Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-12 / 290. szám
1997. december 12., péntek HATTER Verseny a kertek alatt Északkeleten több gyümölcsfaj termesztéséhez is kedvezőek a feltételek Téli beköszöntő a gyümölcsösökben: kertek alatti verseny győztesekkel és vesztesekkel Martyn Péter felvétele Nyéki Zsolt <008009WWBW000COiiC0WW0C««<<»JWTOWjy.<<»»0W00«:WXi0CCTi>«<W0i»WWi»WWW'> Nyíregyháza (KM) — A képzeletbeli startpisztoly már régen eldördült a kertek alatt is, de a gazdálkodók igazi megmérettetése előtt még van egy kevés felkészülési idő. Az azonban tény: mire tagjai leszünk a fejlett Európa közösségének, az ott érvényes feltételeknek kell megfelelni a gyümölcstermesztőnek is. Tetszik vagy sem, a verseny a jelenleginél sokkal nagyobb teljesítményre kell, hogy ösztönözzön minden gazdasági szereplőt, a középutas megoldásokra törekvés a diplomácia fegyvere marad. Lassú növekedés Ezért az elmúlt években megkezdett gyümölcstelepítések tétje nagyobb, mint azt a laikus (de néhány szakmabeli is) gondolná. A kertészeti ágazat egészének sorsát több évtizedre határozza meg az, hogy az elkövetkező időszakban mekkora felületen eresztenek gyökeret az új ültetvények, s hogy fajtaösszetételben, művelési módban mennyire felelnek meg majd a gazdaságossági és főleg a piaci elvárásoknak. Többek között erre is figyelmeztettek az Országos Mező- gazdasági Minősítő Intézet 9. Országos Konferenciáján, melyet a napokban rendeztek meg Nyíregyházán. Az érdeklődők nagy száma jelzi: a gyümölcsösök gazdáinak többsége megértette a kihívás jelentőségét, s nyitott minden olyan információra, ami segítséget ad helyzetének javításához. Számukra az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató, Fejlesztő Kft. ügyvezetője, Inántsy Ferenc foglalta össze a hazai térség gyümölcstermesztésének helyzetét. Szavaiból kiderült: a mélypontra 1995-ben süllyedő ágazat lassú növekedésnek indult, de ez az ütem nem elégséges egy valódi rekonstrukcióhoz. Sok az elhagyott ültetvény, vagyis a fejszét ragadó és gyümölcsfáját kivágó gazdáról szóló híradások többnyire érzelmi fogások. A kezeletlen gyümölcsösök számos probléma forrásai: fertőzési gócok, nem felelnek meg a gazdaságossági elvárásoknak, bizonytalanná teszik a statisztikai célú felméréseket, ha egyáltalán szolgálnak ezekről adatokat tulajdonosaik. Akadály és lehetőség A kötelező adatszolgáltatás rendszere megszűnt, s így nehéz az ágazat döntéseit megfelelően előkészíteni, a kertészet érdekeihez igazítani. Ezt az űrt próbálják meg betölteni a terméktanácsok és az agrárkamara, de felméréseik még mindig becsléseknek nevezhetők. A térségi gyümölcstermesztés legfőbb akadályai között lehet felsorolni a korlátozott öntözési lehetőségeket, a rendezetlen tulajdonviszonyokat, a tőke- és eszközhiányt, a belföldi felvevőpiac távolságát. Reményre ad viszont okot, hogy több gyümölcsfaj termesztéséhez is kedvezőek az ökológiai feltételek, nagy számban élnek itt szakképzett, szakmai megújulásra kész emberek, olcsó a munkaerő, közel vannak a keleti piacok, ahol szívesen látnák a magyar gyümölcsöt és élelmiszert. Csak persze olyan minőségben, szállítási ütemezésben és fizetési konstrukcióban, amilyenekkel a fejlett országok kínálják portékájukat — figyelmeztetett