Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-10 / 288. szám
1997. december 10., szerda HATTER Építész elmék pallérozol Az ÉTÉ szerint van kiktől átvenni az építéstudomány új eredményeit Épülő Nyíregyháza Balázs Attila felvétele Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Évtizedek óta jó példával jár elöl a műszaki értelmiség szakmai önszerveződésében az Építéstudományi Egyesület (ETE) Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Csoportja. A megyében — a másik, független Kisvárdai ÉTÉ Csoport mellett — számos építő mérnököt tagjai sorában tudó nyíregyházi műszaki tudományos szervezet a múlt héten tartotta év végi taggyűlését. Scholtz Bélát az ÉTÉ megyei elnökét azokról a szakmai jövőt alapozó tervekről kérdeztük, amelyekkel az építéstudomány helyi képviselői kívánnak illeszkedni építőiparunk látványosan megindult növekedéséhez, s a remélhetőleg az ezredfordulótól kiteljesedő fejlődéséhez. Minőségi célok — Kétségtelen, a megye építőipara már most is néhány igen jelentős eredményt mondhat magáénak. Elég, ha megemlítem: a megye tervezői készítik a Nemzeti Színház terveit és többfelé épülnek jó minőségű objektumok. Ennek ellenére ki kell jelentenünk: sajnos nem ez a jellemző, mert mind a kivitelezés, mind a tervezés terén az általános színvonal alacsony. Nagyon sok a szakszerűtlenség, a hiba, amelynek elkerülése fokozottan teszi szükségessé az építéstudományi eredmények szélesebb körű alkalmazását. Az új vívmányok elterjesztéséhez minden eszközt, így a tudományos egyesület kínálta lehetőségeket is igénybe kell venni. Ez a körülmény pedig meghatározza a mi feladatainkat is: erősíteni, javítani kell az egyesületi munkát. O E téren mit csinálhat jobban az ÉTÉ? — Az egyesület keretén belül a korábbiaktól eltérően ma már nem a tömeges rendezvényeket kell erőltetni. Sokkal inkább olyanokat kell szervezni, amelyek az ismereteket hasznosító szakemberek munkájának színvonalát a legközvetlenebbül emelik. Esetenként akár egészen szűk körű szakcsoportok — például a statikusok — tevékenységéhez nyújthat egy-egy rendezvény segítséget. — Az egyesület munkáját a tájékoztatásra szükséges összpontosítani. Informálnunk kell olyan szakmai rendezvényekről, melyek a gyakorlatban hasznosítható ismeretekét nyújthatnak, s az ezeken való részvételre buzdítani kell a kollégákat. — Már most is folyik több, igen hasznosnak ígérkező konzultáció előkészítése a környezetünkben. 1998 januárjában Debrecenben a feltárás nélküli technikával történő vezetékkutatással; műtárgyjavítással kapcsolatos tanácskozás lesz. Január 21-én Nyíregyházán pedig az épített környezet átalakításáról és védelméről szóló törvényt .vitathatják meg a tervezők, kivitelezők, műszaki ellenőrök és a szerkezetgyártók. Tudás a szomszédban O Közvetlen környezetünkben is léteznek szakmai műhelyek, ahol átadásra érdemes tudás halmozódott fel. — Nyilvánvalóan régiónkból is fel lehet és fel is kell kérni olyan szakembereket, akik építési problémák korszerű megoldásához tudnak másoknak ismereteket nyújtani. Debrecenben nagyon hasznos rendezvényt tartottak nemrégiben a házgyári lakóépületek karbantartásáról. Ezzel a súlyos problémával megyénkben is egyre inkább szembe kell néznie a szakmának. — Az egykori debreceni házgyár szakemberei, mint kiderült igen hasznos ismereteket nyújthatnak nemcsak az építő szakembereknek, de a háztulajdonosok és a lakószövetkezetek részére is. Megyénkben is folynak építési munkálatok különféle korszerű technológiákkal és anyagokkal. Az ilyenek megismerésére tapasztalatcserét kell szervezni. Hasonlóképpen megoldandó az is, hogy a helyi kiváló tervezők eredményes munkájukról — akár klubest keretén belül — tájékoztatást adhassanak a többi szakember