Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-08 / 286. szám
1997. december 8., hétfő HATTER Pénz volt, lakás nincs Mobil nyílászárók • Megállapodás csak szóban • Mindenki mondja a magáét Szokolánék háza A szerző felvétele Györke László Kék (KM) — Amikor a két kicsi kecske a keskeny pallón összetalálkozott... Ki ne ismerné a tanítómesét? Mikor egy támogatással épülő ház története kezdett kibontakozni, a2 említett mese jutott eszembe. A végét tudjuk: mindketten póruljártak. A kezdet: ez év áprilisa. Előzmény: Szokolán Zoltán kéki lakos januártól Nyirkos József ugyancsak kéki vállalkozónál dolgozott. Szokolánék három gyermeket nevelnek, és a feleség, Lídia szüleinél laknak. Összesen heten egy kétszobás lakásban. Kezdeményezés — Áprilisban — meséli Szo- kolánné — Nyirkos József felajánlotta a segítségét, hogy ő a három gyermek után járó 2,2 millió forintos támogatásból felépíti nekünk a házat fürdőszobával együtt. Azt is vállalta, hogy elintéznek mindent az OTP-nél. Akkor elmentünk Dombrádra, a tüzéptelepre, ahol aláírtunk egy papírt. Sajnos, nem tudom megmutatni, mert nekünk nincs példányunk belőle. Arra azonban emlékszem, hogy benne volt: december 31-éig a vállalkozó átadja a lakást. Annak rendje és módja szerint el is kezdődött az építkezés. írásbeli szerződést arra vonatkozóan, hogy milyen készültségi állapotban adják át a lakást, nem kötöttek. Ment is eleinte minden, mint a karika- csapás: Szokolánék Nyirkos Józseffel és egy dombrádi vállalkozóval együtt vették fel két alkalommal az OTP kemecsei fiókjánál a támogatás esedékes részletét. Augusztus közepén megtartották a soron következő szemlét. Ekkor már be voltak építve a nyílászárók is. — Rá egy hétre — folytatja Szokolánné —, Nyirkosék a nyílászárókat kiszedték, elvitték és azt mondták: csak akkor hozzák vissza, ha megkapják az utolsó részletet, a hátramaradt tíz százalékot is. Ehhez viszont lakhatási engedély szükséges. Elmentünk a polgármesteri hivatalba, ahol Bu- hajla János műszaki főelőadó elmondta, milyen készültségi állapotban kell lennie a lakásnak, hogy az engedélyt kiadja. A mi lakásunk nem érte el azt a fokot. Szeptember 24-én elmentünk a kemecsei OTP-be, hogy az esedékes, harmadik részletet — 320 ezer forintot — felvegyük, de ott közölték velünk, hogy egy hét múlva tudnak csak fizetni, mert nincs készpénz. Később, vagy két- három hete megtudtuk, hogy nélkülünk vették fel a pénzt a vállalkozók. Most Nyirkosék követelik a hátramaradt 10 százalékot. Mi meg azt mondjuk: hozzák vissza a nyílászárókat, fejezzék be a lakást, megkapják a pénzüket. Közben még augusztusban Nyirkos József elbocsátotta a férjemet. A legnagyobb fiam is dolgozott nála, kettejüknek összesen 42 ezer forint bérrel maradt adósa. Hoci, nesze! Nyirkos József három éve dolgozik vállalkozóként. Ezalatt tíz „szocpolos” lakást épített. Az egyik építtető feljelentette, de mással — saját bevallása szerint — nem volt probléma. Tehát: tízből kettő problémás. — Szokolán Zoltán valóban nálam dolgozott, de valamikor augusztusban elmaradt és én kijelentettem. Tavasszal ő kérte, hogy segítsek rajtuk, hiszen járatlanok ilyesmi intézésében. Én és egy dombrádi vállalkozó segíteni akartunk rajtuk, ezért vállaltuk az ügyintézést is. Megegyeztünk, hogy az alap felét és a tervrajzot ők állják, azaz adnak induláshoz 80 ezer forintot. Megállapodást kötöttünk készpénzfelvételre a kemecsei OTP-nél. A megállapodás szerint úgy kell átadnunk a lakást, hogy a falak le legyenek meszelve, a nyílászárók a helyükön, a villany bekötve, vízakna és emésztő. A fürdőszoba felszerelése nem szerepelt a megállapodásban. — Augusztus vége felé már át akartuk adni a házat, kértük Szokolánékat, intézzék el, hogy megkapjuk az utolsó részletet. Akkor ők felmentek a polgármesteri hivatalba Bu- hajla Jánoshoz, aki felvilágosította őket. Ezek után Szokolánék nem kérték az engedélyt. Már pedig ha nem kapom meg az utolsó tíz százalékot, akkor ők sem kapják visz- sza a nyílászárókat. Ha ideadják — kamatostul! — akkor visszakapják a nyílászárókat, beköttetem a villanyt is. Egyébként felháborítónak tartom, hogy annak a háznak — egy másik esetről van szó —, aminek én raktam le az alapját, arra más húzta fel a falat! Ez