erre már a Földművelésügyi Minisztérium tanácsosa, Garics János. A tárca adatbázisából szemelgetve megtudhatták az érdeklődők: az új telepítésekben az elmúlt év hozott kiugró eredményt, 1996-ban 4100 hektár gyümölcsöst és 1000 hektárnyi szőlőst létesítettek a gazdák, akikre már talán jobban illik a mezőgazdasági vállalkozó kifejezése. Az idén valamivel kevesebb gyümölcsös (3500 hektár) és közel azonos szőlőültetvény telepítésére számítanak a szakértők, de a jövő évi tervek ismét növekedésre utalnak. Ezt szolgálja a támogatási rendszer változása is, amely a támogatható növényfajok közé emelte a komlót és a levendulát. Módosult a pályázható felületnagyság, bár a tárca ezután is az áruültetvények létesítését ösztönzi, bizonyos feltételek teljesítése mellett szőlőnél és bogyósgyümölcsűek- nél 1500 négyzetméter, egyéb gyümölcsöknél 3000 négyzet- méter terület telepítésére is kérhető támogatás. Az eddigiekhez képest nagyobb súllyal szerepel majd a szakmai szervezetek véleményezése, a terméktanácsi illetve kamarai tagság. Bár az 1998. évi támogatási rendszert is egyéves időtartamra hirdetik meg, a főtanácsos szerint az ezredfordulóig nem szenved lényeges változtatást a paragrafushalmaz, tehát kiszá- míthatóbbak lesznek a központi juttatások pályázatai. A homokóra Kérdés: a parlamenti választások előtt mennyire lehet ezt biztosra ígérni? Az azonban bizonyos, hogy az idő múlását jelző homokóra (amelybe akár némely nyírségi homoktalaj apró szemcséit is tölthetnénk) a közelgő és elkerülhetetlen megmérettetésre figyelmeztet. ■y'k őg a birka. Becsatan- gólja a mezőt. A fon- LJ nyadt füveket rágics- kolja, melyekre már rátenyerelt a dér és a fagy. A letarolt kukoricaföldek szecskájától remél némi táplálékot. Végül hazahajtja a gazdája. A járatás megvolt, addig sem bégették túl egymást az akolban. Úgyis fogják majd a télen! Kiürült a határ. Üres a lelkünk is. Valami eltávozott belőle ezzel a száraz nyárral, íme, itt rostokol a télelő. Jaj annak, akinek nincs meleg otthona. A kopaszon horkantó fák, a zúzmara tüll- ruhái csak azoknak tárják fel szépségüket, akik fütött lakásból nézik a hó szállingó- zását a nagyhasú, szinte földre terpeszkedő felhőkből. És a cinegéket, a többi itt maradó madárral együtt, akik szinte megalázkodva keresik az ember közelségét. Az ember is megriad egy pillanatra, ha megvillogtatja körmét a fagy. Menti értékeit. kamrába elrakott javait, hogy minél kevesebb kárral ússza meg a telet. Mert jön a tél, kíméletlenül. Valamennyien tudjuk ezt. Igazán csak akkor hisszük el, ha már itt toporog az ajtónk előtt. És akkor vesszük észre mennyire kiszolgáltatottak vagyunk neki. Valamikor az őseink ezt megoldották. Kimentek az erdőbe, vágtak egy szekér fát (persze nem ilyen könnyedén, mert az erdő akkor is az uraság erdeje volt), és már tüzeltek is. Aki teheti, ma is kimegy, az élelmesebbjei még fát is vágnak... A fűtés eme módja alaposan átalakult. Megjelent a modern energia, az elektromos áram, és a forradalmasító gáz. Úgymond, az olcsó gáz. Lázba hozta a falvakat. A települések vezetése mindent elkövet, hogy ez az energia mindenkihez időben odaérjen. Támogatják országos szervek, védjük vele a környezetünket, s jelentős mértékben áldoz rá az állampolgár, mert bízik