a lapok: Nyíregyháza önkormányzata ismét emeli a távhőszolgáltatás díjait, s a hődíj drágulásának mértéke csak ebben az évben elérte az 55 százalékot. Nyilvánvaló, részben kivédhetetlen folyamat eredménye ez, de azért sokakban felvetődik a kérdés: milyen bérpolitikát követhet egy közszolgáltató, nonprofit cég? Mert ha valaki kőkemény piaci versenyben megmérettetve ügyességével, rátermettségével gyarapítja javait, és abból áldoz nemes célokra, joggal hozsannázhatnánk. De az emelt díjakat fizetők mellett mit szóljanak az ugyancsak városi felügyelet alá tartozó oktatási, egészségügyi intézmények dolgozói, ha összevetik az ilyen felajánlásból csak becsülhető jövedelmi viszonyokat? Vagyis gellert kap a jó szándék, ha az áldozatot valójában nem az adományozó hozza meg. Nyéki Zsolt sül ^ í|s|sp| » t I w f 4 * J * I * J g S A nyáron a zsűrinek ezt az arculatát mutatta a település Amatőr felvétel