nekem 380 ezer forint veszteséget jelentett. Az embereket csak úgy tudtam kifizetni, hogy eladtam az autómat. Hát ennyit az effajta vállalkozás nyereségességéről! A szabál az szabál A helyszínen meggyőződhettünk arról, hogy a nyílászárók valóban elvándoroltak. Azt is tudjuk, hogy Nyirkosék őrzik — száraz helyen. Még valami azonban feltűnt: sem a fürdőszobában, sem a WC-ben, sem a konyhában egyetlen vízvezetékcsövet sem építettek be. A vízakna és az emésztőgödör ki van ásva. Buhajla János műszaki főelőadó: — Valóban tájékoztattam Szokolánékat, hogy milyen feltételek mellett adhatom ki a lakhatási engedélyt. Szeretném hangsúlyozni, hogy az ilyen házilagos, családi erővel készülő építkezéseknél mi csak az építtetővel állunk jogviszonyban. Mielőtt kiadjuk a lakhatási engedélyt, túl azon, hogy ellenőrizzük a készültségi fokot, megkérdezzük az építtetőt, nincs-e valamilyen problémája. Ha a lakhatás feltételeinek nem felel meg az épület, engedélyt nem adhatunk ki. Kállai János noteszéből ......_........................................._.................*..............................: O Ma találkoztam a sánta kutyával. Utolértem. Lépés- hátrányban volt. & Felelőtlenség! Mi, magyar férfiak—ha vagyunk azok— nem szeretjük az áttételes dolgokat. Mondjuk: gázálarcban rózsát szagolgatni, óvszerben örömködni. Statisztikus bácsitól tudom: tízünkből hatan nem kedveljük a körülményeskedést. Csak bele! Nem a vakvilágba, hanem a célkereszt közepibe. Aztán, ha jön a tripper, a kankó, a szifilisz, az AIDS, akkor beüt a krach. Pánikol- hat a büszkébbik nem, mint a pércsi lány, mikor megerőszakolták. Hja, nagy úr a kéjvágy. Meg egyébként is: édes és dicső (dulce et decorum est...) halni a szerelemért (-ben, -tői). Uraim, de ne ily botorul! Ha javasolhatom. & Tézis, antitézis, majd utána a szintézis. Iskolában így tanították. Menza. Kenyeret faló, gúvadt szemű, feltehetően éhes gyerekek. Pénztelen (?) famíliák jobb sorsra érdemes leszármazottai. Sarjadó kapitalizmusunk szabadversenyhez szoktathatatlan kiszolgáltatottjai. Szánalmas, ahogy magukról vallanak. A semmitlenségükről. Vált a tévékép. Hízott szoba-macskák válogatnak a la- zacos, a májas, a vagdalthúmint Pinyóék, s egyáltalán nem, mint Adám. A Gőzhajó „halkságai” és dzsungelőrülete — negyedórán át. Igen, a tehetség kvinteszenci- ája. Világszám, hölgyeim és uraim! Miként a permanens nő-gondoskodásban nevelkedett Lajkó Félix bizarr és Jegyzetszélek sós tálak között. Erősek, fényes a szőrük, turkálnak a kajában. Ok a konzervdobo- zos nemzedék. Olyan a zabá- lásuk, mint a hajdani grófkisasszonyoké. Ami a tálkájukban marad — halacska, fa- sírtka, sültke —, csillapíthatná az éhét jópár napközisnek. A szintézis? Ugyan mi? Jobb ma három cica, mint holnap egy kényszerkoplaló kisdiák. Bizony, így van ez, szívem, ’97 végén. O Kitűnő koncert! R.A.B. B. ! Török Adám és csapata. Nagyon tudnak. Jethro Tull déja vu. Ian Anderson, a fuvolamágus. O sem többet, provokatív hegedűjátéka. Mit játék? Ez küzdelem, vérre, és mégis könnyeden, mint a szélfuvallat...! Párizsig hallatszik, Balkánban gyökeredzik. Istenem, hát így gyönyörűen totális. És world- music! Az ám! 0 Más zajok (más terek, más szobák...). Durrogtatás. Vadul, bele, a lakótelepre ereszkedő éjszaka csöndjébe. Elkezdődött. Bár még csak december eleje. Nem harmincegy. Mintha aknák, gránátok robbanának. Majd pontozó lövések. Bumm, bumm, durr! Pakk, pakk! Zene? Primitív örömök harsányságai. Hallom: Szolnokon korunk ifjú alkimistái olyasféle koktélt kotyvasztottak, mint a molo- tov. Aztán megszórták a puk- kancsokkal a belváros parkolóiban pihengető luxus- járgányokat. Csínynek vélik, tréfának szánták. Vigyázat! Még véletlenül se vegye senki sem viccesre a figurát! Életveszélyünkről van szó. ® Változatlanul nagy durranás Keleti Márton 1956-ban készült filmje; sokadszorra nézve is telitalálat a Csodacsatár fociszatírája. De vajon látták-e, felfogták-e a messzi múltból jött „képes üzenetet” a jugóktól tizenkettőt benyelt ólomlábúink? Netán: meditáltak-e rajta kum- mányit is a szakvezetők, az ilyen-olyan labda-mágusok? Alig hiszem. Pedig elhangzott benne — többek között — egy remek mondat a svindlerségről: Öt percig játssz, akármilyen rosszul, ők (a szurkolók, vagyis mi) úgyis belelátják a jót. Sajnos, beleláttunk. Mibe? A jóba nem, ez az egy tuti. Mellébeszélés N em tudom, ki merne vállalkozni rá, hogy közérthetően, s főleg mondanivalójának megfelelően lefordítsa némelyik bíróság mondandóját. Mire is gondolok? Például Hágára. Amikor kihirdették a Nemzetközi Bíróság döntését, a szlovákok is, a magyarok is ujjongásba törtek ki, mindkét fél úgy értelmezte az ítéletet, hogy az számára kedvelő, a másik a vesztes fél. Egyedül a Rádiókabaré Falugyűlése fogalmazott érthetően és precízen: döntetlenre kikaptunk. Sajnos nemcsak a hágai döntésről mondható el, hogy a földi halandók számára megfejthetetlen, több határozat a jogtudósoknak is feladja a leckét. Tessék csak az Alkotmánybíróság múlt heti elutasító határozatára gondolni, amikor arra várt tőle alkotmányértelmezést a parlament alkotmányügyi bizottsága, lehet-e népszavazást tartani az ellenzék által összegyűjtött aláírások alapján. A választ nem írom le, úgysem értenék. Bihari Mihály, az MSZP képviselője úgy értette: az Alkotmánybíróság határozatának indokolása alátámasztotta a kormányzó pártok aggályait, Balsai István, az MDF képviselője szerint viszont a kérdés csak időhúzás volt, hogy ne kelljen megtartani a népszavazást. És nem ez volt az Alkotmánybíróság első olyan döntése, amelynek kihirdetése után mindkét fél győztesnek érezte magát. Pedig az ilyen döntéseknek vesztese is van. Alighanem mi, állampolgárok. Mert lehet jogilag csűmi-csavami, ütközik-e, s ha igen, milyen paragrafusba a várható válasz, vagy már a kérdésfeltevés maga, de arra nehéz lenne elfogadható választ adni: vajon demokratikusnak tartható-e az a hatalom, amely eddig minden, az ellenzéki oldalról jövő népszavazási kezdeményezést megakadályozott? Milyen egyszerű lett volna a NATO-val kapcsolatos szavazáskor két szavazólapon választ kérni. S ha kiderül majd, hogy valóban ellentétes a népakarat a nemzetközi szerződésekkel, akkor évek állnak még rendelkezésre a változtatáshoz. És arra is időt kapna a ’98-ban megválasztott kormány, hogy anyagilag is versenyképessé tegye a földvásárló magyart az EU-tagokkal. Balogh József Ingatag pozíció Ferter János karikatúrája Hallatlan ár A z év elején duplájára emelkedett halárak is jelezték, hogy tavaly mélypontra süllyedt a hazai halhústermelés. Áz ide lehalászások eredménye alapján a megyei szakemberek számára még alig tűnik jobbnak a halászat helyzete. Ám a jövő évi kilábolást illetően már bizakodóbbak, ugyanis véleményük szerint akkorra válik érzékelhetővé az idén elfogadott halászati törvény jótékony hatása. A tavaly karácsonyi 280-290 forintos „tóparti”, ponty árat követően még ez év elején ötszáz forint fölé szökött a legnépszerűbb halászlé-alapanyag nagykereskedelmi értéke. A mostani őszi lehalászásból származó ponty viszont jelenleg jó tíz százalékkal kevesebbet ér a tavaszinál, igaz most van a szezonja, ilyenkor tél elején legnagyobb a kínálat. A telelő tavaknál ilyen tájt sorakozik is a legtöbb kereskedő. A tavaly országosan lecsökkent halhozam egyébként annak volt a következménye, hogy a privatizáció során a hazai halastavak jelentős része került „szakértelem nélküli kezekbe”. Miután a szintén nagy pontytermelő csehek, lengyelek is most vannak a magánosítás kellős közepén, egész Európában pontyhiány van. A megszületett halászati törvény fordítja egyenesbe nálunk a kialakult áldatlan állapotokat azzal, hogy azokat, akik eddig is szakszerűen gazdálkodtak, megerősítette halászati jogaikban. így most már érdemes beruházni azokba a természetes vizekbe — holtágakba, víztározókba — is, ahol eddig a bizonytalan jogosultság miatt ezt nem tették meg még a hozzáértő szakemberek sem. A törvény halászati bírságról is rendelkezik, ami a halászati joggal rendelkező gazdálkodót sújtja, ha bizonyítottan nem a jó gazda gondosságával jár el (nem őrzi meg, nem telepíti a halállományt) az általa kezelt állami vizeken. Azt pedig, hogy valóban gondos legyen a gazda, a törvény szintén szabályozza, ugyanis az 500 hektárnál nagyobb területen gazdálkodó társaságot már csak úgy engedi működni, ha az felsőfokú speciális halászati végzettségű szakembert alkalmaz. Galambos Béla Kelet-Maqyarorszaqil:; ■
