Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-08 / 261. szám

Napkelet • A hit világa 1997. NOVEMBER 8., SZOMBAT A csécsei harangtorony A szatmári Tiszaháton fekvő, három­száz lelket sem számláló Tiszacsécsén október 19-én hálaadó istentisztele­tet tartottak a harangtorony felújítá­sáért. A régi falut a 17. században a Tisza pusztította, azt követően tele­pültek a lakosok a mai falu helyére. A református templom és a fa ha­rangtorony a falu közepén az utca kiszélesedésében áll. A templom kele­ti, íves záródású végétől 1,15 méterre épült négyzet alaprajzú fatorony. Az 5,5x5,8 méter alapterületű, galériás, négy fiatornyos, feljebb nyolcszögű karcsú arányú torony 24 méteres, eb­ből a sisak 13 méter. A galéria oszlo­pai és könyökfái faragással díszítet­tek. A törzs és a sisak fazsindely bur­kolatú. A harangtorony 1822-ben épült. Néhai Nagy Bertalan gondnok kezdeményezésére az elmúlt évben kezdték el a harangtorony teljes fel­újítását, amit ez év szeptemberében fejeztek be. A felújítási terveket OMVH mérnökei Móka István és Nándor András készítették. A mun­kákat Szászi Ernő vállalkozó és mun­katársai végezték, amelyet Szatmári István, az OMVH területi felügyelője kísért figyelemmel, vezetett szaksze­rűséggel. A felújítás teljes költsége 4 565 598 forint. Az összeg legna­gyobb részét az Országos Műemlék- védelmi Hivatal fedezte, de állami közpénz, helyi önkormányzati támo­gatás, a szatmári egyházmegye és a gyülekezet adománya is hozzásegítet­te a gyülekezetét a felújításhoz. Október 19-én megtartott bensősé­ges, családias hálaadó istentiszteleten Nagy László püspökhelyettes hirdet­te az igét a 127. Zsoltár 1-2 verse alapján. Elmondta tanításában: Nem várhatjuk Istentől, hogy helyettünk építsen, őrizzen, úgy hogy mi ne dol­gozzunk. De Isten nem akar nálunk nélkül építeni, viszont mi sem tu­dunk nála nélkül építeni. Áldott do­log, hogy Isten munkatársai lehe­tünk, vele fáradozhatunk. Az ünnepi istentisztelet után Sohaj- da Béla egyházmegyei jegyző meg­nyitotta az ünnepi közgyűlést, me­lyen Nagy László püspökhelyettes tolmácsolta az egyházkerület püspö­kének és 405 gyülekezetének köszön­tését. Ezt követően Balogh Tihamér szatmári esperes, dr. Arday András egyházmegyei gondnok, Bartha Gyu­la, Szalay Kond, Hadházi Tamás, Orosz József, Szalai László, Korok- nai András, Boros József lelkészek egy-egy igével köszöntötték az ün­neplő gyülekezetét és adtak hálát a munkáért. Szatmári István az OMVH köszön­tését tolmácsolta és megilletődve em­lékezett a munkát elkezdő de közben elhalt Nagy Bertalan gondnokra, va­lamint elismeréssel szólt a falu, a gyülekezet meleg szívéről, Lőrincz Endre gondnok fáradozásáról. Egresi Lászlóné részletesen beszámolt a ha­rangtorony felújításáról, majd Lő­rincz Endre gondnok és felesége az ünneplő gyülekezet minden tagját szeretetvendégségre hívták a parókiá­ra. Szalai László ref. lelkész Boldoggá avatják Apor Vilmost Magyar történelmünk ritka eseményére készülünk: 1997. november 9-én, holnap Krisztus földi helytartója, a pápa Rómá­ban nagy ünnepélyességgel a boldogok so­rába iktatja Apor Vilmos vértanú győri püspököt. Apor püspök élete árán védte meg a szovjet katonák erőszakoskodásától a kiszolgáltatott, megfélemlített győri nő­ket. Az eseményre a szemtanú, dr. Cseh Sán­dor győri kanonok, egykori püspöki tit­kár, az „Apor püspök vértanúhalála” cí­mű, most megjelent könyv szerzője így emlékezik: Fent az ajtó egy kis résnyire nyitva maradt, azon keresztül riadt női si­koly hallatszott le: segítség, segítség? Te­hát ott fent az előtérben rejtőző fiatal nőre akadtak az orosz katonák, őt hurcolták éppen el a résnyire nyitott ajtó előtt. Erre a segélykiáltásra a püspök még határozot­tabb lett. Erélyesen próbálta az útját elálló kapitányt félretolni, hogy felmehessen a lépcsőn segítséget nyújtani. Ettől