benne, ebben látja a jövő energiáját. Szép, jó, kényelmes, áldásos is. Csak hát, mint minden energiából, nekünk ebből is kevés van. Sebaj, hozunk külföldről. Ez is rendjén van. Nemrég még beruháztunk külföldön, érdekeltségeink is vannak. Rájöttek — nem volt nehéz rájönni —, hogy ezeknek az árát emelni is lehet. Emelték is. Néha annyira belejöttek, hogy évente többször is. Mert eszi, nem eszi, ■hm m m m mm Telelő ezt kell megvenni. Elgondolkodtató, hogy mennyire olcsó ma már ez az energia. Mire a településeken befejeződik a gázprogram, addigra alaposan „szinten" lesz az ára. És akkor megjelennek a vadhajtások, a nem várt hatások. Leül a fogyasztó, nem tudja kifizetni a számláit. Mit csinál a szolgáltató? Kikapcsolja, egyenként. Majd egész tömbö- 'ket, fél lakótelepeket. Nem érdekli, hogy van közte olyan is, aki tisztességesen fizet. Talán azt várja a szolgáltató, hogy az a néhány család, aki eddig is fizetett, majd fizet a többi helyett, netán móresre tanítja a nem fizetőket? A lakótelepeken is sok afű- tetlen lakások száma. Mert tervezőik elfelejtettek kéményeket építtetni, hogy egyedileg isfűthetők legyenek. A piacgazdaságnak ez egy fájdalmas csúcspontja, hogy eszi nem eszi, vagy áramot vételezhet, melyet lassanként ugyanúgy nem tud megfizetni, vagy gázt. És akkor még nem is beszéltünk a sok idős emberről, akik hasonlóképpen nem tudják lakásukat fel- fűteni, mert nincs miből, hacsak el nem mennek az erdőbe rozséért. Modern világunk ördögi köre ez. A lemondásoké, hogy bármelyik ujjamat harapom meg, mindegyik fáj. Végül egyetlen sajgó kéz és láb az életünk. És ekkor próbáljunk meg tisztességesen élni, spekuláció nélkül, mikor azok is spekulálnak, akik az árakat emelik. Egyszer csak rájön az állampolgár, hogy nem harapdálja az ujjait mert nincs mivel. Az ősznek is megvan a maga szépsége. A birka nem tudja ezt. Legfeljebb nagyokat béget rá. A gazdája majd eldönti, hogy a megelégedettségét jelzi, netán a gazdáját szidja. Egy biztos: amit talál, mindent megeszik, mert nála nincsen holnap. Biztosan dönt, amikor rágni kezd. Legfeljebb kiköpi, ha rosszra harap... A ztán a gazda is befűt, mert tudja, hogy mennyivel szebb oda- hentről nézni a hópihéket, a zúzmara tüllruháit, s kitotóz- ni a nagyhasú felhőkből, hogy havat hoznak, vagy esőt. Tudja, hogy mind a kettő kellene, mert jövőre még annyi termés sem lesz, amennyi most van. A halál-fa gyökerei A bevételt követően másodpercek alatt érkezik az eufórikus állapot, személytelen gyönyörérzet, megszűnik a szorongás, a félelmeket nyugodtság, kellemes közérzet váltja fel. De a hosszabb távú következmények már kevésbé finomak: gyomor- és májkárosodás, könnyen túladagolható, ekkor az agyi légzőközpontok gátlása miatt fulladás, majd a szervezet pusztulása... A véletlenszerűen kiválasztott okozatok a heroin „tartozékai”, pedig utána jönnek a még annál is keményebb drogok. Sok kis apró, igen drága bódulatért (egy gramm több ezer forint) cserébe a totális megsemmisülés. Az egyik oldalon az egyre növekvő számú fiatal mind nagyobb dózisú fogyasztással, a másik oldalon szintén nagy adagban (mint mindenütt a világon) a tehetetlenség. Mert bizony a kábítószer hatalmas ellenfél, megküzdeni vele, s ez nem szégyen, nem gyengeség, egyedül nem tud sem a