részére. Nyitás a világra — Az egyesületi élet céltudatos fejlesztésének igénye is megfogalmazódott tagjainkban. Elhatároztuk, hogy kapcsolatot igyekszünk keresni megyén kívüli szervezetekkel, s erőfeszítéseket teszünk a taglétszám bővítésére. A szakmai informáló, továbbképző munka folytatásában törekedni akarunk a társzervezetekkel való együttműködésre, mindenekelőtt a Mérnöki Kamara, valamint az Építészkamara megyei szervezetével. Olyan rendezvények szervezésével is megpróbálkozunk, amelyek az egyesület pénzügyi helyzetét javíthatják. Előrehaladást akarunk elérni abban is, hogy a hatóságok, az polgármesteri hivatalok, s nem utolsó sorban a közvélemény kellő tájékoztatást kapjanak az egyesületünk tevékenységéről, mert így számíthatunk csak a támogatásukra — fejezte be Scholtz Béla. f y őse gondoltam volna, V hogy ennyire népszerű kJ és vonzó a veszteség. Tessék csak belegondolni, hányszor hallottuk az elmúlt években, hogy azért kénytelenek a biztosító társaságok a Cascót, a kötelező biztosítást emelni, mert hatalmas ráfizetést okoz ez az üzletág. Aztán most derül ki, mikor választani lehet, kivel kötünk kötelezőt, hányán versengenek ezért a veszteségért. Még méregdrága hirdetésekre is áldoznak érte. VTV Numizmatikusok, pénzgyűjtők, figyelem! Itt a ragyogó alkalom: román férfiak hamis ezresekkel fizettek a nyíregyházi piacon. Most kell szerezni, névértéken adják. Lehet, hogy valakik e sorok olvastán furcsákat gondolnak, de tessék csak elolvasni, a kilencmillió kikiáltási ár helyett harminckilenc milliót kasszírozhatott annak a bélyegnek a tulajdonosa, aki árverésre bocsátotta hibásan kinyomott bélyegét. Igaz abaz építtető az alap építéséhez ígért. Ahogy elnézem a lakásról készült képet, nem az elmulasztott 80 ezer forintnyi Menet közben ból csak hat volt, a hamis ezresekből pedig harminchatot foglaltak le a rendőrök. vrv Olvasom hétfői lapunkban, hogy egy kéki háromgyermekes családnak majdnem lett egy háza. Egy kőműves elvállalta, hogy a három gyermek után járó 22 millió szociálpolitikai támogatásból felépíti, aztán — a képen látható — mi lett helyette. A falak állnak, de az ajtókat, ablakokat kiszedte belőle a vállalkozó, hiányoznak a vízvezetékek, meg a külső-belső burkolat. Helyettük vita van. A vállalkozó hiányol még nyolcvanezer forintot, amit távolságra van a lakható állapottól. Az építtető ott áll tudatlanul a tél kezdetén, mert nem kapott a szerződésből, a vállalkozó az utolsó részletet várja, amit viszont csak akkor fizet ki a takarékpénztár, ha a hatóság a lakhatási engedélyt kiadta. Ördögi kör. Pénz nélkül nincs folytatás, pénz pedig nincs folytatás nélkül. És hiányzik még egy kis apróság: a lakás. A lakás, amire az állam a 2,2 milliót adta. És aminek a felhasználását valakiknek ellenőrizni kellett volna. Talán utólag és gyorsan még pótolható. Mint a valahol valakinél csak megtalálható szerződésben vállaltak számonkérése. vrv Két hatalmas, formás, harang alakú színes szemét- gyűjtőt látok. Egyik zöld, a másik fehérnek látszik az újság színes oldalán. Egyikbe a fehér, másikba a színes üveget kell dobni. Szelektív szemétgyűjtés. A helyszínhez két üveggel közelit valaki. Egyiket bedobja, a másikat hozzávágja. Szelektív szemétbedobás. vrv Egy telefont vettem külföldön. Szebb és olcsóbb volt, mint a hazai, gondoltam, annyi a dolgom vele, hogy annak a végét dugom a Matávé helyébe. Nem működött. Mondták: van itt egy szerviz, vigyem el, ott majd kicserélik a dugót rajta, aztán használhatom. Mi a baj?—kérdezi a fiatal szerelő. Elmondom neki. Ránéz, aztán közli: nem kell külföldön telefont venni. Hiába. A tudás az tudás. Édes hatalom F él év sokszor nagy idő. Sokszor meg nagyon kevés. Legyen így, vagy úgy, tény: hat hónapot kaptunk a Hágai Nemzetközi Bíróságtól arra, hogy Bős-Nagymaros ügyében egyezségre jussunk a szlovákokkal. Nem mondhatom, hogy mi magyarok igyekszünk a magunk javára kihasználni a rendelkezésre álló időt. Bős- Nagymaros ürügyén is „csak” azt játsszuk, amit sajnos oly sokszor eljátszottunk már: egymással vitatkoznak, politizálnak, veszekszenek a hazai felek, ahelyett, hogy a szlovákokat próbálnák meggyőzni, magukkal vannak rettentően elfoglalva. Sokan a közelgő választásokra kampányol- nak, pártjaik győzelméért küzdenek, ahelyett, hogy az országért tennék ugyanezt. A pártokhoz jönnek még a különféle csoportosulások és szervezetek, szakmai, politikai társulások és lobbik, ember legyen a talpán, aki az összefüggéseket, az érdekek harcát vagy éppen összefonódását felfedezi. Sovány vigasz, hogy nem csak a vízlépcső ürügyén mondható el ugyanez... Kampányfogás — közölte egyik olvasónk, amikor egy bizonyos párt elnökét, egyben kormányunk miniszterét lapunk címoldalán gyermekkel lefényképezve látta. Az hát — adhatunk neki mindnyájan igazat, s ebben nem tévedünk. Tévedni legfeljebb az fog, aki elhiszi: az efféle eljárás alól egyáltalán vannak, lehetnek kivételek. Mert ha tetszik, ha nem, a választás közeleg, s bevallották vagy sem, máris megkezdték a korteskedést ajelöltek, pártok. Ennek bizonyítására elég megfigyelni bármelyikük véleményét, nyilatkozatát. Mindig az éppen beszélő hordja zsebében a bölcsek kövét, ő az, akinek el kéne hinnem: nem a hatalom, nem az egyéni boldogulás érdekli, azért szeretne éjt nappallá téve a Parlament gyönyörű épületében dolgozni, hogy nekem, aki rá adom voksomat, végre jó legyen. Lehet hogy így van, hogy van ilyen. De engedtessék meg nekünk, választópolgároknak olykor a kételkedés joga is. Annak feltételezése, hogy nem csak a harc a fontos, a hatalom is lehet kívánnivaló, édes. Kovács Éva Ingyenesen M ost már nemcsak a hetveneseké a világ. Öt esztendővel lejjebb szállították — pontosabban szállítják január elsejétől — az utazási korhatárt: az ingyenes MÁV- és GYSEV-járatok mellé felzárkózik a MÁLÉV is. Ezek után gondol egyet a 65 év feletti nyugdíjas, kiballag Ferihegy kettőre, bemutatja az útlevelét, kap egy beszállókártyát, aztán már repülhet is. Annyi csak a megszorítás, hogy az év öt hónapjában — februárban, márciusban, áprilisban, októberben és novemberben — lehet ingyen igénybe venni a Malév járatait, s mindez természetesen korlátozás nélkül lesz lehetséges e korosztály számára. Hóm Gyula miniszterelnök jelentette be ezt hétfőn este az MTV1 vezető újságíróinak adott interjújában. A miniszterelnök hangsúlyozta: ez a kedvezmény semmiféle költségvetési többletkiadást nem jelent. Az is elhangzott újságírói kérdésként: netán választási kampányfogásnak tekinthető ez a lépés? A miniszterelnök egyértelműen fogalmazott: úgy is felfogható. Azt már én teszem hozzá: bár minden esztendőben lenne választás, mert akkor a nyerni akarók által adott apróbb és nagyobb engedmények, kedvezmények nagymértékben javítanák a lakosság közérzetét, egyszersmind javulna a bérszínvonal, ha ezt megelőzően a gazdasági mutatók kúsznának mind magasabbra, mint mostanában. S ha mondjuk úgy négy évenként öt évvel csökkenne az ingyenes utazási korhatár, az már maga lenne a csoda. Azért ne rugaszkodjunk el a valóságtól. A kánaán és a bőség kosara még nagyon messze van a ma emberétől, sokkal közelebb van a holnap és a holnapután, amikor még keményen kell küzdenünk a mindennapiért. Ja, hogy egyesek már látják az alagút végét? Nem csodálkozom rajta, hiszen a hét elejétől kézzel fogható valósággá vált az uniós tagság Magyarország számára. Ez pedig a további lehetőséget adja a kezünkbe. Sipos Béla Látóhatár Ferter János rajza Ofllvuffi «0%©5*I«|i*Ií!ll3Pi3PI