a kapi­tány is ingerültebb lett. Durván, erélyesen két kezével visszanyomta a püspököt az ott szorongok első sorához, közvetlenül nekem. A kapitány szertartásosan, fenye­gető jelleggel lépett hátrafelé egy-két lé­pést. Közben jobb kezével hátranyúlt a farzsebéhez, vagy az oda felszíj azott táská­hoz. Onnét kiemelte pisztolyát. Még hal­lottam, amint mindkét kezét a zubbonya alatt tartva élesre, lövésre készre állította fegyverét. A következő pillanatban már jobb kezét kinyújtva, abban tartva piszto­lyát célzott is a püspökre és ránk, akik mögötte, mellette szorongtunk. Életem egyik legborzalmasabb pillanata volt ez. Arra gondoltam: elérkezett földi életem vége. Rettegve vártam, hogy mikor villan fel a fegyver torkolattüze. Apor Vilmos Segesváron született 1890. február 9-én, s apja akkor Nagy-Küküllő megye főispánja volt. Mivel őt nemsokára a király személye körüli minisztérium ál­lamtitkárává nevezték ki, a család átköltö­Hirdetni az evangéliumot Számomra az emberi sorsok a legfontosabbak 99 Sajátos a női lelké­szek helyzete, hiszen megkülönböztetett figyelem fordul felé­jük. Talán ezért is, sokáig nem találhat­tunk női lelkészeket még az evangélikus egyházban sem. Magyarországon is csak valamikor a hetvenes évek elején szentelték fel az első nőt lelkésszé, majd a nyolcvanas évek közepén lett ez in­kább gyakorlat. Laborcziné Sztan- kó Gyöngyi pálya­kezdése is kicsit kö­rülményesebben in­dult, mint a férjéé, akivel 1980-ban együtt végzett a bu­dapesti Evangélikus Teológiai Akadé­mián. (Ráadásul ugyanarra a helyre kellett visszajönnie dolgozni, ahol született és nevelkedett: mi­vel tősgyökeres nyíregyházi. Mint ismere­tes: „nem könnyű prófétának lenni az em­bernek saját hazájában”). Három évig munkatársként dolgozott, majd 1983-ban szentelték lelkésszé. Néhány évig az Evan­gélikus Szeretetotthonban kapott felada­tot. A nyíregyházi 4-es számú körzet paró- kus lelkészévé 9 éve nevezték ki. A terület a Debreceni út baloldalától kezdődik — Borbányáig széles városrészt ölelve át —, és idetartozik a Kistelekiszőlő, Rozsrétsző- lő, Császárszállás és Újfehértó is. A hatal­mas területen mintegy 2500-3000 evangé­likus hívő él. — A legnagyobb gond, hogy nehéz a szétszórtságban élő evangélikusokat moz­gósítani. A munkánk viszont három éve örömtelibbé vált, azáltal, hogy Rozsréten egy gyülekezeti hellyel gazdagodtunk — mondja a lelkész. De emellett Laborcziné rendszeresen végzi szolgálati feladatait a nyíregyházi nagytemplomban is. Az utóbbi tíz évben biztatóan alakult az egyházak élete. A rendszerváltozás utáni, néhány évig tartó felfelé ívelő hitbuzgalmi élet azonban mostanában megtorpant. A mai egyházaknak is jobban kell alkalmaz­kodniuk a kor követelményeihez. Az evangélikus egyház is sok új kezde­ményezésbe fogott. Évek óta nagy sikere 99 van például a külön­böző ifjúsági tábo­roknak. Laborcziné is lelkesen működik közre ezek szervezé­sében, vezeti például a tiszadobi ökume­nikus és az olcsvai diáktábort. Ezek iránt évről évre na­gyobb érdeklődés tapasztalható. Most, karácsony előtt több rendezvénnyel igye­keznek felkészíteni az ünnepre a hívő­ket. Karácsonyi vá­sárt rendeznek pél­dául, amelynek a bevételét a szegé­nyek megsegítésére fordítják. Köztudomású, hogy Nyíregyháza három határ közelé­ben fekszik. Ez kü­lönleges feladatokat ró az ittlévő egyházakra. A nyíregyházi gyülekezet jó kapcsolatot alakított ki több határontúli gyülekezettel. Rendszeres jár­nak át Kárpátaljára, és éppen a napokban voltak a hivatalosak Laborciék Nagybá­nyára. — Különösen szép rendezvénynek lehet­tünk a tanúi Nagybányán. Az ottani gyü­lekezet 450 éves. Csodálatra méltó, hogy a történelem zivatarai között ennyi időn át megmaradt, él és virágzik az ottani gyüle­kezet. Meghatottan vettünk részt az ünne­pi rendezvénysorozaton, ahol a férjem