Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-13 / 291. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK Reális programot adni Kuncze Gábor belügyminiszter a „gátakról”, a koalícióról, az ellenzékről Kovács Éva Két napon át volt megyénk vendége Kuncze Gábor belügyminiszter. Rólunk kérdezett, velünk ismerkedett, számos fontos eseményen vett részt. Az ország helyzetéről, a párt dolgairól, s még számos más, érdekes kérdésről mond véleményt az alábbi interjúban. O A szabaddemokraták közül is többnyire támadják, Lotz Károly miniszter azonban mintha éppenséggel védelmébe vette volna Nemcsók János miniszteri biztos kétgátas ötletét. Ez azt jelenti, párton belül sem egységes a vélemény Bős kérdésében? — Semmi ilyesmiről nincs szó. Lotz Károly nyilatkozata arról szólt, hogy a Nemcsók által javasolt kétgátas megoldást is meg lehet építeni. Ez egyfajta vízügyi szempontnak tekinthető. Szerintem inkább azt kellene vizsgálni, van- e nekünk ötszázmilliárd forintunk a két gát megépítésére, milyen környezetvédelmi szempontok léteznek, s van-e még szükségünk újabb gátakra Bős-Nagymaros után? Hangsúlyozni szeretném, a vízügyi lobby véleményét csak egy szempontnak tartom, emellett még számos más, fontos szempont létezik, melyeket egy ilyen horderejű kérdésnél illik figyelembe venni. O Vannak, akik nem tartják megfelelőnek, ha úgy tetszik, őszintének a vízlépcsővel, a hágai döntéssel kapcsolatos hivatalos tájékoztatást... — A hágai bíróság döntése nem annyira kedvezőtlen számunkra, mint egyesek állítják, hiszen kimondta: nincs szükség a csúcsra- járatásra, Bős-Nagymarosra, s kimondta azt is, hogy a szlovák fél nem helyezhette volna üzembe az úgynevezett C variánst. Tény, nehéz tárgyalások elé nézünk. Az is biztos, húsz év telt el a kezdetek óta, és ez alatt nemcsak a gazdasági, politikai helyzet változott meg, de alaposan felértékelődtek a környezetvédelem szempontjai is. O A vízlépcső ügye még el sem csitult, itt az újabb koalíciós vita, a Bűnüldözési Igazgatóság önállóságának ügye... ^ A Bűnüldözési Igazgatóság önállósága az egységes bűnüldözésben is zavart okozna. — Sokan szeretnének koalíciós vitát kreálni ebből az ügyből. Az igazság az, hogy a Központi Bűnüldözési Igazgatóság önállóságáról, plusztámogatásáról szóló módosító indítványt igazából mindmáig senki nem vállalja magára az előterjesztő képviselőn túl. Az önállóság megvalósításához önálló költségvetésre is szükség lenne. Szerintem ma nem újabb adminisztrációt kell létrehozni, abból már van elegendő. Az önállóság az egységes bűnüldözésben is zavart okozna, holott e területen a rendőrségek összehangolt munkájára lenne inkább szükség. Nekem az a meggyőződésem, hogy a KBI-nek sincs több problémája, mint általában a rendőrségnek, s önállóságának véghezvitele, a pénzek átcsoportosítása azt is jelentené, hogy már megkezdett beruházásokat kellene leállítani, a rendőrségre fordított pénzeket csökkenteni, holott a jövőben mi komoly összegeket szánunk mindezekre. Nemcsak a rendőrség létszámának növelésére, de újabb rendőrőrsök kialakítására is. O Nemrég tartotta küldöttgyűlését a párt, melynek Ön elnöke, egyben immár miniszterelnök-jelöltje is. Milyennek látja az SZDSZ állapotát a küldöttgyűlés után? — Sokak véleményével egyetértve én is az utóbbi évek egyik legsikeresebb rendezvényének tartom legutóbbi küldöttgyűlésünket. Megfogalmaztuk 1998 utánra vonatkozó programtéziseinket, melyben a küldöttek igen nagy aktivitással vettek részt, amit a közelgő kampány szempontjából igen biztatónak tartunk. O Mit ígér az SZDSZ a választópolgároknak a győzelem reményében? — Ahogyan eddig, az SZDSZ ezután sem ígér, ígérget semmit, reális programot fog adni, melynek központjában egy jól működő gazdaság áll, melyben enyhülhetnek a feszültségek. 1997-ben fenntartható módon elindult a gazdaság növekedése, ami ebben az esztendőben várhatóan négyszázalékos lesz. Ezt az emelkedő tendenciát szeretnénk folytatni, a kisvállalkozásokat helyzetbe hozni, hogy motorjai legyenek az ország fejlődésének. Programunk része az a szándék, mely szerint határozottabb átalakulásra van szükség az egészségügy területén. Kiemelkedő figyelmet fordítunk az európai csatlakozás előkészítésére, mely az elkövetkező ciklus legnagyobb feladata lesz, hiszen a végére kézzelfogható közelII —........ .......................................... Olyan embereket szeretnénk megmérettetni, akik környezetükben _____elismert emberek, yy ségbe kerül a csatlakozás, ami meggyőződésünk szerint az ország érdekeit szolgálja. Az EU-csatlakozási szándékunkból következik az újabb feladat, a lakosság felkészítése a csatlakozásra: a nyelvtudás fejlesztése, az informatikai ismeretek gyarapítása, a konvertálható tudás megszerzése. O Egyesek szerint a szabaddemokraták arányukhoz képest túl nagy befolyásra törekszenek a kormányzásban, az ország életének alakításában. Egyetért e megállapítással? — Komolytalan véleménynek tartom, amivej nem érdemes foglalkozni. O Milyennek látja a mai ellenzéket? — Nem az én feladatom az ellenzék minősítése, azt majd szavazataik leadásakor a választók megteszik. Szeretnék azonban arra emlékeztetni, hogy az elmúlt három és fél évben az ellenzék sokszor támadta a kormányt olyan vádakkal, amelyekről azután egyértelműen kiderült, hogy alaptalanok. Elgondolkodtató lehet ezek után, hogyan készültek, készülnek fel az ellenzéki pártok az annyira várt kormányzásra. O A napokban a párt megyénkben jelöltjeivel találkozott. Kik ők, és milyen tulajdonságok alapján lettek kiválasztottak? — Pártunk 1998-ban is a 94-es módszert alkalmazza: a jelöltek kiválasztása a helyi szervezetek feladata marad: olyan embereket szeretnénk megmérettetni a választásokon, akik környezetükben elfogadott, elismert emberek, s pártunk irányvonalával egyetértenek. Amikor a lehetséges jelölteket kiválasztottuk, egyfajta tesztrendszert is segítségül hívtunk, hogy biztosak lehessünk abban, az illető alkalmas a feladatra, elfogadott a helyi csoport számára. Akiről mindez elmondható volt, annak jelölését az ügyvivő testület jóváhagyta. ÍJ A székesfehérvári Rádió utcából kilakoltatott romák ügyében komoly vádakat címeztek Önnek. Válaszára azért is kíváncsi vagyok, mert a mi megyénkben különösen nagy számban él ez a kisebbség... — Szívesen beszélek a témáról, mert a közvéleményben sok és igen téves információ kering, s az eset nem minden tanulság nélküli. Lényeg az, hogy szerintem a székes- fehérvári Rádió utca ügyében az a veszély fenyegetett, hogy a kilakoltatás csak rendőri segítséggel lesz lehetséges, a tiltakozók élő kordont kívántak vonni az épület köré. Sem belügyminiszterként, sem magánemberként nem szerettem volna, hogy ilyen tévéképek járják II 11 """ .............................. Nem utasítottam az önkormányzatot semmire, saját döntésük volt ______a harmincmillió, yy be a világsajtót, keltsék ismételten országunk rossz hírét. Ezért hívtam fel a polgár- mestert, kértem őt, hogy a konfliktusok élezése helyett azoknak a megoldására törekedjen inkább. Ő ezt megígérte, meg is tette. Az embereket szerintem inkább az a harmincmillió forint irritálja, amit a kila- koltatottak a székesfehérvári önkormányzattól lakásvásárlásra kaptak. Sokan vádoltak azzal, hogy a harmincmillió forintot az én utasításomra adták oda, holott arról már az eset előtt egy hónappal határozott a helyi önkormányzat. Nem utasítottam az önkormányzatot semmire, saját döntésük volt a harmincmillió. Úgy gondolom azonban, azt a jogomat senki nem vitathatja, hogy békére szólítsam fel egy város lakosait. Érdemes emlékeztetni arra is, hogy Székesfehérváron két éve húzódó probléma végére került ezáltal pont. O Kezdődik a kampány, mely komoly fizikai, szellemi megterhelést jelent. Hogyan készül a fárasztó napokra? — Nincs különleges módszerem, ha csak az nem, hogy szerencsés alkat vagyok, nekem kevés idő is elég a regenerálódásra. Beérem hat óra alvással is. Kuncze Gábor Stúdiófelvétel MAGÁNVÉLEMÉNY Születésnap H ányas vagy? Ötvenkilen- ces? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást. Talán együtt katonáskodtunk Kiskőrösön, együtt koptattuk a „téká” padjait, vagy kerültünk el előadásokat. Bizony, jó néhány esztendő eltelt azóta'. Az évek múltak, álmainkból, terveinkből vagy lett valami, vagy nem. Persze azért még bizakodunk. Van, ki boldog családban él, mások többször is megpróbálták, hogy a helyes vágányra terelődjön életük. Egyesek sínen vannak munkájukat illetően is, mások ide-oda csapódtak, vagy ették- eszik a munkanélküliek keserű kenye- rét. Hányas vagy? Ötvenkilences? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást. Kerestük a boldogulás útját, talán zömünk rá is talált. Tanárként, menedzserként, igazgatóként — vagy akár újságíróként. Persze azért nem mindenben lehetünk elégedettek. Hiszen látjuk magunk körül a bizonytalanságot, a gyorsan meggazdagodókat és a hirtelen lecsúszókat, a törvényt kijátszókat és a becsülettel élőket, példákat talán magunk között is találunk. Ugyanabban a társadalomban, mégis más erkölcsi normák között, más közegben élve. Beálltunk a hatalom, az uralkodók támogatói sorába elvből vagy érdekből, esetleg ellenzéki nézeteket hangoztatunk. Megeshet persze, hogy dacból, érdektelenségből vagy más okok miatt teljesen kívül maradunk a politika színházából. Mert tudjuk, színház az egész világ, de nem mindenki született színésznek. Hányas vagy? Ötvenkilences? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást. így, harmincas éveink vége felé járva. Belepottyanva gazdagságba, szenvedve szegénységtől, vagy éppen gürcölve-serénykedve azért, hogy viszonylagos jólétben éljünk. Sokan az elején megkezdett úton járnak, mások egyszer vagy többször is váltottak már a nekik való pályát keresve, egyesek karrierje meredeken ívelt felfelé. Mérgelődünk és bizakodunk, mert szeretnénk biztosítani gyerekeink jövőjét. Jövő? Valamilyen biztosan lesz. De nem mindegy, milyen. Szeretnénk — s talán éppen ezért dolgozunk nem is keveset —, ha leányaink és fiaink megtalálnák számításaikat. Ne úgy fejezzék be tanulmányaikat, hogy rögtön pálya nélküli pályakezdők lesznek, ne kelljen szinte nyugdíjas korukig saját lakás nélkül élni, hisz napjainkban az otthonteremtés az igen nehezen megszerezhető kategóriába tartozik sokak számára. Hányas vagy? Ötvenkilences? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást. Mondhatnánk: talán most vagyunk a legjobb korban. Már keserű és hasznos tapasztalatokkal egyaránt felvértezve, tetterősen, ambíciókkal tele. Nemcsak a jelen, de még a jövő is a miénk. Főleg, ha van ambíciónk. Mert sokan közülünk tudják és hiszik, hogy a minket gyakorta érő bosszúságok ellenére azért van kiút. Persze nem akkor, ha ölbe tett kézzel várjuk a sült galambot, hanem ha próbálunk tenni is ennek érdekében. S miért ne próbálnánk? A KM I hétvégi j melléklete j '97. XII. 13. I Kováts Dénes