család, sem az egészségügy, sem a tárcaközi bizottság, sem az ÁNTSZ, sem a rendőrség, sem az ügyészség, sem az egyházak. Ez az a terület, ahol csakis együtt lehet felvenni a harcot, de a végkimenet még ekkor is, még a legoptimálisabb esetben is kétséges. De vajon létezik-e rendelet, hatalmi szó, kifogástalan szakmai program, büntetés, mely a gyökereinél vágja el a hatalmas halál-fát? Csak kiegyensúlyozott társadalomban, csak nyugodt családi körülmények között, szeretetben, odafigyelés közepette, örömben és örömmel felnövő gyerekek, fiatalok nem nyúlnak a fecskendő, a por, a bélyeg, a tabletta után. Mert akit csak a kíváncsiság vezet, az hamar kielégül, ám akinek KELL az ismétlés, akár lopás árán is, annál az okokat mélyebben kell keresni. A legfőbbnek kikiáltott közösségben, a partnerkapcsolatokban, az élet, a sors, a lelkek zugaiban. Oda azonban nem hatolhat be bárki, márcsak azért sem, mert hiába a felelősségérzet, ha nincs hozzá igazán joga. Látjuk a zárat, de csak matatunk a kulcs után. Amit muszáj keresni tovább. Szőke Judit Valutaügy Ferter János rajza pl P ff 1'';f: ff wmBHi , ■•> Helyünk a startnál A nagy év végi parlamenti hajrában még jutott idő arra, hogy a képviselők e héten elkezdjék az Országos Területfejlesztési Koncepció általános vitáját. Megyénk számára is nagyon fontos a készülő dokumentum. Hosszú idő óta az első olyannak ígérkezik, amely az egész ország fejlesztési politikáját együtt tartalmazza. Az egységes terv pedig mindenképpen jobb lesz az előzőeknél, mert a „kivételezések” — kihelyezett kormányülések, az egyes területek megkülönböztetett fejlesztéséről intézkedő párthatározatok — korábban csak ideig-óráig jelentettek segítséget. Az élet rendje szerint ugyanis az egyik ilyen eseményt követte máshol a másik, végül mindenkire sor került, csak éppen a fejlesztés hosszú távú eredményei nem tudtak igazán beérni. Most azt akarják elérni, hogy elszigetelt, egymáshoz nem kapcsolódó beruházások helyett összehangolt nemzeti fejlesztési program mentén kezdődhessenek új beruházások az országban. Az egységes koncepciótól azt is várják — tűnik ki az expozéból —, hogy egyszerre adjon eligazítást a hazai regionális tervek elkészítőinek és a külföldi befektetni szándékozóknak. Átgondolt, több évre érvényes elképzelésekkel, mintegy kerettel tudnak majd kilépni az önkormányzatok és a vállalkozók elé. így még a megkülönböztetések is jobban érvényesülhetnek, mert nem külön-külön területi kivételekről, hanem egységes egész tervezéséről lehet szó. Minden korábbinál nehezebb most ilyen tervet készíteni, hiszen rengeteg új lehetőséget lehet és kell számításba venni. A miniszter szerint a hosszas egyeztetés után megszületett dokumentum szakmai, társadalompolitikai és regionális szempontból az elérhető legnagyobb konszenzuson nyugszik. A koncepció önálló mozgásteret ígér a területfejlesztési tanácsoknak, ugyanakkor iránymutatást ad számukra a megyei fejlesztési és rendezési tervek elkészítéséhez. Külön erény, hogy a hosszú távú. 10-15 évre szóló fejlesztési célok és prioritások meghatározása mellett az európai uniós követelményekhez igazodva a 2-3 esztendőre szóló rövid távú feladatokat is megjelöli. Remélhetően az ország keleti szeglete jó rajthelyet kap majd. Marik Sándor