ige­hirdetéssel szolgált. Említettük, Laborcziné férje is evangéli­kus lelkész, most három évig éppen ő a gyülekezet vezetője. —* Mindkettőnk számára hasznos, hogy a feladataink sokszor közösek. Hiszen minden szakmai gondot meg tudunk be­szélni, kölcsönösen tudjuk segíteni egy­mást. A lelkésznő beszélgetésünk végén afféle hitvallásként fogalmazza meg: — Szá­momra az emberi sorsok a legfontosab­bak. Érzékeny vagyok az elesettek iránt. Első dolgom az evangélium hirdetése. Ezáltal igyekszem pótolni azt a hiányt, amit az emberek máshol nem kaphatnak meg, így helyezni az embert az Istentől ka­pott méltóságteljesebb életbe. Bodnár István zött Bécsbe. A minisztérium vezetője Khu- en-Héderváry Károly volt, aki közeli ro­konságban állt az Apor családdal. így Vil­mos az iskoláit, elemitől kezdve Bécsben, német nyelven végezte. De magyarul is jól megtanult, mert a gimnázium három utol­só évét már Kalocsán, a jezsuiták gimnázi­umában töltötte el. Itt határozta el, hogy a papi hivatást választja, amihez a szülők meg is adták beleegyezésüket. Papnöven­déknek Széchenyi Miklós győri püspöknél jelentkezett, aki szintén rokona volt a csa­ládnak, s ő a teológiai tanulmányok elvég­zésére Innsbruckba küldte. A következő években Széchenyi püspököt áthelyezték Nagyváradra, s vitte magával a rokon teo­lógust is. Pappá szentelése 1915. augusztus 25-én történt Innsbruckban. Itthon első állomás­helye a nagyváradi szeminárium volt, ahol dogmatikát tanított és tanulmányi felügye­lő volt. Egy évvel később azonban Gyulá­ra került káplánnak, és nemsokára ő lett a plébános. Plébánosi beiktatásán valaki megjegyezte, hogy még csak 26 éves, és nagy feladat vár rá, mire ő megjegyezte, hogy a fiatalság olyan hiba, ami évről évre kisebb lesz. Győri püspöki kinevezését 1941. január 21-én kapta meg, és felszen­telése február 24-én történt a gyulai temp­lomban. A szentelést Serédi Jusztinián prí­más végezte Glattfelder Gyula Csanádi és Czapik Gyula veszprémi püspökkel együtt. Győri beiktatása pedig március 2- án volt. Ottani működése tehát csupán négy évet és egy hónapot tett ki, hiszen 1945. április 2-án belehalt az orosz kato­na golyóitól kapott sebesülésébe. Vinasztás 96 órán át Október 18—24-ig a kisvárdai római katolikus kerület egyházközségeiben Kisvárdán, Ajakon, Fényeslitkén és Mándokon 24 órán át imádkoztak a Magyarok Nagyasszonya zarándok­szobor mellett, melyet a hívek nagy- nagy tisztelettel és áhítattal vettek kö­rül. Virágba öltözött oltárra helyezték és nagy örömmel fogadták minden egyházközségben és imával, énekkel köszöntötték. A szentmisékre zsúfolá­sig megteltek a templomok. Csodála­tos nap volt ez, úgy éreztük, hogy az égiek közelebb vannak hozzánk. Olyan volt, mintha a mennyországba tekintettünk volna be. Amikor elkö­szöntünk a Szűzanyától, mindenkit meghatottság fogott el, tudtuk, hogy velünk lesz továbbra is égi anyánk, mégis könnyeket csalt ki szemünkből, amikor a csodálatos szépségű és mo­solygós arcú Szűzanya szobrát tovább­vitték. Takács András plébános Fogságban Egy amerikai-kínai katolikus alapít­vány szerint téves volt a vatikáni Fides sajtóügynökség jelentése Giacomo Szu Cse-min kínai katolikus püspök szaba­dulásáról. A Vatikánhoz hű katolikus egyház tisztségviselője október 8-án került kínai kényszermunkatáborba. A Szentszék október 30-án adott ki jelentést Szu szabadulásáról, hozzáté­ve, hogy Csiang Cö-min kínai államfő egyesült államokbeli látogatásán szüle­tett róla egyezség. Kiderült: Szu Cse- min püspök továbbra is a Paoting kör­nyéki Csingjüan tábor foglya. Kínában két katolikus egyház műkö­dik, a Vatikánhoz hű egyház illegali­tásban van. Avató ímatermet avat november 16-án 13 órai kezdettel Nyíregyházán, a Körte utca 24. alatt a Hit Gyülekezete, Balázs Attila felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents